48.fejezet

Sziasztok!

Ezzel a hosszú fejezettel és karácsonyi fejléccel( Dorottya készítette) szeretnék Mindenkinek Boldog Karácsonyt Kívánni.

Nem is ragozom a szót,hisz a fejezet 8 oldal.

Remélem kapok pár hozzászólást :-)

Puszi

48.fejezet

Kedd reggel fitten ébredtem fel,Seb ott szuszogott mellettem,az óra fél nyolcat mutatott,de sok erőm nem volt kikelni az ágyból,figyeltem a mellettem fekvő férfit.

Alig negyedóra múlva ébredezni kezdett.

-Mióta figyelsz?-ásított egy nagyot.

-Egy ideje-mosolyogtam rá.-Jó reggelt-nyomtam egy puszit a szájára.

-Jó reggelt.Költözünk-vigyorgott.

-Annyira lelkesedsz-mosolyogtam.-Két hét után meg kidobsz a lakásból.

-Azt te csak hiszed,nem fogsz szabadulni tőlem-feküdt rám.-Magamhoz láncollak és mindenhova velem jössz-csókolt meg.

-Miért érzem azt,hogy a mindenhova azaz ágyad?-incselkedtem vele.

-Mondjuk nem is olyan rossz ötlet-kacsintott rám.-Bár én most is benne lennék egy kis test mozgásba.

-Szólj Tomminak Édesem-vigyorogtam rá.

-Hé-biggyesztette le az ajkát.-Mit kezdjek én Tommival?-sóhajtott fel.

-Hát ne azt amit velem-nevettem fel.-Készülni kell,mert holnap sem leszünk Svájcban és akkor nem megyünk a szüleidhez.

-Igazad van,de ne hidd azt,hogy megmenekülsz-simogatta a combom.

-Majd meglátjuk-kacsintottam rá és kimásztam az ágyból.-Nem tudom mit vegyek fel,Svájcba ilyenkor hideg van?

-Londoni időjárás van ott is-vonta meg a vállát,majd a fenekemre csapott a fürdőbe menet.

-Hé-kiáltottam fel és utána dobtam az egyik felsőm.

-Hm,megnéznélek benne-vigyorgott kajánul rám,fogadni mernék,hogy elképzelt benne.

Gondoltam berakom a felsőt a bőröndbe,és hosszú nyavalygás után a mai ruhám is megtaláltam.

A kék farmerom akadt először a kezembe,így egy hozzá illő cső toppot húztam fel és előkerestem a kék sálam és a többit beleszórtam a bőröndbe,majd a fekete táskámba beleraktam a fontos cuccaim,ami kéznél kell,hogy legyen,kék ékszereket is felraktam,majd hasznosítottam a tegnap szerzett fekete csizmám.

-Seb kész vagy?-kiabáltam neki.

-Már vagy fél órája-lépett be a szobába és levitte az utolsó két dobozt a földszintre,míg én az egyik bőröndöm cipeltem le.

-Akkor csak ennyi?-nézett körbe az előtérben,ahol két bőrönd és nyolc doboz állt.

-Hát úgy néz ki-vontam meg a vállam és belebújtam a bőr dzsekimbe.-Hol van a repülőgép?

-Marc itt szállt le nem messze.

-Kapott engedély rá?-kerekedtek ki a szemeim.

-Igen-mosolygott Seb,a taxi megjött értünk,amibe két fordulással befért az összes cuccom,bezártam a lakást és minden ellenőriztem,a riasztót beüzemeltem és beültem a taxiba.

-Sziasztok,Marc vagyok-mosolygott a pilóta.

-Jázmin-fogtam vele kezet.

Alig tíz percen belül már a levegőben szeltük a távolságokat.

-Mennyi idő alatt érünk Svájcba?

-Másfél óra-mosolygott Seb.-Rengeteg dolgunk lesz még.

-Miért?Kész van már a házad-mosolyogtam.

-De az én ízlésem szerint,nem akarom,hogy minden úgy legyen,ahogy én berendeztem.

-Nekem tetszik így is-mosolyogtam.-Idővel úgyis változna.

-Ennek örülök,úgy sem én rendeztem be.Anya és Mel sokat dolgozott rajta.

-Hogy én mennyire sejtettem ezt-mosolyogtam rá.

-Nem értek én ehhez-nevetett.

-Sebastian-gondolkodtam.

-Igen?

-Holnap tizenegyedike lesz?

-Öö..igen-nézte meg a naptárját és egyszerre összenéztünk.

-Fabian szülinapja-sóhajtott fel.

-Pontosan-bólogattam.

-Felhívom anyát,hogy ez most,hogy lesz-motyogta.

Hogy tudtuk elfelejteni,de még jó,hogy most jutott eszünkbe.

-Na?-néztem Sebre,mikor letette a telefont.

-Nem lesz holnap ünneplés a suli miatt,de hétvégén buli lesz.

-Addig tudunk venni neki valamit-mosolyogtam.

-Igen,de mit?Anyáéktól megkapja,amit kért.Steph és Melanie úgyis kitalálnak valamit,de én?-sóhajtott fel.

-Úgy emlékszem,hogy szeretne egy kiskutyát.

-Igen,ezt nekem is mondta.Te is arra gondolsz amire én?-mosolygott.

-Szerintem igen,nézzünk be valamikor egy állat menhelyre.

-Jó ötlet,csak anyával is le kéne tisztáznom.

-Akkor hívd fel most.

Seb legalább negyedóráig könyörgött Heike-nak,hogy egyezzen bele,a végén már Norbert is győzködte és én is,aminek köszönhetően beadta a derekát.

-De nagy kutya legyen!-jelentette ki Heike.

-Nyugodtan legyen az,vagy amilyet találtok.De fiú legyen-szólalt meg Norbert.

-Mindenképp fiú lesz-mosolygott Seb.-A felszerelést beszerezzük neki.

Mosolyogva köszöntünk el Seb szüleitől,hisz meg van Fabi szülinapi ajándéka.

-Kimi le fog ma támadni minket?

-Előfordulhat-nevetett Seb.

-És a hűtőd üres legalább?-húztam fel a szemöldököm.

-Igen-húzta össze magát.

-Csodálom,hogy eddig nem haltál éhen-motyogtam és arra lettem figyelmes,hogy lassan ereszkedünk.

Marctól elköszöntünk és beültünk Seb autójába,ami már ott volt a reptérnél,szerencsére az összes csomagom befért,autóval negyed óra alatt a lakásához értünk.

A dobozokat a nappaliban letettük a bőröndöket meg Seb felvitte a hálóba.

-Mi lenne,ha elugranánk egy élelmiszer boltba?-motyogtam miközben a konyhát mértem fel.

-Jó ötlet-ölelt át hátulról.-Útközben megnézhetnénk az egyik állat menhelyt.

-Akkor menjünk-léptem ki a lakásból és abban a percben megszólalt a telefonom,Miranda neve állt rajta.

„-Szia Miranda.Mi újság?

-Szia Jázmin.Lebuktatok.

-Mármint?-értetlenkedtem.

-Londonban lekapott egy fotós titeket.

-Nem mondod komolyan?-sóhajtottam fel,Seb rám kapta a tekintetét.

-De igen,ajánlom,hogy gyorsan adjatok egy interjút.

-Mégis mikor és kinek és hol?-morogtam.

-Engem már felkeresett egy londoni riporter.Leegyeztessem vele?

-Nem akarok visszamenni Londonba!

-Akkor majd Ő megy Svájcba.Mikor értek rá?

-Holnap és pénteken kívül bármikor-morogtam.

-Akkor csütörtök délutánra megbeszéljem vele?

-Akkor jó lesz.Köszönjük.Szia Miranda.

-Nincs mit.Szia”

Letettem a telefont és a táskámba dobtam.

-Mi az?-nézett rám Seb.

-Az utat figyeld-motyogtam.-Londonban lekaptak miket miközben pakolunk,Miranda most intézi,hogy szerda délután interjút adjunk.

-Remek-húzta el a száját Seb.-Muszáj?

-Jobb előbb tisztázni a dolgokat,minthogy hülyeségeket írjanak össze.

-Igaz-motyogta Seb.

Alig tíz perc után leparkolt egy állat menhely előtt.

Belépve a menhelyre rengeteg kutya ugatás csapta meg a fülünket,egy idős férfi lépett oda hozzánk.

-Jó napot!Segíthetek valamiben?

-Jó napot.Kölyök kiskutyát szeretnénk-válaszolt Seb,én teljesen el voltam foglalva a kutyusokkal,szinte mindegyikhez oda mentem és megsimogattam.

Az épület legvégébe vezetett minket a férfi,ahol szinte csak apróságok voltak,rögtön kiszúrtam egy kiskutyát,akihez odarohantam.

-Ő egy beagle kiskutya,alig két hónapos-lépett oda mellém a férfi és Seb is megnézte a kutyát,de ő tovább nézelődött,engem csak az az aranyos kutya foglalt le,teljesen beleszerettem.

Seb alig öt perc után visszajött hozzánk.

-Szerinted?-nézett rám.

-Egyértelmű,hogy Ő-simogattam meg a kutya fejét.

-Akkor?-mosolygott a férfi.

-Ő lesz-mondta ki Seb,rettentően örültem,hogy neki is ez a kutyus tetszett meg.-Megoldható lenne,hogy csak holnap délután jönnénk érte?Még semmink sincs a kutyushoz.

-Hát persze,addigra a papírjait is elintézem-mosolyogott a férfi.

-Nagyon köszönjük.Viszlát.

-Én köszönöm.Viszont látásra-köszönt el.

Beültünk az autóba és egy bolt felé vettük az irányt,hogy a hűtőt feltöltsük.

Alig egy óra alatt mindent beszereztünk,de Seb nyavalygását kellett hallgatnom öt perc után,a végén már úgy volt vele,hogy éhen hal csak menjünk már.

-Ugye tudsz róla,hogy minden porcikád pasiból van?-tettem be a szatyrot a hátsó ülésre.

-Na,nem mondod?-állt elém,így a kocsihoz szorított.

-Hm-tettem a kezem a mellkasára.-Mi lenne,ha elindulnánk?-nyaltam meg a szám szélét.

-Nocsak,sietünk valahova?-mosolygott rám.

-Igen,tudod-jó lenne húzni az agyát-éhes vagyok-simítottam meg a hasam.

Az arcát látva hangosan felnevettem é beültem az autóba,majd megvártam míg Ő is és elindítja a kocsit.

-Nem erre vártál?-mosolyogtam.

-Hát nem éppen-csóválta meg a fejét.-Kész boszorkány vagy-tette a kezét a combomra.

-Igen?-nyúltam én is az ágyékához,hangosan felnyögött,ami elégedettséggel töltött el,lassan simogattam és éreztem,hogy kezd éledezni odalent,hirtelen kapta el a csuklóm és lassított az autóval,arra lettem figyelmes,hogy egy kis ösvényen álltunk meg.

-Mi az?-hajoltam a füléhez és megharaptam a fülét.

-Jázmin-fogta meg a derekam és könnyen az ölébe ültetett,az ülést hátrább engedte,lassan köröztem a csípőjén.

Teljesen elvesztettük az eszünket,kigomboltam a nadrágom és gyorsan nyúlt be a bugyimba,nem kellett sok és a megéreztem két ujját magamban.

-Seeb-suttogtam,nem láttam semmit,éreztem,hogy nem kell sok és elér a gyönyör,hangosan sikítottam a nevét és pihegve dőltem rá,ahogy rendeztem magam a kezeim elindultak és kigomboltam a nadrágját,kezemmel kényeztettem,majd megemelte a csípőm és magamba fogadtam.

Eleinte lassan mozogtam rajta,majd egyre gyorsabb tempóra ösztönzött,kezeivel a pulcsim alatt matatott és a mellem kényeztette.

Szinte egyszerre élveztünk el.

-Teljesen megrontasz-suttogta a fülembe Seb,miután sikerült levegőhöz jutnunk.

-Én?-emeltem meg a fejem és egy csókot loptam tőle.-Kizárt,te vagy ilyen hatással rám.

-Nem mintha bánnám-simított végig a fenekemen.

Egy bő fél óra után értünk csak haza,de a kitérőt nem bánta meg egyikünk sem,a hűtőbe gyorsan mindent beraktam és jobban felfedeztem a konyhát,az alapvető dolgok megvoltak,de egy-két cuccot be kell még szerezni így nekiálltam listát írni és közben a délutáni ebédünknek is.

Két óra fele megebédeltünk,majd újra összebarátkoztam a dobozokkal és Seb csinált helyet a cuccaimnak,direkt azt a dobozt hagytam utoljára,amiben a személyes dolgaim is voltak,a fotó albumok miatt,a ruháim többségét is kipakoltam és a cipőket is,ami igazán fárasztó dolog volt!

-Már csak ez van-emelte meg a dobozt Seb és a kanapé elé vitte,kinyitottam és kiszedtem belőle a dolgaim,majd a polcra raktam,a dvd-ket meg a többi közé.

-Megnézzük?-emelte meg az albumot Seb.

-Ühüm-huppantam le mellé,a lábam az ölébe hajtottam és a fejem a vállára hajtottam.

Szinte az egész életemről voltak bent képek,ezt még Anna rendezte el így,mikor kiköltöztem Londonba.

Az első kép az még nagyon kicsi koromban készült rólam,alig voltam két-három hónapos,teljesen el voltam kényeztetve,hisz Balázs után én voltam a kicsi lányka,mikor Anna megszületett,na akkor tört ki rajtam a hiszti,hisz akkor már nem én voltam a kicsi lány és Balázsnak sem én voltam az újdonság.

A második képen már egy éves,talán két éves lehettem,akkor még Balázs sokat dajkált,hiszen mindig ott voltam a sarkában,de ő állandóan figyelt,vigyázott rám.

A harmadik képen pontosan tudom,hogy három éves voltam,azt még Anna írta alá,ezt a képet még Apa csinálta rólam húsvét reggel,Balázs rohant be szólni,hogy megjött a nyuszi.Neki volt a legnagyobb feladata,hiszen sokáig kellett eljátszania,hogy hisz a nyusziban,holott már nyolc évesen tudta,hogy nem létezik.

-Jaj ne-nevettem fel mikor megláttam a következő képet.

-Igazán aranyos vagy-nevetett fel Seb.

-Jó,hát akkor még oda voltam az ilyen járgányokért.

Négy éves voltam,mikor Karácsonyra kaptam ezt az ajándékot,nagyon örültem neki és Apa rögtön csinált is egy képet,Balázs is ugyanilyet kapott a balhé elkerülésének érdekében,csak Ő zöldet.

A következő kép az ötödik születésnapomon készült,ez volt az első nagy bulim,itt már nem csak a család volt,sok ovis barátom hívtam el.

A következő képen hat éves voltam,ezt még egy téli reggelen készítette rólam Balázs,mikor együtt mentünk,vagyis Ő elkísért oviba és ment tovább a suliba.

A következő kép hét éves koromban készült,szintén a szülinapi bulimon,de akkor már készültem az első osztályba,Anya mesélte,hogy az első napom végig sírtam,féltem az új környezettől,ezt Sebnek is elmondtam.

-Ahhoz képest teljesen megváltoztál-puszilt meg.

-Tudom,már öreg vagyok-sóhajtottam fel.-Durván tizenhét éve volt ez.

-Látod-nevetett fel Seb.-És én ilyen öregen is szeretlek.

-Jaj,hisz te egy évvel idősebb vagy nálam.Ezt nekem kéne mondanom-nevettem fel.

-Az most mindegy-kikaptam a kezéből az albumot és leraktam az asztalra.

-Hé,én még nézni akartam-kapott utána.

-Lesz még rá időd,én álmos vagyok-nyomtam el egy ásítást.

-Akkor menjünk-kapott fel és a kezében vitt fel a hálóba,annyi energiám volt még,hogy pizsire öltözök és bedőltem az ágyba.

-Még csak fél hét van?-csodálkoztam az órára nézve.

-Ühüm-motyogta Seb,percek alatt képes volt elaludni,én meg legalább egy órát forgolódtam.

Fél tizenegy volt mikor felébredtem,szomjas voltam és fájt a fejem,kimásztam az ágyból,de az ajtóig nem jutottam el,megszédültem és levertem a kis lámpát.

-Jázmin?-ébredt meg Seb,lecsúsztam a fal mentén.

-Seb-suttogtam,rögtön felkapcsolta a lámpát.

-Mit csinálsz ott?Jól vagy?-lépett oda hozzám rögtön és felvett a kezébe.

-Kiakartam menni inni,de megszédültem-motyogtam.-Fáj a fejem.

-Te lázas vagy-sóhajtott és felállt.

-Hova mész?-kaptam el a kezét.-Ne hadj itt-elmosolyodott.

-Láz mérőért megyek-adott egy puszit.-Nem hagylak el!Teát vagy mit hozzak?

-Teát-motyogtam és befészkeltem magam az ágyba,hogy a francba tudtam megfázni?

Seb felhozta a láz mérőt.

-Majd én megnézem-kaptam ki a kezéből.

38,5 fok...remek.

-Na mennyi?-nézett rám Seb.

-37 fok,nem vagyok lázas-ráztam meg a fejem,nem kell,hogy itt orvoshoz cipeljen!

Már épp elakartam rakni a láz mérőt,mikor elkapta a csuklóm.

-Ne hazudj,mennyi?-nézett rám mérgesen.

-Miért nem hiszel nekem?-sóhajtottam fel.

-Mert ismerlek!Jázmin!Mennyi?

-Mondom,hogy 37....-fordultam az oldalamra,de a láz mérőt nem adtam oda neki.

-Kérem-nyúlt érte.

-Hagyj már békén-morogtam.-Nincs lázam!

-De van,ismerlek.Nem tudsz hazudni nekem!Ha nem mondod el esküszöm ide csődítem az egész családot!

-Utállak ugye tudod?-fordultam felé és a kezébe nyomtam azt a tetves láz mérőt.-38,5 fok.Most jobb?-emeltem meg a hangom.

-Nem,nem jobb,de holnap elmegyünk az orvoshoz.

-Na,azt várhatod Vettel!Te engem nem viszel sehova,megértetted?

-Nagyon nem érdekel mit mondasz,ha nem jössz magadtól majd viszlek én!-nyomta a kezembe a teát.

-Pff...elhiheted,hogy nem fog orvos látni!Nem vagyok beteg...

-Hát persze,hogy nem.....csak egy nagyon makacs nő-feküdt be mellém.

-Nem vagyok makacs,jó?-morogtam,és hátat akartam fordítani neki,de elkapta a csípőm és megcsókolt.

-De igenis makacs vagy és szeretlek-mosolygott.

-Utállak,amiért állandóan mosolyogsz-motyogtam a mellkasába.

-Én viszont imádlak mikor durcizol-már épp nyitni akartam a szám.-Ne,ne is mondj semmit-nevetett fel.

-Álmos vagyok-ásítottam egy nagyot.

-Aludj nyugodtan,én vigyázok rád.

-Szeretlek-csókoltam meg.

-Én is-mosolygott.

Szerdán már fél tizenegy is mire felébredtem,Seb sehol sem volt,belebújtam a köntösömbe és lecsoszogtam a földszintre, a konyhából hangokat hallottam.

-Nem hiszem el-morgott Seb.-Hülye konyha,utálok főzni.

-Miért tudsz is?-szólaltam meg.

-Már korán reggel csipkelődsz velem?-sóhajtott fel és megkaptam a reggeli csókom.-Jobban vagy?

-Azon kívül,hogy most már köhögök is....igeen-mosolyogtam és leültem az asztalhoz.-Mit eszünk?

-Szénné égett tojás rántottát-motyogta.

Hangosan felnevettem.

-Ezt,hogy hoztad össze?

-Így..én csak reggelit akartam csinálni neked-sóhajtott fel.

-A szándék a fontos,úgy sem vagyok éhes-ültem az ölébe.-Köszönöm-bújtam oda hozzá.

-De valamit enned kell!

-Seb!Majd eszek...

-Jó,jó-tette fel a kezét.-Felhívtam anyát.

-Igen és?Ugye nem mondtad el neki,hogy rosszul voltam?-összehúzta magát.-Seeb!Miért érzem azt,hogy most ide fognak jönni?

-Baj?

-Nem,de...mindegy-vontam meg a vállam.

-Itt tartjuk Fabi szülinapját,vagyis csak a családit.És még azért a dögért is el kell mennem.

-Seb,nem dög,Ő egy kutya...-csaptam a mellkasára.

-Jó,oké-sóhajtott fel.

-És mikor érnek ide?

-Ma,délután már itt lesznek.

-De,Seb!Nincs is feldíszítve a lakás,semmi sincs kész...-motyogtam.

-Nyugi,Fabit nem fogja ez érdekelni.

-Ajánlom is mert,ha igen behajtom rajtad-fenyegettem meg az ujjammal.

-Hmm...akkor lehet szólok Fabiannak-nevetett.

-Bolond-álltam fel az öléből.

-Hé,most hova mész?-kapta el a derekam.

-Felöltözök?-nevettem fel.

-Én inkább levetkőztetnélek-suttogta a fülembe.

-Kontroláld magad,ma nem lesz semmi-simítottam végig a mellkasán.

-Nem szeretlek-durcizott be.

-Van ez így,öltözz át te is!És barátkozz meg a borotváddal.

-Asszony!Mi bajod az arcommal?

-Hogy mi?-álltam meg a lépcsőn és csípőre tettem a kezem.-Csupán csak szúrsz és én azt nem szeretem.

-De nekem semmi kedvem most borotválkozni-morogta.

-Ide figyelj,te elvárod tőlem,hogy ne legyek szőrös olyan helyen,ha nem borotválkozol meg én is neki állok szőrt növeszteni-vontam meg a vállam.

-Ez zsarolás!

-Te döntesz-nevettem fel.

-Égnek áll a hajam tőled-indult el a fürdőbe.

-Áll az nélkülem is-kacagtam fel.

-Hagyjad a hajam!-durcizott.

Míg Ő borotválkozott bementem zuhanyozni,hogy ezzel is húzzam az agyát.

-Ugye tudod,hogy ez ember kínzás?-motyogta.

-Nem tudom mire gondolsz-léptem ki a zuhanyzóból és magamra tekertem egy törölközőt.

-Mindjárt megmutatom neked-tette le a borotváját és elkapta a csípőm,a fürdőszoba falának nyomott és az ágyékát az enyémnek nyomta.

-Szóval állsz-kacagtam fel és kibújtam a karja alatt.

-Hé,ez nem vicces.Kezdj valamit velem!-jött utánam és az ágyékára mutatott.

-Drága Sebastian,van két kezed.Használd ki őket-kacsintottam rá és a lépcső felé szaladtam.

-Mindjárt használom én őket-indult meg utánam,közben a lépcsőnél elhagytam a törölközőm és a háló felé szaladtam,de Ő gyorsabb volt nálam és elkapta a derekam.

-Szóval pucérkodunk-csapott a fenekemre.

-Seb-visítottam,majd ledobott az ágyra és rám feküdt,mohón faltam az ajkát és megszabadítottam a nadrágjától,benyúltam a boxerébe miközben Ő a testemet barangolta körbe.

-Jáázmin-suttogta és lehúzta a boxerét,felsikoltottam mikor megéreztem magamban.

Erős lökésekkel hajszolt minket a gyönyörig,már majdnem ott voltam mikor elhagyta a testem,levegőt is elfelejtettem venni mikor újra megéreztem,hogy bennem van.

-Seeeb-karmoltam végig a hátán.

Miután rendeztük a levegő vételünket elmentünk újra zuhanyozni,külön!

Egy szürke farmer nadrágba bújtam bele,egy fekete pólóba és felraktam egy sálat is,mert Seb csúnyán nézett rám,belebújtam a csizmámba és a bőr dzsekimbe.

-Mehetünk-mosolyogtam rá,majd felkaptam a táskám.

A kocsiba ülve hívtam fel Heike-t,hogy mit szerezzünk be,mivel tortát most nem tud sütni,így azt mi vesszük meg.

-Nagy díszítés nem kell neki,nem szoktunk-nézett rám Seb.

-Jó akkor torta mindenképp kell-vettem elő egy lapot.-Étkészleted van valamerre?

-Van.

-Jó,akkor az nem kell.Kutyához minden megvan?

-Igen.

Alig fél óra alatt értünk oda a kutya menhelyre,ahol a kutyus már a kész papírjaival várt minket,ráraktam a pórázát és beraktam a hátsó ülésre.

Seb megállt egy élelmiszer boltnál,ahol beszereztem a tortát,inkább kettőt hoztam,mert nem tudtam dönteni.

Mire visszaértem az autóhoz Seb a kutyussal veszekedett.

-Mi az?-tettem el a tortákat.

-Lepisilte a huzatot.-morogta.-Most pisiljél basszus-dobbantott a lábával.

Kikaptam a kezéből a pórázt és a kutyust beültettem az ölembe.

-Menjünk már-néztem Sebre,aki végre beült az autóba.-Ne morogj már,így is fél szegény-simogattam a buksiját.Nem dől össze a világ egy kis pisitől-nevettem fel.

-Akkor sem leszek jóba vele-bökött a kutya felé.

-Menthetetlen vagy-sóhajtottam fel és bevittem a lakásba a kutyust.

Letettem a nappaliban és hoztam neki enni,inni.

Majd a konyhában nekiálltam pakolászni,hogy mire ideérnek Seb szülei minden kész legyen,kicsit feldíszítettem a lakást és fél háromkor csengettek.

-Nyitom-kiabált Seb.

A kutyust elrejtettem a fenti szobába,szerencsére Seb a kellékeket hozzá becsomagolta,majd lerohantam a lépcsőn,az utolsó fokoknál már ugrottam.

-Jaj,istenem Jázmin!Vigyázz magadra!-nézett rám Heike.

-Vigyázok én-mosolyogtam rá és adtam két puszit neki,majd Norbertet is üdvözöltem.

-Szia Steph-öleltem meg a legidősebb nővért,majd Melaniet.

-Szia Szülinapos-mosolyogtam Fabira és kaptam tőle két puszit.-Éhesek vagytok?-fordultam a család felé.

-Nem-jött a válasz,majd Heikekel a konyhába osontunk.

-Hm,remek.Ezek a torták tökéletesek-mosolygott rám.-Köszönöm-ölelt meg.

-Nagyon szívesen-ráraktuk a 14 gyertyát és kivittük a nappaliba,ahol Fabinak énekeltünk,közben rengeteg képet csináltam.