68.fejezet

Sziasztok! :)

Meghoztam a frisst..így utólag is Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Csajok remélem a fiúk meglocsoltak titeket :D

A fejezet végéért nem öljetek meg légyszi :$

Kommentben,chatben,e-mailben lehet szidni :D

Puszi (:

68.fejezet

Nem gondoltam volna,hogy a csapat ennyire elvetemült lesz,mindenki a medencéhez indult és a kamerákkal is követtek oda minket,próbáltam a tömegben elbújni és onnan figyelni Sebastiant,és Fabiannal beszélgettem.

Néha-néha a Bajnokra pillantottam,aki mosolyogva válaszolt a riporterek kérdéseire és a csapattagok őrültek módjára ugráltak a medencébe,a víz felét a kintiekre locsolva.

-Nem akarsz csobbanni?-mosolyogtam Fabianra.

-Ööö...nem-rázta meg a fejét.-Itt jobb veled-mosolygott rám,egyre jobban imádtam a srácot.

-Nem mentek közelebb?-nézett rám mosolyogva Miranda.

-Áá..nem-csóváltam meg a fejem.-Nem vagyok ennyire őrült-és a fejemmel az éppen ugrásra készülő Stuart felé böktem.

-Hát tény,hogy buli lesz-nevetett fel.

Alig tíz perc után már mindenki vizes volt..előttünk,nekünk megfogták a vizet.

De miért is hittem azt,hogy megúszom...

-Szépségem-hallottam meg a hangját...Fabi pár lépést tett hátra,na köszi szépen!

-Seb-fordultam felé mosolyogva...reménykedtem,hogy nem kap fel.-Ügyes volt..-megakadt bennem a szó,mert felkapott és a medence felé sétált velem..persze a többiek nevetve álltak félre,árulók!

-Tegyél le-kapálóztam a karjában..-Seb!-ütöttem a hátára,de meg sem érezte,majd egy nagy csobbanás és a vízben voltam..nem örültem neki..de azért mosolyogva jöttem fel a felszínre,persze a kamerák folyamatosan kattogtak.

-Na?-nevetett rajtam a szöszke,mikor kiértem mellé.-Milyen volt?

-Oh,Seb-mosolyodtam el.-Rettentő jó volt..-léptem közelebb hozzá.-Próbáld ki te is megint-nevettem fel és azzal a lendülettel belelöktem a medencébe és vigyorogva osontam vissza hátra és a korlátra ültem..

Egy-két óra után a sajtó eltűnt és csak a csapattagok voltak a medencénél,közben Fabian és Norbert is visszakeveredtek,persze mindketten csurom vizesek voltak,én már megszáradtam ez idő alatt és törölközőt is beszereztem nekik.

Lassan Sebastian is megtalált minket...mint egy ázott kutyus úgy nézett ki,alig bírtam visszatartani a nevetésem.

-Kinevetsz?-csapott a fenekemre a törölközővel.

-Héj-nevettem még jobban és a nyakába fúrtam az arcom,alig bírtam abba hagyni a nevetést.

-Örülök,hogy jó kedved van-nevetett fel és az arcom simogatta.-Szeretlek-nyomott egy lágy csókot a számra.

-Én is-mosolyogtam rá és szorosabban bújtam az ölelésébe,kezdett besötétedni,de nem akartunk még elmenni..a csapat visszatámolygott a boxba és onnan hallottuk,hogy zenét hallgatnak..

Norbert és Fabian viszont elköszönt tőlünk és visszamentek a hotelba Christiannal és Adriannal.

Sebastiannal ketten maradtunk a medencénél,de ez így jó is volt.

-Fázol?-nézett rám,csak megvontam a vállam,nem volt vészes..-Szólhattál volna-dorgált meg.-Visszamenjünk a hotelba?

-De most téged ünnepelnek-mutattam a homeunk felé.

-Már rég nem engem ünnepelnek-nevetett fel.-Na menjünk-karolt át és a parkoló felé indultunk.

-De biztos?-állítottam meg.-Nem akarom,hogy..-ujját a számra tette.

-Jázmin-mosolyodott el.-Menjünk jó?Veled szeretnék lenni.Amúgy sem bukom a szerelőimre.

-Bolond-ütöttem a vállába.

Ahhoz képest,hogy vasárnap este volt Monaco utcái nem voltak csendesek,rengetegen sétáltak az utcákon.

A hotelban gyorsan kikértem a szoba kulcsunkat és liftbe szálltunk.Seb szorosan magához húzott és az oldalam simogatta.

-Seb-sóhajtottam fel.

-Hmm?-motyogta majd a nyakam kényeztette.

-Seb kérlek!-szóltam neki.

-Mi a baj?-fordított maga felé.

-Az,hogy kanos vagy én meg álmos-morogtam,majd kiléptem a liftből és a szoba ajtóval szenvedtem.

-Add ide-sóhajtott fel mellettem.

-Megoldom-de azért is kivette a kezemből a platina kártyát,morogva csörtettem be a szobába.

-Elárulnád,hogy mi bajod lett ilyen hamar?-tárta szét a karjait.

-Semmi-vágtattam be a hálóba,de követett,így majdnem rávágtam a szoba ajtót.

-A semmitől általában nem csapkod az ember-magyarázta.

-Jó-zártam le a témát és ledobáltam magamról a ruháim és felrángattam a pizsomámat és az ágyba dőltem.

-Néha nem értelek-sóhajtott fel és leült az ágyra.

-Nem is kell-morogtam és magamra húztam a takarót.

-Jázmin..ne csináld már ezt-húzta le.-Áruld már el mi a baj.

-Hagyj már békén-vágtam oda neki,nem sok kellett,hogy elsírjam magam..

-Nem hagylak békén!Addig nem,míg ezt nem tisztázzuk!-lett mérgesebb a hangja.

-Jó..én lezártam a témát,te is lezárnád végre?

-Nem!

-Ahj..Sebastian-keltem ki magamból.-Hagyjuk.

-Ilyen napod van?-sóhajtott fel,egy aprót bólintottam,mire felállt és békén hagyott..

Már akkor megbántam ezt az egészet mikor az ágyba kerültem,de valahogy nem akaródzott bocsánatot kérnem..

**Másnap reggel**

A felkelő nap sugaraira ébredtem meg én is..ép az arcom akarta szénné égetni,ami már korán reggel bosszantott..Seb békésen aludt mellettem,úgy volt,hogy a mai napot még itt töltjük város nézés miatt,de elment a kedvem tőle,így összepakoltam a ruháim.

Lassan Sebastian is felébredt.

-Te mit csinálsz?-nézett rám meglepődve.

-Pakolok.

-Miért?Nem úgy volt,hogy maradunk?

-Én nem akarok maradni-raktam be a bőröndömbe az utolsó ruhám.

-Legalább egyszer értenélek meg-sóhajtott fel és elkezdett Ő is pakolni.

-Ha elakarod érni a csapat gépet siess-szóltam neki.

-Miért,mikor indul?

-Egy óra múlva.

-Remek-morogta.

Végül elértük a gépet,de a hangulat köztünk nem javult...

Miranda mellé ültem le,míg Ő valahol elől foglalt helyet Christian mellett.

-Összevesztetek?-nézett rám ijedt szemekkel Miranda.

-Nem tudom-vontam meg a vállam.-Tegnap este óta ez van.

-De miért?

-Miattam...

-Kérj tőle bocsánatot,vagy tudom én is!

-Nem akarok-vontam meg a vállam.

-Azt ne mondd nekem Jázmin,hogy neked így jó-vágott ijedt fejet.

-Hát..-motyogtam.

-Esküszöm ilyen nincs-sóhajtott fel.-Meg kell beszélnetek a dolgokat,nem lehet így vége.Érzel még iránta valamit?-szegezte rám nagy barna szemeit.

-Lehet idő kéne..-sóhajtottam fel.-Nem tudom..összezavarodtam.

-De mitől?!Jázmin,mondd el neki..meg fogja érteni..

-Majd beszélek vele,ha megérkeztünk..

-Leszállsz vele Svájcba?

-Le kéne,mert ott vannak a ruháim..-motyogtam.

-Nem hiszem el-csóválta meg a fejét,szinte az egész úton ezt hajtogatta,végül Svájcban elköszöntünk a csapattól és leszálltunk Zürichben.

Nem szóltunk egymáshoz,csak a kocsiban...mérgesen állt félre az úton és a kormányra csapott.

-Mégis mi a franc van?-kiabált,megijedtem..sosem emelte meg a hangját velem szembe..

-Sajnálom Seb-hajtottam le a fejem.

-Mégis mit Jázmin?-halkított.-Mit akarsz ezzel?

-Idő..időre van szükségem-sóhajtottam.

-Értem-válaszolta csalódottan,amint leparkolt a ház előtt rohantam be és összeszedtem a cuccaim.

-Mit csinálsz?-jött be a hálóba.

-Összepakolok-töröltem meg az arcom,hogy ne lássa a könnyeim.

-Elmész?-kerekedtek ki a szemeim.

-Igen...mondtam,hogy időre van szükségem.

-És itt nem tudsz gondolkodni?-ütött a szekrénybe.

-Nem Sebastian,képzeld itt nem!-kaptam fel a táskám és lerohantam a földszintre.

-A francba is Jázmin!Ne menj már el-rohant utánam és a bejárat előtt elkapta a kezem.-Szeretlek-döntötte a homlokát az enyémnek.

-Seb-sírtam el magam.-Ha szeretsz most elengedsz-keze lecsúszott a csuklómról és egy aprót bólintott.-De azért hívsz majd?

-Nem tudom..-motyogtam,végig simítottam az arcán,majd ott hagytam.

Először hívtam egy taxit,majd felhívtam Annát...semmit nem értett.

-Jázmin!Magyarázd már el..mi az,hogy nem jön veled Sebastian?!Összevesztetek?

-Anna-sóhajtottam fel.-Majd otthon mindent elmondok..

-És mégis mikor érkezel?Kimenjünk eléd Pestre?

-Nem!Nem kell...majd haza buszozok..

-Biztos?

-Igen.Szia-bontottam a vonalat..

Nem kellett sokat várnom a taxira szerencsére,ami rögtön Zürichbe vitt a reptérre..

Egyáltalán nem volt mázlim..mikor beértem a reptérre,akkor ment el gép,ami Magyarországba ment,így a pulthoz mentem.

Végül a Salzburgba tartó járatra vettem jegyet,a nő volt olyan kedves és megnézte nekem,hogy onnan az érkezésem után negyed órával indul gép haza.

Az út Salzburgba mindössze két és fél óra volt...így aludni esélyem sem volt.

A reptéren bekapcsoltam a telefonom,amit meg is bántam..Miranda ötször hívott,Tommi háromszor és Christian is keresett egyszer..biztos voltam benne,hogy Ő már mindent elárult nekik..

A frász jött rám mikor újra megszólalt a telefonom,majdnem kiesett a kezemből...Tommi neve állt a kijelzőn.

-Na végre!Hol a fészkes fenében vagy?-szólt bele a szőke finn.

-Salzburgban-motyogtam.

-Mi?-hallottam meg Miranda hangját.-Mit keresel ott Jázmin?

-Haza utazom...mégis mit csinálnák itt?!

-Beszéltem Sebastiannal..-halkított Tommi.

-Igen?És?Árulkodott?

-Jázmin..te nem ilyen vagy-sóhajtott.-Nem árulkodott,csak elmondta,hogy mi történt..nem ért semmit és hiányzol neki.

-Mióta vagy a tolmácsa?És világosan elmondtam neki,hogy időre van szükségem.

-De...

-Semmi de Tommi.Akarsz még valamit mondani?

-Öhm..öö..jövő héten ugye jössz Kanadába?

-Más választásom nincs,mert különben Christian kirúg..

-Akkor jó.Vigyázz magadra.Szia-majd letettem a telefont..

Volt egy olyan érzésem,hogy ezt Sebastian öt perc múlva tudni fogja...felszálltam a végre hazatartó gépre és az úton kicsit elbóbiskoltam..

Összeszedtem a cuccaim és a reptérről a nyugati pályaudvarra juttattam magam,hogy haza buszozzak..régen ültem már buszon.

A bő három órás úton csak kifelé bámultam a buszon..eszembe jutott,mikor Ausztrália..a birka nyírás..a családja..mikor először járt az én családomnál..minden vidám pillanat,sírni tudtam volna,de valamiért nem..nem voltak könnyeim és állandóan az járt a fejemben,hogy egyszer mindennek vége..közben a szívem utána sóvárgott..összezavarodtam ettől a két érzéstől..

Fellélegezve szálltam Veszprémben a buszról,mintha ide zártak volna be a régi emlékeimmel és most így leszállva megszabadultam tőlük..a 9-es állomásnál fél órát kellett várnom,mire beállt a busz,szerencsére ismertem a sofőrt és egy órás út várt rám..este már csak teljes körjáratos buszok voltak..nem bántam,inkább ültem a meleg buszon,mint a hideg pályaudvaron.

Nagyon hamar eltelt az idő..szinte repültek a percek és egy apró mosoly jelent meg az arcomon,mikor megláttam a falunk tábláját..

Most bántam meg igazán,hogy ennyi cuccom van..nehezen bírtam a nagy bőröndömmel és az utazótáskámmal,alighogy bekanyarodtam a hosszú utcánkra kiabáltak utánam.

-Jázmin!-felismertem a hangot..húgom volt az.

-Mit keresel te itt kint fél tízkor?-lepődtem meg..

-Az most tök mindegy..Gyere,anya már ideges.

-Nincs sok kedvem még ma mindenről beszámolni.

-De tömören?!Mi történt?

-Összevesztünk,időre van szükségem..

-De..egyszer már összevesztetek..kibékültök nem?

-Nem tudom Anna..-motyogtam.-Ez most komolyabb..fogalmam sincs mi lesz..

A kapuban a két kutya letámadt,de egy gyors simogatással lerendeztem..nem volt erőm velük játszani.

Anya már az ajtóban sírva ölelt át..ez sem segített rajtam.

-Anya..nincs semmi baj-öleltem át,Apa csendben vette át tőlem a táskám és az emeletre vitte...anya a nappaliban a kanapéra nyomott,hogy mindent meséljek el neki..Anna is árgus szemekkel figyelt.

-Drágám,hagyd-jött be apa..Ő volt az én megmentőm.-Látod milyen fáradt.Majd holnap ha akarja elmondja mi történt.

-Köszönöm-tátogtam el neki,mire egy aprót bólintott.

-Igazad van-állt fel anya.-Menj fel zuhanyozz le,mindjárt viszek levest jó?

Ha szomorú voltam kiskoromban anya mindig finom húslevest csinált nekem..

-Köszönöm Anya,de most egy teának jobban örülnék.

-Rendben-bólintott.-Mindjárt viszem.

Anna felkísért az emeletre és a szobájánál elköszönt..nekem a folyosó végén volt a szobám..vele szemben pedig Balázs gyerekszobája..

-Nem sokára jön haza-mosolygott rám húgom,mikor látta,hogy bátyám ajtajánál kicsit hosszabb ideig időztem.

-Az jó-mosolyodtam el.-Mégis mikor?

-Elvileg szerdán jönnek és hétvégéig lesznek,így tudott kivenni szabadságot..

-Akkor találkozok végre vele..-rettentően hiányzott már a bátyám,nagyon közel állt hozzám tini koromban..de,ahogy felnőttünk mindketten eltávolodtunk egymástól.

-Jó éjt-mosolygott rám Anna.

-Neked is-motyogtam,előszedtem a régi pizsim és egy forró fürdőt vettem...jól esett a merev testemnek már ez a meleg,azért májushoz képest este nem volt meleg..