27.fejezet

Sziasztok!
Ezer bocsi a csúszásért, megpróbálok nem rendszert csinálni belőle. A hétvégén nagyon elfoglalt voltam és éjfél körül ugrott be, hogy ja akkor ma vasárnap van. :D 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a két fejezethez a hozzászólásokat és a pipákat, igyekszem válaszolni is! ;)

Remélem most is megleptek néhány hozzászólással. :P

Szép hetet kívánok!

Puszi

A haza út kész katasztrófának indult. Három autóval mentünk, mindkét nővérem már rég elindult, de Kimi nem hagyta.

• -          Mondom, hogy add már ide a kulcsot – nyújtotta a tenyerét.
• -          Biztos, hogy nem! –ellenkeztem. – Felejtsd el! Én vezetek! – amilyen szemekkel nézett rám…hihetetlen.
• -          Nem tudom mikor találtad ezt ki, de nem!
• -          Jaj, Kimi ne szórakozz már – próbáltam eltolni az ajtótól, de begipszelt kézzel nem igen ment.
• -          Nem fogsz ilyen kézzel vezetni, fogd már fel.
• -          Te meg azt se tudod merre kell menni, fogd már fel! – nyújtottam ki rá a nyelvem.

A reptéri parkolóban tuti bolondnak néztek minket. Én továbbra is próbáltam arrább lökdösni, de a végén már mindketten csak nevettünk. Végül az anyósülésen kötöttem ki, mert Laura engem hívott, Mark pedig Kimit, hogy rohadtul le fogunk maradni. Önelégült vigyorral a képén vágódott be a bérel t autóba és végre elindultunk. Mondhatom jól elhúzódott a kis civakodásunk, mert Fehérvárnál értük be a nővéreimet. Lily kb. leüvöltötte a fejem a telefonon keresztül, hogy mindenkinek írnia kellett egy SMS-t, hogy késni fogunk, ezért ne induljanak el ők sem időben.

Katasztrófa. Csak ezzel az egy mondattal jellemezném a megérkezésünket. Ahányan voltunk annyian futottunk be, az az elképzelés, hogy egyszerre érünk haza kivitelezhetetlen volt. De így Anyut Lauráék – akik először értek haza – kicsit megszívatták, hogy mi sajnos nem tudtunk elszabadulni. Így még nagyobb öröm volt mikor mi, majd Lilyék is befutottak. Anya teljesen odáig volt, hogy az összes unokáját egyszerre ajnározhatta.  Nem sokkal később Anyu testvérei és az unokatestvéreink is megérkeztek, így elég nagyra nőtt a létszám. Ekkor döbbentem rá, hogy Kiminek ez mennyire kellemetlen lehet, de jobban megfigyelve Őt, egész jól szóba elegyedett a szüleimmel.

• -          Micsoda meglepetés! – hajtogatta Anya, pedig már jó egy órája megérkeztünk. – Úgy örülök Nektek, hogy ezt így összehoztátok – ölelt át. – Nagyon rendesnek tűnik! – csípett a karomba. –Minden rendben.
• -          Igen, minden rendben – mosolyodtam el és Kimire néztem, aki ép a kisfiúnkat szabadította meg a meleg ruháitól.

Volt mit megbeszélnünk..nagyon sok mindent! A régen látott unokatesókkal is sok minden történt, így kész csoda volt, hogy végre Kimi mellé keveredtem.

• -          Na? Hogy bírod? – mosolyogtam rá.
• -          Minta otthon lennék – húzta mosolyra a száját, majd átpasszolta a kisfiúnkat. – Nyűgös. – rántotta meg a vállát. – Biztos cicizni akar. – mostanában ez volt a heppje Kiminek, hogyha Ben nyűglödik akkor rögtön hozza nekem, hogy cicizni akar.

Csak megforgattam a szemem. Persze, hogy nem az volt a gond, csak Kimi humoros…Benjamint leginkább a nagy tömeg viselte meg, ezért kimenekültünk az udvarra. Anyu és Laura is pont kint voltak, így gyorsan elcsíptem őket pár közös képre.

Bátran mondhatom, hogy aznap Anya volt a legboldogabb. Nem győzte hangoztatni, mennyire örül annak, hogy mindannyian itt vagyunk. Egyet értettem vele, mert nagyon-nagyon régen voltunk így unokatesókkal  is együtt. Talán a ballagásomon?!

Kimi is egész jól kijött mindenkivel, a nap végére tuti biztos, hogy mindenkivel váltott pár szót. Aztán maradt a szűk család, 12 fő.  Este Anya nem győzött futkosni, először Martint fürdettük, majd Benjamint. Szó szerint körbe lett ugrálva a két kis pasi, persze Dan és Ava is, de ők már ne hagyták magukat.

• -          Azért nem is olyan rossz így – dőltem le az ágyra Kimi mellé.
• -          Micsoda?
• -          Hogy nincs itt Ben – pirultam el, most akkor rossz anya vagyok?!
• -          Mire gondolsz? – vigyorgott és keze útnak indult.
• -          Kivételesen alvásra – nyújtottam ki a nyelvem.
• -          Akkor jó – húzta vissza a kezét, mintha égetné a bőröm a tenyerét. – Úgyis fáj a fejem – dőlt el, csak nevetni tudtam a hülyeségén.
• -          Még pár perc – sóhajtottam fel, és tényleg pár perccel később megérkezett a kis csupasz maki hozzánk.
• -          Na gyere tökös. Felvesszük azt a vagány pelenkát – dumált vele Kimi, mire Ben csak gügyögött. – Bár jó lenne, ha lassan elhagynád…sokkal vagányabb lennél ám! A csajok nem buknak a pelenkás faszikra.
• -          Jaj, Kimi – nevettem a dumáján.
• -          Most mi van? Komoly eszmecserét folytatunk! – majd visszafordult fiúnkhoz. – Anya nem érti ezt. Ne hallgass rá! – majd a kezembe adta az izgága Benjamint.

Nagyon jó volt otthon lenni és különösen örültem annak, hogy Kimi is itt volt velünk. Minden délelőtt és délután sétáltunk a friss levegőn és élveztük a nyugalmat. Itt tényleg nem kellett félnünk attól, hogy valaki képeket készít rólunk. Egy átlagos család voltunk. Ben is nagyon élvezte az Apja társaságát, na meg az unokatestvéreivel is remekül eljátszott az udvarban.

Teljesen felfordult a ház, aminek  a szüleink örültek a legjobban. Egy szót sem tettek, hogy hangosak lennénk, minden egyes percet kiélveztek az unokáikkal.

Csütörtök este egy grillezést is megejtettünk, mert másnap Kimi és Mark elutazott Bahrainbe. Először fel akartuk őket kísérni őket a reptérre, de Kimi meggyőzött, hogy maradjunk a szüleimmel.

• -          Nagyon rendes férfi! Kedvelem – mosolygott Anya, miközben segítettünk neki mosogatni Laurával. – Látszik, hogy teljesen odáig van értetek.
• -          Jaj, Anya..bűntudatom lesz- sóhajtottam fel. – Tényleg nagyon figyelmes velünk.
• -          És össze is költöznek – kotyogott közbe Laura, mire Anya kérdőn fordult felém.
• -          Hááát említettem mikor itt voltunk..
• -          Igen, említetted, de  akkor még nem tűnt konkrétnak..sőt! Nagyon is vacilláltál rajta, kislányom! Most akkor ez biztos? – nézett rám nagy szemekkel. – Csak, hogy tudjuk mégis merre élsz…- szúrta oda.
• -          Jaj – forgattam meg a szemem. – Igen, biztos. Márciusra össze is szeretnénk költözni, de szeretném, ha kijönnétek majd hozzánk! – nyomtam egy puszit az arcára, hogy megenyhüljön.
• -          Legalább most Ti ketten lesztek együtt – nézett ránk Anyu.
• Na igen, már csak Lilyéknek kéne Svájcba költözniük, de erre semmi esélyt sem látok.
• -          Ezt a látogatást majd megbeszéljük – mosolygott rám. – Sajnálom, hogy Lilyék nem tudnak oda költözni.
• -          Mi a téma??? – robbant be a konyhába kisebbik nővérem, akit Hank követett.
• -          Svájc – vágtam rá röviden.
• -          Olyan jó lenne, ha egy helyen lennétek! – sóhajtozott Anya.
• -          Jaj, hagyjuk ezt a költözést – fintorgott testvérem.
• -          Pedig ideje lenne róla beszélni – nézett rá Hank, érezni lehetett köztük a feszültséget.
• -          Majd! – távozott nővérem villámgyorsan.

Hankra néztünk a mind a hárman, de csak megrántotta a vállát és annyit fűzőtt hozzá, hogy makacs.

Szombatra is terveztünk egy grillezést – Apa annyira finoman készíti el a húst – de sajnos az időjárás közbeszól,t így a nappaliban nosztalgiáztunk. Régi képeket kerestünk elő és felidéztük a gyerekkori  történeteinket.

• -          Na neeeeeeeeee – röhögött Ava. – Lin ez te vaaagy?!

Talán tíz éves lehettem a képen, fogszabályzós voltam, szemüveges és iskolai fotózás volt…életem legrosszabb képe.

Drága unokahúgom egész este ezzel szekált. Még jó, hogy Kimi nem látta ezt a képet!

Vasárnap sajnos búcsút kellett vennünk a szüleinktől, de muszáj volt haza mennünk. Legalább is Lilyéknek és nekünk, Lauráék már Svájcba repültek, így velük a budapesti reptéren elköszöntünk, de biztos voltam benne, hogy hamarosan találkozunk.

Laura megígérte, hogy Kimi lakásában segít kipakolni, Lily pedig azt, hogy segít bedobozolni. Így biztosan hamar össze tudunk költözni Kimivel!

Összeköltözni..még emésztenem kell a gondolatot. Igaz, hogy eddig is nagyon sok időt töltöttünk együtt és majdnem mindenhova együtt mentünk, de egy majdnem idegen városba kerülök. De tudom, hogy ez a lehető legjobb megoldás. Ben mögött mégis lesz egy biztos otthon és nem három, mikor hova utazunk. A kapcsolatunknak is szüksége van erre.

Alig vártam, hogy Kimi ölelésébe bújhassak. Mikor megláttam a reptéren fülig ért a mosolyom, és nem csak nekem, Bennek is.