47.fejezet

Sziasztok!

Hát ahogy ígértem itt a friss :-)

Köszönöm Csajok,hogy írtatok kommit és a chatben is jelentkeztetek,nagyon örültem neki.

Tegnap voltam Bécsben még egy kicsit a hatása alatt vagyok és itthon meg ez a hó*-* 

Remélem fehér karácsonyunk lesz.:)

Na,de nem is húzom az időt.

Jó olvasgatást.

Puszi ;)

47.fejezet

Utunk a plazába vezetett,ahol a kedvenc üzletünkbe mentünk be,hogy valami jó felsőt keressünk.

Két szürke vékony pulcsit és egy krém színűt szereztem be,míg Blanca csak nézelődött és kitalálta,hogy télikabátot akar venni.

A sok kabát közt én is elvesztem és megtaláltam a magamnak valót,igaz van rengeteg kabátom,de egyből beleszerettem ebbe a világos kockás darabba,és Blanca is megtalálta az övét,ami szintén rózsaszín volt fekete foltokkal.

Valahogy éreztem,hogy barátnőm nem tud elsétálni nyugodt szívvel a cipő bolt előtt,és tudtam,ha berángat magával akkor én is cipőt fogok venni,de a kezem már majdnem leszakadt.

-Ígérd meg,hogy ez az utolsó.

-Ööö...hát szeretnék ékszereket venni-mosolygott

-Jó,az nem nehéz és nem szakad le a kezem-dobtam le magam egy székre és onnan szemezgettem a csizmákat.

Barátnőm percek alatt eltűnt a sorok közt,míg én megtaláltam az első áldozatom,pont volt feketében így ez biztos volt,hogy megveszem.

-Megtaláltam-sietett oda hozzám Blanca az „álom” cipőjével és megmutatta a választottját,ami a most beszerzett kabátjához ment.

Kifizettük a cipőket,majd Blancával benéztünk egy ékszer boltba,de nem talált semmit magának,így beugrottunk egy élelmiszer boltba,hogy mára és holnapra szerezzek be kaját és leültünk egy kávézóba fél órára.

-Szóval mesélj,mi van szőke herceggel?-mosolygott.

-Összeköltözünk.

Barátnőm majdnem kiköpte a kávéját a hír hallatán.

-Úristen,ez nagyon jó-ölelt meg.-Mikor és hol?-támadt le a kérdéseivel.

-Még ezen a héten,és Svájcban.

-Svájcban?-kerekedtek ki a szemei.-Azt hittem maradtok itt Londonban-sóhajtott fel.

-Így is tudunk találkozni-mosolyogtam rá.-És szeretném megtartani ezt a házat.

-Akkor jó-mosolygott.-Nem hittem volna,hogy ilyen hamar komolyra fordul a kapcsolatotok,de örülök neki.

-Jövő héten leszünk egy hónapja együtt-mosolyogtam.-És Enrique-val mi volt a baj?

-Futó kaland-legyintett Blanca.-Van barátnője.

-Blanca-néztem rá kicsit mérgesen.

-Jól van na-nevetett fel.-Ideje indulnunk,mert megvárattatod a szőke herceget.

-Mennyi az idő?

-Fél tizenkettő-Blancához képest igen hamar végeztünk.

-Akkor menjünk.

Fél óra alatt visszaértünk,de Blanca nem akart bejönni,délután fotózása lesz este meg indul Stuttgart-ba.

-Majd még beszélünk.Szia-köszöntem el tőle és a nagy csomagokkal szenvedve,de kinyitottam a lakást.

-Be lettem zárva-kiabálta el magát Seb,mikor meglátott.

Kitört belőlem a nevetés és a csomagokban sikeresen fenékre estem.

-Nee ne haaa raguuudj-nevettem a földön.

-Mi ez a rengeteg csomag?-lépett oda hozzám és felsegített.

-Vásároltam-pislogtam rá ártatlanul.

-Hiányoztál-húzott magához és lágy puszit nyomott a számra.

-Milyen volt bezárva lenni?-nevettem ki.

-Nem vicces,már hülyére untam magam-sóhajtott fel.-Ne,ne mondj inkább semmit-nevetett fel.

-Hát jó,nem szeretnél segíteni felvinni ezeket itt?-böktem a csomagokra.

-Ugye nem akarod kipakolni őket,úgyis inkább dobozolni kéne-mosolygott,majd felkapta a csomagok nagy részét.

-Tudom,mindjárt neki is állunk,de csak a nagyon személyes dolgokat akarom elvinni.Megtartom ezt a házat.

-Igen?-kerekedtek ki a szemei.

-Igen,jó lesz ez még,ha sokáig Milton Keynes-be kell lennünk,de a hoteleket úgy sem szeretem-húztam el a szám-Később meg jó lesz Annának,úgy terveztem,hogy a szülinapjára megkapja ezt a házat.

-Augusztusban?Mit szólnak hozzá a szüleid?

-Semmit,nem tudják,de Anna úgyis érettségizik jövőre,utána ki akar jönni egyetemre,sokkal könnyebb lesz így neki.

-Kíváncsi leszek a reakciójára-mosolygott.-Na,de dobozokat merre találunk?

-Hátul van a kis házban és a pincébe is van.

Elegendőnek tűnő dobozt szedtünk össze és a pakolást a nappaliban kezdtünk,ahol a legtöbb személyes cuccom volt.

Pár könyvet raktam el,cd-ket,dvd-ket és a régi képeket.

-Ezt majd Svájcban meglesem-rakta bele a dobozba az egyik fotó albumot.

-Szeretnéd,abba irtó kiábrándító képek vannak rólam-húztam el a szám.

A nappaliban meglepő módon egy óra alatt összeszedtem mindent,amire szükségem lesz,de sokat hagytam a polcokon,amit amúgy is Annának adtam volna,vagy Ő kérte volna el tőlem.

-Konyhából szerintem nem kell semmi,ugye?-néztem Sebre,aki összehúzta magát.

-Ugye nem mondod komolyan,hogy nincs felszerelve a konyhád?

-Hát eddig nem kellett használnom!

-Seb-sóhajtottam fel.-Azért tányéraid vannak?

-Vannak-vonta meg a vállát.

-Ideg bajt kapok tőled-motyogtam.-Miből ettél eddig?

-Tányérból-vigyorgott.-Hagyd itt ezeket,tányérokat úgy sem tudunk repülőn cipelni-motyogta.-Majd Svájcban beszerzed ami kell.

-Hát jó,Annának nagy mázlija lesz így-néztem körbe a konyhában.

A fürdőből is csak pár cuccot szedtem össze,ami bő egy óra alatt megvolt.

-Így hamar megleszünk-mosolygott Seb.

-Mit vártál?-nevettem fel.-Holnap délután szerintem már mehetünk is Svájcba.

-Nekem csak jó úgy,akkor még Heppenheim-ba is el tudunk menni,ha nem baj.

-Már miért lenne baj?-bújtam oda hozzá.-Szeretem a családod-nyomtam egy puszit a szájára,majd a dobozokat leszalagoztuk és egy gyors vacsora után Seb kidőlt az ágyon és tévézett míg én a bőröndjeimbe szórtam a ruháim,ami sokkal nehezebb volt,túl sok cipőm és pulcsim volt.

-Komolyan a felét itt hagyom Annának-motyogtam,majd jó ötletnek tűnt a dolog,mert amit nem vettem volna fel vagy kicsi volt bent hagytam a szekrénybe,így valamivel kevesebb ruhám lett.

-Minek ennyi cipő?-motyogta Seb,mikor kiakart menni a fürdőbe,de a cipőktől nem tudott,ugyanis körbe raktam vele az egész szobát,hogy át tudjam látni mi kell és mi nem.

-Ne szólj bele,most koncentrálok-hurrogtam le.

-Igen?-nevetett fel Seb-És mire?

-Shhh...inkább menj a fürdőbe-morogtam.

A fürdőből jövet sikeresen felrúgta pár cipőm,mire megjutalmaztam egy nem épen szép nézéssel.

-Bocsi-próbálta elnyomni a nevetését.-Nem szándékos volt-dőlt vissza az ágyba.

-Aj,elegem van-csaptam a szekrényre.-Nem megyek sehova-ültem le a szőnyegre.

-Jázmin-lépett oda hozzám Seb.-Rakd dobozba ezeket itt-bökött szörnyűlködve a cipőimre.

-Ezek láttán is azt akarod,hogy oda költözzek hozzád?-motyogtam.

-Hát persze-nevetett és felemelte az arcom.-Szeretlek,még akkor is,mikor hisztizel,és ezeket a rengeteg cipőket akár szét szórhatod a lakásban.Mindig szeretni foglak.

-Én is szeretlek-bújtam oda hozzá és megfogadtam a tanácsát,a cipőim két dobozba beleraktam és fáradtan dőltem be Seb mellé,de legalább készen voltam és holnap utazhatunk!

-Mivel megyünk holnap?

-Megkértem Kimi-t,hogy adja kölcsön a magánrepülőgépét.

-Igen?-csodálkoztam.

-A szomszédban lakik-mosolygott.-Elénk nem tudott eljönni,de mindenképp megakarni ismerni.

Eszembe jutott,hogy Sebnek el kell mondanom a régi életem,nem akarok úgy egy fedél alatt élni vele,hogy a fél életemről nem tud.

-Seb-suttogtam a nevét.

-Igen?-nézett rám mosolyogva.

-Már régóta el kellett volna ezt mondanom neked,tudom,hogy ez mindent megváltoztat és megutálhatsz ezért,de nem akarok titkolózni előtted.

-Bármit mondasz nem változtat az érzéseimen-ült fel és megfogta a kezem.

-Ez az egész 17 éves koromban kezdődött,lázadtam a szüleim ellen és belekeveredtem egy bandába,túl rossz bandába,eleinte kedvessek voltak velem,majd előkerült a drog,tudtom nélkül adták be az elsőt,majd a másodikat,de rájöttem,akkor már késő volt,rászoktam,kellett a szervezetemnek.De a barátok egy idő után már nem voltak a barátaim,pénz kellett nekik,a megtakarított pénzem mind rájuk ment el,de Gábornak nem volt elég,neki én kellettem.

-De...nem értem,miért maradtál velük?-rázta a fejét Seb.

-Mert kellett a drog-sóhajtottam fel,visszajöttek a régi emlékek,fájt ez az egész.-Egy buliban a drog és az alkohol hatására teljesen kiütöttem magam,Gábor kihasználta ezt az alkalmat-könnyek gyűltek a szemembe.

-Nem hiszem el-csóválta a fejét.-Megerőszakolt?-aprót bólintottam és kitört belőlem a sírás.-Shh...nem kell elmondanod,ha fáj-simogatta a hátam.

-Nem,el kell mondanom-erőt vettem magamon.-A szüleim megelégelték,hogy kerülöm az iskolát és fél évkor buktam,de kiderült,hogy Gábortól teherbe estem.Anyáék nagyon kiakadtak,egyedül Balázs állt ki mellettem,anya hiába próbált lebeszélni,hogy ne tartsam meg a babát,nem sikerült neki.Úgy döntöttem,hogy egy évet kihagyok a suliból és csak a babával foglalkozok,felnevelem majd,nem tehettem-töröltem le a könnyeim.-Négy hónapos terhes voltam mikor a járdáról lelépve elütött egy autó,az életem veszélybe került,a szüleimnek kellett dönteni,hogy a baba vagy én maradjak életben.Három hónapig nem szóltam senkihez,majd visszamentem az iskolába és sehova nem mentem,begubóztam a szobámba a könyveimmel,mikor megszereztem az érettségim Londonba költöztem,muszáj volt elmenekülnöm.Megértem,ha nem akarsz egy drogossal együtt lenni-hajtottam le a fejem.

-Ezt gyorsan verd ki a fejedből-emelte meg a fejem.-Mondtam,hogy nem változtat semmin a dolog.Szeretlek-csókolt meg.

-Lenne egy hat éves kislányom-sírtam el magam.

-Lesz még kisbabád-simogatta a hátam.

-Nagyon szeretlek-bújtam oda hozzá,a múlt eléggé feldúlt és Seb ölelő karjaiban hamar elaludtam,mintha egy szikla esett volna le a szívemről,hogy ezt most elmondtam neki.