Százharmincadik fejezet

 Sziasztok!
Sajnálom,hogy csak most jelentkeztem.
Nem igazán volt ihletem,ehhez a történethez :|
De nagyon szépen köszönöm az ismeretlen olvasómnak,aki írt ask.fm-en :) Nagyon sok erőt adtál,ahhoz,hogy folytassa.Nagyon szépen köszönöm! ♥
Igazából még csak annyit mondanák..ne ijedjetek meg! :$
Nem igazán számoltam utána,de kb. 20 fejezet van még vissza! 
Utána szeretném befejezni,de nem kell megijedni.Nem lesz elfelejtve Jázmin és Seb kapcsolata ;)
Jó olvasást és pár visszajelzésnek nagyon örülnék!
Most igen nehéz helyzetben vagyok és jó lenne elolvasni a véleményeteket! :*



 130.fejezet



Túl sok időnk nem volt az ünneplésre.Kedden már a csapat elindult Koreába és délután mi is követtük őket.Sebastianon láttam,hogy még emésztgeti ezt a második világbajnoki címet.Vele együtt örültem és tegnap délután a családja is beépült a gép elé is tudtak beszélgetni.

~

Szombaton,ha mondhatjuk egy kicsit csalódottak voltunk.Hamilton elnyerte a pole pozíciót,de én még mindig bíztam Sebben,amit vasárnap meg is mutatott.

A lehető legszebben autózott,kihasznált minden lehetőséget és megszerezte az első helyet.

Újabb ok,az örömre és mikor kérdeztek,hogy mit tudok mondani Sebről csak nevettem.Egyszerűen hihetetlen,amit véghez vitt és a többi csapat csak puffogott mögöttünk.

A futam után csak a bőröndjeinkért mentünk vissza a hotelba és rögtön a reptérre mentünk.

-Most akkor,hogy legyen?-néztem Sebre a gépen.

-Hazamegyünk Svájcba.Én kedden Milton Keynes-be megyek és próbálok még szerdán hazaérni és pénteken együtt elmegyünk Heppenheim-ba.De,ha szeretnél eljöhetsz velem a gyárba.

-Nem,most inkább itthon maradnék.Azt hiszem ráférne egy kis takarítás a házra-sóhajtottam fel.

-De azért ne erőltesd meg magad-simította kezét a pocakomra.

-Nem fogom-mosolyodtam el és egy csókért hajoltam.

~

Jó tizenhárom óra repülés után szálltunk le hajnali ötkor Svájcban.Fáradt voltam és kicsit nyűgös,szinte csak beestem a taxiba és alig vártam,hogy hazaérjünk Walchwilbe.Szerettem volna már a saját ágyunkban aludni egy jót.

-Megjöttünk-simogatta meg az arcom Seb.

Kicsit elbóbiskoltam az autóban,míg Seb a taxist kifizette én a kapu riasztót kapcsoltam ki.

Az előszobában lerakta a bőröndöket,majd az emeletre mentünk.Ránk fért az alvás,hosszú volt ez az út és a mögöttünk lévő hetek sem voltak nyugodtak..és még ezután mi jön!

Reggel hamarabb felébredtem,mint Seb.Nem is akartam csak feküdni.A bőröndökből kiszedtem a szennyest és el is indítottam egy mosást,majd a reggelinek álltam neki.

A zöldségeket szeltem fel,mikor két kéz fonódott a derekam köré.

-Seb-nevettem fel.-Megijesztettél-fordultam meg és puszit nyomtam az arcára.-Jó reggelt!-haja szanaszét állt,próbáltam kicsit megigazítani,de elkapta a kezeimet és a tenyerembe csókolt.

Közösen megreggeliztünk,majd tíz óra fele telefonált is Tommi,hogy ma csak délután edzenek a fiúk.Szegény Tommiról és Blancaról vasárnap teljesen megfeledkeztünk,kicsit bűntudatom is volt miattuk.

-Seb!-léptem szerelmem mögé,aki a tévében nézett valamilyen visszajátszást.-Nem szeretnél nekem segíteni?

-Mit?-nevetett fel.

-Ki kellene teregetni és azt hiszem fát is kéne vágni-mutattam ki az ablakon,ahol egy kupac hosszú fa volt.

Valószínűleg Norbert intézte el,hogy ne kelljen ez miatt is futkosnunk.

-Átöltözök-állt fel.

-Köszönöm-nyomtam puszit az arcára.

Míg Ő kint ügyeskedett én az ebédnek álltam neki.Már a húst forgattam a lisztbe,mikor megszólalt a telefonom.Persze!

-Szia Miranda-vettem fel vidáman a telefont.

-Szia.Juj,gratulálok Sebnek!Nagyon büszkék vagyunk rá!

-Átadom-mosolyodtam el.

-Ó,majd én is személyesen-kacagott.

-Ezt,hogy érted?-meglepett!

-A hétvégén véglegesen beköltözünk Walchwilbe.

-De jó!-nevettem fel.-Nagyon örülök Nektek.De,ha kell valamit segíteni csak szólj!

-Nem szeretném,ha emelgetnél-jegyezte meg.-De nagyon kedves vagy.

-Mintha Seb veled is elbeszélgetett volna.De annyira örülök,végre itt lesztek a közelben.Norah?Nagyot nőtt már,ugye?

-Csak félt!Igen,hihetetlen milyen tempóban növekszik.Készülj fel erre Te is!-felnevettünk.-Szerintem péntek este tudunk elindulni.

-Ühm..-motyogtam.-Mi pont nem leszünk itthon.-Hétvégén Sebnek Heppenheim-ba van jelenése.

-Jaj,semmi baj.Be tudjuk pótolni azutáni héten.

-Igaz-mosolyodtam el.-Le kell tegyelek,mert nem lesz kész az ebédünk.

-Jól van,jól van.Puszi.Majd jövő héten találkozunk,de előtte még hívlak.

-Rendben.Szia-bontottam a vonalat.

Az ebéddel egész hamar elkészültem,így kicsivel előbb ülhettünk le az asztalhoz.Tekintve,hogy Seb délután elutazik a hátra lévő órákat pihenéssel töltöttük.Filmet néztünk és legfőképp a piciről beszéltünk.Mindketten már nagyon szerettük volna tudni a nemét,de bennem volt egy kicsit az is,hogy milyen lenne a születésekor megtudni.

Délután ötkor indultunk el a reptérre,a parkolóban összefutottunk Tommival és Blancaval.

-Vigyázz magadra,sietek haza!-nyomott puszit a számra.

-Rendben.Majd hívj,ha megérkeztél.

Sietnünk kellett a búcsúzkodással,nehogy valaki kiszúrjon minket.

Mivel két külön kocsival jöttünk,így sajnos nem tudott velem jönni Blanca,de megbeszéltük,hogy fél nyolcra átjön hozzánk.

Nekem még el kellett mennem a boltba,ugyanis a hűtőt teljesen kiürítettem az ebéd főzéskor.

Mire mindent beszereztem kint már rendesen besötétedett.Nem nagyon szerettem sötétben vezetni,de ezt most muszáj volt legyűrnöm.Szerencsére hamar és épségben hazaértem.

Utáltam egyedül itthon lenni,főleg ekkora lakásban.Ezért is hívtam át Blancát,legalább csinálunk egy közös esti programot,mint régen.

Mennyi minden változott azóta...

Sebastiannal megismertük egymást,egymásba szerettünk és most már a kisbabánkat várjuk.Blanca is sok „kapcsolat” után rátalált Tommira és azt hiszem jobb partnert keresve sem találna.

Vettem minden csemegét és fél nyolcra,szinte pontosan megérkezett Blan is.

-Neked is fura Seb nélkül?-sóhajtott fel.

-Ne is mond.-csóváltam a fejem.-Nem szeretek ekkora házban egyedül lenni.

-Hát Tommi háza sem kicsi,de megértelek-fintorgott.-Na,de most Őket elfelejtjük-nevetett fel.-Film és dumálás?-nézett körbe a nappaliban.

-Pontosan!-mosolyodtam el.

Szerdán mindketten jó későn,dél körül ébredtünk meg,ami tőlünk nem megszokott.De a tegnapi nap után nem is csodálkoztam,hajnali kettőig biztos,hogy beszélgettünk.

Ébredés után a nappaliban lustálkodtunk és az egyik mese csatornánál ragadtunk le.

-El sem hiszem,hogy alig hat hónap múlva kisbabám lesz és most meg mesét nézek-nevettem fel.

-Most miért?Legalább megkedveled addig-mosolyodott el Blan is.-Már fél kettő van basszus!Lesz valami élő közvetítés a parádéról?

-Nem hinném-csóváltam meg a fejem.-És különben is a Sebastian fanok ellen nem küzdhetünk,ha lenne közvetítés tuti,hogy előtte egy-két órával ellepnék az oldalt.

-Igazad van-nevetett fel.-De nincs okod a pánikra,te vagy a number 1-kacsintott rám.

-Ahogy te Tomminál-kacsintottam barátnőmre.-De mesélj-löktem meg-hogy vagytok?Alig mesélsz valamit.

-Azt hiszem kijelenthetem,hogy lenyugodtam-felnevettünk.

-Ez mindent elárul!De most komolyan?Tervek?

-Nincs tervben az esküvő és a baba-tette fel a kezét.-Egyenlőre elég ennyi,hogy összeköltöztünk.Azt hinnéd,hogy Tommi egy rendszerető ember,de nagyon nem-puffogott,nem is tudom,hogy láttam-e így valaha.

-Szerinted Seb mennyire pakol el maga után?-nevettem fel.

-De te már mióta vele élsz!Tudod,hogy én sem pakolászok annyit,mint Te-mutatott rám somolyogva.-De muszáj.

-Beszéltétek,hogy elvisz Finnországba?

-Igen-sóhajtott fel.-Az indiai nagydíj után sort akar keríteni rá.

-Jól látom,hogy izgulsz?

-Nagyon!És görcsbe rándul a gyomrom,ha csak szóba hozza.Olyan nagy családja van,biztosan szerető családban nőtt fel én meg kihez vigyem el?

-Ez miatt ne idegeskedj.Biztosan kedvelni fognak.Tommi ismer és a régi életed is,nem fogja számon kérni-bíztattam.

Késő délutánra összekaptuk magukat és kicsit elmentünk sétálni,kiélveztük az utolsó napsugarakat.Egyre jobban mondták a mínuszokat és a nyakunkon lesz a hó szezon is!Mire Abu Dhabiból haza jövünk biztosan lesz már hó!

Mire hazaértünk a jó másfél órás sétánkból már külön váltak útjaink.A fiúk nem hívtak minket,így ki sem mentünk értük a reptérre.

A vacsorának álltam neki,mikor meghallottam Szerelmem hangját.Teljesen meglepett,nem is számítottam rá!

-Milyen finom illatok vannak-dobta le a táskáját és felém lépett.

-Szia-villanyozódtam fel és karjaimat a nyaka köré fontam.-Ugye éhes vagy?-nyomtam puszit a szájára.

-Mint a farkas-simogatta a hátam.-Lepakolok és jövök is-engedett el,bólintottam,majd visszaléptem a pulthoz.

Kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltam,hogy minél hamarabb elénk kerüljön a finom vacsora.