24.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.

Háát...annyit fűznék hozzá, hogy jó pár héttel ezelőtt megírtam már ezt, mégis teljesen passzol a mai napomhoz. Kicsit rövid lett, de azt hiszem elég felkavaró történés van benne. 

Igyekszem jövő héten hozni a következő részt, de egyenlőre nem merek semmit ígérni.:( 

Sajnos sok a zh és mindjárt 4 vizsgám is lesz.

Nagyon szép hete kívánok, aki a héten érettségizik, annak sok-sok szerencsét.

Puszi

Nem akartam Kimi előtt kiborulni, ezért a fürdőbe mentem. Csak néztem magam a tükörben. Az arcom fáradt és nyúzott volt, a szemeim pedig mindent elárultak.

Két hónappal ezelőtt mondhatni egy normális egyedülálló édesanya voltam. Aztán Kimi belecsöppent az életünkbe, Benjamin kapott egy apukát, ami teljessé tette a kis családját. Eddig is rengeteg dolog történt velünk, amivel meg kellett és meg kell még birkóznunk, de úgy érzem ezek sosem fognak elfogyni és csak egyre rosszabbak lesznek.

Kimi dörömbölt az ajtón, hogy engedjem be. Kicsit összeszedtem magam, majd kinyitottam az ajtót neki. Csak állt az ajtó előtt és engem figyelt. Látványosan végig mért, hogy tényleg nincs semmi bajom. Ez a csend kihozta belőlem az elfojtott könnyeim.

Kimi magához húzott és szorosan átölelt. Amennyire csak tudtam hozzá bújtam. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy Jenni miért tette ezt. Biztos nem a pénz miatt, hisz neki is van. Tényleg ilyen rosszindulatú lenne velünk szemben? Végül is, ha úgy nézzük elvettem a férjét…

Másnap délelőtt Kimi és Hank elvitték a gyerekeket, hogy kicsit összeismerkedjenek és így Lillyvel csak kettesben tudtunk maradni. Hamar felmerült a tegnapi dolog és nővérem rögtön faggatni kezdett.

• -          Tudod mikor Finnországba voltunk Kimi és én adtunk egy rövid interjút egy ottani újságnak, hogy mi is a helyzet velünk. Benről szót ejtettünk, de csak nagyon finoman. Előtte még Svájcban összefutottam Jennivel. Az interjú után Jenni is megszólalt, Benről és a válásról is beszélt – hadartam el tömören az elmúlt dolgokat.
• -          Baszki… - csak ennyi tudott kinyögni Ő is. – Miért nem szóltál, hogy ennyi minden van most? – csóválta a fejét.
• -          Nem igazán akartam ebbe belemenni. Próbáltam elfelejteni és Kimi is mindig azt hajtogatta, hogy ne agyaljak ezen. – rántottam meg a vállam.
• -          Értem – húzta a száját. – És most mi lesz? Beszéltetek Kimivel?
• -          Kimi mindig csak ugyanazt hajtogatja, ne agyald túl. – forgattam meg a szemem. – Kezd elegem lenni ebből az egészből – borultam ki testvéremnek. – Amióta Kimi velünk van nagyon boldogok vagyunk, aztán jön valami hülye média dolog és ennyi volt a boldogságunk. Nem tudom ezt az egészet kezelni. – ráztam a fejem.
• -          Lina?! – kérdőn nézet rám Lilly. – Ezzel mire akarsz célozni??
• -          Fogalmam sincs Lilly. Én ezt nem bírom, de azt sem, ha Kimi nem lenne mellettem. Óriási hibát követtem el hónapokkal ezelőtt, nem tehetem meg még egyszer.
• -          De ha nem vagy boldog? – tette fel kérdését.
• -          Boldog vagyok, csak szeretnék ezen az egészen túl lenni, ami sajnos nem holnap lesz.

Lillyvel annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy nem vettük észre, hogy Kimi a kezében a kisfiúnkkal a folyosón állt. Hank is csak csendben leforrázva állt és hol minket, hol Kimit nézte.

• -          Nem is hallottuk, hogy megjöttetek. – pattant fel Lilly és indult meg a fiúk felé.

A vér kiszaladt a fejemből és csak Kimi arcát figyeltem, de semmi…egyáltalán semmit nem mutatott, hogy mit érez. Felém sétált majd átnyújtotta Bent, de egy szót sem szólt, hanem a szobánkba ment.

• -          Mi..mi most megyünk – nézett rám Lilly, Hank integett, de nővérem még odafutott átölelni.

Egy darabig csak ültem a kanapén és füleltem, hogy mit csinál Kimi a szobában. Pár perccel később átöltözve jelent meg, megállt előttem és csak néztük egymást, mikor megtörte a csendet.

• -          Szóval ezt érzed? – motyogta.
• -          Nem tudom mit érzek, Kimi! – próbáltam visszafojtani a sírást.
• -          És én azzal mit kezdjek? – vágta az arcomba.
• -          Nem tudom… - sóhajtottam fel. – Nekem ez nem egyszerű…
• -          Tudom, szerinted nekem olyan fasza ez az egész helyzet? Két hónapja még nem is tudtam róla, hogy van egy fiam…de megpróbálok megbirkózni ezekkel.
• -          Miért szerinted én nem? – kezdett felmenni bennem a pumpa és Ben is érezte, hogy nincs valami rendben, ezért a járókájába tettem.
• -          Nagyon úgy néz ki, hogy nem…- morogta. – Összepakolok – indult a szoba felé.
• -          Mi vaaan?! – emeltem meg a hangom és utána indultam.

Előkapta a táskáját és villámgyorsan beledobálta a ruháit. Egy szót sem szólt hozzám én pedig egyre idegesebb lettem és nem gondoltam át mit is vágok a fejéhez.

• -          Szóval, ha valami nincs rendben fogod a cuccaid és lelépsz? Nem számít, hogy van egy fiad?
• -          Te nem tudod mit akarsz! – emelte meg a hangját.
• -          És ez a megoldás? Hogy lelépsz? – rám szegezte tekintetét, ami teljesen megrémített, így még nem nézett rám!
• -          -Ez.. – szűrte a fogai közt és a vállára dobta a táskát.

A fiára azért ránézett 3 méterről, majd becsukta maga mögött az ajtót. Csak kapkodtam a fejem, hol az ajtót néztem, hol a kisfiam, aki megszeppenve nézett vissza rám.