42.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a frisst :-)

Sok hozzá fűzni valóm nincs,kérlek ne öljetek meg,gondolok itt arra részre,ahol na mindegy...csak megértitek mikor olvassátok.

Puszi

42.fejezet

„Megválaszoltam minden kérdést, majd elköszöntem a csajoktól és Sebastian mellé bújtam.

– Visszatérve a kérdésre, nem is lakunk együtt-nézett rám kicsit félve.

– Mire akarsz kilyukadni?-mosolyogtam rá.

Sejtettem, hogy mit fog kérdezni és tudtam is rá a válaszom….”

Láttam rajta, hogy meg akarja kérdezni, de hezitált.

– Mit szeretnél kérdezni?– simítottam meg az arcát.

– Túl jól ismersz-mosolygott, de feszült volt.

– Akármit kérdezel nem szedem le a fejed, szóval hallgatlak!

– Még mindig ugyanaz a véleményed az össze költözésről?-hadarta el egy szuszra.

– Nem-ráztam meg a fejem, de nem akartam kimondani, hogy beleegyezem, majd ha úgy megkérdezi, de nem úgy tűnt, hogy rákérdezne így kényelmesen elhelyezkedtem és már becsuktam a szemem mikor újra megszólalt.

– Jázmin-sóhajtott.-Hozzám költöznél?-mintha egy szikla esett volna le a szívéről.

Felkaptam a fejem és a szemébe néztem, elmosolyodtam majd egy apró csókot adtam neki és igennel válaszoltam.

– Ez most…..komoly?-mosolygott.

– Igen-nevettem.– De mi lenne, ha holnap folytatnánk a beszélgetést? Mindjárt kiesik a szemem-ásítottam egy hatalmasat.

– Rendben. Jó éjszakát-puszilt meg.

– Neked is-hajtottam vissza a fejem a mellkasára.

– Szeretlek.

– Én is-motyogtam fél álomban.

Reggel mocorgásra ébredtem, Seb volt az, aki ki akart mászni alólam.

– Hová mész?– fogtam meg a pólóját.

– Fel kell kelnem-hallottam meg a hangját.

– Neee, nem akarom-húztam vissza magamhoz, mire hangosan felnevetett.

– Neked is jönnöd kell-simította meg az arcom.

– Azt meg főleg nem akarom!-húztam a fejemre a takarót.

– Christian leszedi a fejünket, ha kések a harmadik szabadedzésről, neked meg Mirandának kell segítened.

– Igaz-motyogtam és felültem az ágyban.– Menj zuhanyozz le, addig én előkeresek magunknak ruhákat.

-Okés.

Elment a fürdőbe, de amint meghallottam a vizet csorogni visszabújtam az ágyba és tovább aludtam.

– Álomszuszék-mosolygott rám Seb már felöltözve.

– Aj, basszus….vissza aludtam?-morogtam.

– Igen, gyere mert tényleg elkésünk-emelt ki az ágyból.

-Hééé-csaptam a fenekére nevetve.

– Ez a hála?– rakott le a szekrény előtt, hogy keressek valami ruhát, majd miután meg volt bevitt a fürdőbe.

– Nem, ez a hála-fontam a kezeim a nyaka köré és megcsókoltam.

– Irány a zuhany-csapott a fenekemre nevetve, majd kimenekült a fürdőből.

Morogtam egy sort, majd gyors tempóra váltottam és szinte az ajtóban öltöztem fel teljesen.

A liftben még mindig a cső toppom igazítottam, mert mindig elcsúszott.

– Seb, segíts már-léptem elé, hogy igazítsa meg hátul.

– Kifordult a melltartó pántod is-nevetett, majd azt is megigazította és a kezét a fenekemre csúsztatta.

– Mi lenne, ha nem a liftben esnél nekem?– fordultam meg, hogy lássam az arcát.-Be van kamerázva-böktem a kamera felé.

– Hadd örüljenek a hotel dolgozói.

góól..szóval te így gondolkodsz-motyogtam.– De akkor sem-ráztam meg a fejem, majd kiléptem a liftből és leadtam a szoba kulcsunk.

Mirandával összefutottunk a kijáratnál és Sebastiannal rögtön a munkára tért, közben írtam egy SMS-t Annának, hogy minden rendben vele és ne késse le a repülőt.

Megkaptam is a választ rá, elküldött melegebb éghajlatra, mert elfelejtettem az időzónákat és alighanem hajnal van Magyarországon.

A pályára egy jó fél óra alatt értünk ki, mert a forgalom már most beindult, sokan jöttek a szabadedzésre vagy éppen az időmérőre és addig mászkálnak.

– Komolyan mondom ma itt kint alszom a szerelőkkel, holnap káosz lesz kijutni-morogtam hátul a kocsiban.

– Mi? Milyen szerelőkkel?– nézett rám mérgesen Sebastian, Mirandával felnevettünk, hogy milyen féltékeny.

– Ne aggódj, Jázmin szerintem nem úgy értette, hogy egy ágyban.

-Jaj,Miranda mit szépítsek ezen...-sóhajtottam fel,nem sok kellett,hogy el nevessem magam Seb arcán.– Megmondta, hogy szívesen megosztja velem az ágyát, most kapok az alkalmon.-kacsintottam Mirandára.

Seb teljesen kitért hitéből, szinte kivágta az ajtót, amint a pályához megérkeztünk és előre csörtetett.

Nem szólt senkihez, bevágtatott a home-ba, majd az öltözőjébe.

-Jó reggelt. Sebastiannak mi baja van?– köszöntött minket Christian, majd leültünk az asztalhoz, ahol ott volt még Tommi és Adrian is.

-Jó reggelt. Jázmin kicsit cukkolta ide fele úton.

– Mégis mivel?– vigyorgott Tommi.

-Teljesen féltékeny-csóváltam meg a fejem.– Christian mennyi időnk van még a szabadedzésig?-már kész volt a terv a fejemben.

– Még van bőven két óránk.

– Ó remek-vigyorogtam, majd elköszöntem a társaságtól és Seb szobája felé vettem az irányt, beléptem a szobába kopogás nélkül, Sebastian a kanapén feküdt nekem háttal, a füles a fülében volt így nem hallhatta, hogy jövök.

Levettem a papucsom, hogy az ne zavarjon a tervemben, majd elindultam felé, a szemei be voltak csukva, majd óvatosan a kanapéra térdeltem és az ágyékára ültem, de a szemeit eltakartam.

A fülest rögtön kitépte a füléből.

-Jázmin. Mit csinálsz?

– Csak élvezd-suttogtam a fülébe és beleharaptam, egy halk sóhaj hagyta el az ajkát, majd a csípőjén kezdtem el körözni.

Teljesen bevadult ettől a mozdulatomtól és a farmer nadrágomból hamar kihámozott.

A felsőm nem is emlékszem, hogy került le rólam, de a szoba másik felében végezte, Sebastian megszabadítottam a felsőjétől, majd nadrágját is letoltam a térdéig.

Hirtelen felállt és az ajtóhoz sétált, amit bezárt, és belém hatolt.

Próbáltam halk lenni, de egy hangos sikoly hagyta el a szám.

Eleinte érzékien mozgott bennem, majd gyorsabb tempóra kapcsolt és ezzel eljuttatott minket a csúcsra.

– Szeretlek-csúsztunk le az ajtó mentén és a mellkasára hajtottam a fejem, miután összeszedte magát visszasétált a kanapéra.

Még egy kis ideig pihegtünk, de mikor hallottuk a hangokat a folyosón és Tommi dörömbölését az ajtón felkaptam a nadrágom és a papucsom, majd a fürdőbe rohantam, Seb gyorsan felöltözött és kinyitotta az ajtót.

– Seb, ideje lenne készülnöd.

– Oké, mindjárt….csak egy perc-habogott.

A szívem a torkomban dobogott, hogy ne bukjunk le, mert akkor egy évig ezt fogjuk hallgatni.

Már épp ki akart menni Tommi a szobából, mikor valamit észrevett és megfordult.

– Te Seb, nem tudod merre van Jázmin?

-Nem,reggel óta nem láttam. Nincs Mirandával?– majdnem felröhögtem, így a kezem a számra tapasztottam.

– Furcsa, délelőtt nagyon elsietett valahova.

– Én nem láttam-rázta meg a fejét Párom, majd Tommi kisétált a szobából, Seb épp elindult felém mikor a finn szőke újra benyitott.

– Jaj, Seb elfelejtettem valamit.

– Mit?– értetlenkedett, kezdtem ideges lenni, hogy ez a finn sosem lép már le.

– Nagyon-nagyon siess-vigyorgott.-Akkor szia.

– Szia Tommi-morogta.

– Ja-fordult vissza, már a falba vertem volna a fejem.– Neked is Szia Jázmin, legközelebb ne a lámpára dobd a felsőd-már fuldoklott a nevetéstől és végre kiment a szobából.

Beleugrottam a nadrágomba és a melltartómba, majd kiléptem Sebhez és levettem a felsőm az álló lámpáról.

Seb a kanapén ült vigyorogva és az overallját készítette elő.

-Ne vigyorogj már. Jövőre is ezt fogjuk hallgatni. Fogadni mernék, hogy a fél home hallotta a sikolyom-morogtam.

– Még ilyenkor is csodás vagy-simított végig az arcomon, majd egy apró puszit nyomott a számra.

– Seb! Téged ez egyáltalán nem érdekel?

– Nem-rázta meg a fejét.– Nem fognak ezzel piszkálni, hidd el! És én élveztem az együtt töltött időt-csókolt meg.

– Biztos, hogy nem fognak ezen csámcsogni?

– Biztos-nevetett, majd belebújt az overalljába.

– Szeretlek-bújtam oda hozzá.

– Én is szeretlek-puszilta meg az orrom.

-Most megyek,még beszélnem kell Mirandával. Sok szerencsét a szabadedzéshez-csókoltam meg.

– Köszönöm-majd kiléptem a szobájából és egy nagy levegőt véve elindultam a büfé felé, ahol gondolom az emberek nagy része töltötte most az idejét, előre hozva az ebédet, reménykedtem benne, hogy Tommit nem találom ott, de csalódnom kellett.

Tinával és Mirandával ült egy asztalnál, kénytelen voltam oda ülni, mert Tina hevesen integetett nekem és Mirandával is volt megbeszélni valóm.

– Sziasztok-dobtam le magam a székre, véletlen sem néztem Tommira.

-Jó,hogy jössz. A vendégeinkről akartam veled beszélni. Lehet, hogy jobban lenne, ha nem te mennél ki Anna elé-nézett rám Miranda.

– Miért?-kerekedtek ki a szemeim.

– Reptér tele lesz ilyenkor újság írókkal, nem kéne oda keveredne, ha baj lenne Seb leszedné a fejem.

– Hát jó, de akkor kimegy ki elé?-sóhajtottam.

-Stuart?-vigyorgott Miranda.

– Kizárt!-ráztam meg a fejem.– Bevinné a málnásba-mosolyogtam, mire Tommi hangosan felköhögött, miért érzem azt, hogy csak a nevetését próbálta elrejteni?

– Jól vagy?– simított végig Miranda a finn szőkén.

– Persze, csak félre nyeltem-sóhajtott, majd rám emelte a tekintetét, a frászt nyelt félre, épp célozni akart!

– Akkor Tommi?– nézett Miranda a szőkére.

– Nem! Semmivel sem jobb, már bocs-mosolyogtam a finnre.

-Oké,akkor majd én kimegyek elé-nevetett Tina.

-Komolyan?Köszönöm-öleltem meg.

-Fel fogom ismerni?Hasonlít rád?

-Nem-ráztam meg a fejem nevetve.– Itt egy kép róla-nyomtam a kezébe-majd írtam egy SMS-t Annának,hogy ki fog kimenni elé.

Közben kezdett kiürülni a büfé ezzel tudatosult bennem,hogy nem sokára kezdődik a szabadedzés.

Megvártam Christian,majd Tommival kiültünk a pitwallra és onnan figyeltük a szabadedzést,Christiantól megkaptam a fülesem és elfoglaltam a helyem.

Napsütéses időjárás volt,de a szabadedzés elején nagyon alacsony volt a hőmérséklet,mindössze csak 14 fok,az aszfalt is csak 27 fokos volt,de az edzés alatt 6 fokot azért melegedett.

A szabadedzés elején Jaime autója a 4-es kanyarnál valami miatt megállt,ez miatt kis fennakadás jött létre.

Végül a szabadedzést Seb nyerte,a harmadik Mark lett és kettőjük közé Michael csúszott be,a Mercedes igen jó időket futottak,a Ferrarinak és a Mclarennek ezzel gondot okozva.

A szabadedzés után Sebastian adott egy rövidebb interjút,majd a pihenőjébe mentünk.

– Ügyes voltál-gratuláltam neki így kicsit megkésve.

– Köszönöm-nyomott egy puszit a számra és az ölébe húzott.

– És büdös is-húztam az orrom.

– Az előbb zuhanyoztam meg-nézett rám nagy szemekkel.

– Seb,biztos?

– Ezt csak nem felejtem el-nevetett.

– De akkor is,ez nagyon kellemetlen-másztam ki az öléből,majd a fürdőbe mentem,hogy megnézzem a tusfürdőjét.-Ezt használtad?-mutattam fel neki a megszokott flakont.

– Igen-bólogatott hevesen.

– Akkor nem értem-ráztam meg a fejem és visszaraktam a helyére.

– De biztos,hogy nem másikat bontottál fel?

– Jázmin,csak ez az egy van ott-nevetett.

– Jó,jó….csak kérdeztem-motyogtam.

– Most meg mi a baj?– guggolt le elém,mivel én átültem a fotelba.

– Semmi-szipogtam,próbáltam elrejteni,hogy sírhatnékom van.

-Jázmin,megijesztesz. Az előbb minden rendben volt,nem?

– De-erőltettem magamra egy mosolyt.

– Nem veszem be ezt a mosolyod,túlságosan mű-simított végig az arcomon.

– Hiányzik a családom-borultam a nyakába és utat engedtem a könnyeimnek.

-Shhhh...kicsim,ne sírj. Ha kell vasárnap már utazunk hozzátok jó?-simogatta a hátam.

– Ne haragudj-töröltem le a könnyeim.

– Már miért haragudnék?– fogta két kezébe az arcom.

– Állandóan bőgök és elrontom kedved,csak a baj van velem-hajtottam le a fejem.

– Jázmin-emelte fel a fejem.-Szeretlek!És még egyszer ne halljak tőled ilyet,nem akarlak elveszíteni. Nekem te vagy az életem-húzott magához.

– Én is szeretlek-motyogtam a nyak hajlatába.

– Mi lenne,ha szólnánk Mirandának,hogy inkább visszamész hotelba,pihenj egy kicsit-nyomott egy puszit a számra.

-Nem,nem szeretnék. Alig két hónap múlva szülni fog Sebastian!Nem akarok a terhére lenni-sóhajtottam.

-Igazán nem lesz semmi dolga,de nem akarlak így látni,pihend ki magad,aludj és időmérő után sietek hozzád.

-De..

-Nincs semmi de..Gyere keressük meg Mirandát.

-Várj,előbb megmosom az arcom-siettem a fürdőbe és rendeztem az arcom.

Mirandát a büfében találtuk meg épp egy fagyi kehely betermelésén ügyködött.

-Sziasztok-mosolygott ránk,majd mikor meglátta az arcom kiesett a kanál a kezéből.-Te sírtál?Mi a baj?Mit csináltál vele?-szegezte a tekintetét Sebre.

-Nem csinált semmit-ültem le Miranda mellé.

-Akkor miért nézel ki így?Sírtál ugye?-aprót bólintottam.-Nagyon gyorsan menj vissza a hotelba,majd itt maradok Sebastiannal.

-Épp erre akartalak megkérni-ölelte meg Mirandát Seb.

-Remélem nem akarsz ellenkezni-nézett rám szigorúan Miranda.

-Ami azt illeti de....De sok esélyem úgy sincs ellenetek-sóhajtottam.

-Menjünk így vissza tudlak vinni a hotelba és vissza is érek.

-De így nem látlak az időmérőn.

-Ez legyen a legkisebb bajunk-nyomott egy puszit a számra,majd Christiannak is szóltunk,aki nagyon megértő volt és kijelentette,hogy ma már nem akar a pályán látni.

A hotelba negyed óra alatt visszaértünk és Seb addig nem ment el,amíg be nem bújtam az ágyba,de egy kis időre ő is odafeküdt mellém.

-Amint jártunk nálatok neki kezdünk a költözésnek jó?-csókolt meg.

-Igen,de nekem megfelel úgy is a házad.

-Az már a te házad is-mosolygott.-És nem akarom,hogy az én szerencsétlen ízlésem uralkodjon a lakásban.

-Nem is szerencsétlen-nevettem.-Csak van ami nem passzol-gondoltam itt a fürdő fal színére.

-Na ugye-mosolygott.-Imádom mikor mosolyogsz-puszilt meg.

Szavak helyett inkább odabújtam mellé,de öt perc után vissza kellet indulnia,hogy időben ott legyen a pályán.

-Este az ágyban akarlak látni.

-Seb-kerekedtek ki a szemeim.

-Kivételesen nem úgy értettem,de az sem lenne ellenemre,de inkább pihenj-kacsintott rám.

-Remek,beégtem-motyogtam a párnába,amit a fejemre húztam.

-Jaj,kicsim.Ezt eddig is tudtam rólad-nevetett.

-Mit?Ezt úgy mondtad,mintha szex mániás lennék-néztem rá nagy szemekkel,mire bólogatott is.

-Bagoly mondja verébnek-nyújtottam ki a nyelvem rá.– Csipkedd magad, mert elindul nélküled az időmérő.

Miután elköszönt tőlem és a tévézéshez nem volt kedvem, amúgy sem értettem volna túl sok mindent, inkább megfogadtam Seb tanácsát és álomra hajtottam a fejem.