62.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a frisst (:

Bevallom nem tetszik igazán nekem..túl rövid..sajnálom,de most ennyi telt tőlem.

A lábam fáj és gyógyszert kell rászednem,ami teljesen kiüt,viszont suliba megyek és ez így szar...:/

Mire hazaérek full szétesek és csak leülök a gép elé és nézek ki a fejemből...

Igyekszem ezt majd bepótolni,és sietek a folytatással.

Puszi

U.i: Holnap már tavasz :D Vagyis..Március és,ha március,akkor Forma-1 <3

62.fejezet

Szerda reggel...összegezve kapkodás volt minden.

Fabiant elfelejtettük felébreszteni,aki ezért hisztizett is rendesen,Melanie nem találta a fényképező gépét,Norbert egyre idegesebb lett,én pedig Sebastiannal szenvedtem.

-Nem úgy volt,hogy összepakoltál már?-szórtam a ruháit a bőröndjébe.

-Jó,elfelejtettem-rángatta magára a nadrágját.

-Remek-morogtam,azért fél tízre sikerült elindulnunk a Red Bull magán gépével,Christian már Milton Keynes-ben felszállt,Tommival pedig a reptéren találkoztunk..

-Kapkodtatok?-nézett ránk a Főnök.

-Igen-huppantam le a székbe,Fabian alig tíz perc után visszaaludt,Melanie valami újságot bújt,Norbert pedig Adriannal beszélgetett.

-Álmos vagyok-nyomtam el egy ásítást és a fejem Seb vállára hajtottam.

-Aludj csak-fonta a kezét a derekamra és simogatott,még Chris-Tommi-Seb beszélgetését valamennyire észleltem,de az álom sikeresen eluralkodott rajtam.

-Ébresztő Szépség-motyogta valaki és az arcom simogatta.

-Még öt percet-morogtam,rossz pont a napnak,hogy az arcomba süt..

-Aaa,nem lehet.Megjöttünk-hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Nem akarok,aludni akarok még-kapaszkodtam a pulcsijába.

-Tommi sok fotós van kint?-kérdezte Sebastian.

-Nincs egy sem-jött messziről a válasz,majd valaki megemelt,még arra is lusta voltam,hogy kinyissam a szemem.

-Ennyire álmos?-tuti Christian hangja,majd ajtó csapódások,kocsi hang és újra puha helyen ültem.

-Így nem tudlak becsatolni-morogta Seb.

-Hagyjál-nyavalyogtam és arrébb löktem a kezét.

-Be kell,hogy csatoljalak!-nem tágított.

-Kell a francot-nyitottam ki a szemem.-Miért nem hagysz aludni?

-Felőlem az egész hetet végig aludhatod,csak hadd csatoljalak be-nézett rám már enyhén mérgesen.

-Jó-emeltem meg a karom,így be tudta csatolni az övem,majd beült mellém.

Tommi ült elől,Norbert az anyós ülésen,míg Fabi a másik oldalamon,aki szintén kómás állapotban volt.

-Ragályos az álmosságod-böktem meg a mellkasát.

-Igeeen-ásított egy nagyot és a fejét a vállamra hajtotta.

-A hotel előtt már sokan lesznek,Jázmin szedd össze magad-nézett rám.

-Először is előre figyelj,nem akarok egy fán landolni.Kettő,ha nem vezetnél lerúgtam volna a fejed,álmos vagyok,jó?-morogtam.

-Nem vagy te egy kicsit nyűgös mostanában?-pillantott rám Seb,de rögtön feltette a kezét,amint a pillantásom rá szegeztem.

-Nem,nem vagyok az.Érthető?-morogtam és becsuktam a szemem,talán negyed órát ültünk kocsiban mikor Tommi leparkolt.

-Még,hogy sokan lesznek-motyogtam,akkor esett le,hogy a mélygarázsban vagyunk.

-Irány a hotel elé-szólalt meg Christian.

-Tommi felmész Apáékkal?-nézett Seb a szőke finnre.

-Persze-bólintott,majd hárman lifttel az emeletre mentek..

-Irány a cápák elé-morogtam.

-Sokat morgolódsz-húzott magához Seb és egy puszit nyomott a homlokomra.

Már minden bajom volt,a nagy tömeg,az,hogy Sebastian mellett kellett ácsorognom a tűző napon és vigyorognom mindenkire,pedig legszívesebben berohantam volna a hotelba.

Vagy egy órát álldogáltunk kint a hotel előtt,mikor Christian jelzett,hogy elég lesz..

Szinte rohantam be az épületbe.

-Jól vagy?-állított meg Seb-Olyan fehér vagy.

-Fehér?-kerekedtek ki a szemeim.-Sebastian!A bőr leégett rólam!Elegem van ebből a helyből-dobbantottam a lábammal.

-Gyere,ne itt hisztizz!-terelt a lift felé,amit Christian tartott nekünk.

-Nem hisztizek-morogtam az orrom alatt.

-De igenis hisztizel!-nézett rám Sebastian,tüntetőleg hátat fordítottam neki.

-Pihenjétek ki magatokat.Ma már nem lesz kötelező program,holnap délután akkor a pályán-intett pá-t nekünk Christian és balra ment,mi pedig jobbra.

-Megvárnál?-loholt utánam Sebastian,majd megálltam,így belém rohant.

-Most jó?-morogtam és tovább sétáltam.

201,202,203....207!

Ez a mi szobánk,a hangokra Fabian dugta ki a fejét a szemben lévő szobából.

-Hali-integetett mosolyogva,egy magamra vakart mosollyal intettem vissza neki,majd kinyitottam a szobánkat és csaptam be magam mögött.

-Köszi-lépett be Sebastian is a szobába,de nem foglalkoztam vele,a hálót kerestem,ahol rögtön elhúztam a sötétítő függönyöket és egy ablakot kinyitottam,hogy friss levegő jöjjön be,majd az ágyra vágódtam.

Elegem volt!

Egy idő után arra ébredtem fel,hogy besüpped mellettem az ágy és egy kéz az arcomhoz simul.

Rögtön odabújtam hozzá és az arcom a mellkasába fúrtam.

-Sajnálom-motyogtam és próbáltam visszanyelni a könnyeim,de csak-csak kibuggyantak.

-Shh-simogatta a hátam.-Ne sírj-emelte fel az arcom és a könnyeim lepuszilta.-Szeretlek-nyomott egy csókot a számra.

-Én is szeretlek-bújtam még szorosabban hozzá.

Egy ideig feküdtünk így,nyugodtan,csendben,majd kimásztam mellőle,hogy megmossam az arcom,majd kilestem az ablakon,már kezdett sötétedni.

-Lemenjünk vacsorázni,vagy felhozassam?-ölelt át hátulról és úgy néztük a tájat.

-Nem akarok lemenni-motyogtam.

-Akkor itt fent eszünk-csókolt a nyakamba,majd ellépett tőlem,hogy a telefont intézze gondolom.

A vacsora fél óra után ért fel,közben Tommi is átjött megnézni minket,azt mondta unatkozott,így megnéztünk egy filmet..Adam Sandler volt a főszereplő,jó részét végig röhögtük és a kedvem is javult valamennyire,majd a finn lelépett a saját szobájába.

Sebastian elment fürdeni,míg én a ruháinkat pakoltam ki,jobb,mintha vasárnapig a bőröndben fekszenek..