9.fejezet

Sziasztok!!

Gondoltam nem kínozlak titeket,ha már én amúgy is szenvedek Forma1 hiányban...komolyan lassan már kiütéseim lesznek a hiány miatt :D

Barátnőm most tudakolta velem,hogy Linzben van egy hatalmas plakát Sebiről,mert ő reklámozza ott  a schauma sampont...:D

Jó hír,hogy lefotózza nekem és rakom is fel nektek a képet majd és megyek a boltba veszek schauma sampont :P

Szóval nem húzom az időt,mert bezár a bolt (:

Puszi

9. fejezet

Fél kilenckor lent megreggeliztem és munkatárs kereső útra indultam..Daniel Sevier,csak ne lenne ekkora ez a hotel,persze utolsó ötletként megkérdeztem a recepciós csajt,aki száj húzogatva,de megmondta Daniel szoba számát.

Kopogás után egy álmos fejjel találtam szembe magam,csak egy bokszer volt rajta,de nem igazán zavarta a dolog.

-Szia.Jázmin Szalai vagyok-mutatkoztam be.

-Daniel Sevier,de csak Dan.Úgy öt perc múlva kész leszek és oda megyünk ahova akarod,csak ne aludjak el.

-Mikor érkeztél??-rejtettem el egy nagy mosolyt.

-Hajnali kettő-sóhajtott.

-Lent megvárlak-mosolyogtam rá és szereztem két kávét,hogy a mai napot túl élje Dan.

Pár perc várakozás után egy hatalmas táskával a kezében leült mellém,átnyújtottam a kávét neki mire egy hálás pillantással mosolygott rám.

-Köszönöm,életmentő vagy-nevettünk mindketten.-Szóval ma akkor irány a pálya.

-Igen-bólogattam-A csapat főnököket kéne megkérdezni,ma úgyis lesz egy gyűlésük.

-Akkor induljunk-állt fel és a kijárat felé vettük az irányt.

Fogtunk egy taxit ami kivitt minket a pályára és figyeltük,ahogy az emberek futkosnak körülöttünk és mindenkinek megvolt a munkája.

-Nézd ott van Christian Horner-persze egyből mindenki körbe állta és tettük fel a kérdéseinket,már várja a futamot és bízik az autóban és a pilótáiban.

Hát igazán érdekes válasz volt..ezt valahogy mindenki sejtette..egy-két percig puffogtam,majd a Ferrari boksza elé telepedtünk másik riporterekkel.

Már dél körül járhatott,de a Ferraris csapat főnököt nem sikerült elcsípni,így maradtunk a Red Bull boxa előtt és Dan csinált pár képet.

-Szerintem mára ennyi...itt már nem lesz showtime-nevetett.

-Okéé..-a listámon Hornert kipipáltam és beültünk a Red Bull büféjébe kajálni,három óra fele lehetett mikor kintről hangos kiabálásokat hallottam..Dannel összenéztünk és kirohantunk.

A kiabálás a riporterektől származott és valakit nagyon körbeálltak,Dannel is odatolakodtunk és bekapcsolta a kamerát.

Mikor megláttam az arcát az illetőnek teljesen ledöbbentem...mégis mit keres itt most?!

Mikor meglátott elmosolyodott,de tovább válaszolt mindenkinek a kérdésére,Dant megkértem,hogy előbb jöjjünk el úgyis csak hülyeségeket kérdeztek,mert rosszul éreztem magam,persze ez nem igaz..csak most újra látni,annyi idő után?!

Nem is tudom mit érzek iránta ...kezdem nagyon megbánni,hogy elvállaltam ezt a hülye munkát..csak felszakítom a régi sebeimet,amit eddig nyalogattam..erre voltam olyan hülye és átrepültem a fél világot egy nyamvadt munka miatt....hallgattam volna anyára és maradtam volna Magyarországon három éve..a fenének kellett olyan nagynak éreznem magam és Londonba költöznöm!!

Morogva léptem be a hotelba és a szobámba,beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a hideg vizet,kerülnöm kell..megígértem,hogy nem csinálok balhét.

Épp akkor kopogtak mikor kiléptem a zuhanyzóból,kinek van ilyen jó idő érzéke??

-Tommi-nyitottam ki a szőke előtt az ajtót.

-Mi van Sebastiannal??Nem veszi fel a telefont és ma este gépre kell ülnie,hogy hajnalban itt legyen feltűnés nélkül...nem tudsz róla valamit??-tördelte az ujjait.

-Várj! Nem veszi fel a telefont??

-Nem!!

Próbáltam én is hívni,de semmi..még nekem sem vette fel..na nem,mintha kéne.

-Miért nem beszélsz Hannával??Ő a barátnője-öltöztem fel kényelmes ruhába.

-Na,tudod ki.Annyira nem fontos nekem Sebastian.

-Miért utálja mindenki Hannát??

-Mert nem ismered azért,egy kígyó és kész-újra kopogtak,de a személy nem várta meg míg ajtót nyitok benyitott.Miranda volt az.

-Mondjátok azt,hogy ti beszéltetek Sebivel és este gépre ül és minden okés-járkált a szobában.

-Miranda,gyere ülj le,ne izgasd fel magad.Sebi nagy fiú és ide fog érni-nyugtattam a többieket,de talán inkább magam,hogy nincs semmi baja.

Most már tudom,hogy mennyit jelent nekem a német...csak ne legyen semmi baja.

-Akkor sem értem mi történt,ha az a hülye idegesítette fel és azért nem veszi fel a telefont én komolyan kitekerem a nyakát....direkt idegesíti azt a szegény gyereket??

Beleléptem a fekete balerina cipőmbe mire Tommi felnevetett.

-Most meg mi van??-néztem rá értetlenül,de nem bírt válaszolni annyira röhögött,hülye!

-Szerintem azon nevet,hogy teljesen feketében vagy-mutatott végig rajtam és ő is elmosolyodott.

-Aha-bólogattam,de még mindig nem értettem mi olyan vicces ezen,de ugye akinél elmentek otthonról annak elmentek...

-Elmehetnénk várost nézni-mosolygott Miranda.

-Öööö..ti csak menjetek nyugodtan,én most nem érek rá-viharzott ki a szobából Tommi,Mirandával összenéztünk és elmosolyodtunk.

-Akkor mi megyünk??

-Aha-bólogattam és felkaptam a táskám,amiben minden benne volt.

Beültünk a taxiba és addig mentünk,míg egy tetszőleges helyre értünk és csavarogtunk egyet,Miranda vásárolt pár baba ruhát is és elmondása szerint ez a mánia,amitől a férje kezd besokallni,mert akár merre jár mindig visz haza pár baba rucit.

-Jó most már menjünk,mert megveszem az egész boltot-kacagott és fogtunk egy taxit,ami visszavitt minket a hotelba.-Köszönöm,hogy eljöttél velem és bár nem sokat láttunk a városból-ölelt meg Miranda.

-Nagyon szívesen,hát igen,de ajándékokat legalább szereztem a családnak-mosolyogtam.

Megbeszéltük,hogy hétkor együtt megvacsorázunk,majd besétáltam a szobámba,az ajándékokat leraktam a polcra és elmentem lezuhanyozni lévén,hogy fél hat van...

A hajam megszárítottam és átfésültem majd hagytam úgy,ahogy van,egy kék spagetti pántos felső mellett döntöttem és a fekete farmeromba bújtam bele,a cipővel,mint mindig most is bajban voltam,hiába hoztam kevesebbet akkor sem tudtam eldönteni,magassarkú vagy lapos??

Maradtam a körömcipőnél és mivel késésben voltam csak egy szájfényt dobtam fel,a telefonom a zsebembe raktam a szoba kulccsal együtt.

Lent az étterem részen megláttam a többieket az asztalnál,bár halkak sem voltak éppen.

-Sziasztok-köszöntem mindenkinek,itt volt Tommi,Miranda,Christian Horner,Mark Webber,Jaime Alguersuari és Sebastian Buemi..

-Szalai Jázmin-mutatkoztam be akik nem ismernek.

-Fogadjunk,hogy a kicsi német még mindig az a lány után rohan..-vigyorgott Mark,majd a többiek kíváncsian néztek rá.-Ne már,emberek..ti nem hallottátok.egész végig Londonban szerencsétlenkedett.

Mi van??

Sikerült félrenyelnem és azt hittem megfulladok...ez nem igaz!

-Jázmin jól vagy??-ütögette a hátam Jaime,mert ő ült mellettem.

-Persze,persze..csak félrenyeltem.

Miranda és Tommi egész vacsora közben furán néztek rám...ezért még biztos számolok Sebastiannal.

Christian és Sebastian(Buemi) vacsora után elköszöntek,mert fáradtak voltak.

Mi többiek maradtunk még beszélgetni,majd tíz óra felé előkerült a pia is.

-Nézzétek már,megjött a kicsi bika-nevetett Mark,benne is volt már pia,de azt hiszem én ittam a legtöbbet.

Megfordultam és ott állt mögöttem,mosolyogva felálltam...vagyis csak próbáltam volna,de elég nehezen álltam meg,Seb fogott meg,hogy ne nyaljam fel a földet.

-Szia szöszii-mosolyogtam rá és beletúrtam a hajába-Hiányoztál ám-suttogtam a fülébe és beleharaptam a fülcimpájába.

-Jázmin,te részeg vagy-tolt el magától,de a derekamnál fogva tartott.

Köszönt a többieknek és felsegített a szobámhoz.

-Hol van a kulcsod??

-Hát...izéé-vigyorogtam-azt hiszem a zsebemben.

Próbáltam megcsókolni,de mindig eltolt magától..

-Sebii-simítottam végig a mellkasán-talán nem akarsz már engem??

-Részeg vagy-sóhajtott és beállított a zuhany alá,de magammal húztam.

Kissé kitisztult a fejem a zuhany után,Sebi berakott az ágyba és segített levenni a cipőm.

-Nee..ne menj el-ragadtam meg a karját.-Maradj itt velem.

-Biztos??-nézett rám kétkedően,csak bólintani tudtam.

Kibújt a farmernadrágjából...nagyot kellett nyelnem,hogy ne csináljak semmi hülyeséget..lehet,hogy részeg vagyok,de nem vak.

-Mi az??-mosolygott.

-Semmi..semmi-ráztam meg a fejem és próbáltam kiűzni a mocskosabbnál mocskosabb gondolataim.

Befeküdt mellém és megfordultam,hogy lássam a gyönyörű kék szemeit,a kezem a mellkasára tettem mire felszisszent.

-Hideg a kezed-fogta meg és elkezdte dörzsölni.

-Beszélnünk kell Basi.

-Már azt hittem sose hívsz így-nyomott egy puszit a tenyeremre.-Majd holnap beszélünk jó??

Bólintottam és a fejem a mellkasára hajtottam,holnap...holnap mindent elmondok neki.

Szippantottam az illatából és becsuktam a szemem,hogy holnap hatalmas fejfájásra ébredjek...csak nekem van ennyi eszem,hogy hétköznap igyak...hiába fogadtam meg,hogy többet nem iszok alkoholt,vagyis annyit,hogy cikis helyzetbe kerüljek...hát nem sikerült betartanom.

Szóval Ő lenne Daniel Sevier....