57.fejezet

Sziasztok!

Hát itt a friss :-)

Remélem kapok pár kommit,azt nem tudom mikor jövök a következő résszel,de igyekszem...viszont most van mit kijavítanom...német 2-es dolgozat....borzalom mit csináltam..:/ Meg sem merem mondani itthon,mert letépik a fejem.

Na,de nem panaszkodom.

Jó olvasást.:)

Puszi

57.fejezet

Kiszállt és a szokásos mozdulatai után felénk futott.

Egy gyors puszit nyomtam bukójára,a fiúk megölelgették.

Egy mozdulattal átemelt a korláton és letett maga mellé.

-Bolond vagy ugye?-csóváltam meg a fejem.-Ezt vette a kamera is.

-Igen?-vette le a bukóját.-Nem baj-mosolygott rám,majd finoman a riport szoba felé lökdöstem,de nem igazán akaródzott neki.

A sajtó tájékoztató után fáradtan lépdelt az öltözőjébe,hogy átöltözzön.

Fél hét volt mikor elindultunk a kijárat felé,de a home előtt a német RTL elkapta,és természetesen nekik,mindig szívesen nyilatkozik,de most a magánéletre is kitértek,nem álltam a sarkukban,de hallottam a beszélgetést.

-Sebastian,ma az egész világ láthatta a kedvesed?Esetleg terveztek komolyabban is?

-Alig két hónapja vagyunk együtt,mindketten a munkánkra koncentrálunk-válaszolt.

Ügyes,szépen terel! :-)

Gyorsan eliszkoltam messzebbre,hogy engem ne kérdezzenek...szerencsére megúsztam.

-Búú-lépett mögém Sebastian.

-Idióta-csaptam fejbe a mappámmal,mivel a szív bajt hozta rám.-A frászt hozod rám a hülyeségeiddel.-motyogtam.

-Ne haragudj-kapta el a derekam és finom puszit nyomott a számra.

-Nem haragszom-mosolyodtam el.-Csak menjünk már a hotelba...álmos vagyok-toporogtam előtte.

-Menjünk-fogott kézen,a parkolóban futottunk össze Edinával és Stuval.

-Sajnálom,hogy én hívtalak ide,de alig beszélünk-öleltem meg unokahúgom.

-Semmi baj,így is élvezek itt mindent-mosolygott.

Együtt mentünk vissza a hotelba,amit fél úton meg is bántam,Stuartból csak úgy dőlt a hülyeség..

-Elböfögjem az ABC-t?-tette fel a nem tudom hányadik idióta kérdését.

-Inkább játszunk csend királyt-csaptam fejbe finoman.

-De miért?-fordult hátra.

-Mert azt úgy sem bírod ki-nyújtottam ki a nyelvem rá.

-Na persze-hadonászott.-Fogadjunk.-nyújtotta felém a kezét.

-Nem bírod ki,ha nekem van igazam lehet egy kérésed.

-Ki fogom bírni,és ha így lesz és persze így lesz,nem hagylak békén-nevetett,majd kezet fogtunk...

Volt akkora szerencsénk/szerencsém,hogy a hotelig csendbe volt,de Edina direkt húzta az agyát,amin jót röhögtünk.

A hotel halljában kikértem a szoba kulcsunk és elköszöntünk Stuarttól és Edinától,majd lifttel elindultunk az ötödikre.

-Tudod mi lesz holnap?-állított meg Seb a szoba előtt.

-Vasárnap?-megrázta a fejét,pedig a fejem teszem rá,hogy vasárnap lesz..-Akkor futam?-újra megrázta a fejét.-Feladom-tettem fel a kezem.

-Holnap leszünk együtt 2 hónapja-kapott fel a kezébe és így vitt át a küszöbön.

-Hát én ezt nem is tartom számon-motyogtam,szégyelltem magam miatta.

-Hé-emelte fel a fejem.-Mi a baj?

-Semmi....csak én..nem is gondoltam erre,elfelejtettem.

-Ez miatt ne legyen rossz kedved-csókolt meg.-Szeretlek te butus.

-Én is szeretlek-nyomtam egy puszit a szájára és odabújtam mellé.

Jól esett így a karjaiban feküdni,hallani,ahogy szuszog,dobog a szíve...

Persze minden csoda három percig tart...

Megcsörrent a mobilom és Drága Húgom neve állt a kijelzőn,Seb adta a kezembe a készüléket,egy fintort elnyomtam..

-Ne szedd le a fejét-nézett rám Sebastian.

-Jóóó-majd felvettem a telefont.

-Na végre,ráültél a telefonra?-háborgott Anna.-Ja,amúgy szia.

-Neked is szia-motyogtam.-Miért hívtál?

-Csak gratulálni Sebastiannak.

-Köszönöm-szólalt meg az említett.

-Szia Seb.És anya érdeklődik,hogy minden rendben-e köztetek,mikor jöttök..stb.-hadarta el.

-Minden rendben.Jövő héten nem tudunk menni,de az azutáni héten majd megyünk,de még szólok úgyis előtte.Balázsékkal mi van?

-Minden oké,most visszamentek New Yorkba,de megnézték a házat...majd két hét múlva jönnek megint.

-Remélem tudunk akkor találkozni.

-Ja,nem lenne rossz...lassan csak én rohadok itt.-morgott.

-Hogy beszélsz?

-Jó,jó...semmi-motyogta.

-Mindjárt más,nem csoda,hogy anyáék ki akarják mosni a szád...

-Jó..ne gyere ezzel te is.Te sem voltál egy jó gyerek.

-De nem az én utam kell járni te dilis!

-Mondja ezt az,aki Balázs után járt állandóan...

-Makacs vagy..-sóhajtottam fel.

-Nővéremtől tanultam-nevetett fel.

-Kackac-motyogtam,de Seb is elnyomott egy mosolyt.

-Ja,lenne egy-két dolog amit beszerezhetnél nekem...mondjuk,úgy szimplán ajándékként.

-Mi van elköltötted a zsebpénzed?-nevettem fel.

-Jóóó...kellettek új ruhák.

-És miért érzem azt,hogy most is azt akarsz?

-Mert gondolat olvasó vagy?

-Na,jó..küldd el inkább e-mailen,mert a telodon sem lesz pénz.Szia és puszilok mindenkit.

-Oké,de mikor jöttök addigra szerezd be...jön a jó idő és rengeteg buli lesz..

-Majd meglátjuk,érdeklődök anyunál a jegyeid után.

-De egy állat vagy-morgott.-Na szia.

-Szia-tettem le a telefont nevetve.

-Nem szeretnék a húgod lenni-nevetett fel Sebastian.

-Miért is?-húztam fel a szemöldököm.

-Terrorizálod a húgod-és elnyomott egy ásítást.

-Nem is igaz-motyogtam.-Menj fürödj le és utána aludhatsz-löktem meg a lábammal a fürdő felé.

-Mindig ki fogsz rúgni az ágyból?-állt meg előttem.

-Menj a fenébe Vettel.Húzod itt az agyam!

-Én is szeretlek-nevette el magát,majd a fürdőbe eltűnt.

Miután Ő is végzett és én is bebújtam mellé az ágyba és így aludtunk el.

Vasárnap reggel dörömbölésre ébredtünk,Seb már kiszállt az ágyból és az ajtó felé sietett.

-Elkéstetek-rontott be a szobába Tommi.-Van tíz percetek elkészülni,mert Christian letépi a fejeteket.

-Mennyi az idő?-ugrottam ki az ágyból.

-Dél múlt-nézett az órájára.

-És nem tűnt fel előbb,hogy nem vagyunk sehol?-dünnyögtem.

-Hát nem-motyogta Tommi,majd kiment a szobánkból.

Egy gyors zuhany után a szekrény előtt toporogtam,Sebastian sem találta a cipőjét.

-Már biztos,hogy elkésünk..-idegeskedtem,majd az első kezembe akadó ruhát felkaptam.

-Hol a fenében van a kék cipőm?-morgott Seb.

-Vedd fel a fehéret-mutattam a bőröndje mellett.

-Az nem jó!-morgott.

-Most jó lesz-dobtam a kezébe.-Letépik a fejem-indultam meg az ajtó felé,a hallban találkoztunk újra Tommival,aki idegesen toporgott ott.

-Christian ki fog herélni minket-morgott.

-Egyéni probléma,de nekem a fejem szedi le-motyogtam.

Seb úgy nyomta a gázt,hogy attól féltem,hogy az úton maradunk.

Fellélegezve szálltam ki az autóból és rohantam a motorhome-unk felé,sikeresen majdnem fellöktem pár fotóst,holnap szalag cím lesz belőle,hogy rohanunk.

Volt két percünk még beérni.

Ahogy benyitottam szembe találtam magam Christiannal.

-Időben-nyomott meg valamit a telefonján.

-Oké-szusszantottam egy nagyot,majd elindultam vele a büfé felé.-Te stoperrel mértél?

-Igen-bólintott,majd leültünk egy asztalhoz,alig két perc után Miranda is csatlakozott hozzánk.

Megbeszéltük az utolsó dolgokat is a magyarországi találkozóról és rögtön írtam a csajoknak facebook-on keresztül,hogy már hivatalosan is rendben van minden.

Egy óra volt vissza a futamig,így Sebastian öltözőjébe mentem,halkan kopogtam,és egy szabad után beléptem.

-Sok sikert-bújtam oda hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.

-Köszönöm-ölelt meg.-Christian?

-Mi van vele?-húztam fel a szemöldököm.

-Megúsztad?-simított ki egy tincset az arcomból.

-Igen-bólintottam.-Stopperrel mérte mennyi idő alatt értem be-ráztam meg a fejem nevetve.

-A száguldás átka-mosolyodott el.-Ideje készülnöm-pillantott az órájára.

-Hát nem ártana-rontott be a szőke finn és,mint egy tornádó dobálta Seb felé a ruháit,még szerencse,hogy a bukót nem dobta...

-Lehetetlen alak vagy,ugye tudod?-néztem Tommira.

-Tudom-mosolyodott el.-Te meg ne ácsorogj,öltözz!-szólt Sebastianra.-Vagy kérvényt nyújtsak be?

-Jó,jó...megyek már-tette fel a kezét Seb.-Kimennél?-nézett az álldogáló Tommira.

-Mióta vagy szégyenlős?-csóválta meg a fejét az edző és megragadta a kezem,hogy magával húzzon.

-Na nem,Jázmin marad-nézett Tommira szigorúan..oké,csak ne vesszetek össze rajtam..

-Aha,szóval erre megy ki a dolog..-gyanús feje van ennek a finnek.-Kár érte,de futam előtt nem lesz semmi.Ha kanos vagy használd a...a...a..kezed!-vágta rá pár perc után.

-Mi van?-kerekedtek ki Seb szemei,csak kapkodtam a két fiú közt a fejem,ezt a két lököttet,és ma Tommi tuti,hogy szívott valamit...vagy..szerelmes!

-Te szerelmes vagy!-nevettem fel és megböktem Tommi mellkasát.

-Mi?...Hogy?..Bolond vagy?Nem..én nem!-hebegett-habogott és itt vágta el magát nálam.

-De,igen is az vagy!-kacagtam rajta.

-Halljuk-húzott le maga mellé Sebastian.

-Mit szívtatok?-sóhajtott fel.-Ez képtelenség,egyszerűen hülyeség-makogott.

-Na persze,én meg pasi vagyok..

-Ki tudja-vágta rá Tommi.

-Biztosíthatlak benne,hogy teljesen nőből van-mosolygott Sebastian.-Szóóóóóval?-nevetett.

-Csak annyit mondj,hogy ismerjük e-kérleltem.

-Ismeritek-motyogta.-Most jó?

-Tökéletes-ugrottam fel nevetve,majd megöleltem.-És már tudom is,hogy ki az.

-Mi?Ennyiből?Hogyan?-kerekedtek ki Tommi szemei.

-Miben fogadunk,hogy „B”-vel kezdődik a neve és spanyol?

-A..a fene,honnan jöttél rá?-rázta a fejét az edző.

-Nőből van-veregette meg a vállát Seb.-Szóval mióta is vagytok együtt Blancával?

-Nem vagyunk együtt..-sóhajtott Tommi.

-Még nem!-tettem fel az ujjam.-Ne aggódj-mosolyogtam a szőke finnre és dalolászva mentem ki az öltözőből.

Meg is van a tervem...és össze fogom hozni ezt a két bolondot..

Blanca is és Tommi is megérdemel végre egy normális kapcsolatot.