8.fejezet

Sziasztok!!

Írtam is,hogy sietek a következő fejezettel és itt is van...igazából holnap akartam felrakni,de közbejött egy családi program így rohanva,de megírtam a végét.

Remélem azért lett olyan jó,mint szerettem volna:$

Szóval csak annyit még,hogy ÚRISTEN!

Álmaimban sem mertem gondolni,hogy egyszer ennyi rendszeres olvasóm lesz :)

Tizenkét napja él ez a blog,de már 14 olvasóm van és a kommenteket amiket kapok....nagyon-nagyon sokat jelent nekem és örömmel gondolok rá mikor írok,hogy várjátok ezt a részt :)

Nagyon-nagyon szépen köszönöm mindenkinek !:)

Puszi: GoVettel

u.i.: Itt egy kép megint Sebiről...az a mosoly...megyek összekanalazom magam :P 

8.fejezet-Irány Melbourne

Miután kidörzsöltem pár órára az álmot a szememből a fürdőbe csoszogtam és felfrissítettem magam,kissé vidámabban öltöztem fel,bár fogalmam sem volt,hogy mit vegyek fel,itt még hűvős van,de Melbourne-ben biztos vagyok benne,hogy meleg lesz mire odaérek,így maradtam annál,hogy majd a repülőn átöltözök.

Fekete farmer,fehér felső,fekete szabadidő felső, a magassarkúm kivettem a táskából és leraktam az előszobában.

Megreggeliztem,majd mosolyogva köszöntöttem barátnőmet.

-Hiányozni fogsz ám-nevetett és segített berakni a kocsijába bőröndjeimet.-Egész kevés cuccot viszel.

-Hát....nem tudom,de remélem,hogy nem dobnak ki-nevettem fel,majd mentem egy kört a lakásban és a kulcsot barátnőm kezébe nyomtam,hogy néha nézzen rá a lakásra.

-Akkor mehetünk??

-Igen-bólogattam.

Az utat végig csendben tettük meg és figyeltem az elsuhanó tájat...

-Jázmin,megjöttünk-legyezte meg előttem a kezét Blan.

-Okéé-sóhajtottam.

Megkaptam a jegyem és Blanca segítségével leadtam a bőröndöket is.

Még mindig nem hiszem el,hogy megyek Ausztráliába.

-Öt perc múlva megkezdjük a beszállást-hangzott el a vészharang,barátnőm a nyakamba ugrott és szorosan öleltük egymást.

-Nagyon-nagyon vigyázz magadra,ha tudsz akkor majd hívj-megpusziltuk egymást és elköszöntem tőle egy hétre.

A repülőn elfoglaltam a helyem és bekötöttem magam,nem is emlékszem mikor utaztam ilyen messzire...talán sose,vagyis a családdal mentünk el Miamiba nyaralni,de az már volt vagy tíz éve is.

Az első két órában a zene hallgatás mellett döntöttem és valószínűleg el is bóbiskoltam,mert fészkalodásra riadtam fel,de mint kiderült mögöttem civakodott egy „szerelmespár”.

Kikapcsoltam az Ipadom és eldöntöttem a fejem,hogy a felhőket bámuljam,megtudakoltam,hogy csak három óra van vissza és landolunk,a telefonom beállítottam az ausztráliai időt,de a karórámon meghagytam a londoni időzónát,hogy ne keveredjek meg annyira,otthon éppen dél körül járt.

Már csak arra lettem figyelmes,hogy megkértek kapcsoljuk be az öveinket,mert megkezdik a leszállást,rátapadtam az üvegre és úgy figyeltem a tájat,már akkor tudtam,hogy melegem lesz,de szerencsére fél úton járhattunk mikor betévedtem a mosdóba és átöltöztem.

Leszállás után összeszedtem a bőröndöm és kerestem azt a személyt,akit kiküldtem elém...vagyis Christian azt mondta,hogy kijön elém és elvisz a hotelbe.

Hamar megtaláltuk egymást és segített a bőröndjeimet cipelni.

-Tommi Parmakoski-nyújtotta a kezét,amit elfogadtam.

-Jázmin Szalai.

A hotelig vezető utat végig bámultam,de néha-néha kérdezősködtünk.

-Hogy,hogy te előbb itt vagy ,mint Sebastian??

-Össze kell állítanom az edzését következő időkre és gondoltam körbe nézek,ha már itt járok,az élet csak szerdán fog igazán beindulni-mosolygott.

-Nem értem minek kellett ma utaznom akkor-ráztam a fejem,de Tommi erre nem tudta a választ.

-Pár szerelő van a Red Bulltól,a Mclarentől és a Ferraritól.

A 234-es szobát kaptam,ami az ötödik emeleten volt,a többi csapat más-más hotelben szálltak meg.

Mclaren és Ferrari...jól jön ez még nekem szerdán,őket is elkapom egy pillanatra és külön szenzáció lesz..attól,hogy a Red Bullról kell összegzést írnom,még pár csapatot megkérdezhetek,hogy mit gondolnak az idei kezdéssel,de lehet,hogy inkább hétvégén kéne őket megkérdezni,vagy mindkettő,hogy mit várnak a versenytől és,hogy sikerült-e a céljuk..igen ez így jó lesz.

Írtam egy SMS-t Blancának,hogy megérkeztem és minden rendben van,a Rising Sun hotelben szálltunk meg a csapattal és a Mclarenesek és a Ferrarisok is itt lesznek majd.

Gondolkodtam,hogy elmegyek város nézésre,de egyedül talán mégsem kéne elindulnom...főleg egy idegen országban és még a nyelvüket sem beszélem,bár angolul csak megértenek,de inkább elvetettem ezt az ötletet,nem kell idő előtt eltűnnöm,anya szívrohamot is kapna Blanca után.

A bőröndjeim nagy részét kipakoltam és beálltam a zuhany alá,hogy felfríssitsem magam,már lehetett fél öt fele is mire lementem a hotel büféjébe,hogy megmutassam még élek.

Háttal ült nekem a szöszke srác és gondoltam meglepem,a kezeim a szeme elé raktam és elváltoztattam a hangom.

-Fogalmam sincs-nevetett és leszedte a kezét,majd lehuppantam mellé a bár pulthoz.-Jázmin-mosolygott.

-Tommi,nincs erre valami pilóta vagy esetleg női személy vagy akivel eltudnák menni nézelődni??-játszottam el a szenvedőt.

-Ennyire látványosan ne akarj meghalni-nevetett-éppenséggel pilóta az nincs,de női személy...hmm..Miranda itt van,ő Sebastian sajtósa.

-Szupiii-nyomtam egy puszit az arcára és a recepción megkérdeztem melyik az ő szobája,mint kiderült egy folyosón van az enyémmel.

230-as szoba....

Bekopogtam,majd egy vidám sportosan öltözött Miranda nyitott ajtót.

-Úristen Jázmin-nevetett-Örülök,hogy megjöttél,bár gondolom régebb óta itt vagy-ölelt meg és behúzott a szobájába.-Mesélsz nekem,hogy mi történt közted és Sebastian közt??

-Miért??Mármint persze,de fura volt vagy mi??

-Csütörtök miután elmentél olyan volt,mint egy dilis és hisztis ovódás,péntek meg hiába beszéltünk neki egyik fülén be másikon ki...ebből leszűrtem,hogy valami volt.

-Semmi-ráztam a fejem-De tényleg...csütörtök tényleg nem történt semmi-mosolygott,mint a vadalma..-aztán szombat elmentünk a London Eye-hoz és csak egy puszi volt ...de köztünk nem lehet semmi,mert neki ott van Hanna és leállítottam,vasárnap eljött hozzám és kérdőre vont,hogy mégis miért nem lehet..

-De megcsókolt??

-Meg..

-És jó volt legalább??

-Igen-mosolyogtam.-De köztünk akkor sem lehet semmi.

-Jaj,istenem Jázmin..miért hajtogatod ezt állandóan??Biztos vagyok benne,hogy neked is tetszik...Sebastianról meg ne is beszéljünk..biztos vagyok benne,hogy öt perc alatt beléd zúgott.

-Lehet,de Ha...

-Na,annak a csajnak meg ne is halljam a nevét..egy kész kis hárpia,Sebi és az ő kapcsolatuk már több hónapja kiégett,de Seb egy diplomás marha és nem szabadul meg attól a kis ringyótól...pedig,ha látnád néha milyen álapotban jön meg vagy egy-két szabadedzés előtt a lelki állapota és mindezt az a hülye nő teszi vele.Sebastian mindig is ilyen szeretet éhes volt,de Hanna ezt nem adja meg neki..inkább kihasználja.Hiába ismerik egymást iskola óta nekem van egy olyan érzésem,hogy Hanna csak a pénz miatt van már csak vele,hidd el,ha Sebi nem lenne forma1-s pilóta rég nem lennének együtt.És hiába mondja nekem mindenki,hogy iskola óta ismerik egymást...

Lassan a hócipőm tele lesz,hogy mindenki Sebi után érdeklődik,mi volt köztetek,megcsókolt??

A falra mászok tőlük..még egy ember és letépem a fejét..

-Ne haragudj Miranda,de most inkább elmegyek pihenni-sóhajtottam.

Morogva léptem be a szobámba és bedőltem az ágyamba a laptopommal...elegem van az emberekből,Sebi és köztem már azért sem lesz semmi..bármennyire édes a mosolya.

A postafiókom tele volt levekkel,a legtöbbet Annától kaptam és a legtöbbjére válaszoltam is neki,hogy élek,szép a város..bár nem láttam belőle semmit,de nincs kedvem regényt írni neki.

Blanca csak egy üzenetet hagyott.

Megígérted,hogy beszélsz a szöszke némettel.Ma voltam a lakásodon és összefutottam vele az utcán,teljesen beléd van zúgva Jázmin,ne törd össze a szívét,de főleg a tiédet ne.

Nem akarok semmit rád dumálni,de azt tedd amit a szíved diktál a munka meg ne hátráltasson,hidd el,ha összejöttök attól még nem veszik el a munkádat...sőt még jól is jöhet.

Puszi: Blanca(:

Ááá...miért van neki igaza??!

Utálok mindenkit ezen a nyamvadt világon...a vacsorámat felhozattam a szobámba,majd rávettem magam,hogy lezuhanyozzak...eldőltem az ágyon és csak néztem a fehér falat..száz és száz gondolat futott át az agyamon,de mindig csak egy valakinél ragadtam le....Sebastian!!

Legszívesebben elrohantam volna oda ahol senki nem talál meg..még Ő sem,de nem tehetem.

Miért nem lehet elmenekülni az érzelmek elől és egyáltalán miért nem lehet kordában tartani őket??

Azt sem tudom,hogy mi lenne a jó cselekedet..vele lenni vagy nem és akkor kínozzam magamat és őt is??

Az élet sosem volt egyszerű,de most..?!

Most menekülni akarok minden és mindenki elől,de legfőképp előle,könnyek gyűltek a szemembe,de erősnek kell lennem....nem csinálhatja megint ezt velem egy pasi..nem érnek annyit.

Amúgy is mit keresett felém,inkább pakolnia kéne!!

Lehet,hogy Blancának igaza van?!

Ha megjött mindenképp beszélnem kell vele!

A hotelból ilyen a kilátás Melbourne-re este...remélem hozza azt a hatást,mint szeretném :) 

Jázmin fürdője a hotelban... 

A hotel,ahol a három nagy csapat száll meg ..nem igazán találtam olyat,mint akartam,de ez állt a legközelebb az elképzelésemhez..

És Jázmin szobája..:)