6.fejezet

Halihóó :D

Itt a következő fejezet,hát most igazából nem tudom mit írjak...a szavakat most elhagytam útközben:$

Remélem senki nem haragszik meg,mert nem tudok írni egy bevezetőt most :)

Szóval nem húzom az időt,jó olvasást(:

u.i: A képen olyan édesen magyaráz valamit *-*

6.fejezet-Miért csinálja ezt?

Reggel kipattantam az ágyból és a konyhába siettem,de csak Anna ücsörgött a kanapén és a tévét kapcsolgatta.

-Jó reggelt.A többiek??

-Elmentek várost nézni,de csak délután mennek a London Eye-hoz,ahova én is akarok,így addig itt maradtam téged boldogítani-mosolygott.-Dee..te valamiért nagyon izgulsz.

-Honnan veszed??-húztam fel a szemöldököm,nem igaz,hogy mindent észrevesz!!

-Izzad a tenyered és a lábaddal dobolsz-nevetett-Na,mi van??

-Semmii-siettem a konyhába egy kávéért.

-Az a srác ugye??

-Van neve is!

-Jaa-harapta össze a száját-bocsi,akkor Sebastian miatt vagy ilyen??

-Pff...előled úgyse lehet eltitkolni-huppantam le a székre-Ma el akar vinni valahova,de nem akarom bemutatni még anyáéknak,hisz nincs köztünk semmi....

-De kezd kialakulni-fejezte be húgicám.

-Nem..nem mondanám ezt,ő híres pilóta én meg....-sóhajtottam.

-És ezt el is mondtad neki??Mert lesz ehhez pár szava,ha tetszel neki,miért löksz mindenkit el magadtól??Jóó..tudom nehéz volt elfelejteni,amit az a mocsok csinált veled,de nem minden pasi az,ha meg Sebastian is az,akkor csak szólj és Balázzsal simán elintézzük-vigyorgott.

-Bolond vagy-öleltem meg-de köszönöm.-Ettél már reggelit??-néztem az órára,ami fél kilencet mutatott.

-Nem-rázta a fejét.

-Tojás rántotta vagy müzli??

-Müzli-vágta rá egyből.

-De nem én adtam,ha anya kérdezi-mosolyogtam.

Leültünk a kanapéra a tál müzlinkkel és minden féléről beszélgettünk,szóba jött újra Basi is,hogy mikor jön,mert akkor felhívja Balázst,hogy jöjjenek vissza érte és akkor nem zavarnak.

Blancát próbáltam hívni,de egyszer sem vette fel...nem értem mi lehet vele,de ha pasi van nála..inkább nem zavartam többször.

Annával összedobtuk az ebédet,de semmi étvágyam nem volt igazán...Basi nem írt,nem hívott,hogy most akkor mi legyen.

Anyáék szerencsére ezt nem vették észre,de Anna párszor kérdőn nézett rám,de inkább megráztam a fejem,még én sem tudom,hogy most mi van.

-Biztos nem jössz velünk??-mosolygott anya.

-Nem-erőltettem egy apró pici mosolyt az arcomra-én csak untatnálak titeket-sóhajtottam és elköszöntem tőlük,mikor hallottam,hogy kigördült az autó a feljáróról és már nem is láttam őket felrohantam a szobámba.

Mi van,ha csak szórakozott velem,ha csak hitegetett mikor neki van barátnője és most jót röhög rajtam....??

Lehet,hogy csak játszott velem,de látta,hogy nem jövök össze neki pár órára,így hagyta az egészet.

Lent csengettek,de nem volt elég erőm,hogy a könnycseppjeim visszagyűrjem és még jó pofizzak az illetővel.

Már több órája csak feküdhettem az ágyamon és görcsösen öleltem a párnám,amit a könnyeim áztattak el,miért csinálja ezt??!

Újra elkapott a sírás,de lent megint megszólalt a csengő,majd a telefonom is.

„Itt vagyok előtted,nyisd ki az ajtót.Basi”

Mint a szélvész rohantam le és feltéptem a bejárati ajtót,a hangra Sebi is megfordult,egy pillanatra láttam a mosolyt az arcán,de mikor az arcomra nézett szorosan a karjaiba zárt.

A könnyeim újra utat törtek magának,de már azt se tudtam éppen miért sírok,hisz itt van mellettem,de mégis olyan hihetetlen.

A térdem alá nyúlt és bevitt a kanapéra,ahol elakart engedni,de görcsösen kapaszkodtam a nyakába és az ingébe,belehúzott az ölébe és hagyta,hogy lenyugodjak.

-Elárulod miért sírtál??-simogatta a hátam.

-Ühüm-bólogattam és összeszedtem a gondolataim-mikor elment a családom és nem hívtál azt hittem nem is akarsz velem találkozni-hajtottam le a fejem.

-Jázmin,ez butaság-emelte fel az állam és mélyen a szemembe nézett-valami különlegeset érzek irántad,de nem vagyok benne biztos,hogy egy nap alatt valakit meg lehet ennyire szeretni,féltem,hogy te nem érzed ezt irántam-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Sebi..én..nem tudom-sóhajtottam.-Valami ilyesmit érzek én is,de nem akarom elsietni-sóhajtottam,de egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.-Utálom mikor így mosolyogsz!

-Miért,hogy mosolygok??

-Ilyen...túl szív döglesztően.

-Szóval szív döglesztő vagyok??-kacagott fel.

-Igen-bólogattam.

-Végre mosolyogsz-simított végig az arcomon.

-De ez akkor is furcsa,alig ismerlek egy napja,de létezik szerelem első látásra??

-Én nem akarok semmit siettetni.

-Köszönöm-bújtam az ölelésébe.-Elmegyünk sétálni??-néztem rá boci szemekkel.

-Mehetünk-mosolygott.

Kint már kezdett hűvös lenni,persze mit vártam,hisz ez London.

Farmernadrág,fehér felső és egy kötött barna mellényt vettem fel,lent a barna bokacsizmámba is belebújtam.

-Mehetünk-mosolyogtam Sebire.

Beültünk az autóba viszont azt nem árulta el,hogy hova megyünk.

-Naaa,légyszi-könyörögtem neki.

-Nem-mosolygott.

-Jóó-morogtam és összefontam a kezem a mellkasom előtt.

-Most duzzogsz??-parkolt le az autóval.

-Nem-szálltam ki az autóból és elvigyorodtam.-Miért ide jöttünk??

-Mert este szép a kilátás??-vigyorgott.

-Na,nem mondod...három éve itt élek-szálltam ki az autóból,a délutáni kitörésemnek semmi nyoma nem volt,ha velem van mindig mosolygok és vidám vagyok..olyan,mintha Ő lenne a napfény az életemben..miket gondolok??!

Napfény?!

Ő csak egy barát,akivel eljöttünk „sétálni” amiből autókázás lett.

-Na,felmegyünk vagy nem?

-Nem lesz belőle baj,mi lesz,ha felismernek??

-Autogramot osztok utána meg futunk-nevetett és megfogta a kezem-na gyere.

-Oké-és elengedtem a kezét,egy percre szomorúvá vált az arca,de rendezte a vonásait...

Köztünk nem lehet semmi..csak barátok vagyunk és semmi több szajkóztam magamban,míg beszálltunk a kabin szerűségbe,ahol csak ketten voltunk,mily véletlen.

Az üveghez sétáltam és figyeltem a tájat,ahogy egyre magasabbra emelkedtünk és lassacskán a fél várost láttuk.

-Ilyenkor tényleg szép London-mormogtam.

-Nálad nem szebb-a hátamnak feszült egy mellkas és a kezét az enyémre tette.

-Sebastian...-megfordultam az „ölelésében”,de rögtön megbántam,az arca már-már túl közel volt,az ajka súrolta a számat,mikor megszólalt a telefonja.

Az arca szomorúságot tükrözött,de felvette...kifújtam a levegőt,hogy mégsem történt meg az a csók,talán sokkal jobb ez így.

Lehet,hogy ő sem akarta..

Lassan leértünk újra a földre,amit nem bántam,mert bezárva vele egy kabin szerűségbe...felér egy kínzással.

-Sétálunk??

-Ühüm-bólogattam,pár perce még menekülni akartam,de most,hogy tudom ő még lenne velem...

Már több,mint tíz perce sétálhattunk mikor megállt előttem.

-Miért vagy ilyen elutasító velem??

-Én...nem vagyok az!

-De,nagyon is az vagy és nem értelek..

-Van amit nem tudsz a múltamról Sebi.

-De nekem elmondhatod-ölelt meg.

-Nem tudom..nehéz erről beszélni,ha egyszer képes leszek akkor elmondom-sóhajtottam.

-Rendben-nyomott egy puszit a számra,amitől már a fellegek közt jártam...a francokat,nekem ilyet nem szabad éreznem,de ha egy ilyen picike puszitól így érzem magam milyen lehet,ha megcsókol?!

-Mennünk kéne..késő van.

Csak bólintott és elindultunk a kocsi felé,pár lány felismerte,de egy fényképpel megúszta és sietve elhajtottunk mielőtt a fotósok is odaérnek..vicces,hogy nekem is ez a szakmám és pont előlük menekülünk.

-Akkor szia-szálltam ki az autóból,pár percig gondolkodtam,hogy most puszi vagy menjek csak be.

Nyomtam egy puszit az arcára és beléptem a lakásomba,már este nyolc volt,Balázs és Anna a nappaliban ülve nevetgéltek,anyáék gondolom pakolnak,mert kilenckor megy a repülőjük.

-Sziasztok-köszöntem halkan és lerúgtam a cipőmet.

-Ááááá...a szerelmespár egyik fele megtisztel minket a jelenlétével-nevetett Balázs.-Anya teljes letargiában van,hogy nem akarod bemutatni neki a barátodat,apa meg csak sóhajtozik egész nap,hogy miért nem Ferrari-röhögtek fel.

-Marha vicces-morogtam.-Balázs tényleg neked mikor is kötik be a fejed??-erre persze már nem válaszolt.-Jaa,igaz is..előbb keresned kell egy hülye nőt,aki el tud viselni-kacsintottam rá és a fürdőbe siettem lezuhanyozni.

-Hallod bátyus,Jázmin most jól lemosott-hallottam húgi hangját.

-Persze,persze...-morogta Balázs.

Kisétáltam hozzájuk és anyáéknak is beköszöntem.

-Holnap mit csinálsz??-kacsintgatott Anna.

-A végén úgy marad a szemed-csaptam meg egy párnával.

-Naaa...Balááázs,bánt ez a hülye-persze bátyámnak se kellett többször üvölteni,rögtön rám ugrott és szinte belepréselt a kanapéba.

-Most ütheted-beszélt Annának..na menjenek ám el a fenébe.

-Mindig a középső gyereket verik-morogtam,persze a nagy hangzavarra apa is kijött és jókat kacagott rajtunk.

-Ti már sosem nőtök fel gyerekek,de Balázs szállj le a húgodról,nem vagy már öt kiló-és visszament a szobába.

-Ezzel arra célzott ám apa,hogy dagadék vagy-suttogtam Balázs fülébe.

-A fenéket-vigyorgott és a fenekemre csapott.

-Héééé...ez neked nincs megengedve-morogtam.

-Persze,mert oda csak egy valaki nyúlhat-vigyorgott Anna-és Ő nem más,mint a kicsi német-röhögtek bátyámmal.

Kivittük a bőröndöket a kocsiba és hosszú veszekedés után végre vezethettem a saját kocsim,hátul meg Balázs duzzogott.

-Vigyázz magadra kislányom és hívj,ha megérkeztél-ölelt meg anya és elmorzsolta a könnycseppjeit..csak most ne sírjon!

Apát is megölelgettem és a bolond húgomat is.

-Azért remélem egyszer találkozok vele-suttogott,de nem elég halkan mert anya meghallotta.

-Erről még beszédem van veled kisasszony-fenyegetett meg anya,de sietniük kellett.

Balázsnak még volt negyedórája.

-Most nem szekálásból,de mi van köztetek??

-Semmi-ráztam a fejem-de tényleg-sóhajtottam.

-Okéé,megértettem.De azt hiszem erről nem téged kéne kérdezni..biztos vagyok benne,hogy az a gyerek mást mondana.

-Gyerek??-nevettem fel.

-Hát..négy évvel fiatalabb nálam-tolta ki a mellkasát.

-Vén faszi vagy már te-csaptam a mellkasára.

-Persze-nevettünk mindketten,majd megöleltem és elbúcsúztam tőle.

A haza utat végig morogtam,mert az összes lehető piros lámpát elkaptam és a fél órás út,majdnem egy órás lett.

Hazaérve lerúgtam a cipőmet és beletornásztam magam a pizsimbe,álmos vagyok!!

Jázmin ruhája mikor este elindulnak Sebivel (:

A London Eye kivilágítva...szóval ők ott voltak fent.

Sajnos olyan képet nem találtam ami a London Eye-on készült és este van,de szerintem így is hozza a hatását,hogy milyen szép a város este :))