25.fejezet

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy a múlt héten nem tudtam jelentkezni, de sajnos nagyon sűrű volt a hétvége. Nem szeretem a vizsgaidőszakot, nagyon nem szeretem! :(
Mivel ez egy elég rövid részre sikeredett, de többet nem akartam hozzáírni, azt szerettem volna, hogy így legyen vége. Szóval a rövid rész miatt ajánlatot tennék Nektek :P
Ha legalább 5 komment érkezik a fejezethez azonnal hozom a következőt. ;)
Az azonnalt ne mp-re pontosan értsétek, de mindennap legalább 20szor felnézek a blogra. :D
A következő fejezet érkezése csak rajtatok múlik!
Nagyon szép hetet kívánok Nektek!
Puszi




Kimi szemszöge

Azonnal felültem az ágyban és azt sem tudtam mihez nyúljak. Kórházban?! Mégis miért? Tárcsáztam Lina nővérét, de persze, hogy nem vette fel.

• -          Bazdmeg Lilly, öt perce írtál. – elöntött a méreg.

Próbáltam Laurát is felhívni, de csak üzenetrögzítőjén értem volna el és akkor ugrott be, hogy lehet nem is tud róla.

Lina szemszöge

Nagyon fájt a fejem és a kezem is. Csak ültem és vártam, hogy végre sorra kerüljek a röntgenen, miközben Hank Benjaminnal volt.

• -          Én ezt még mindig nem tudom felfogni – csóválta a fejét Lilly. – Egy idióta vadbarom, hogy így belétek szaladt. Csoda, hogy nem történt nagyobb baj.

Na igen! Mentővel hoztak be minket, mert elég nagy ütközés volt, a mentős szerint nekem eltört a csuklóm és a fejem nagyon bevertem és lehet agyrázkódásom van. Benjamin megúszta néhány karcolással a babaülésnek köszönhetően. Hál isten!

Lily próbálta tartani bennem a lelket. Amúgy sem voltam jó hangulatban, már csak ez a baleset hiányzott. Végül a röntgenre is sor került, a doktor úr nagyon kedves volt és a lehető leggyorsabban begipszelte a csuklómat. Mire végeztünk már Hank is visszaért Benjaminnal.

• -          Szia Prücsök! – öleltem át, arca könnymaszatos volt.

Nagyon fáradt voltam és csak az ágyamra vágytam, annak ellenére, hogy menekültem a lakásomból. Viszont feltűnt, hogy Lily bocsánatkérően pislog rám.

• -          Lily!!? – néztem rá kérdőn, valamit titkol!
• -          Tudom, hogy..vagyis lehet, hogy nem kellett volna, de írtam egy SMS-t Kiminek. – csak felsóhajtottam.

Veszekedni se volt kedvem és erőm a nővéremmel. Az sem érdekelt, hogy Kimi mit reagált rá. Hank haza furikázott minket és megígérte, hogy az autómat majd Ő intézi. Nagy terhet vett le a vállamról ezzel. Lily is biztosított, hogy holnap reggel itt lesznek és mindenben segít. Nem volt egyszerű egy ép és egy begipszelt kézzel tenni-venni.

Másnap reggel hulla fáradtan ébredtem fel. Nem igazán aludtam valami jól. A nappaliban a nővérem szórakoztatta a két kisfiút.

• -          Jó reggelt! – mosolygott rám. – Tudtál aludni?
• -          Jó reggelt! Nem igazán – húztam a szám. – Ez a hülye gipsz már most kikészít – nyomtam egy puszit kisfiam buksijára.
• -          Lina, Kimi izé keresett…és kicsit ideges..- makogta.  – Nem tudtam, hogy mit mondjak neki és Te szeretnéd –e látni, de azt mondta idejön.
• -          Mikooor? – néztem az órára, mire hallottuk a kulcs zörgést.
• -          Szerintem most – suttogta Lily.

Ledobta a kabátját és a táskáját, majd a nappali felé fordult. Amint meglátott minket megállt és csak nézett.

• -          Jól vagytok? – lépett közelebb és végig mérte Bent és engem is.
• -          Benjaminnak nincs semmi baja – válaszoltam.

Lily halkan fogta meg Martint és osont ki az udvarra, hogy ne zavarjon minket, de én szerettem volna, hogy maradjon.

• -          És Te? – mért végig megint.
• -          Begipszelték a kezem – mutattam meg neki a tegnapi szerzeményem.
• -          Ki a fasz csinálta ezt? – káromkodott egyből.
• -          Teljesen mindegy – csóváltam meg a fejem.
• -          Dehogy mindegy! – mérgelődött továbbra is, amit kezdtem megunni és megfogtam a kezét, hogy üljön le mellém.

Láttam rajta, hogy teljesen meglepte.

• -          Nem szeretem, ha káromkodsz – suttogtam.
• -          Tudom, ne haragudj! – simogatta meg az arcom és egy apró csókot nyomott a homlokomra.
• -          Nem akarok semmit megzavarni meg tök cukik vagytok, de marha hideg van kint- rontott be Lily. – Most hogy itt vagy, és itt is maradsz?! – szúrta oda Kiminek.
• -          Maradok – biztosította a nővérem.
• -          Ajánlom is! – fenyegette meg, nagyon keményen…csak kuncogtam rajtuk. – Akkor én haza ugrok, de ha bármi van hívj fel! – nézett rám.
• -          Persze, menj csak. Boldogulunk – mosolyogtam. – És kösziii! – kiabáltam utána.

Miután testvérem elment Kimivel nem sokat beszéltünk, sőt…szinte csak akkor szóltunk egymáshoz, ha nagyon muszáj volt, de mégis itt volt! Ugrott, ha bármire szükségem volt és ez mellett Benjaminra is nagyon figyelt.

Mérges voltam rá, nagyon…tényleg hatalmasat csalódtam benne, de itt van velünk  és ez nagyon jól esik.