Sziasztok!
Meghoztam a frisst. :-)
Egyik olvasómmal,Brigittával beszélgettem már...és még megvan,nem nyeltem le keresztben :P Szóval nyugodtan írjatok,ha valami kérdésetek,kérésetek van felém...nem eszek meg senkit :)
Facebook-on jelöljetek be,ha eddig még nem tették volna meg: Jusztina Holics néven megtaláltok,azt hiszem nem tucat név.xD
Na,de nem pofázok ennyit..
Puszi
56.fejezet
Leültem a napozóágyra,ami Edina és Tina között volt és abban a pillanatban Stu eltűnt,jót nevettem rajta magamban.
-Látom nem unatkoztál-néztem unokahúgomra.
-Hát nem-mosolygott.-Csak úgy dől belőle a hülyeség-pillantott a kibeszélt személyre.
-Kedves volt?-csusszantam közelebb hozzá.
-Igen-pirult el,amin elmosolyodtam.
-Tetszik?!
-Halkabban-lett pirosabb az arca,ami nekem felért egy hatalmas igennel.
-Szóval tetszik-mosolyogtam.
-Talán..-ránéztem-jó,oké-tette fel a kezét nevetve.
-Rendes srác-mosolyogtam,majd láttam,hogy Seb nekem integet.-Mindjárt jövök.
Odarohantam szerelmemhez és nevetve az ölelésébe csapódtam.
-Mi ez a hevesség?-mosolygott,és eltűrte a hajam.
-Semmi-mosolyogtam.-Miért integettél?
-Hiányoztál-szorított még közelebb magához.
-Ohh,ha csak ennyi-fordultam meg és mentem volna vissza Edinához,mikor Stuart újra letelepedett mellé..-Oké,csak én érzem azt,hogy fél tőlem?-húztam fel a szemöldököm és Sebre pillantottam.
-Gyere,inkább üljünk ide-húzott egy kinti fotelhoz és az ölébe ültetett.
Egy fél órát beszélgettünk körülbelül,mikor a csajokkal a vízbe merészkedtünk,ahhoz képest,hogy nyolc óra tájt volt egész kellemes volt a víz,Miranda készített rólunk képeket,de semmi áron nem tudtuk rávenni,hogy a vízbe jöjjön.
A fiúk is csatlakoztak hozzánk,majd egy kisebb vizicsata után elfáradva vacsoráztunk.
-Fázol?-ölelt át Seb és szorosabban összehúztam magamon a törölközőt.
-Egy picit-motyogtam.
-Még el is hinném,ha egy másodpercben nem százszor koccanna össze a fogad-motyogta.
-Nem vészes-vontam meg a vállam.
Kilenc órakor elköszöntünk a többiektől,mert holnap is lesz nap és nem mellesleg szombat..egy szabadedzés és egy időmérő,egy gyors zuhanyzás után szinte Sebastian bedőlt az ágyba és rögtön elaludt,nekem valahogy nem sikerült.
A konyha részlegbe osontam és pohár narancslét elfogyasztottam és kiültem a teraszra,csodálatos volt a kilátás,a rengeteg fény...
Hűvösebb lett az idő és fél tizenegy körül már én is elálmosodtam,csak a holnapi napot bírjam ki.
Szombat reggel**
Mivel nekem reggel hétre a pályán kellett lennem Sebnek hagytam egy levelet,Ő még aludhatott...
Kómás fejjel indultam el a pályára...Christian akar beszélni velem és Mirandával is egyeztetnem kell...
A motorhome-ban Tina már a büfében sürgött-forgott,kikértem a szokásos reggeli kávém és leültem az egyik szabad asztalhoz és vártam a Főnököt és Mirandát.
Pontban hétkor leült mellém Christian és egy adag papírt nyomott az orrom alá.
-Jó reggelt-mosolygott.-Aludtál te egyáltalán?-nézett végig rajtam.
-Hát persze...bő öt órát-nyomtam el egy ásítást és megittam az utolsó csepp kávém,közben Miranda is befutott.
Megbeszéltük a kötelező programokat,hogy Sebastiannak hova kell majd mennie,de nem volt túl vészes...
Christian utána lelépett,így nekiláttam a papír hadnak,amit kaptam,mind-mind el kellett olvasnom és a fontos dátumokat beírtam a naptáramba és pár telefont is elintéztem...
Közben a magyar találkozót is szervezgettem,Christian beleegyezett,aminek a lányok nagyon örültek.
Fél tízkor jelent meg a büfében Seb,mellette Tommi sétált és mögöttük Mark és Isabel,aki valamit nagyon magyarázott a pilótának.
-Sziasztok-köszöntek a fiúk,majd Sebastiantól kaptam egy apró puszit.
-Hányadik?-bökött a kávés bögrémre.
-Nem sok-vontam meg a vállam,nem szerette,ha kávézok,de nem elégedett meg a válaszommal,Mirandára nézett.
-Nem tudom-tette fel a kezét.-Nem számoltam.
Seb Tinához sétált és egy Red Bullal,valamint egy tál salátával tért vissza,amit lerakott elém.
-Nem kéne tíz kávét meginnod egy délelőtt alatt-nézett rám csúnyán,és a salátára bökött.
-Áruló-néztem szúrósan Tinára.-Nem vagyok éhes-löktem el magamtól a tálat és a papírok felé fordultam.
-Nem érdekel-morgott Seb és megemelte a villát.
A salátát lenyomta a torkomon,de többre nem tudott rávenni,majd eljött a tizenegy óra,vagyis a harmadik szabadedzés kezdete,mindenki elfoglalta a helyét,én a fiúkkal beültem a boxba a háttérbe,tíz perc után Tommi is megérkezett.
Seb autóját a szabadedzés elején még szerelték,de a többi pilóta,aki rögtön kiment csak csúszkált a pályán...
25 perc telt el a szabadedzésből és komolyabb köridők még nem születtek,mikor Heidfeld a pálya szélére hajtott és lángba borult az autója,nem beszéltem még vele,de megijedtem,szerencsére gyorsan és sértetlenül szállt ki az autóból,az időmérő kérdéses volt neki.
Az utolsó percekben engedték ki Sebastiant,egy gyorskörre volt ideje,de ez elég is volt neki,hogy átvegye az első helyet.
Második Webber lett.
Túl sok jelentősége nem volt,de legalább a többi csapat tudtára adtuk,hogy itt vagyunk és nem adjuk könnyen magunkat.
Mosolyogva öleltem meg Sebastiant,mikor kiszállt az autóból.
Gyors rendbe szedte magát,majd elindultunk a kötelező interjúra....
Szokásos kérdések,válaszok,amit talán már be is tanult Seb,minden héten szinte ugyanaz a kérdés..
Ebéd szünetben Sebastiant elkapta a német RTL,mosolyogva válaszolt a kérdéseikre,hisz jóban volt velük,majd egy gyors ebéd után a pihenőjébe mentünk.
-Fáradt vagy?-néztem a szemeibe.
-Nem igazán-rázta meg a fejét.-De nem segít ez a meleg...-motyogta.
Felálltam az öléből és kinyitottam bukóra az ablakot.
-Köszönöm-mosolygott és visszahúzott az ölébe.-Szeretlek-csókolt meg.
-Én is-mosolyodtam el,majd megcsörrent a mobilom.
Tommi neve állt a kijelzőn,csak tudnám minek hív,ha itt van a közelünkben...
-Igen?-vettem fel.
-Üzenem Sebastiannak,hogy kezdjen öltözni,egy óra múlva időmérő.
-És miért nem jöttél te ide?-sóhajtottam fel.
-A fene mer rátok nyitni-motyogta.
-Oké-nevettem fel és letettem a telefont.-Öltözz!-néztem Sebre.
Komótosan felállt a kanapéról,mint valami hatvan éves...
-Jobban örülnék egy vetkőzznek-mosolygott.
-Bolond-csaptam a kezére.
-Nem-rázta meg a fejét és magához rántva megcsókolt.-Csak szerelmes.-mosolygott.
-És bolond-nyújtottam ki a nyelvem és kiléptem a szobájából,hogy megkeressem Mirandát.
A büfében meg is találtam..épp telefonált valakivel és a beszélgetésből kiszűrtem,hogy Gabriellel.
Közben Tommi is felbukkant és egy halom lap volt a kezében,a felét lerakta elém.
-Christian küldi,hogy ez rád vár és estére kéri.
-Okééé-sóhajtottam fel és elővettem a tollam,majd belelapoztam a halomba.
Időközben Seb is megérkezett és egy szerencse puszi után az útjára engedtem Tommival és Mirandával,ma Ő fog vele menni a sajtó tájékoztatókra,míg én az irodába fogok intézkedni..
Tinától kikértem egy pohár kávét és egy tál salátát,reggel ízlett..
Beültem az irodámba,amit nem igazán használtam...mindig a büfében ültem le vagy Seb öltözőjében,de most kellett a nyugalom..
Teljesen elmélyültem a lapokban,mindegyik lap aljára aláírás...rengeteg levél a rajongóktól,akik autogrammot várnak vissza Sebtől..,zsivajra lettem figyelmes és nyílt az ajtó.
-Gyere-fogta meg a kezem Tina és húzott ki a dobogó alá,ahol a többi Red Bullos állt már..még egy kör vissza volt,de tudtuk,hogy ezt Seb megnyerte.
Stuart és Ole segítségével előre kerültem és vártam Sebastiant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése