61.fejezet

Sziasztok!

Tudom,tudom....rég összegyűlt a 6 komment,de mentségemre szóljon,hogy alig ültem gépnél.

Apukám nincs jól így neki kellett segítenem és betegen látni,hát elmegy a kedvem az írástól.

De most itt vagyok,meghoztam a frisst,ami 3 oldalara sikeredett.

Remélem azért kapok pár kommit.

És köszönöm azoknak akik írtak hozzászólást valamint a chatben jeleztek nekem,sokat jelent nekem :)

Jó olvasgatást.Puszi (:

U.I.: Nem sokára hozom a Barcelona-i képeket a tesztről :)

61.fejezet

A kedd reggel jól indult,finom illatokra ébredtem és a konyhába indultam,ahol Sebastian ügyködött.

-Jó reggelt-léptem mögé.

-Neked is-fordult meg és egy puszit nyomott a számra.-Elrontottad a tervem-biggyesztette le a száját.

-Mi volt a terved?-mosolyodtam el és leültem a székre.

-Ágyba akartam vinni a reggelit-vett elő két tányért,majd a finom reggelit elém tette és töltött narancs levet,magának meg red bull-t vett elő.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá és neki álltam a reggelimnek.-Ne idd már azt a szart-néztem rá mérgesen és a narancs leves dobozt felé löktem.

-Ezt nagyon ne hangoztasd a gyárban-nevetett fel.-És nem szar.

-Hát persze....úgy iszod,mint a vizet-morogtam és azért is töltöttem neki narancs levet.

-Te meg kávét iszol!Az sokkal rosszabb!

-Tévedsz!A kávé finom,az-böktem a dobozra-Nem finom.

-Ha ezt Christian hallaná-nevetett még mindig.

A délelőtt nagyon gyorsan elrepült..

Beszélgettünk,filmet néztünk és élveztük a nyugit.

Egy gyors ebédet összedobtam utána már nekiálltam vasalni,hogy a ruháinkat is tudjuk pakolni,hisz szerdán irány Monte Carlo...

Délután két óra fele járt,mikor kidőltünk mindketten az ágyon,alig feküdtem két perce Seb mellett mikor megszólalt a telefonom,közben lent csengettek is,így Sebastian elindult a földszintre.

-Szia Anya-vettem fel a telefont.

-Szia.Gondoltam érdeklődök,hogy hogy vagy?Minden rendben?

-Igen anya,jól vagyok.

-Akkor jó.Sebastian?

-Ő is jól van.Otthon minden rendben van?

-Igen,húgod nem dicsekedett?

-Mi?Mit csinált már megint?-sóhajtottam fel.

-Apád rajta kapta,hogy dohányzik...-morogta Anya.

Azért nagy kő esett le a szívemről,ez még sem olyan nagy baj,főleg,hogy ennyi idősen én is cigiztem,de Anyáék nálam nem vették észre.

-Üzenem neki,hogy gyorsan tegye le.

-Elbeszélgettünk vele és elmondása szerint,csak kipróbálta.

-Azért ez még sem olyan nagy baj.Balázsék?-tereltem gyorsan mielőtt Anya engem is kioktat.

-Jövő hét pénteken jönnek.

-Na ne-morogtam.-Anya nem tudnál velük beszélni,hogy szerdán,kedden jöjjenek?

-Elkerülnétek egymást?-sóhajtott fel.

-Pontosan,nekünk csütörtök este Milton Keynes-be kell indulnunk..

-És mikor jöttök?

-Hát szerda reggel ott akarok már lenni.

-Megbeszélem velük,mert úgy tudom nekik mindegy,Balázs amúgy is találkozni akar veled.

-Régen láttam...

-Húsvétkor láttátok egymást-mondta Anya.

-Igen-szomorodtam el.-Most le kell tennem,valaki jött.Szia Anya.Puszi mindenkinek.

-Rendben.Szia.Üdvözlöm Sebastiant.

-Átadom-majd bontottam a vonalat.

A telefont a zsebembe csúsztattam és a földszintre siettem.

A nappaliban találtam rá Sebastianra és Norbertre.

-Szia Norbert-üdvözöltem.-Mi járatban?-mosolyogtam rá és leültem Seb mellé,aki rögtön az ölébe húzott.

-Szia Jázmin.Gondoltam elkísérlek titeket Monacoba,Fabian nem bírt megülni otthon és kitalálta,hogy Ő nem akar iskolába menni.

-Anya ilyen könnyen elengedte?-kerekedtek ki Seb szemei,Norbert bólintott.

-És merre van Fabi?-néztem körbe,de sehol nem láttam..

-Iiiiiiitt vagyoooooook-futott felém nevetve és a nyakamba ugrott,amire Seb nem számított és a kanapén eldőltünk.-Szia-mosolygott rám.

-Szia Fabian-borzoltam össze a haját.

-Ugyanolyan bolond vagy,mint a bátyád-nézett rá komolyan Seb,de a végén elnevette magát.

-Jól van Sebastian-simogattam meg az arcát és Norberttel összenéztünk és mindketten felnevettünk.

-Aztán mesélj valamit,mi volt veled,míg nem találkoztunk?-húztam le magam mellé Fabiant,rögtön mesélésbe kezdett,hogy az iskolában elkezdett focizni,amit imád....

Támadt egy ötletem,Sebastianra néztem és elmosolyodtam.

-Imádom ezt a mosolyod-nevetett fel.

-Miért?

-Mert ilyenkor rosszban sántikálsz-kacsintott rám.

-Bolond-csaptam meg a vállát.-Ugye van foci labdád?

-Öhm..minek az?

-Minek?Túl sok ablak van az emeleten,így ki akarok dobni párat-motyogtam.

-Oké,oké-tette fel a kezét nevetve.-Hát nem tudom...valahol kell lennie-dőlt el a kanapén.

-Hééé..-csaptam a combjára.

-Mi az?-nézett rám.

-Te vagy a férfi,ilyenkor kéne felállnod és elindulnod megkeresni a labdád.

-Még kicsi vagyok-ásított egy nagyot és a fejét az ölembe helyezte,a haját simogattam közben beszéltem hozzá.

-Bezzeg ilyet az ágyban egyszer sem mondasz-tudtam,hogy ezzel rá tudom venni.

-Gonosz nő személy-ült fel és egy csókot nyomott a számra,majd elindult a pincébe,ahova követtem,még nem jártam lent.

-Fogalmam sincs hol van-motyogta Seb és pár dobozt szanaszét lökött,mint valami állat úgy szórta szét a cuccokat,közben jót röhögtem rajta,mivel már rég a kezemben tartottam a labdát,ami a szekrény tetején volt.

-Khm...

-Mi van?-motyogta,de nem nézett fel.

-Ha kitomboltad magad talán fel is mehetnénk labdázni-röhögtem el magam és felé dobtam a labdát.

-Végig nálad volt?-nézett rám nagy szemekkel,aprót bólintottam és futásnak eredtem,majd a hátsó ajtón rohantam ki az udvarra.

-Fabiaaaaaan-kiabáltam neki,mivel a vendégszoba ablaka nyitva volt.

Sebastian a labdával és futásnak eredt Ő is.

-Ne bánts jó?-néztem a hátam mögé,túl sokat nem tudtam már menni mivel a kerítés túl közel volt.

-Mondj egy okot rá!-jaj,az arc kifejezése sok jót nem rejt..

-Mert...mert...-láttam Fabiant,aki halkan futott Seb felé és lendületből a hátára ugrott.

-Ez nem ér-nevetett fel.-Hátulról támadsz?-kapta el az öccsét,halkan el akartam osonni onnan,már nem volt messze a ház,közben Norbert is kijött és leült a hintaszékbe.

-Azt hiszed ennyivel megúszod?-hallottam meg Seb hangját mögülem.

-Öhm..igen?-fordultam felé.-Fabi segíts-néztem a legkisebb Vettelre,de csak mosolygott rám és elvette a foci labdát.-Na szép-sóhajtottam fel.

-Rossz voltál-nézett rám Sebastian.

-Én nem-ráztam meg a fejem.

-De igen-felkapott a kezébe.

-Seb,tegyél leee...-visítottam.

-Nem,nem-csóválta meg a fejét.

-Bolond vagy-kapaszkodtam a nyakába,de mikor a fürdő felé indul kapálózni kezdtem.-Ne merd...Sebastian Vettel!

-Mit kapok cserébe érte?-tett le a zuhanyzó előtt.

-Kiengesztelést?!-vigyorogtam rá.

-Hmm...legyen,nem leszel vizes-mosolygott.

-Bleeee-nyújtottam ki a nyelvem rá,mire hangosan felnevetett.

-Leharapom-húzott vissza a derekamnál fogva,mikor kiakartam menni a fürdőből.

-Mi az?-mosolyogtam rá.

-Szeretlek-tűrt ki egy hajszálat az arcomból és megcsókolt.

-Én is szeretlek-mosolyogtam rá és szorosan az ölelésébe bújtam.

-Kijöttök még ma onnan?-hallottuk meg Fabi hangját.

-Igen-kiabáltam ki neki.

Délután amíg meleg volt végig fociztunk,bolondoztunk és még Norbert is beállt focizni.

Este még a fiúk kint maradtak én nekiálltam a vacsinak,mikor csengettek.

Sebastian rohant az ajtóhoz,és sikerült majdnem feldöntenie.

-Héj-szóltam rá.

-Jól vagy?-fogott meg.

-Igen,de nem a pályán vagy-felnevetett.

Együtt mentünk az ajtóhoz..meglepődtünk mindketten,de nagyon örültünk a vendégünknek.

-Jaj,de jó,hogy itt vagy-öleltem meg.

-Végre tudtam jönni-ölelte meg Sebastiant.

-Hát már régen voltál itt,de hogy-hogy?Neked nem dolgoznod kéne?

-Szabadnapot vettem ki és úgy döntöttem elmegyek Monacoba nyaralni-mosolygott.

-Pont most mikor oda megyünk mi is?-mosolyogtam a lányra.

-Igen,úgyis régen voltam kincs Öcsi futamán-nézett Sebastianra.-Persze,ha nem gond.

-Bolond vagy Melanie?-nézett rá Seb.-Örülök neki.

-Akkor jó-mosolygott,Seb behozta a csomagjait,közben Mel köszönt az édesapjának és a legkisebb öccsének.

-Segíthetek?

-Azt megköszönném-néztem Melaniera.

A vacsora Mel segítségével időben elkészült,szerencsére.

A mosogatást egyedül megcsináltam,a fiúk a tévé elé telepedtek,míg Melanie a vendégszobába helyezkedett el.

-És mikor indulunk holnap?-nézett ránk Melanie.

-Két választásotok van-kezdett bele Seb.-Vagy jöttök velünk szerdán délelőtt,vagy csak utána bármelyik nap.

-Menjünk most-vágta rá Melanie és Fabi.

-Akkor most megyünk-mosolygott Norbert.-De így legalább lesz időnk körbe nézni.

-Az biztos-mosolyodtam el.-Én sem jártam még ott.-De nem fogom szeretni a pályát-motyogtam.

-Miért?-nézett rám Seb.

-Mert utcai!És veszélyes.

-Mindegyik az-ölelt meg és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Jó,de itt 300-zal száguldotok egy szűk utcán...

-Ne aggódj,nem lesz semmi bajom.

-Remélem is-bújtam oda hozzá.

Este gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam Sebastian mellé,a fejem a mellkasára hajtottam és így ért az álom.