Százharmincharmadik fejezet

 Sziasztok! :)

Húúú*o* Eszméletlenek vagytok :P Köszönöm szépen a 10 kommentet és a pipákat :*

Nagyon jó volt olvasni :) Egy ilyen nap után főleg..:$

Délelőtt orvosnál voltam,aki vérvételt és vizelet mintát szeretne,szóval holnap suli előtt irány az SZTK :/ Köztudott,hogy nagyon félek a vérvételtől..:|

Délután 1-re -halálra izgultam magam addig- mentem egy személyes találkozóra nyári munka miatt.Két héten belül el kell intéznem a tüdőszűrést és az alkalmassági vizsgálatot és akkor jövő hét péntek fodrász..:D A suliról ne is beszéljünk...kedden matek és történelem témazáró,szerdán kompetencia..:| 

3 méterrel a pokol alatt.xD

Kipanaszkodtam magam..nem érzem jobban magam xD Holnap későn is érek haza szóval nem tudom,hogy hogy lesz friss.Szombaton papának a beteg nővérét látogatjuk meg.

Elhiszitek,hogy kicsit sok ez?:| 

Igyekszem vasárnap jelentkezni és amint helyre rázódik minden és még tart a suli szeretném hozni a részeket szépen :)

A nyárról később még értesítelek Titeket.

Puszi :*

 133.fejezet

Kicsit sem túlzás...de gyomor görccsel ültem be reggel nyolckor az autóba.Remegett a kezem,pedig én szerettem volna ezt az egészet,Seb pedig halál nyugodtan vezetett az árvaházig.

Mivel Seb nem rég ide telefonált az igazgató nő már a bejáratnál várt minket.

-Jó napot.Frau Ziegler.

-Jázmin Szalai-fogtam vele kezet.

-Először is inkább körbevezetem Önöket és esetleg elmondhatnák,hogy milyen elképzeléseik vannak.

Egészen idáig volt szimpatikus a nő,elképzelések?Nem egy kutyát szeretnénk!Sebastiannal egymásra néztünk,de csak követtük a hölgyet.Megnyugtató volt számomra,hogy az épület igenis jó állapotban volt és belül is!

Bevezetett minket az irodájába,ahol tényleg már konkrétan várta tőlünk az elképzeléseinket..

-Mi még ezen így nem gondolkodtunk-motyogtam.-Tudja három hónapos terhes vagyok..

-Értem-vágott közbe.-Akkor javaslom,hogy 3 éven aluli gyermeket ne válasszanak!

Bármennyire hangzott ez így kegyetlenül,de igaza volt.Sebastiannal egyetértettünk.

-Nos ez esetben-matatott a fiókban,majd egy köteg mappát vett elő.-Az intézetünkben jelenleg 10 gyermek lakik,aki 4 és 6 év közötti.Nyugodtan nézzék át a mappákat,addig magukra hagyom Önöket.

-Ez egy kicsit...

-Fura és ijesztő?-folytatta,bólintottam.

Elénk húzta a mappákat,ötöt elvett és lapozgatni kezdett.

-Marie Baumm,6 éves-olvasta fel Seb.-A szülei hagyták itt..-suttogta.

-Na jó ez így nekem nem megy.-elvettem a másik öt mappát.-Ne olvasd fel hangosan!

Már attól könnybe lábadt a szemem,ha eszembe jutott,hogy választanunk kell.Az öt mappából sikerült kettőt kiválasztanom,de rettentő bűntudatom volt.

-Végeztél?-néztem Sebre,bólintott és egyet a kezében hagyott.-Kit vá..kinek a mappája?-sóhajtottam fel.

-Kevin Fiedler-mutatta meg a mappát.-Te?

-Tobias Roth és Lena Berger.

-Két fiú egy lány..-sóhajtott fel.

-Valahogy meg kéne egyeznünk,nem szeretnék mindegyikőjükkel találkozni,nem akarom tévhitbe ringatni őket-sóhajtottam fel.

-Igazad van-bólintott.-Lelkiismeret furdalásom van..

-Nekem is-töröltem meg az arcom.-Sajnálom,hogy belerángattalak ebbe.

-Ne kérj bocsánatot.Ha ezen túl vagyunk,csak boldogok leszünk!-mosolyodott el.

Öt percig gondolkodtunk,tényleg mindent átgondoltam,nehéz volt...

-Lena-mondtam ki,Seb egy pillanatra meglepődött,majd elmosolyodott.-Mi az?

-Én is rá gondoltam.

Kicsit megnyugodtam,hogy ebben megegyeztünk nem kellett vitatkoznunk.Egy kislány!

Frau Ziegler percekkel később visszaért,tudattuk vele,hogy döntöttünk,majd elszaladt a kislányért.

-Én ideges vagyok-tördeltem az ujjaim.-Mi van,ha nem tetszünk neki?-sóhajtottam fel.

-Ne görcsölj ezen!4 éves!

-Igazad van-suttogtam.

Az ajtó nyílt és a hölgy egy szőkésbarna fürtös kislányt vezetett be,szeme csoki barna volt és apró mosoly bujkált a szája szélén.

Ahogy belépett nem gondolkodtam,csak cselekedtem.Leguggoltam elé.

-Szia.Én Jázmin vagyok-nyújtottam a kezem.

Kicsit vacillált és a hölgyre nézett,aki bólintott,majd felém lépett.

-Lena Berger-fogta meg a kezem és rám mosolygott,majd Sebre pillantott.

-Sebastian Vettel-mosolygott rá.

Egy negyed órára még velünk maradt az igazgató nő,de hagyott nekünk egy kis időt,hogy ismerkedni tudjunk.

A legborzasztóbb az volt,hogy látszott Lenán,hogy mennyire rutinos...betanult szöveg.

-És mit szeretsz csinálni?

-Nagyon szejetek jajzolni-mosolygott,idővel kicsit feloldódott.-Szejetnék táncolni is,de nem lehet-csóválta meg a fejét.-És ti?Ti mit csináltok?

-Én autóversenyző vagyok.

-Téényleg?-csillantak fel a szemei.-Igazi autó?

-Igen-nevetett fel.

-És te?-nézett rám.

-Én Sebastian mellett dolgoztam,vigyáztam rá,hogy ne keveredjen bajba,ha másokkal beszélget-mosolyodtam el,kicsit nehéz volt a szakmámat elmagyarázni neki.

-És most?Máj nem dolgozol?-milyen okos!

-Nem-ráztam meg a fejem.

-Miéjt?-lepődött meg.

-Tudod nekem és Sebnek kisbabánk lesz-mosolyogtam.

-Éjtem-sóhajtott fel,láthatóan szomorú lett.

-Mi a baj?-guggoltam le elé,kezemmel végig simítottam arcán,olyan puha arcocskája van!

-Ha valakinek bajába lesz akkoj én máj nem is kellek-biggyesztette le a száját.

-Dehogynem!-az ölembe húztam,annyira örültem neki,hogy ezt mind hagyja nekem.Seb is közelebb csúszott.

-Tudod pont ezért jöttünk,szeretnénk még egy gyermeket-mosolygott Lenára.

-Tényleg?-szusszantott.

-Pontosan!-bólintottam.

Az igazgató nő intett az ablakon keresztül,így sajnos búcsúznunk kellett tőle.Nagyon nehezemre esett,itt maradtam volna egész napra!

-Figyelj Lena,nekünk most mennünk kell-állítottam lábra.

-Ilyen hamaj?

-Igen,sajnos.

-De holnap még jövünk,rendben?-mosolygott Seb.

-Jóóó-nevetett fel.-Vájlak titeket!-intett,majd az ajtó felé szaladt.

Felsóhajtottam.

-Holnap még találkoztok!-fogta meg a kezem Seb.

-Elhiszed,hogy itt maradnék egész éjszaka?-bólintott.

-Látom nagyon jól kijönnek Lenával.Nagyon örülök neki-nézett ránk.-Az a helyzet,hogy szegény kislány eddig egy párral találkozott,de Ők meggondolták magukat.

-Mi nem fogjuk-csóválta meg a fejét Sebastian,elképedve néztem rá.

-Ennek örülök,de javaslom,hogy ne döntsenek egy órás beszélgetés után-bólintottunk.

-Mik a további lépések?

-Egy napra elvihetik magukkal szórakozni,hogy össze szokjon magukkal.Majd,ha minden jól megy egy hónapos próbaidő és utána beszélhetünk az örökbefogadásról.

-Értem-suttogtam.

-Esetleg holnap elvihetnénk?-kérdezett rá Seb.

-Egy napra nem-rázta meg a fejét a hölgy.-Túl gyors lenne és nekünk a kislány érdekeit kell néznünk.-De délelőtt elvihetik pár órára.

-Köszönjük!-mosolyodtam el.

-A további látogatásokról majd holnap beszélünk még.

-Rendben.Viszont látásra!

Fel sem ocsúdtam!Olyan hihetetlen volt ez az egész!Minden lépésnél vissza-vissza néztem,de Lenát nem láttam.

-Hogy akarsz holnap bejönni?-sóhajtottam fel.

-Délelőtt még ráérek,délután pedig innen is tudok repülni-vonta meg a vállát.

-És én?-lepődtem meg,hisz csak magáról beszélt.

-Látom rajtad,hogy mennyire megkedvelted.És nem szeretném azzal elszúrni,hogy ma meg holnap találkozik velünk aztán majd csak jövő héten.Maradj itt Münchenbe,ha szeretnél.

-Biztos?Nekem téged kéne támogatnom,nem zavar?-sóhajtottam fel.

-Nem-nevetett fel.-Maradj csak itt.Hiába jönnél el Indiába,ha fejben itt lennél.

Teljesen igaza volt!

-Azért hétvégén utánad repülök!-jelentettem ki.

-Ahogy gondolod-fogta meg a kezem.

-Olyan aranyos kislány-mosolyodtam el.-Azt hittem,hogy alig fog beszélni,de ennek ellenére-nevettem fel.

Fel sem tűnt,hogy Seb nem is a hotel felé veszi az irányt,egy étterem parkolójában állította meg a bérelt autót.

-Miért jöttünk ide?

-Enni?-nevetett fel.-Na gyere-nyitotta ki nekem az ajtót.

-Micsoda úriember!-nevettem fel.-Köszönöm!-pipiskedtem és puszit nyomtam az arcára.

Csendes,nyugodt,diszkrét étterem viszont remek ételek!Még dupla desszertet is kaptam,olyan finom volt a citrom tortájuk,hogy már a látványától összefutott a nyál a számban.

Délután kicsit csavarogtunk a városban,természetesen a rajongókat nem tudtuk elkerülni,de reménykedtem benne,hogy egy német újság sem fogja lehozni,hogy mit kerestünk itt.De még mindig jobb,ha arról írnak,hogy a városban sétálgattunk,mintha az árvaház környékén látnának meg minket.

Lena olyan aranyos kislány és szeretném,ha hozzánk tartozna,de azt nem ha tudnának róla.Így is nehéz neki,hogy itt vagyunk mi idegenek és érdeklődünk felőle és ha hozzánk is kerül,akkor sem lesz egyszerű.Beleszokni ebbe a családba,bármennyire is szépnek tűnik az életünk Sebastiannal nem egyszerű!

-Min gondolkodtál el ennyire?-simított végig arcomon Seb,végre visszaértünk az autóhoz.

-Csak Lenán-motyogtam.-Meg,hogy milyen lenne az életünk,ha velünk élhetne.

-Mindent megteszek azért,hogy velünk élhessen!-nézett mélyen a szemembe.

Elmosolyodtam és szorosan átöleltem,ez nekem mindennél többet jelentett.

Láttam Sebastianon,hogy megkedvelte a kislányt és ez a legfontosabb!Hihetetlen,hogy egy nap után így tudok ragaszkodni egy kislányhoz.

-Szerinted kisfiú vagy kislány lesz?-ültünk be az autóba és Seb a pocakomra nézett.

-Szerintem fiú-nevettem fel.

-Milyen lenne,ha Ő is lány lenne-tette kezét a pocimra.-És Lena is velünk lehetne.

-Nő uralom-dugtam ki a nyelvem.-Akkor aztán jaj neked Seb!-nevettem.

-Ó,akkor össze kell hoznunk két fiút-kacsintott rám.

Nagyon meglepett ezzel a kijelentésével,főleg,ha nem viccnek szánta!

-Az 4 gyerek-motyogtam.

-Két perc csend után sikerült összeszámolnod?-nevetett fel.

-Ne legyél pimasz!-csaptam a combjára és kicsit meg is csíptem neki.-4 gyerek,Seb?

-Ne akadj ki,én csak mondtam-vonta meg a vállát.-És mi is négyen vagyunk testvérek,de most azonnal szeretném összehozni őket-mosolygott.-Nem,mintha ellenemre lenne.Elég tágas az autó-nézegette a visszapillantót.

-Oké,oké-nevettem fel.-Inkább az útra figyelj és ne arra,hogy hol szeretnéd-forgattam meg a szemem.