60.fejezet

Sziasztok!

Megígértem,hogy sietek a frissel,hát itt is vagyok vele ;)

Igaz ez megint kerek szám,de semmi különös nincs benne,egy nyugodt napról szól..remélem nem bánjátok és kapok pár kommit :)

Örülök,hogy az 59.fejezethez 5 visszaszólást kaptam,2-t chatben (:

Tényleg sokat segítetek vele és látjátok ez adott nekem ihletet,mindig megmosolyogtattok a kedves szavaitokkal,szóval csak nyugodtan kommenteljetek,így hamarabb jön a friss :D

Ja,és MA elkezdődött a teszt Barcelonában,ha van rá igény teszek fel pár képet,majd szavazzatok! 

Puszi :)

60.fejezet

A másnap reggel szörnyű volt...legalább is csak az ébredés.

-Biztos jó ötlet?-sutyorgott valaki.

-Fent vagyok-motyogtam a takaró alól.

-Bocsi-szólalt meg Edina.

Nagy nehezen kimásztam az ágyból.

-Semmi baj-mosolyodtam el,ekkor fedeztem fel Stuartot is.-Menjünk ki nehogy Seb is felébredjen-tereltem őket a nappaliba részlegbe.

-Sietünk ám-ölelt meg unoka húgom.-Stu megy vissza Milton Keynes-be nekem pedig megy a repülőm.

-Jaj-szomorodtam el.-Örülök,hogy láttalak.Remélem jól érezted magad.-öleltem meg.

-Igen,nagyon jó volt-mosolygott rám,majd Stuartra nézett.

-És....veletek most mi lesz?-mosolyogtam.

-Hát..-vakarta meg a fejét Stuart,majd megfogta Edina kezét.

-Oké,mindent értek-nevettem fel halkan.-Örülök nektek-öleltem meg őket,aztán siettek is.-Üdvözlöm a többieket-néztem Stuartra.

-Átadom,Monaco-ban találkozunk-mosolygott,majd kiléptek a szobából,kerestem fejfájásra gyógyszert és visszamentem Sebastianhoz,ha én nem érzem olyan rosszul magam,akkor vele minden rendben lesz.

-Merre voltál?-nézett rám.

-Edina és Stu jöttek elköszönni-nyújtottam felé a bogyót.

-Ja-ásított egy nagyot.-Nem fáj a fejed?

-Nem-csóváltam meg a fejem.-Egész jól vagyok.Te?-bújtam az ölébe.

-Kibírom,inkább álmos vagyok még-dőlt el velünk az ágyban.

-És mi lesz a város nézéssel?-simogattam a csupasz mellkasát.

-Adj fél órát és felébredek-mosolyodott el,végre egy mosoly!

-Rendben-nyomtam egy puszit a szájára.

-Ez hiányzott nekem-húzott magához és a puszit csókká mélyítette.

-Letelt a fél óra-nevettem fel,hisz még öt perc sem telt el.

-Gonosz nő személy vagy te-ült fel újra.

-Nem,nem-ráztam meg a fejem.-Csak türelmetlen-mosolyogtam.

-És gyönyörű-csókolt meg.

-Nem vagy te egy kicsit elfogult?-nézegettem magam a tükörben.-Sonkáim vannak-fogtam meg a combom.

-Én meg ezeket a sonkáidat szeretem-állt mögém.-Butus vagy-csóválta meg a fejét és a nyakamba puszilt.

-Akkor is sonkáim vannak-motyogtam,míg Ő a fürdőbe ment.

-Hallottam-kiabált vissza és kihajolt az ajtón fogkefével a szájában,valamit motyogott,de nem értettem,így a földön fetrengtem a nevetéstől.

-Mi az?-jött vissza,majd belebújt egy pólóba.

-Semmi-ráztam meg a fejem nevetve és a fürdőbe vonultam.

Fél óra után a szekrény előtt toporogtam,nem tudtam eldönteni,hogy mit vegyek fel.

-Jó idő van kint-jött be Seb.-Még mindig nem tudtál dönteni?-sóhajtott fel.

-Nem-ráztam meg a fejem,majd mérgemben kikaptam egy virágos cső toppot és egy rövid farmer nadrágot,majd belebújtam a fekete balerina cipőmbe.

A bőröndbe bepakoltam az utolsó ruháim is,hogy ezzel már ne legyen gondunk visszajövetel után.

Fél tizenkettőkor indultunk el végre,ahogy kiléptünk a hotelból éreztem a hőséget...meg tudnám szokni,ezt Sebastiannal is megosztottam.

-Azért nekem hiányozna Svájc-mosolygott.

-Nekem is,de tetszik Barcelona,itt mindenki olyan felszabadult.

-Bizony-fogta meg a kezem,térkép nélkül és tervek nélkül keringtünk a városban vagy két órát,mikor megéheztünk és beültünk egy pizzériába.

-Kint vagy bent üljünk le?-nézett rám Seb.

-Kint-vigyorogtam.

Míg vártunk a pizzára pár rajongó felismerte Sebastiant,de egy autogramm és közös kép után békén hagyták.

Fél három fele indultunk útnak megint.

-Tele vagyok és menni alig bírok-motyogtam.

-Vigyelek?-mosolygott rám Seb.

-Neem-ráztam meg a fejem és futni kezdtem előle be egy vásárba,remekül el tudtam bújni előle,így sikerült a háta mögé kerülnöm és felugrottam a hátára,reflex szerűen nyúlt értem.

-Szóval itt vagy-nevetett.

-Igeen-nevettem fel én is majd egy puszit nyomtam az arcára,de nem tett le a földre,páran megnéztek minket,de csak mosolyogtak rajtunk,tetszett ez a hely,itt olyan könnyen fel tudtam szabadulni.

-Leteszel?-motyogtam a fülébe.

-Nem,nem-rázta meg a fejét és a szemünk elé tárult a tengerpart.

-Ez gyönyörű-másztam le a hátáról és levettem a cipőm,a lábam a finom,meleg homokba mélyesztettem.

A tengerpart azon részén ahol bejöttünk,nem voltak sokan,de balra tőlünk rengeteg ember napozott és a víz is tele volt vidám emberekkel.

-Még jó,hogy hoztam törölközőt és fürdőruhát-mosolyogtam.

A mellettünk levő családot megkértük,hogy vigyázzanak a cuccainkra,míg mi a vízbe merészkedtünk.

-Mi van,ha hideg?-motyogtam pár lépésre a víztől.

-De nem az-mosolygott Seb és a karjába vett.

-Ha hideg le ne merj tenni-kapaszkodtam a nyakába.

-Nem hideg-mosolygott és egyre beljebb sétált.-Leteszlek,jó?

-Ühüm-bólogattam,majd megéreztem az iszapot a lábam alatt.

Sokáig úszkáltunk a vízben,de azért a napon is voltam hátha valamivel kicsit barnább leszek,a család akikre bíztuk a cuccainkat nagyon kedvesek voltak.

Már sötétedett,mikor úgy döntöttünk,hogy ideje visszaindulnunk a hotelba,míg Seb kijelentkezett körbe jártam a szobát és átöltöztem.

Egy farmerbe bújtam és mivel nem számítottam nagy hidegre Svájcban sem,így egy fekete toppot és egy fekete-kék kockás igent vettem fel,amit nem gomboltam be,belebújtam a kék tornacipőmbe,mivel már csak az volt elől.

-Megkapott a nap-nézett rám Seb,mikor az inget igazítottam meg magamon.

-Nem fáj-vontam meg a vállam és a kistáskámhoz léptem,kivakartam a legaljából a szemüveg tokom.

-Eddig miért nem láttam rajtad a szemüveget?-nézett rám nagy szemekkel Seb.

-Mert nem szeretem és kontaklencsét használok...néha-motyogtam,majd felraktam a szemüvegem.

-Mehetünk?-fogta meg a bőröndöket.

A kulcsot leadtam a portán,majd végleg magunk mögött hagytuk a barcelonai pályát.

-Legközelebb februárban jövünk ide-nézett körbe Seb.

-Igen-ültem be a taxiba.

Bő egy óra után már a repülőn ültünk,ami Zürich felé tartott,este kilenc volt mikor leszálltunk Svájcban és taxival Baar-ba mentünk.

-Otton édes otthon-mosolyodtam el és kinyitottam a kaput,Seb behozta a bőröndöket,amit az előszobában letett.

Az első dolgom az volt,hogy a tévét bekapcsoltam,sosem szerettem csendben ücsörögni,a konyhába siettem és a hütőbe pillantva jöttem rá,hogy meleg szendvicsen kívül nem fogunk enni semmit.

Megcsináltam a gyors vacsinkat,majd elinditottam egy mosást és a nappaliban dőltem ki.

Úgy döntöttem,hogy messziről ugrok a kanapéra,de a tervem nem sikerült,vagy is csak félig..mivel a fél testem a szőnyegre érkezett,még szerencse,hogy a fejem a kanapén landolt.

-Jól vagy?-nézett rám ijedten Seb.

-Persze-nevettem fel és Ő is felnevetett.

-Bolond vagy,ugye tudod?-húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra.

Egy közös zuhany után bebújtunk az ágyba,de nem jött az álom a szememre...egy ideig forgolódtam Seb mellett,de nem akartam felébreszteni,az órára pillantottam és eszembe jutottak a ruhák,így kipattantam az ágyból és kiteregettem,fél kettő fele végre már nagyokat ásítottam,és újra bebújtam az ágyba.

-Merre jártál?-motyogta Sebastian fél álomban.

-Kiteregettem,aludj tovább-bújtam a mellkasához.