4.fejezet

Sziasztok:)

Nem terveztem,hogy ma hozom a 4. fejezetet,de Ági szenvedése és az enyém is késztetett arra,hogy most felrakjam a fejezetet.

Kicsit hosszú sikeredett és itt már Sebi is felbukkan(álmatlan éjszakákért nem vállalok felelőséget XD)

Annyira vigyorgok(nem tudom miért) már nem tudom mit írjak,szóval nyomás olvasni :D

Puszi: GoVettel.

4.fejezet-Milton Keynes

A telefonom éktelen csörgésére pattantak ki a szemeim és hirtelen azt se tudtam hol vagyok.

Zuhanyzás után még mindig kába voltam,de már kezdtem ébredezni,Blancát is kiráztam az ágyból és ő is elvonult lezuhanyozni.

Már fél hat volt,mikor Blan rohant oda hozzám,hogy el fogunk késni és miért állok még mindig pizsiben.

-Mary előbb hívott és elég nyolcra odaérni-húztam össze magam,mert most jön a lebaszás,hogy minek kelt fel ilyen korán.

-Jaaa,jó-bólintott és visszament a fürdőbe.

Megreggeliztünk és Dumbót is elláttuk élelemmel,hogy délutánig meglegyen,pokrócot kiraktam neki,meg az összes játékot,amit itt hagyott.

A ruhával bajban voltam,mégis lehet,hogy a leendő főnökömmel találkozok,de nem tudom mit kéne felvennem.

-Elég ha felveszel egy normális cuccot és kész-válogatott a ruháim közt Blanca,neki mégis több tapasztalata van,hisz modell.-Kint meleg lesz szóval úgy öltözz-kiabált be,gondolom kiment Dumbóhoz.

Egy farmer nadrágot húztam fel és egy világos felső mellett döntöttem,és egy világos színű szandálba bújtattam a lábam,ami a felső színével majdnem egyezett.

A barna táskámba minden papírt betettem,ami kell és még fontosabb dolgokat.

A hajam kifésültem és hagytam lógva,egy világos sminket feldobtam még és a kedvenc parfümömből is fújtam magamra.

-Én kész vagyok-álltam meg a konyhába és a kocsikulcsot pörgettem az ujjamon.

-Oké,már én is-vigyorgott és az órára pillantott,ami fél hetet mutatott.

Az út egy órásnak mondható,de valahogy ki kell jutni még Londonból is ami nem éppen piskóta.

Dumbótól még elköszöntünk,de a biztonság kedvéért bekapcsoltam a riasztót a házba és a szomszéd néninek szóltam,ha valami baj van hívja a rendőrséget.

Blanca tapsikolva nevetett mikor meglátta,hogy elhagytuk a London táblát és énekelt egy számot,ami a rádióban ment.

-Minek örülsz ennyire??

-Még nem voltam Milton Keynesbe és tudod,hogy szeretek vásárolni.

-Az igazi ok??-vigyorogtam rá.

-Ahjj..s-óhajtott-Túl jól ismersz-nevetett.-Örülök,hogy lassan,de minden sikerül neked és most nálam is minden rendben.Bele gondoltál,hogy összefuthatsz a kicsi Sebikével,vagy azzal az Algersuari gyerekkel-húzogatta a szemöldökét-de,ha neked Sebi kell,add nekem Jaimet-nevetett.

-Jaj,de bolond vagy.És nem hiszem,hogy bármelyik pilótával is összefutnák.

-Hát én nem tudom-nevetett.-Akármi lehet.

-Oké,hanyagoljuk a témát.

-Lutooon-vigyorgott Blan és előkapta a térképet.-Mindjárt ott vagyunk-bökött Lutonra és Milton Keynesre.

-Még egy jó fél óra.

-Forduuulj vissza,van egy rövidebb út,ami oda vezet.

-De akkor neked gyalogolnod kell-sóhajtottam.

-Nem baj-megfordultam és tényleg valamivel rövidebb volt,talán tíz perccel.

-Legalább időben ideértél.Most kérem a kocsikulcsot,majd csörgess meg ha végeztél és ide jövök érted-vigyorgott,szóval erre ment ki az egész.

A bejutás hosszasan működött,igazolnom kellett magam a parkolónál és a bejáratnál is,egy nő várt a bejáratnál.

-Szia-mosolygott rám és kezet fogtunk-Miranda Raison vagyok.

-Jázmin Szalai.

-Legyél ügyes jövő héten,nagyon kinéztek maguknak a Red Bullosok,de más csapatok is szeretnének maguknak tudni,de ez titok-nevetett.-Ha minden jól megy te leszel az utódom-nevetett és a hasára simította a kezét.

-Jaj,gratulálok-mosolyogtam.

-Köszönöm.

-Hány hónapos??

-Még csak a második hónapot taposom,de még négy-öt hónapot szeretnék dolgozni,hogy az újoncot belerázzam az itteni életbe és nagyon remélem,hogy te leszel az.

-Köszönöm-mosolyogtam.

-Korán jöttél,ez jó pont Christiannál.

-Örülök-mosolyogtam.-Te Marknak vagy Sebastiannak a sajtósa vagy??-érdeklődtem,hisz mégis csak lehet,hogy az én munkám lesz.

-Sebastiané-nevetett-De kemény dió irányítani.Olyan makacs,mint az öszvér.Alig bírtam rábeszélni,hogy tolja ide ma a seggét.

-Értekezlet van??

-Neem-nevetett-Illik megismernie téged és amint látom kissé elpirultál.Csak nem egy lelkes rajongóval van szerencsém??-nevetett.

-De..azt hiszem igen.

-Azért ezt ne mond el neki,ha lehet.Így is túl nagy az egója és nem kell elbíznia magát,hogy a sajtósa is imádja.

-De még nem vagyok a sa..

-Jaj,ha nem tudnád akit elhívnak egy hétre,hogy cikket írjon meg ilyenek annak nagyon nagy esélye van,te már 90%,hogy velünk fogsz dolgozni,és rajtad kívül csak két lány van,aki nekem nem szimpatikus,és a szavazat nagy része engem illet,mert helyettem jössz ide-mosolygott.-Na,ez itt Christian irodája.Jövök én is veled-bekopogott és egy halk igen után beléptünk.

-Ááá..a híres Jázmin Szalai-nyújtotta kezét,amit elfogadtam.

-Christian Horner,de bizonyára ismersz-bólintottam.-Foglaljatok helyet,Amanda leült mellém a székre.

Elővettem a papírokat,amiket elolvastam,aláírtam és átnyújtottam Christiannak.

-Remek,már épp kérni akartam-Amanda rám kacsintott.-Szóval jövő hét hétfőn irány Ausztrália,azt hiszem mindent tudsz már,csak ezt kell aláírnod-nyújtott felém egy papírt amit alá firkáltam.-Ha gondolod ismerkedj meg az itt dolgozókkal,mert ők mind ott lesznek.

-Köszönöm.

-Még ne köszönd,de sok esélyed van.

Amanda vigyorogva gratulált és körbe vezetett mindenhol,a szerelők jól megnéztek maguknak,engem csak ne nézegessenek,de vissza fogtam magam.Nem csinálok balhét.

-Akkor most irány az oroszlán ketrece.-elég furán néztem rá,majd nevetve folytatta.-Megyünk Sebihez,nyugodtan kacsints kettőt,ha lelépjek.Nem akarok zavarni.

-Amanda-váltott pirosba az arcom.

-Jóó,befejeztem-nevettünk mindketten.

A Sebastian

-Ne haragudj,jól vagy-segített felállni a földről.

-Persze,csak sajog a fenekem-simogattam meg a testrészem,amit egy mosollyal követett.

Amanda majd megfulladt a nevetéstől és erre Sebastian is rendezte a vonásait.

-Azt hiszem most már minden egyes testrészével megismerkedtél Sebastian-kacagott Amanda,majd mindketten vörösre váltottunk.

-Jázmin Szalai-nyújtottam a kezem,amit elfogadott.

-Sebastian Vettel.

-Szerintem ezt már tudta-cukkolta Amanda.

-Na,azt hiszem rád már nincs szükségünk.Menj és pihenj le,mi meg közelebbről is megismerjük egymást.

-Okéé-nevetett.-Úgyis mondani akartam,hogy ismerjétek meg egymást,hisz bizalmasok lesztek-kacsintott és elindult a másik irányba.

Visszamentünk Seb szobájába vagy öltözőjében éppen mire használja,hát a rend az éppen nem volt,de a kanapéról leszórt minden ruhát,hogy le tudjunk ülni.

-Szóval te..

-Magyarországon születtem,ha ezt akartad kérdezni.

-Igen-mosolygott,az a mosoly..istenem.

Blanca megmondta,hogy találkozok vele,de élőben,egészen más.

-Nem mesélnél magadról??-állt fel a kanapéról és körbe-körbe sétált.

-Magyarországon születtem egy kis faluban-erre felkapta a fejét és rám mosolygott,ez most mégis mi volt?-három éve lakok Londonban,újságíróként dolgozom.

-A családod??

-Azt hittem nem érdekel-húztam fel a szemöldököm.

-De..igen-mosolygott.

-Oké,elmondom,ha visszaülsz,kezdek szédülni tőled-nevettem.

-Okém-mosolygott,mindig mosolyog...csoda,hogy nem fájdulnak meg az arc izmai.

-Van egy bátyám,aki öt évvel idősebb nálam és egy húgom,aki meg nálam fiatalabb öt évvel.A bátyám Amerikában él,a húgom meg a kicsi falunkban éli mindennapjait és halálra unja magát.

-Én szerettem Heppenheimba élni-célzott,hogy nem valami nagy.

-Igen én is,de a húgom teljesen az ellentétem.Ő már rég valami nagy városban élne,nem az a falusi típus..így is szinte csak aludni megy haza.

-Szóval nem hasonlítotok egymásra??

-Hát..nem mondhatni,a húgomba több minden szorult anyából.Neki kék szeme van,de a szőke haját apától örökölte.Nekem és a bátyámnak van ilyen sötétebb szőke haja.

-Édesapádra hasonlítasz??

-Igen,sokan azt mondják,hogy én és Balázs,a bátyám, apura hasonlítunk.Mondanám,hogy most mesélj magadról te,de azt hiszem amit kell tudok rólad-nevettünk fel.

-Nem akarsz még magadról beszélni??

-Ki akarsz vesézni??Azért én se mindent mondok el-mosolyogtam.

-Titokzatos vagy-nevetett.

-Szeretek az lenni-kacsintottam rá és felálltam.

-Hova mész?-fogta meg a kezem,bizsergett a csuklóm,ahol hozzám ért,de nem szabadna!

Nekem nem...nem csinálhatom ezt!

-Lemegyek a büfébe-vágtam rá.

-Mehetek én is??

-Ez milyen kérdés volt??-kacagtam fel.-Persze-bólogattam miért nem tudok nemet mondani neki??!

-Szeretem mikor nevetsz-sétált mellettem,erre a mondatára elpirultam,alig ismer..az órámra pillantottam,lassan tíz óra lesz.

Egy kávéval leültem a szabad asztalhoz és Sebi elém ült,de elég csúnyán méregette a poharam.

-Mit ártott ez a pohár neked??-kortyoltam bele az életmentő löttyömbe.

-Semmi,de ami benne van az károsítja a szervezeted.-vágta rá morogva,olyan aranyos volt.

-Igen??-kacagtam fel,de amint ránéztem az arcára abbahagytam a nevetést.-Jaj,ne már Sebastian!Nem fogok meghalni a kávétól.

-Nem vagyok Sebastian!

-Akkor Basi-nevettem az ötletemen,felnevetett,végre!

-Ez honnan jött??

-Nem tudom-rántottam meg a vállam mosolyogva.-Nem tudod milyen idő lesz jövő héten?

-Nem tudom,de számíts mindenféle időjárásra-nevetett.-De férjél bele három bőröndbe-kérdőn néztem rá,mégis ezt,hogy gondolta??-Nők-sóhajtott színpadiasan.

-Basii-rúgtam bokán,mire felszisszent.-Jól vagy-ugrottam le a lábához és megnéztem a bokáját,amit erősen szorított,az arca túl közel volt és éreztem a leheletét,egy nagy vigyort fedeztem fel,mire leesett,hogy becsapott.

-Szemét-vágtam bele a hasába,de próbáltam finoman,nem kell botrányt csinálnom.

Felkaptam a táskám és eltrappoltam a másik irányba,még ha tudnám merre megyek.

-Jázmin-kiabált utánam,de nem fordultam meg,nem érdekel!

Most duzzogok!!

-Héé.állj már meg-fogta meg a vállam-arra nincs semmi-próbálta leplezni a vigyorát,de nem nagyon sikerült neki.Hát ez remek,szépen leégetem magam,megfordultam és nem nézve rá elindultam fel a lépcsőn,hogy panaszkodok Christiannak a pilótája miatt.

-Most duzzogsz??-állt meg előttem,egy jó másfél fejjel magasabb volt nálam,hát ez fasza,morogtam magamban,miért vagyok ilyen pici??-Nem szólsz hozzám??

Megráztam a fejem mire hangosan felnevetett.

-Most min nevetsz??-tettem csípőre a kezem.

-Aranyos vagy mikor duzzogsz-vigyorgott és visszasétált a „szobájába”.-Nem jössz be??-megálltam a küszöbnél,aranyos vagyok??

-Pff..-sóhajtottam és ledobtam magam a kanapéra.

-Ezt nem hiszem el,alig ismerlek két órája,de nagyon jól érzem magam veled-ült le mellém,túl közel vaaan!

Nem csinálhatom ezt,nem ronthatom el az esélyeimet azért,mert kedvelem.

Először csak kedvelem,majd belé is szeretek,ami nálam a munkám végét jelenti!

De ő már most jól érzi magát velem?!

Ilyen nincs,miért kell ilyen jó pasinak lennie...oda fent nagyon nem szeretnek engem.

-Lassan mennem kell-néztem az órára.

-Nem ebédelünk együtt??

-Nem lesz belőle gond??

-Mégis miért??Együtt ebédel Sebastian Vettel egy munkatársával??-nevetett.-Na,gyere-felakart húzni a kanapéról,de nem volt kedvem felállni.

-Nee,most jól ülök-sóhajtottam és hátra hajtottam a fejem.

-Akkor nem eszünk-ült vissza a kanapéra,mire felugrottam és kinyújtottam rá a nyelvem.

-Most komolyan szórakozol velem??-nevetett,de gyorsabb volt nálam és az ajtó elé állt,de én már kevésbé voltam ilyen aktív és beleütköztem,a kezeim a mellkasára raktam és elpirulva néztem rá,ha lehet,még szaporábban vettem a levegőt,mint ebben a pár órában,ő még is híres...én meg hozzá képest...

Miranda pont jó kor időzített,elszakadtam gyönyörű szemeitől és rendeztem a vonásaim.

-Áhh,milyen jól megérthetitek egymást,ha még mindig itt vagy-kacsintott rám,mire még jobban elpirultam,de Sebi is csak nevetett,hát kedves tőle!-Sebastian ebéd után jó lenne,ha beülnél a szimulátorba-váltott komolyra Miranda és kilépett a szobából.

-Ebéd lefújva??-néztem rá.

-Nem,dehogy-mosolygott.-Azt mondta ebéd után,és én sokáig szoktam enni.

-Nem!-vágtam rá,mire elszomorodott-Vagyis nem akarom,hogy miattam legyen balhé,fél óra alatt meg szoktál ebédelni gondolom és nem kell Miranda agyát húzni,így is hallgathatom egy héten keresztül,hogy mit csináltunk-sóhajtottam.

-De nem csináltunk semmit-villantott felém egy mosolyt,istenem..miért nem tudok elmenekülni tőle,mi húz ide hozzá??

Alig ismerem,de mégis olyan,mintha gyerekkorunk óta együtt lennénk és a másik felem találtam volna meg,de ha az eszemre hallgatok elmenekülök,de a szívem nem ezt súgja...miért kell mindig mindennek ilyen nehéznek lennie??

A telefonom csörgése zavart meg,Blanca neve állta kijelzőn.

-Szia,mi az?Meguntad a vásárlást??

-Szia.Végeztél már??

-Igen,de valami baj van??Idegesnek tűnsz.

-A bátyád az előbb hívott,hogy a házadnál van.Vissza kéne mennünk.

-Most ez komoly??-egyszer megölöm azt a hülyét.

-Igen.

-Oké,tíz perc múlva gyere ide.

-Szia.-nyomta ki a telefont.

Nem értem ezt a marhát,minek jött ide??

Oké,nem vettem fel a telefont,de akkor sem kéne ide jönnie Amerikából mikor neki és nekem is dolgoznom kell,hülye..

-Valami baj van??

-Semmi..csak a bátyám úgy döntött most a nyakamra jár-sóhajtottam,gondolom Sebi nagyon nem értette-A bátyám ott van nálam és kénytelen vagyok hazamenni,legszívesebben hagynám kint az udvaron.

-Összevesztetek??-mosolygott.

-Igen,de most mennem kell Blanca már itt van.

-Találkozunk még??

-Igen a futamon!

-És előtte??-ez váratlanul ért,még akar velem találkozni munka mellett??

-Nem tudom,add ide a telefonod-értetlenül nézett rám,de mikor visszanyújtottam mosolygott,beírtam a telefonszámom.

-Majd hívlak-mosolygott.

-Szia-nyomtam egy puszit az arcára és kikísért a bejáratig,a parkolónál a pasas már felismert és sikerült összefutnom Amandával.

-Na,mész is??

-Igen,a testvérek nem tudják mikor kell időzíteni-sóhajtottam.

-Akkor majd a futamon találkozunk-mosolygott.-Szia.

-Szia.

A kocsimat nehezen,de Blanca segítségével kiszúrtam.

-Mehetünk??-ült be a volán mögé.

-Igen,na miket vásároltál??

-Egy csomó tök jó cuccot,meg találtam egy gumicsizmát is amibe már most szerelmes vagyok-áradozott a ruhákról,de félig még mindig Sebin járt az agyam,amiket mondott nekem és a mosolya,az illata.

-Hahóó..azt ne mondd,hogy Sebikéről álmodozol-nevetett-Találkoztál vele??

-Igen,több,mint két órán keresztül vele beszélgettem.

-Csak beszélgettetek vagy éppen udvarolt is neked??

Nem szóltam semmit csak elpirultam,nem akarok tőle semmit.

-Udvarolt??Úristeeen-nevetett Blan.-Ugye tetszik??Milyen élőben??

-Héé..eddig nem szeretted és élőben még jobb,de nem akarok tőle semmit.

-Hülye vagy megint Jázmin,felejtsd el,ami négy éve történt...Sebastian más,tudom és érzem,hogy más.Ő nem tenne ilyet veled,mint az az...mindegy,nincs rá szó.

-Hagyjuk ezt a témát jó??

-Okéé,de tudod,hogy nem menekülhetsz mindig előle.

-Nem mondott valamit Balázs??

-Nem,de a téma terelésben mindig is jó voltál-vágott egy gonosz fintort felém.-Oké,hagyjuk.

-Végre-sóhajtottam.

Mikor elértük a London táblát egyre idegesebb lettem és valami hiány érzetem támadt...

Nem akartam vissza jönni Londonba,nem akarok a családommal lenni,magányt akarok.

Blanca leparkolt az autóval a ház előtt és egy mérges Balázst fedeztem fel a lépcsőn ülve és Dumbót simogatta,legalább összebarátkoztak.

-Beugrok a cuccomért és megyek is-látszott rajta,hogy zavarban van.

Már most biztos voltam benne,hogy Balázzsal fogunk veszekedni,de nagyon.

-Szia-köszöntem oda bátyámnak.

-Sziasztok-erőltetett magára egy mosolyt,de ismerem.

Blanca lelép is kitör a háború,barátnőm megfogta a kutyája pórázát és elköszönt tőlünk.

-Biztos nem viszed el a kocsim??

-Nem,köszi.Gyaloglog egy kicsit,majd az élelmiszeresnél felugrok a buszra.

-Oké.Szia.

Becsuktam utána az ajtót és ráérősen átöltöztem melegítő ruhába,Balázs mindenhova követett és idegesen toporzékolt,de egy mukkot sem szólt.

-Ezért jöttél??-álltam meg előtte csípőre tett kézzel.

-Csak féltelek-bukott ki belőle.-A húgom vagy és most akarsz elrepülni Ausztráliába,ahol még nem jártál és nem tudunk két-három óra alatt ott teremni.

-De Anna is a húgod.

-Jázmin-sóhajtott.-Anna nem akar a világ másik felére repülni,de te igen..jó tudom,hogy dolgozni mész és múltkor bunkó voltam.

-Kicsit-fordultam el,hogy ne lássa a vigyorom.-Én is az voltam,de nagyon felhúztál.Mikor bulizni mentél engedély nélkül hányszor falaztam neked,mikor kirúgtak a középiskolából és még én vagyok a rossz??-fordultam meg és mikor meglátta a vigyorom szorosan magához ölelt.-Te vagy az én nagy-fényezzük az egóját-és szép,okos bátyám.-vigyorgott,mint a vadalma.-Mikor csöndbe vagy-nyújtottam ki rá a nyelvem,mire belecsípett az oldalamba,régen szokta mindig ezt csinálni,mert erre legalább két métert ugrok,az oldalam kényes részem.

-Te meg az én szép és okos húgicám,aki nagyon-nagyon makacs-nevetett és egy puszit nyomott a fejemre.

-Itt alszol??Anyáék holnap jönnek-mosolyogtam.

-Hány vendégszobád van??-nevetett.

-Hát nem túl nagy a lakás,de az egyik nagy szobát ketté választottam és így van három szabad szoba.

-Akkor maradok a nyakadon-borzolta össze a hajam,amitől a falra tudnák mászni.-Mit csináltál ma?-ült le az asztalhoz egy tele pakolt tányérral.

-Milton Keynesbe voltam..ismerkedtem az egy hetes munkatársakkal.

-Remélem tudod,hogy szorítok neked,hogy sikerüljön.Bár én biztos vagyok benne-nevetett.

Nem szóltam semmit csak mosolyogtam,megvacsoráztam míg bátyám elvonult a fürdőbe.

Együtt néztük még a tévét,majd segítettem neki felhúzni a huzatokat,mert szerinte ez nem férfi munka és nem sikerült neki...pasik!

Álmosan zuhantam be az ágyamba mikor a telefonom jelezte,hogy egy SMS-m jött.

Mikor megláttam,hogy kiküldte egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra.

Jó éjszakat.Basi(:

Jó éjszakátot kívántam én is neki,majd a fejemre nyomtam a párnám és így aludtam el.

Jázmin ruhája :)

Sebiii*-* Lehet csorgatni a nyálat :D XD