49.fejezet

Sziasztok!

Az év utolsó bejegyzése....nem is húzom tovább az időt.

Mindenkinek Boldog Új Évet

49.fejezet

A kissrác nagyon örült az ajándékoknak amit kapott.

Stephtől ruhákat kapott,Melanitől valami számítógépes játékot,a szüleitől már otthon megkapta.

-Azt hiszem mi jövünk-böktem meg Seb oldalát,Fabi kíváncsian kapta ránk szemeit.-Gyere ide Fabi,bekötöm a szemed és úgy kapod meg jó?-mosolyogtam rá.

-Oké,csak gyorsan-nevetett fel,majd bekötöttem a szemét és a lépcső felé mentünk,én a bal oldalán Seb a jobb oldalán sétál,a többiek mögöttünk sétáltak.

-Oké,ennyi lépcső már sok lesz-motyogta Fabi.

-Itt vagyunk-nevettem el magam,majd a kutyust csendre intettem és lehúztam Fabi szeméről a kendőt,aki meglepődve guggolt le a kutyushoz.

-Ez komoly?Ő az enyém?-nevetett fel.

-Igen-mosolyogtam rá és Heikera pillantottam,aki mosolyogva bólintott,szóval neki is tetszik.

-Úristen,de édes-nevetett fel Melanie és az öccse mellé leült és a kutyust dögönyözték.

-És mi lesz a neve?-szólalt meg Norbert.

-Basi-vigyorgott Fabian.

-Mi?-kerekedtek ki Seb szemei.-Ne máár-húzta a száját.

-Nekem tetszik-vágta rá.

-Ezért bünti jár-csapott a fenekemre.-Mondjuk nem rossz,az öcsém rólam nevezte el a kutyáját.

-Simogatja az egód mi?-vágta hátba Stephanie.

-Anya,nézd már megint bánt Steph-üvöltött fel Seb.

-Olyan vagy,mint egy nagyra nőtt gyerek-nevetve bújtam Sebastianhoz.

A nap további részében Melanie és Fabian a kutyussal játszottak,Norbert és Heike hamar elköszönt tőlünk,mert aludni mentek.

Stephanievel beszélgettem a nappaliban,míg Seb is kutyázott.

-Olyan aranyosak vagytok együtt-mosolygott.-Rég láttam ilyen boldognak.Látszik,hogy nagyon szeret.

-Én is szeretem őt,bár a hisztijei-nevettem fel.

-Hallottam ám-kiabált Seb.-Ezért dupla bünti jár-sétált felém.

-Ugye Seb nem akarsz semmi rosszat?-húztam össze magam.

-Én nem-csóválta meg a fejét,majd előttem termett és felkapott.

-Seeeb-csapkodtam a hátát.-Tegyél leee!

-Nem,nem-nevetett,Seb testvérei is csak nevettek rajtam.

-Formás hátsód van,de most nem indít be a látványa Sebastian,szóval tegyél le!-csaptam a hátsójára.

-Szóval nem indít be?-rakott le szembe magával.

-Öhm...hát nem igazán-húztam össze magam.-Mel,Steph segítsetek már-néztem rájuk.

-Ha megteszitek esküszöm megbánjátok-fordult feléjük Seb így volt időm elszaladni.-Szóval játszunk?-nevetett fel.

-Ne,Seeeb!Nagyon szépen kérlek ne-pislogtam rá.

-Nem jön be-haladt felém nevetve és halálra akart csikizni.

-Be fogok pisilni,ha folytatod-fetrengtem a földön.

-Megkegyelmezek neked-segített felállni-Este nem úszod meg-suttogta a fülembe és belecsípett a fenekembe.

-Aúú-ugrottam egy nagyot.

Melaniet és Stephaniet egy szobába kellett elszállásolnunk.

-De biztos nem baj?-néztem a két lányra.

-Persze-nevettek fel.-Meglátszik,hogy Seb eddig nem élt még nővel-mosolyogtak-Amúgy is otthon sokáig egy szobában voltunk-nevettek,majd elköszöntek tőlünk.

-Szóval én vagyok az első,akivel közösen élsz?-nevettem Sebastianon.

-Ne köszörüld a nyelved rajtam-rázta meg az ujját.

-Máskor nem zavar-suttogtam a fülébe.

-Ez csúnya dolog volt-motyogta.

-Gyere Fabi,megcsinálom a szobád.Addig Sebastian lenyugszik-kacsintottam a szőkére.

-Jöhet Basi is?-nézett rám Fabian.

-Persze-nevettem fel.

Gyorsan megágyaztam neki és egy jó éjt puszi után a közös szobánkba mentem,ami a folyosó legvégén volt.

-Hmm-szorított az ajtónak Seb,amint beléptem és a nyakam csókolgatta.

-Seeb-toltam el magamtól.-Oké,hogy kanos vagy-nevettem fel.-De az öcséd a szomszéd szobában alszik,és a nővéreid valamint a szüleid is ezen az emeleten vannak.

-Legközelebb szólj és mindenkit lent szállásolunk el-húzott az ágyra,majd az ölébe ültem és az ágytámlának támaszkodott.

-De ott úgy tudom,hogy nincs is kész semmilyen szoba,és elférnének?

-Kicsim,lent van három szoba,igaz,hogy nincs kész-vonta meg a vállát.-De meddig tart berendezni,bedobsz egy ágyat,meg egy szekrényt.

-Héé,te sem ilyen szobát kaptál a szüleidtől-ütöttem meg a mellkasát.-Igen is szépen be kell rendezni,passzolniuk kell a színüknek és...

-Oké-tette az ujját a számra.-Rád bízom-nevetett fel.

-Pasik-sóhajtottam fel.-Semmire nem tudtok gondolni,csak ami a gatyátokban van-feküdtem az én helyemre.

-Hé,ez mégis milyen szónoklat?-nézett rám Sebastian.-Mintha nektek nőknek nem lenne fontos,ami nekünk a gatyában van-húzta a boxeréhez a kezem.

-Mi tudunk másra is gondolni-nyújtottam ki a nyelvem rá és végig simitottam a boxerén.

-Oké,ez övön aluli volt-lökte el azonnal a kezem.-Az előbb azt mondtad,hogy ne,mert itt a családom-suttogta a fülembe és a fenekemnek nyomta az ágyékát.

-Hát övön aluli is volt-kacagtam fel.-És nem is lehet-húztam az agyát.

-Boszorkány-simított végig a combomon,kifli formában feküdtünk,majd szembe fordultam vele.

-A Te boszorkányod-csókoltam meg.

-Direkt húzod az agyam ugye?-nevetett fel.

-Ühüüm-pislogtam rá kislányosan,majd megszólalt a telefonom.-Ki ez az őrült?-morogtam.

„Remélem nem zavartam meg semmit :D Holnap délután 4-kor interjú.Fortuna City Hotel.Seb tudja merre van.Puszi:Miranda”

Seb kezébe nyomtam a telefonom,mire morgott valamit és visszaadta nekem.

-Semmi kedvem elmenni,muszáj?-bújt oda hozzám.

-Miranda szerint igen,mert ha mi nem tisztázzuk magunkat,akkor jönnek a pletykák.De nekem sincs kedvem elmenni,inkább a családoddal lennék-nyomtam egy puszit az arcára.

-Van egy ötletem-ült fel az ágyban és a telefonjáért nyúlt.

-Megtudhatom,hogy mi?

-Nem megyünk mi sehova-mosolygott.-Majd Miranda nyilatkozik helyettünk,hogy együtt vegyunk,de a pályán belül semmilyen magánéleti kérdéseket ne tegyenek fel,mert arra nem válaszolunk.

-Zseni vagy-ugrottam a nyakába.-De neked kell rábeszélned Mirandát.

-Az könnyű lesz,elvégre kismama-nevetett fel.

-Gonosz vagy Sebastian-bújtam vissza az ágyba,tíz perc után Seb is ott volt mellettem végre.-Na?Beleegyezett?

-Hát temérdek csoki ellenében igen-nevetett fel.-Át kell szerveznie a holnapi napját,de mi itthon lehetünk és nem kell semmit csinálnunk.

-Jövő hét kedden lesz Miranda szülinapja-sóhajtottam fel.-Mi lenne,ha szólnánk a Red Bullosoknak és a gyárban csinálnánk egy partyt Mirandának?

-Nem is olyan rossz ötlet-mosolygott.-És mikor?Kedden?

-Nem,aznap biztos a csalájával szeretne lenni.

-Akkor jövő hét végén?

-Nem jó,mert Barcelonában leszünk és akkor nem lazíthatunk...Christian letépné a fejünket.Legyen most hétvégén,vasárnap vagy szombat?

-Vasárnap inkább,addig több időnk van-mosolygott.-Szeretlek-csókolt meg.

-Én is-ásítottam egy nagyot,majd elhelyezkedtem a mellkasán és boldogan hunytam be a szemem.

Csütörtök reggel Seb előtt ébredtem és puszikkal kezdtem el ébresztgetni,tudtam,hogy már ébren van és mivel órákig nem csinálhatom ezt felálltam és a fürdőbe indultam.

-Hová mész?-motyogta.

-Jó reggelt Sebastian-nevettem fel.-Tudod,ki kell vinni a családod a reptérre-léptem be a fürdőbe.

Egy gyors zuhanyt vettem és épp a vizet zártam el,mikor két kar fonódott a derekamra.

-Csatlakozhatok?-suttogta a fülembe.

-Késtél-nevettem fel.-Már végeztem-és magam köré tekertem egy törölközőt,morgott egy sort majd ő is lezuhanyzott,a szobában ültem a tükörnél és a hajam fésültem,mikor épp egy undorító felsőt akart felvenni.

-Esküszöm,ha felveszed egy hétig nem érhetsz hozzám-a tekintetünk a tükörben találkozott.

-Mi bajod van vele?Én vettem magamnak!

-Meglátszik-morogtam és a szekrényéhez léptem,majd a kezébe adtam egy fehér felsőt.-Ez jobb,azt meg felejtsd el...add oda Fabinak,Basi alá jó lesz.

-Naa!-játszotta el az ovódást.-A kék cipőmet is kiutáltad-biggyesztette le a száját.

-Mert amilyen jó pilóta vagy olyan rossz az ízlésed-adtam a kezébe a farmerját.

Majd magamnak is kerestem egy ruha szettet,egy szagatott farmert,egy bő barnás inget vettem fel és egy világos barna sálat,majd a csokibarna bokacsizmámba bújtam bele.

Lent már a többiek készen voltak és a bőröndöket hozták le.

-Két kocsival kell mennünk-dobtam Seb kezébe az Ő kocsijának a kulcsát.

-Nem örülök neki-motyogta.

-És miért?-húztam fel a szemöldököm.

-Nem szeretem,ha vezetned kell-nyomott egy puszit a számra.

-Nem lesz semmi bajom-mosolyogtam.

Gyors még benéztem a hütőbe és rájöttem,hogy boltba is kell mennem...

Tizenegykor indultunk el,mellettem Melanie ült.

Hátul Fabian és a kutyus,mivel az én autóm csak négy személyes volt.

-Hagyott aludni?-néztem a pillantóban Fabianra.

-Persze,fél óra után kidőlt,mint egy zsák-mosolygott.-Tényleg köszönöm.Anya magától biztos nem szerzett volna kutyát.

-Azt elhiheted öcsi,nekünk bezzeg nem engedte meg sosem-morgott Melanie.-Neked ki van nyalva a segged-nevetett fel a kisebbik lány Vettel.

-Van ez így-nevetett fel Fabi is.

A reptérre fél óra alatt kiértünk és egy gyors búcsút vettünk egymástól.

-Gyertek minél hamarabb-ölelt meg minket egyszerre Heike.

-Köszönöm a kutyát-nyomott egy puszit az arcomra Fabi.

-Majd megyünk-mosolyogtunk rájuk és figyeltük,ahogy eltűnnek a tömegben.-Siessünk mielőtt ide érnek az újságírók,pár kép így is készült rólunk.

-Akkor most élelmiszer bolt?-nézett rám Seb.

-Nem muszáj neked is jönnöd..

-Mi lenne,ha később mennél-nyomott egy puszit a számra.

-Remek fotó lett rólunk-nevettem fel és jó pofán intettem a fotósnak,aki enyhén lepődött csak meg.-Integess te is Sebastian-böködtem meg.-Vagy mutasd a Vettel Fingert.

-Ne piszkálj már-nevetett Ő is.

-És a kérdésedre nem a válaszom,mert akkor nem lesz mit ennünk-ültem be az autóba és lehúztam az ablakot.-Jössz vagy haverkodsz a fotóssal?

-Csipkelődünk?-nevetett Seb és beült Ő is az autóba,kicsit gyorsabban hajtottam,mint szerette volna és az élelmiszer boltba a parkolóba előbb beértem,vigyorogva támaszkodtam az autónak,Seb csikorgó kerekekkel állt be mellém,mérgesen vágódott ki az autóból.

Oké,mi rosszat tettem?

-Normális vagy?-esett nekem.-Mégegyszer ne menj ilyen gyorsan!

-Seb,nem lett semmi bajom-mutattam magamra.-És amúgy is,te száguldozol beton falak közt,én nem kapok hiszti rohamot!

-Nem hisztizek...

-A francokat nem-nevettem fel.-Ne aggódj már ennyire-nyomtam egy puszit az arcára és elindultam az üzletbe.

A boltban legalább háromnegyed órát töltöttünk el,Seb már látványosan szenvedett és mikor a pénztár felé indultam hangosan fellélgezett,persze nem volt akkor mázlija,a pénztáros csaj felismerte és épp,hogy nem tört ki sikolyban,ha nem lettem volna ott esküszöm,hogy dedikáltatta volna a mellét....