Novella Part 6.

Sziasztok!

Meghoztam a novella folytatását!

Kicsit léptünk az időben és nem sokára be is fejezem a novellát,szégyellem magam,hogy ennyi kihagyásom volt,de nem jött az ihlet...most viszont :)

Remélem kapok pár kommit tőletek ehhez és az 56. fejezethez is :-)

Ma vagy holnap még jelentkezek az RB8-al :)

Puszi

Novella Part 6.

Két év telt el azóta...mikor először találkoztam Sebastiannal,sok minden történt velünk.

Mikor eljöttem Milton Keynes-ből fél évig nem láttuk egymást,majd megölt a fájdalom,hogy mi lehet vele,hiányzott.

Aztán fél évre rá körülbelül..Rómában voltam otthon és kopogtak az ajtón,Tamara nyitott ajtót és nagy sikongatás,majd a nevem kiabálta.

Ott állt az ajtóban Ő...teljesen leblokkoltam,hogy mit kereshet itt,azt hittem apához jött,de nem...belépett az ajtón és elkapta a derekam,magához húzott.

-Hiányoztál-suttogta és gyengéden a száját az enyémhez érintette,akkor csókolt meg először.

Beláttuk,hogy nem viselkedtünk normálisan és Britta-Tommi örömére egy pár lettünk,a sajtó miatt nem kísértem el minden futamra,de a Japán és a Brazil nagydíjon én is ott kiabáltam a csapattal.

***Jelen***   ~2013.december 26.

-Sebastiaan-kiabáltam neki az emeletre.

-Jövök-robogott le a lépcsőn és felkapta a bőröndöm,amit én akartam kivinni,de a kezemből vette ki.-Aaa...tudod,hogy nem cipekedhetsz-ripakodott rám.

-Jó,de siess,mert anyud kitér a hitéből,ha nem érünk oda ebédre.

-Oda fogunk érni-mosolygott és egy puszit nyomott a számra.

-Na persze-motyogtam és beültem az autóba.

Épp Heppenheimba tartottunk a karácsonyi ebéd miatt.

Az utat autóval tettük meg,aminek se Apám,sem Sebastian szülei nem örültek az állapotom miatt,de én akartam ezt..a repülést nem igazán kedveltem.

-Nem vagy éhes,szomjas?-nézett rám Seb,már nem sok volt vissza..már a Német határt elhagytuk.

-Nem-ráztam meg a fejem és a táskámban matattam,majd írtam egy SMS-t Melanie-nak,hogy nem sokára odaérünk.

Tényleg időben Heppenheimba értünk,fél tizenkettő volt mikor a szülői ház előtt kiszálltunk az autóból,mosolyogva léptem be a házba és köszöntem.

Az egész család egyszerre csődölt az előtérbe,Heike szorított először magához.

-Úgy örülök,hogy ide értetek-mosolygott,majd Norbert is köszöntött.

Fabi szinte a nyakamba ugrott,nevetve adtam neki egy puszit,majd Seb két nővérét is köszöntöttem.

-Jaj,ne álldogálj már itt.Gyere ülj le-húzott a kanapé felé Heike.-Melanie gyere segíts megteríteni.

Fabian rögtön leült mellém és mesélni kezdett,hogy mi történt vele azóta,amióta nem találkoztunk,mesélt egy lányról,aki tetszik neki,de nem mer oda menni hozzá.

-Menj oda hozzá és beszélgessetek,biztos nem fog megenni-mosolyogtam rá,majd ebéd időben mindannyian az asztalhoz ültünk.

Heike nagyon kitett magáért,az asztal csurig volt étellel és azt sem tudtam melyiket kostóljam meg.

-Meg sem bírok mozdulni-simított végig a hasán Seb.

-Lehet futnod kéne pár kört-csipkelődtem vele.

-Mindjárt elkaplak-nevetett és felállt az asztaltól,így én is elkezdtem futni előle.

-Sebastian,Gina-kiabált utánunk Heike.

-Finom volt az ebéd-kiabáltunk vissza szinte egyszerre.

-Szeretlek-kapott el Seb és belecsókolt a nyakamba.

-Én is-mosolyogtam rá.

Az este igazán gyorsan telt,kipakoltunk a bőröndből és Seb családjával beszélgettem.

Lefekvés előtt felhívtam Apát,hogy minden rendben velünk és,ha valami lesz értesítem...

27-e reggel elég nyűgösen ébredtem,nem volt kedvem semmihez,de a földszintre haladva hangokat hallottam Fabian szobájából,épp mesét nézett,így le is ragadtam ott.

-Megnézzük,hogy jött-e már a Jézuska?-fordultam Fabian felé mosolyogva,gyorsan felöltözött és együtt siettünk le a karácsonyfához,tényleg ott voltak az ajándékok...Sebastiant megbíztam,hogy este tegye le oda őket...

Kicsit késői lett az ajándékozás,de így beszéltük meg,mert Heike azt akarta,hogy semmiről ne maradjunk le.

Fabian csupa játékokat kapott,Stephanie és Melanie inkább ruhákat,míg minket sok hasznos dologgal leptek el.

Az ebéd megint hamar eltelt és a műsoroknak köszönhetően az egész család a tévé elé telepedett és az ajándékokat nézegettük.

-Sebastian-suttogtam...

~Regina