10.fejezet

Sziasztok!

Kis késéssel,de meghoztam  10. fejezetet,ami nem mellesleg 6 és fél oldalasra sikerült *büszke fej*

Bevallom nehéz volt megszülni,de remélem megérte és kapok vissza pár visszajelzést :)

Na,tovább nem is szaporitom a szót....hoztam pár képet is.

Puszi és Jó olvasgatást!

10.fejezet-Szerdai nap.

Másnap reggel hatalmas fejfájásra ébredtem és a jobb oldalamra fordultam mikor megéreztem egy mancsot.

Félve emeltem fel a fejem,hogy mégis ki fekszik mellettem.

-Sebii-sikítottam,mire álmosan felemelte a fejét.

-Ez nem az amire gondolsz-pattant ki az ágyból és megragadta a párnát,amit maga elé tett.

Kimásztam az ágyból és elindultam felé,de elkezdett magyarázni.

-Tényleg nem csináltam semmit,de részeg voltál és felhoztalak és nem akartad,hogy elmenjek,de nem volt semmi köztünk-kezdett átmenni pirosba,nehezen ment,hogy visszatartsam a nevetésem,az orrunk már majdnem összeért mikor megcsókoltam.

-Ez..az amire gondolok??-mosolygott bele a csókunkba.

-Attól függ mire gondolsz-kacsintottam rá és bevonultam a fürdőbe.

Gyors lezuhanyoztam és közben próbáltam visszaemlékezni az éjszakára,de nem nagyon ment.

Egy törölközőt tekertem magamra,majd kiléptem a szobába,ahol az ágyon ült Basi kivettem szekrényből egy nadrágot.

-Elfordulnál??-néztem picit mérgesen Basira.

-Tudod milyen erőfeszítésbe kerül nekem,hogy ne döntselek be az ágyba??-suttogta a fülembe.

Ezekre a szavakra elpirultam,de újra megkértem,hogy forduljon el,de nem tette meg.

-Hát jó...te akartad-sóhajtottam,megfogtam a törölközőt,hogy a melleim eltakarja és egy kézzel beleügyeskedtem magam a farmeromba.

Hátat fordítottam neki és felvettem egy melltartót,mire éreztem a leheletét a nyakamnál.

-Ne szórakozz velem.

-Mert??-suttogtam és megfordultam az ölelésében, tenyerem a csupasz mellkasára tettem és egy puszit nyomtam a szájára,majd otthagytam.

Feldobtam egy enyhe sminket és visszamentem felvenni a piros felsőmet és belebújtam a cipőmbe is.

-Megyek kipakolok a szobámba-kapta fel a táskáját Sebi és egy puszit nyomott az arcomra.-Később még beszélünk-mosolygott és kilépett a szobámból.

Belebújtam a fekete szandálomba és felkaptam a táskámat,a kulcsot leadtam a csajnak és megkerestem Danielt.

-Már vagy negyedórája várlak-motyogott.

-Bocsi,csak elaludtam-sóhajtottam.-Ma sok dolgunk lesz.

-Tudom-bólintott.

A pályára fél óra alatt kiértünk és rögtön a Red Bull boxához siettünk,Mark Webbert sikerült elkapnunk.

-Bízok az autómban-mosolygott sejtelmesen,majd elsietett,majd a fülembe súgta,hogy este kicsit részeg voltam.

A legtöbb pilóta mind ezt nyilatkozta és a csapatfőnökök is,kezdtem pipa lenni,így elmentem a büféhez a reggeli kávémért,ami elmaradt,hisz lassan két óra lesz.

Sikerült neki ütköznöm valakinek és a fél kávém a pólóján kötött ki.

-Bassza meg a kávém-mérgelődtem.

-Ööö..szia Jázmin-mosolygott rám Jaime.

-Szia,bocsi a pólódért.

-Semmi baj,de én most rohanok,este vacsi??-bólintottam.

-Szia-intettem neki és láttam,hogy Sebastian mérgesen vágtat be a szobájába,elindultam volna utána,de Tommi elkapta a karom.

-Jobb,ha nem mész utána...gondolom megint Hanna húzta fel.

-Értem-bólintottam szomorúan és leültem egy székre.

-Mi történt tegnap köztetek??-nevetett.

-Öööö..nem rád tartozik??-motyogtam.

-Okééé-vágott szomorú fejet.

-Jaj,Tommi-nevettem ki.-Semmi,megcsókolt és ennyi-sóhajtottam és vissza gondoltam a tegnapi napra,mire egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra.

-Ti aztán nagyon egymásba habarodtatok-nevetett és elköszönt,mert meglátta Christiant.

Erősen gondolkodtam,hogy most már Sebi után menjek e,majd úgy éreztem,hogy muszáj.

Kopogtam,de nem kaptam választ,de beléptem a szobába..

Teljesen ledöbbentem,a ruhák szanaszét szórva,az asztal fel volt döntve,Sebi a kanapén ült és a fejét a kezébe temette.

-Miért csináltad ezt??-léptem mögé és halkan tettem fel a kérdést.

-Semmi közöd hozzá!-morogta.

-Lehet,de minek kellett tornádót játszanod??Mi bajod van??-próbáltam lefeszegetni a kezét az arcáról.

-Hagyjál már békén-üvöltött,egy percre megijedtem,de tudtam,hogy később úgyis megbánja.

-Sebi-kérleltem.-Hanna volt igaz??

-Nem-pattant fel és kiviharzott a szobából.

-Remek-kezdtem mérges lenni rá,de ha nem akarja elmondani,hát jó...

Rendet raktam a szobában,ami fél órát vett el az életemből,majd megkerestem Danielt.

-Merre jártál??-mosolygott.

-Semerre-vágódtam le a mellette lévő széken.

-Nincs jó kedved.

-Hát nincs-sóhajtottam és átnéztem a jegyzet füzetem.-Visszamegyünk a hotelba??

-Visszamehetünk végül is,mai napra már amúgy is több embert kérdeztünk meg,mint terveztük.

-Okéé-emeltem fel a táskám és a vállamra csaptam.

Elköszöntem a büfés csajtól,akivel egész jól elbeszélgettem és Tinának hívják,mint ahogy a pólója is feltünteti.

Mirandával is összefutottam,akin látszott,hogy nagyon fáradt és alig áll a lábán.

-Te nem jössz még vissza a hotelba??-állítottam meg.

-Nem,nem,nem-kapkodta a fejét-rengeteg dolgom van és ne haragudj,de rohannom kell....-sóhajtott.

-Daniel,menj vissza a hotelba én később megyek-kiabáltam oda neki és Miranda után szaladtam.-Segítek-fogtam meg a kezét,hogy pihenjen egy kicsit.-Mi a baj??

-Sebastian hisztizik és Tommi nem bír vele,de én nem tudok ott lenni mellette,mert papír munkákat kell csinálnom,mert holnap interjúja lesz,de ilyen lelki állapotban sem hagyhatom...egyszer a szívem visz a sírba,a lábam már dagad a sok rohangálástól.

-Megyek megnézem Sebit és ha végeztem megkereslek.

-Köszönöm Jázmin,biztos vagyok benne,hogy nagyon jó sajtós leszel-mosolygott és elsietett.-Az öltözőjében van!!

Fogtam magam és elindultam Sebi öltözőjéhez,Tina kicsit furcsán nézett rám,hogy mit mászkálok összevissza,de ez volt a legkisebb bajom.

Kopogtam és egy fáradt Tommi nyitott ajtót.

-Ááá..remek Jázmin,neked lehet,hogy sikerül.Én most sietek,mert időpontom van a diliházba-vakarta meg a tarkóját és kilépett az ajtón.

-Sebastian-kiabáltam el magam mikor megláttam az öltözőt.-Ha nem zavart volna délután rendet raktam-szedtem össze újra az eldobált ruhákat.

-Kit érdekel??Nem kértelek meg rá-puffogott a kanapén lehajtott fejjel,elpakoltam a ruhákat és felállítottam a kisasztalt,majd leguggoltam Basi elé.

-Mégis mi a franc bajod van??-emeltem fel a fejét.-Miért viselkedsz úgy,mint egy öt éves?

-Mit érdekel??-rúgta fel megint az asztalt.

-Befejeznéd??-kaptam el a karját,de meglökött és a földre estem,a fejem pedig bevertem a falba,ami hangosan koppant.

-Eszednél vagy Sebastian Vettel??-hallottam meg Miranda hangját és felsegített a földről,de Sebi csak háttal állt nekünk és az ablakon nézett ki.

Mirandának elmutogattam,hogy menjen ki nyugodtan...

-Sebi-léptem mögé és átkaroltam.-Miért csinálod ezt??Nyugodj meg!-húztam a karjánál fogva a kanapéra.

-Ne haragudj-fúrta a fejét a nyak hajlatomba.

-Hanna miatt viselkedtél így??

-Is,mikor megláttalak Jaimevel eldurrant az agyam..előtte meg Hanna idegesített-sóhajtott.

-Te féltékeny voltál??-jelent meg egy apró mosoly az arcomon.

-Nem-rázta a fejét és egy puszit nyomtam a szájára.

-Menjünk vissza a hotelba jó??-húztam fel a kanapéról.-Hannával meg beszélned kell-sóhajtottam.

-Már szakítottam vele-emelte fel az arcom és megcsókolt.

-Tudtaaaaaam,úgy tudtam,éreztem-sikított Miranda és ott ugrált előttünk,már amennyire a pocakja engedte.-Jaj,Sebi ….végre megjött az eszed-ölelt meg minket és egy-egy puszit nyomott az arcunkra.-A sajtónak mit mondtok??-jött elő az igazi énje.

-Nem tudjuk-rántotta mg a vállát.-Ameddig lehet titokba tartjuk-mosolygott Basi.

-Helyes,de ne húzzátok sokáig,jobb ha ti mondjátok el,minthogy lebukjatok-mosolygott és otthagyott minket.-Ja,és köszönöm Jázmin-kiabált vissza.

-Szóval titokban akarod tartani-csaptam a kezére és előre siettem.-Jössz már??-kiabáltam vissza neki.

A hotelig vezető úton eljátszottuk,hogy csak barátok vagyunk,de a szobában rögtön megcsókolt,de a telefonja megzavart minket.

-Sebastian Vettel,hol a fészkes fenébe vagy??-hallottam Miranda hangját,kicsit volt mérges.-Remélem nem felejtetted el,hogy neked most egy farmon kéne lenned és este pedig grillezés lesz a parton.Jázminnak meg üzenem,hogy dolga van és megy veled.Van negyedórád ide érned-csapta le a telefont.

-Szóval mész egy farmra-röhögtem ki,de rögtön abbahagytam mikor a számra tapadt.-Sebii,nem hallottad Mirandát??Leszedi a fejem,ha miattam késel.

-Oké-sóhajtott és elment átöltözni,míg én is rendbe hoztam magam,majd kocsival elindultunk arra a farmra,mint kiderült Daniel már ott vár rám......

Sebi nem igazán lelkesedett az elején mikor meglátta a sok fotóst,de megbékélt vele.

-Örülök,hogy ide értetek.Gyere-ragadta meg Seb karját Miranda.

Daniellel és a többi fotóssal persze mentünk utánuk,először csak összebarátkozott a bárányokkal,majd kijelentette a farm gazdája,hogy elviszik megnyírni őket,amilyen arcot vágott.

-Most ez komoly??-nézegette azt a nyíró gépet és eléggé ijedt képet vágott,mikor odatolták elé az első állatkát.

Végig röhögtem az egészet,ahogy megnyírta szegény állatot,de Miranda se bírta sokáig mosolygás nélkül,így elmentünk hátrább,hogy ne zavarjunk senkit,csináltam pár képet én is a telefonommal.

-Marha vicces szerintem is-jött oda durcizva Sebi.

-Él még az a szegény állat??-vigyorogtam.

-Pff....nem öltem meg-húzta ki magát és rábökött egy csupasz kis bárányra.

-És ezért most mit vársz??-nevettem fel és a fotósok is kezdtek elfogyni.

-Puszit-mosolygott,de Miranda elráncigálta hátra a kengurukhoz.

Daniel végig vette kamerával,amit Seb szerencsétlenkedett.

-Láttad a Kenguru Jacket??-fordultam Basi felé.

-Igen-Mirandával felnevettünk,mire a németnek is leesett,hogy mi van.

-Nem ússzátok meg szárazon-morogta az orra alatt.

-Én állapotos vagyok,bántsd Jázmin-mutatott rám Miranda és elviharzott a farm tulajdonosával beszélgetni.

-Perszeee...hagyjál itt ezzel a hülyével-morogtam.

-Szóval minek hívtál??-hajolt közel az arcomhoz.

-Bleee....büdös vagy-toltam el magamtól és bevágtam a műdurcit.

-Kössz-nevetett Basi.

-Várjál már-futottam utána-készítenünk kell veled egy riportot-vigyorogtam.

-Oké-sóhajtott-de büdös vagyok!

-Jó jó,visszavonom-mosolyogtam.

Daniel felvette a kamerával a beszélgetésünk,de már vagy fél órája szenvedtünk,mert mindig elnevettem magam.

-Szóval....hogy érezted magad a birka nyíráson??-próbáltam nem röhögni.

-Érdekes volt,de az elején tartottam a dologtól,hogy nekem kell megnyírni,de Életben van-hangsúlyozta.

-Oké,ennyi lesz-röhögtem.

-A vágó szobában kész horror lesz mire ezt összehozzák normális állapotba-rázta a fejét Dan.

-Okééé...csak kicsit jó kedvemben vagyok.

-Persze,ha valaki meglát azt mondja füvet szívtál-rántotta meg a vállát és berakta a kocsiba a kamerát és visszament a hotelba,Sebivel meg elindultunk megkeresni Mirandát..a lovardában meg is találtuk.

-Jaj,de szép-simogattam meg egy barna lovacska oldalát.

-Menjünk már-toporzékolt Basi.

-Maradjál már-csitítottam és elolvastam a ló nevét....Futótűz.-Szia Futótűz-köszöntem el tőle,mert a lovarda végén megláttuk Mirandát.

-Mehetünk??-sétált oda hozzánk mosolyogva.

-Már jó lesz-sóhajtott Seb.

-Miért nem szereted a lovakat??-dünnyögtem már a kocsiban ülve.

-Én nem mondtam,hogy nem szeretem őket...csak maradjanak távol tőlem-sóhajtott.

-A híres Sebastian Vettel fél a lovaktól??-röhögtem és Miranda is megeresztett egy apró mosolyt.

-Pff...te engem direkt piszkálsz-nyújtotta ki a nyelvét.

-Inkább az utat figyeld,nem vagy te még olyan jó pilóta-csapta fejbe Miranda,aki hátul egy rakat papírt rendezgetett.

-Miért bűntet engem Isten két ilyen nővel??-siránkozott.

-Milyen nővel??-húztam fel a szemöldököm és jelentősen megropogtattam a kezeim,mire Miranda hatalmas kacajban tört ki.

-Hát...ilyen szép,okos...-makogott Sebi.

-Na,azért-mosolyogtam rá és elővettem a telefonom,hogy írjak a kedvenc hugicámnak a mai napról és a barátnőmnek is.

-Van..-nézet az órájára Miranda-egy órátok elkészülni és leérni a partra-mosolygott és elviharzott a folyosón.

Nyomtam egy puszit Sebi arcára és beléptem a szobámba,hogy gyorsan elkészüljek,közben Danieltől is kaptam egy SMS-t,hogy a parton találkozunk és szeretne beszélni velem,egy gyors zuhany után kivasaltam a hosszú,szőkésbarna hajam,amit mellesleg nem szeretek,de nem vettem még rá magam egy hajfestésre.

A ruhával már kicsit gondban voltam,hisz legyen kényelmes is,de csinosnak is kell lennem,vagy negyedórát szöszöltem két ruha között.

Végül az egyszerű fekete ruha mellett döntöttem és a hozzáillő fekete cipőbe bújtattam a lábam,egy lágyabb sminket is feldobtam és a táskámat is átnéztem,hogy minden meglegyen.

Végül egy arany karkötőt és egy nyakláncot is felvettem,amin egy szív alakú medál lógott,még a bátyámtól kaptam tavaly karácsonyra.

Pont kopogtak,így még egy pillantást vetettem magamra a tükörben és szaladtam az ajtóhoz.

-Elkísérhetem a hölgyet a partra??-vigyorgott Sebi és a karját nyújtottam.

-Természetesen Uram-mentem bele a játékba és belekaroltam.

Próbáltam visszatartani a nevetésem,de mikor megláttuk Mirandát és Tommit,akik szintén a lifthez tartottak és furán méregettek minket kitört belőlem a nevetés és Basiból is.

-Nézd már,a két gyerek egymásra talált-mosolygott Tommi és beszálltunk a liftbe.-Két szerelmes...

-Tommi!!-üvöltöttem rá.

-Mindig együü....-Sebi jól fejbe csapta.

-Kussolj Tommi-sziszegte.

-Két szerelmes pár mindig együtt jár-üvöltötte és kiszaladt a liftből Sebi pedig utána.

-Tommi Pärmäkoski-üvöltöttem és mikor utolértük a két fiút a kocsinál jól tarkón vágtam.

-Én vezetek-mosolygott Sebi.

-Höh...hova gondolsz gyerek??Ülsz hátra a helyedre-nyitotta ki a hátsó ajtót Tommi és belökte a puffogó szöszkét,Miranda mosolyogva előre ült én meg morogva az ovis mellé.

-Mint két ovódás,aki nem kapott csokit-igazította meg a visszapillantót Tommi és elvigyorodott.

-Megverlek-sziszegtem.

-Tee??-húzogatta a szemöldökét és felröhögött,de Sebastian is mellettem.

-Te kussolsz-mutattam rá és bekötöttem magam.

-Hát...de..most..miért??-értetlenkedett.

-Csaaak-rántottam meg a vállam és kényelmesen elhelyezkedtem.

*****

-Szerintetek felébresszem??-sutogott Sebi.

Elaludtam?!

Lassan nyitottam ki a szemem és egy szöszke fejet pillantottam meg.

-Benne vagy a magánszférámba-toltam arrább a fejét.

-Múltkor még nem zavart-vigyorgott,mire Tommi hátraarcot vágott és érdeklődő pillantásokat vetett felénk,Miranda meg sunyin vigyorogva elslisszolt.

-Együtt....ti..mióta??-makogott és kettőnkre mutatott.

-Igen-karolta át a derekam Sebi és egy puszit nyomott a nyakamra,mire jóleső borzongás szaladt át a testemen,a szívemet melegség öntötte el,hogy Tomminak is elmondta,hogy együtt...együtt vagyunk.

-Pff...mikről maradok le-rázta meg a fejét a szőke finn és előresietett magával húzva Sebit,mert jelenése van.

-Megkeresem Danielt...tudod én dolgozom-adtam egy puszit a szájára,hogy egy kamera se lássa,mert több volt a firkász,mint a pilóta lent a parton.

Az egyik üres padnál felfedeztem munkatársam és leültem mellé,hosszú hallgatás után megtörtem a csendet.

-Haragszol rám valamiért??

-Nem,nem dehogy.Nagyon megkedveltelek csak nem mennek jól a dolgok a barátnőmmel-sóhajtott.-De mindegy...dolgozni jöttünk-mosolygott,ami valljuk be jobban állt neki-míg te nem tudom merre csavarogtál kameráztam és beszéltem pár pilótával,amit felvettem erre-lengette meg előttem a diktafont.

-Isten vagy-öleltem meg-Köszönöm.

-Cserébe elárulod merre jártál??-mosolygott sunyin.-Sebastiannal elég sokat vagy együtt.

-Ennyire észrevehető??-pirultam el.

-Még a hülye is látja,hogy milyen pillantásokat vettek egymásra.....bár én ebbe nem szólok bele-nevetett.

Bólintottam egy aprót,majd Dannel felpattantunk a székről,mikor a meghívott pilótákat összeterelgették egy helyre,hogy lefotózhassuk őket,majd fél óra múlva egy asztalnál foglaltak helyet.

-Sebastian mostanában sokat látunk egy szőke hölggyel.Csak nem rád talált a szerelem??-hallottam meg a kérdést,mire összébb húztam magam és Dan mőgé bújtam,hogy véletlen se találjanak meg.

-A magánéletemről nem nyilatkozom-terelte a témát,mire hangosan kifújtam a levegőt.

Tudtam,hogyha kiderítik,hogy velem van,de Hannával még „együtt” van szerintük,akkor szétszednének minket az újságok és azt nem akartam...Sebi miatt főleg...én kibírnám,hisz ez a munkám,de jobb titokban tartani amíg lehet.

Szerencsénkre több magánéleti kérdés nem merült fel és csak a pályáról folytak a további kérdezősködések.

Pár kérdést én is feltettem,de inkább csak diktafonra vettem az egészet és jegyzeteltem egy-két fontosabb hírt...nem hiába az agyam pillanatok alatt rögzíti az információt,ami ebben a munkában igazán előnyös.

Fél tíz fele járhatott mikor befejeztük az egész cirkuszt és csak a csapattagok és meghívott vendégek maradtak,a legtöbb firkász is eltűnt, mi persze maradtunk,mert ezen a héten a csapathoz tartozunk.

Dan percek alatt eltűnt mellőlem és szégyelltem is magam amiatt,hogy munkatársak vagyunk,de semmit nem tudok róla,mert munka után elkerüljük egymást pedig kedves srácnak tűnik.

Gondoltam megkeresem a tömegben és amúgy is mondta,hogy szeretne velem beszélni.

-Dan,Dan!-kiabáltam neki,de a zenétől nem hiszem,hogy hallotta,gyorsabban szedtem a lábam és lógott a nyelvem mire utolértem.

-Végre-fogtam meg a karját,hogy ne menjen el.

-Jázmin!Jól vagy?

-Persze-bólogattam.-Gondoltam beszélgethetnénk-mosolyogtam.

-Oké,én épp sétálni indultam,mert dübörög a fejem.

-Menjünk.

A tenger mellett sétáltunk és néha-néha megérintette a lábam a langyos víz,már elég messze voltunk a többiektől,így inkább visszaindultunk.

Miranda indult meg felénk és nem tűnt nagyon boldognak.

-Úristen-ugrott a nyakamba.-Már tűvé tettük érted az egész partot.Jól vagytok??-nézett végig rajtunk.

-Igen-bólogattam-Csak sétáltunk.

-Oké-sóhajtott és együtt visszaindultunk a tömegbe.

-Sebi nem tudod merre van??-fordultam Mirandához.

-De...ott van-bökött egy szöszke fejre,gondoltam meg lepem és halkra vettem a lépteim,majd a kezem a szemei elé tettem és Tomminak elmagyaráztam,hogy maradjon csendbe.

-Hmm...finom női kéz-simogatta meg a kezem.-Jázmin-mosolygott és megfordult,hogy szembe kerüljön velem.

-Honnan tudtad??

-Száz közül is felismernélek-mosolygott és egy puszit nyomott a számra.

-Mi van,ha meglátnak??-toltam el magamtól.

-És??-karolta át a derekam,de újra eltoltam magamtól.

-Azt mondtad titokban akarod tartani-sóhajtottam.

-Nincs itt egy hülye firkász sem-emelte meg a hangját.

-Kössz-morogtam.-Szóval hülye vagyok!

-Nem..Jázmin tudod,hogy nem úgy gondoltam-kapta el a kezem.

-Nem,nem tudom-téptem ki a karom a keze közül és elindultam gyalog vissza a szállodába,a cipőm levettem és mezítláb sétáltam tovább a járdán,vagy tíz perce mikor leparkolt mellém egy kocsi,kicsit hátrább léptem,féltem,mert nem ismertem ezt a kocsit.

-Szállj már be-hallottam meg azt az ismerős hangot.

-Nem-ráztam meg a fejem és tovább indultam,majd hallottam,hogy követ.

-Jázmin-fogta meg a kezem.-Veszélyes este kint mászkálnod.Visszamegyünk a hotelba jó??

-Nem,én veled nem megyek sehova!Én csak egy hülye firkász vagyok-köptem a szavakat és újra elindultam,de erősebben megragadta a kezem és visszahúzott magához,aminek az lett az eredménye,hogy a mellkasához csapódtam.

-Szeretlek te makacs nőszemély-csókolt meg.

-Én is szeretlek-mosolyogtam bele a csókunkba.

-Most már visszajössz velem??

-Nem-ráztam meg a fejem és kinyújtottam a nyelvem.

-Leharapom-mosolygott.-És miért nem jössz vissza velem??

-Mert én sétálni akarok-nevettem.

-Jó,akkor sétálunk-rántotta meg a vállát és elindult előre.

-De a kocsi?El is vihetik-sóhajtottam.

-Akkor kocsival menjünk??-kacsintott.

-Igen-nyújtottam rá ki a nyelvem,ez nem lehet igaz,itt zsarol!

Beültem az anyósülésre és tüntetőleg kifele néztem az ablakon és nem szóltam hozzá,az autó leparkolt és nyílt az ajtó.

-Aúú-szisszentem fel,mert Sebivel összefejeltünk.-Állat!!

-Hééé...nem is vagyok állat-simogatta a homlokát-de a te fejed viszont túl kemény.

-Ch...te szólsz??-sóhajtottam és elindultam a lift felé.

-Akkor jó éjszakát-mosolyogtam és megcsókoltam,majd beléptem a szobámba.

Kint hatalmas vihar támadt fel és zuhanyzás után rögtön az ágyba ugrottam és a fejemre húztam a takarót,hogy el tudjak aludni,de sehogy sem sikerült és nagyon féltem.

Belebújtam a papucsomba és átcsoszogtam a szomszéd szobába.

-Itt aludhatok??-nyöszörögtem és szó szerint beugrottam egy hangos villám miatt.

-Szóval félsz a vihartól??-mosolygott.

-Sebiii-csaptam a csupasz mellkasára és egy nagyot nyeltem mikor végig néztem rajta,csak egy boxert viselt.

-Persze itt aludhatsz-nevetett.

Ahogy beléptem a szobába kint egy hatalmasat dörgött és villámlott,sikítva rohantam az ágyhoz és a fejemre húztam a takarót.

-Jázmin-emelte meg a takarót és bebújt mellém,rögtön befészkeltem magam az ölelő karjai közé,ahol biztonságban éreztem magam és álomra hajtottam a fejem a mellkasán.