Novella Part 3.

Sziasztok!

Mivel karácsony van és nem tudtam nektek írni egy hosszú,friss fejezetet,ezért most a novella folytatását hozom :-)

Köszönöm azoknak,akik írtak véleményt a fejezettel kapcsolatban és,ha jól figyeltem a rendszeres olvasók száma is növekszik Oo

Köszönöm,nagyon sokat számít ez nekem!

Novella.

Az alvást kilőttem mivel nem jött álom a szememre és az út is csak két óra volt,így alig,hogy leültem már meg is érkeztünk,szerintem.

Bruce-tól elkértem a bőröndöm,hogy ne Ő cipelje már állandóan és Apám után siettem,ami elég nehézkes volt.

-Biztos ne segítsek kisasszony?-lépdelt mellettem Bruce.

-Biztos-bólogattam.-Csak Apát nehéz utolérni-sóhajtottam fel.

Végre sikerült beérnem és két embernek mutatott be rögtön.

-Christian,Adrian Ő itt a lányom Regina.

-Jó napot.Regina Ecclestone-nyújtottam a kezem.

-Christian Horner-mosolygott rám a pasas.

-Adrian Newey.

-Regina,Christian a csapatfőnök,Adrian pedig a főtervező-nézett rám Apa.

-Áh,értem-mosolyogtam.

-Menjünk is,sok dolgunk van-nézett ránk Christian.-Szóltam Brittának és szívesen körbevezet a gyárban-pillantott rám a csapatfőnök.

-Köszönöm-biccentettem felé.

Ahogy beértünk a nagy gyárba,egy díjakkal teli csarnokba értünk és egy szőke nőt pillantottunk meg,Christian intett neki,majd mosolyogva jött oda hozzánk.

-Britta Roeske.

Britta nagyon kedves volt velem,a legtöbb helységet megmutatta és utoljára a büfét hagytuk.

-Biztos éhes vagy már-mosolygott rám.

-Nem igazán-ráztam meg a fejem.

-De hisz olyan vékony vagy-hűlt el.

Hangosan felnevettem,hisz mindenki ezzel jön.

-Ilyenek a génjeim-sóhajtottam fel.

-Ez mondjuk igaz-mosolygott.-Gyere,ott vannak a srácok-bökött három férfi felé.

-Srácok?

-Mindjárt bemutatlak nekik.

Két szőke férfi és egy barna hajú ült az asztalnál.

Az egyik szőke hajú olyan ismerős volt nekem,de a pilótákkal nem voltam teljesen tisztába csak bukósisakban ismerném fel őket.

-Sziasztok-köszönt nekik Britta.

Az ismerős arc végig az én tekintetem kereste,azok a gyönyörű szemek,köhögésre kaptuk el egymásról a szemünket.

-Helo-intett a barna hajú férfi.-Guillaume Rocquelin vagyok,de hívj csak Rockynak-mosolygott.

-Regina Ecclestone.-mutatkoztam be.

-Tommi Pärmäkoski-nyújtotta a szőke a kezét.

-Bernie lánya vagy?-nézett rám elhűlve a másik szőke férfi.

-Igen-bólintottam,de nem értettem a reakcióját,bár....megint jön a szokásos,hogy Ecclestone?

Már kezdtem mérges és egyszerre kétségbeesett lenni.

-Sebastian Vettel-mutatkozott be,hát persze...!

Ő az aki elmegy egy pályára és „jött,látott és győzött” akciót mutat be,ez is szintén Tamitól származik.

-Na,gyere ülj már le.Ne ácsorogj itt-szólalt meg Britta,észre se vettem,hogy a többiek már le is ültek.

-Oké-szólaltam meg halkan,olyan furcsa volt Sebastian reakciója,míg nem tudta a nevem nem volt ilyen ellenséges,most meg rám sem néz!

Vagy magamnak beszélem be?

Nem,kizárt...biztos,hogy benne változott meg valami a nevem hallatán.

-Ne haragudjatok,de most rohanok.Jön Hanna és Apa is-állt fel az asztaltól Sebastian.

-Menj csak-mosolygott Britta.-Szia.

-Sziasztok-köszönt el,egy halk szia kicsúszott a számon.

Hanna?

Ki lehet Ő?

Biztos a barátnője,de miért érzem magam így,nem is ismerem!

-Nekem is rohannom kell-állt fel Rocky is az asztaltól és sietve eltűnt a folyosón.

-Van itt a közelben valami park vagy valami?-néztem Brittára és Tommira.

-Van itt nem messze-mosolygott rám a finn férfi,ha gondolod elkísérlek.

-Azt megköszönném.Britta nem gond?

-Nem,dehogy-mosolygott.-Nekem még dolgom van,de érezd jól magad.

-Köszönöm.

-Később még találkozunk-intett.

-Na szóval mehetünk?-tartotta a kezét Tommi.

-Oh,persze-nevettem fel.

Már vagy tíz perce sétálhattunk csendben,a gyárat is elhagytuk,az utcán nem volt nagy forgalom,pár fiatal gyerek ment haza az iskolából.

-Miért érzem úgy,hogy menekültél a gyárból?-állt meg Tommi.

-Nem tudom-vontam meg a vállam.-Bezárva éreztem magam,nem az én világom-csóváltam meg a fejem.

-Pedig én azt hittem,hogy Bernie után benned is van egy kis izgalom a Forma 1 iránt.

-Van is,de ez-mutattam vissza a gyár felé.-Nem az én világom,nem tetszik.

-Nem tetszik-nevetett.

-Jól van na-mosolyogtam,majd akkor vettem észre,hogy a park bejáratánál álltunk meg.-Ez gyönyörű-tátottam el a szám.

-Igen az.-Sebastiannal ide szoktunk kijárni futni-mosolygott.-Te sportolsz?

-Mikor van időm igen,de nem lelkesedek oda érte.Figyelnem kell az alkatomra,majd könnyen lefogyok-sóhajtottam fel.

-Valami baj van?-ült le mellém a padra.

-Csak elgondolkodtam.

-Min,ha szabad kérdeznem?

-Öö...Tommi,amit most kérdezek senkinek ne mondd el,hogy érdeklődtem róla,oké?-néztem rá,mire bólintott.-Sebastian említett egy Hannát...Ő kicsoda?

-Ő...-összeszorította a száját.-A barátnője-tudtam,hangosan felsóhajtott.-Utálom azt a nőt-csúszott ki a száján.

-Miért?-kerekedtek ki a szemeim.

-Látom rajta,hogy egy ideje már csak kihasználja Sebastiant,és ezt Ő is észrevette,de a megszokás...már lassan öt éve együtt vannak és nem tudja elfogadni,hogy ennek a kapcsolatnak vége..

-Értem-halkult el a hangom.

Fél óra múlva visszasétáltunk a gyárba,apa még nem végzett,de nekem már nem volt kedvem itt maradni,így inkább visszamentem a hotelba,hogy ledőljek aludni.