Novella Part 7.

Sziasztok!

Meghoztam a novella folytatását...

Nem hosszú,de minden benne van :P

Terveim szerint még 3-4 rész lesz és befejezem a novellát :-)

Remélem kapok pár hozzászólást.

Puszi

Novella Part 7.

„Az ebéd megint hamar eltelt és a műsoroknak köszönhetően az egész család a tévé elé telepedett és az ajándékokat nézegettük.

-Sebastian-suttogtam...”

-Mi az?-nézett rám ijedten.-Ugye nem?-pattant fel a kanapéról és a többiek is rám néztek.

-De,azt hiszem-pánikoltam be,és a kezem a hasamhoz kaptam.

Sebastian eltűnt,gondolom a táskámért rohant,Heike rögtön mellettem termett.

-Semmi baj-simogatta a hátam.-Vegyél mély levegőket-nyugtatgatott,kisebb-nagyobb sikerrel.

-Ne vezess így-kapta el Norbert a fia kezét,aki engem tartott,szédültem,nem éreztem jól magam..

Láttam Fabi riadt arcát,így egy mosolyt küldtem felé,hogy semmi gond,Melanie és Steph teljesen le voltak dermedve..pedig nem ők fognak most Szülni..!

Norbert beült a kocsiba,Seb pedig hátra...

-Fááj-szorítottam Sebastian kezét..

-Nem lesz semmi baj,mindjárt ott vagyunk a kórházban-nyomott egy csókot a homlokomra.

Teljesen homályos volt az út...alig emlékeztem valamire,csak a fájdalomra,ami egyre jobban nőtt...jókor jössz te is ki csöppség!

A kórházban rögtön tolókocsiba ültettek és egy szobába vittek,negyed óra után egy orvos jelent meg...két alkalommal már találkoztam vele.

-Rendben,nem sokára szülhetünk-mosolygott...hogy sülne le a bőr a képedről,majd ha neked fáj ennyire..na,akkor mosolyogj,morogtam magamban.

Egy óra múlva Melanie és Heike is megjött,Heike felhívta Édesapám,hogy nem sokára megszületik az unoka..

-Ugye bejössz velem?-néztem Sebastianra,aki hevesen bólogatott.

-Megígértem-csókolt meg.

-Köszönöm-döntöttem a fejem a vállára,mert közben mellém feküdt.

Két óra múlva a szülőszobába toltak,Sebastian végig fogta a kezem...

Kifáradtam,fájt mindenem...de mikor meghallottam a Kicsi sírását,mindent elfelejtettem,csak a karjaimba akartam zárni,a nővér a kezembe adta.

Szipogva figyeltem a kék szemű gyermekem...Sebastian is meghatódott,először nekem,majd a kicsinek adott egy puszit.

-Kisfiú-mosolygott az orvos.

A nővér elvette tőlem,egy pillanatra megijedtem,de megnyugtatott,hogy csak fürdeni viszik,de mire a szobámba érek már Ő is ott lesz.

A nővérnek igaza is lett,tényleg ott volt...egy csodaszép ajándék,amit a világon csak kaphatunk.

Sebastian családja körbe vette a csöppséget.

Heike a kezembe adta és komolyabban szemügyre vettem.

-A szemei a tieid-mosolyogtam Sebastianra,aki mellénk telepedett.

-Nagyon hasonlít rá-mosolygott Heike,aki Norberttel együtt nagyon meg voltak hatódva.

Egy kis időt hagytak nekünk..majd az orvos újra visszajött egy nővérrel.

-Mi lesz a kisfiú neve?

Sebastiannal összenéztünk,majd kimondtam azt a nevet,amit már nagyon rég megbeszéltünk,ha kislány lett volna nehezebb lett volna a dolgunk,mert sok szép név tetszett.

-Aaron Vettel-mosolyogtam és egy puszit nyomtam kisfiam fejére.

Aaron megkapta a kis karszalagját,amin rajta voltak az adatai.

3500 grammal és 52 centivel jött a világra,délután 16:05 perckor.

Nem tudtam betelni a kisfiúnkkal,csak néztem,ahogy a mellkasomon alszik és szuszog,alig pár órája még nem tudtam volna elképzelni,most...most pedig itt van a kezemben és teljesen az apjára hasonlít,a szőke haja,a csillogó kék szeme.

-Ti vagytok az életem-csókolt meg Sebastian.-Szeretlek titeket.

-Mi is-mosolyogtam rá és viszonoztam a csókját.

Aaron elég nyugodt babának tűnt,az első éjszaka csak háromszor sírt fel,de rögtön vissza is aludt,amint megtelt a pocija,Sebastian is rögtön ott volt mellettünk és hiába mondtam neki,hogy nyugodtan visszaaludhat,teljesen fel volt pörögve,csillogtak a szemei is boldog volt,mint én. :)

„Mikor megszületik egy 1 várva várt gyermek, az élet dolgai új értelmet nyernek!Anyaszív,apaszív dobban meg egy párban,új fényben ragyognak a világra hárman! „

A pici Aaron Vettel :-)