Százhuszonkilencedik fejezet

 Sziasztok!

Először is bocsánat,hogy ennyit csúsztam,de bevallom meggyűlt a bajom ennek a résznek az írásával :$

Remélem kárpótol Titeket,hogy 9 oldalas lett :$ És,amint lesz időm (keddtől) elkezdek írni megint és remélem jövő héten kétszer is tudok jelentkezni!

Sebre és Kimire nagyon büszke vagyok!Hihetetlen nagyot mentek ma!

És Paul di Resta is nagyon ügyes volt,igazából ..bocsi Grosjean rajongók... de szurkoltam Neki,hogy dobogóra állhasson,megérdemelte volna az biztos!

Na,de jó olvasást és remélem megleptek pár komival! :)

129.fejezet

Szombaton még nem mehettem ki a pályára.Komolyan,mintha gyerek lennék,de be kellett látnom jobb,ha itt a hotelben heverem ki ezt a vírust.

Tegnap óta le se tudtam tenni a laptopomat.Pár üzenetet még Sebastiannak is megmutattam,de csak egy mosoly erejéig díjazta.

-Komolyan kidobom az ablakon-mérgelődött Blan.

Olyan ilyenkor,mint egy kis pukkancs,ami nevetésre kényszerített.

-Áh.Lehetetlen vagy!-legyintett.-Szólok Sebnek,hogy elégítsen ki-dőlt a fotelba.

-Azért már nem kell-nevettem fel.

-Úristen-takarta el az arcát.-Beletrafáltam?-nevetett fel Ő is.

-Tökéletesen-mosolyodtam.

-Akkor azt hallottuk este-cukkolt.

-Haha-dobtam meg a díszpárnával.-Néhány londoni akciód után jobb,ha csendben maradsz-nyújtottam ki a nyelvem.

„Szia én is gratulálni szeretnék és ha nem gond tennék fel pár kérdést üzenetben.”

Első német üzenet,amit kaptam a két nap alatt.Ekkor döbbentem rá,hogy nem csak otthonról követnek és ez borzasztó jól esett!

„Szia!Nagyon szívesen válaszolok a kérdéseidre.Nyugodtan tedd fel!(:”

-Mit szólnál,ha délután elmennénk vásárolni?

-Itt?Suzukában?Meg vagy te bolondulva Blan?-csóváltam a fejem.

-Miért?Valamit tudok japánul-vonta meg a vállát.

-Igaz-bólintottam.-De a fiúk leszedik a fejünket,ha eltévedünk.-motyogtam.

Bár tényleg kecsegtető ajánlat volt.

-Megbeszéljük velük?-mosolygott.

-Kéne!De már csak a szabadedzés után-néztem az órára.

Ebéd közben figyeltük a szabadedzés eseményeit és fél szememmel a facebook-ot is figyeltem.

A német lány alig negyed óra után írt.Nem mondom,hogy kevés kérdést tett fel.

-Úristen!Ki ennyire kíváncsi?-nevetett fel barátnőm.-Komolyan szét szednének az utcán.Nem csodálom,hogy Seb még jobban félt.

-Ne add alá a lovat,kérlek.Csak kíváncsiak-mosolyodtam el.-Mi is ilyenek voltunk.

-Igaz-mosolyodott el.-Hogy üvöltöttél a tévé előtt-nevetett fel.

-Pszt!Ez titok!-mosolyodtam el.

-Ugye nem azt akarod mondani,hogy Seb semmit nem tud arról,hogy rajongtál érte?

-Most is rajongok érte-megforgatta szemeit.-Nem tudja,na.-mosolyodtam el.

**Pár órával később**

Szabadedzés után beszéltünk Tommival,aki nem látta akadályát,hogy pár órára elmenjünk vásárolni.Taxival indultunk el a városba,így egy kis borravaló mellett a férfi vállalta,hogy egész nap fuvaroz minket,így aggódnunk sem kellett,hogy jutunk vissza.

A lehető legnagyobb plázába vitetett el minket Blanca.Amint megláttam az épületet -inkább egy monstrum volt!- elgondolkodtam,hogy tényleg azon aggódtam,hogyan jutunk vissza a hotelba?

-Van nálad kenyér morzsa?-néztem barátnőmre.

-Minek az?-nevetett fel.

-Hogy visszataláljunk a bejárathoz-nevettem fel.-Komolyan,hány szintes ez?!-forogtam körbe.

-Ne nézelődj,hanem gyere!-ragadta meg a akarom és maga után húzott.

-Oké,oké-próbáltam lassítani tempónkon.-Nézelődni jöttünk nem?-nevettem.

-Igen,de nem érünk rá.Sok jó cuccot kell keresnünk neked.Csinos kismama vagy,de kellenek új ruhák neked!

-Értem,kinövöm a normális ruháimat,de azért annyira nem sietünk,nemde?

-Tudod,hogy nem így értettem-forgatta meg a szemét és az első boltba behúzott,ami szimpatikus volt neki.-a zöld olyan jól áll neked meg a rózsaszín-haladt előre.

-Ühüm-nevettem fel.-Imádok veled vásárolni,tényleg-motyogtam.

-Tudom-vigyorgott rám.

Öt perc után már azt sem tudtam,hogy Blancát merre keressem.Na nem,mintha annyira kerestem volna.Tökéletesen elnézelődtem egyedül és úgy is megkeres pár perc múlva egy halom ruha kíséretében.

A turkálós részhez indultam el,mikor egy fura pasast szúrtam ki.

Remek!

Elmosolyodtam,intettem a drága fotósnak és próbáltam nem vele foglalkozni.

Nem hiszem el,hogy még ide is követnek!Mi olyan nagy dolog abban,hogy vásárolok?

-Ó,végre!-sóhajtott fel Blan és három akasztófát nyomott a kezembe.-Keressük meg a próba fülkéket,oké?

-Jól van-mosolyodtam el.

-Mi a gáz?Baj van,ugye?Fáj valamid?-bombázott a kérdéseivel.-Seb kinyír!Úristen.Nem kellett volna eljönnünk.

-Nincs semmi baj-ráztam meg egy kicsit.-Csak kint van egy fotós,ennyi az egész.

-Fotós?-húzta fel a szemöldökét.-Legalább jó képet csinált?-nevetett fel.

-Nem tudom-mosolyodtam el.-Na mutasd azokat a ruhákat.

-Tessék-vigyorgott.

-Blanca!Ezek tavaszi vékony,lenge ruhák!-akadtam ki.

-És?Olyan jól néznek ki.És tudtommal a pici áprilisig még a pocakodban lesz.Egyszer még hálás leszel nekem,hogy megmutattam neked ezeket a ruhákat és tavasszal nem fogsz megsülni!

-Hát persze!-vettem el tőle az elsőt.-Még,hogy hálás-motyogtam.

Az első ruha egyszerűen borzasztó volt,szörnyen állt rajtam!

-Oké,amit most adok be szerintem nagyon jó.-egy kék pántos ruhát nyomott a kezembe.

Valóban tetszett,így a vállfán látva,de az előbb esetből okulva csak akkor mondtam véleményt,mikor felvettem.

-Na?-húztam el a függönyt.

-Nagyon jó-tapsikolt.-Vedd le gyorsan tudod mi a dolgod-mosolygott.

Mosolyogva néztem magam a tükörben.Tényleg nem volt rossz!

**Vasárnap**

Blancával tényleg érvágás vásárolni,egy halom szatyorral tértünk vissza a hotelba.

Első dolgom volt Sebastiant támogatni,láttam rajta,hogy ideges a mai nap miatt és igyekeztem bíztatni és megnyugtatni.

Meg sem lepődtem,hogy Ő már fent volt mikor én felébredtem.Félig-meddig már készen is volt!

-Seb!-ültem fel az ágyban.

-Jó reggelt!-mosolygott.-Hogy aludtál?-gyanúsan néztem rá.

-Én jól,de engem jobban érdekelne,hogy te hogy vagy!?

-Jól vagyok-bólogatott.-Izgulok és fejben is a pályán leszek.

-Ennek örülök-kúsztam előre és az ölelésébe bújtam.

Bármennyire is én támogattam Őt,kellett nekem az,hogy hozzá bújhassak és érezzem,hogy vigyáz rám.

-Szeretlek!-pusziltam meg az álla csücskét.-Tudom,hogy ma sikerülni fog!

-Csak egy kiesés állíthat meg-motyogta.

-Nem fogsz kiesni!-csóváltam meg a fejem.

A telefonom ébresztője zavart meg minket,ideje volt készülődnünk!

Seb valamit a laptopján babrált,addig én elvonultam a fürdőbe.

Zuhanyzás után kivasaltam a hajam és a megfelelő ruhák kiválasztása után egy szolid sminket is feltettem.

A biztonság kedvéért még egy fehér sálat is a nyakam köré tekertem és belebújtam a tegnap vásárolt fehér cipőmbe.Nagyon is tetszett ez a fazonú!

Bő egy órás készülődés után mondhattam azt Sebastiannak,hogy elindulhatunk.

-Gyönyörű vagy!-kulcsolta össze ujjainkat.

-Túlzol-mosolyodtam el.

-Nem,nem-rázta meg a fejét.

A mélygarázsban már várt ránk Tommi és Blanca.

Barátnőm elismerően bólintott mikor meglátta rajtam az új cipőmet,Ő beszélt rá és valóban kényelmes!

-Hogy vagytok?Milyen ez a nap,Seb?-mosolygott Blan.

-Jól,olyan,mint a többi-mosolygott.

Csak megforgattuk a szemünket,lesült róla,hogy azért dolgozik benne a feszültség.

Fél órás autókázás után érkeztünk meg a pályára.Sebastianék előre siettek,nekünk viszont volt időnk,így egy kávéért is elugrottam.

-Komolyan több fotóst állítanak rád,mint Sebre-nevetett fel Blan.

-Most merre van?

-Balra a fekete autónál-motyogta.-Integetsz neki?

-Haha!

Telefon csörgés zavarta meg beszélgetésünket,Heike neve állt a kijelzőn.Mosolyogva vettem fel.

-Szia Jázmin.

-Szia.

-Hogy vagytok?Ugye jobban vagy?Sebastian?Mesélj,kérlek!

-Jól vagyunk mindketten.Tagadja,de látszik rajta,hogy feszült.Bár szerintem ez csak az egészséges izgalom.-mosolyodtam el,majd felmutattam a belépő kártyámat.

-Ó,igen.Mi is izgulunk itthon!Lassan kezdődik is a felvezető műsor.

-Biztos vagyok benne,hogy ma világbajnokot avatunk-nevettem fel.

-Örülök,hogy ott vagy vele és tartod benne a lelket.Sokat számít neki ez biztos!

-Igen.

-És a baba?A betegséged ellenére Ő jól van,ugye?

-Az orvos szerint minden rendben vele,de még nem látott nőgyógyász.Majd,ha haza jutunk.

-Nem tetszik ez már annyira.Minél előbb menj el az orvoshoz!

-Úgy lesz,ígérem.

-Rendben.Mikor jöttök hozzánk?Jó lenne végre ltáni Titeket!

-Igyekszünk.Ha jól hallottam Brittától,akkor jövő hét utáni hétre terveznek Heppenheim-ba parádét.

-Nem hangzik rosszul.

-Még csak terv.Pontosat én sem tudok és már nem is osztják meg velem.

-Ja,igen.Értem.Ne legyél elkeseredve a munka miatt.Most már új feladat vár rád.

-Igen,tudom.A legszebb feladat-mosolyogtam,közben már a motorhome-ba is beértünk.

-Most már elköszönök.A végén kifizethetetlen lesz a telefonszámla.Öleld meg helyettem is Sebastiant és csiripelték a madarak,hogy egy meglepetés készül hozzá.

-Csak nem?A meglepetést véletlen nem Norbertnek hívják?

-Ó,honnan tudtad?-nevettünk fel.-De igen.Melanie beszélt vele és lassan a pályán lesz már.Jól bújtasd el.

-Úgy lesz.-mosolyogtam.-Szia Heike!

-Szia!

Az ebéd időt együtt tudtuk tölteni Sebastiannal és utána még egy kis időt,de a kötelező procedurák miatt nem volt túl sok időnk.Fél három fele pilóta parádé és onnan már nem volt megállás.

Mindenki rohangált a boxutcában,érezhető volt a feszültség a csapaton,de ez a nyugodt feszültség,hogy most már révbe érhetünk.

A fiúkkal pár szót váltottam,majd megkaptam a kis fülesem,amit most külön is kértem.Mindent tudni akartam!

Hiába próbáltam nyugtatni magam,hogy pole-ból remekül rajtol egyszerűen képtelen voltam leülni és úgy nézni a monitort.Fel alá járkáltam a kis szigeten és a fiúkat néztem,akik közben elhagyták a boxokat és a rajt rácsra indultak.Egy pillanatra összefonódott Christiannal a tekintetünk.Bátorítóan elmosolyodott,majd Ő is elhagyta a helyét Guillal együtt,mindenki a rajt rácsra ment.

-Te miért nem mész oda Sebhez?

-Nem hiszem,hogy jó ötlet lenne-ráztam meg a fejem.-Kizökkenteném a koncentrálásból.

-Még nem ült be!-bökött a monitorra,ahol épen Őt mutatták.

-Akkor sietnem kell!

Muszáj volt oda mennem hozzá!Percek alatt tettem meg a távot és kerültem ki a rengeteg embert.Sokan megnéztek,hogy mégis mit keres itt egy nő,akin nincs csapat ruházat,de most egyáltalán nem foglalkoztam velük.A média hamar felismert és készültek rólam képek,de csakis előre vittek a lábaim!

Először Tommi és Guil vett észre,elmosolyodtak,majd a finn megbökte Sebastiant.

-Ne haragudj,amiért ide jöttem,de muszáj volt jönnöm.Egyszerűen én nem vagyok nyugodt és félek,hogy valami történni fog veled.De bízom benned és tudom,hogy sikerülni fog!-hadartam el egy szuszra neki.

Nevetve ölelt át és puszit nyomott a homlokomra.

-Butaság volt egyedül elindulnom,de örülök,hogy itt vagy.Szeretlek-simított végig arcomon.

-Én is téged!-mosolyodtam el.

-Seb!A bukód!-figyelmeztette Tommi.

-Legyél nagyon ügyes!Egy jó két óra múlva találkozunk!-kacsintottam rá.-Akkor már bajnok leszel!

Bólintott,majd egy puszit adott a számra.

-Köszönöm-húzott magához,majd Christiannal együtt sétáltunk vissza a boxutcába.

-Meg tudja csinálni!-bíztatott.-Nem kell idegeskedned!Jól látom,hogy az ott Norbert?-bökött be a boxba.

-Igen.-mosolyodtam el.-Sebastian meglepetése!

-Nagyon fog örülni!-bólintott.

Pár perccel a kezdés előtt értünk vissza.Összetett kezekkel vártam,hogy felálljanak a felvezető kör után újra a rajt rácsra.

A lámpák felvillanásakor viszont már visítani tudtam volna,hogy ezt ne!Utáltam a rajtokat,az a tömény adrenalin...képtelen voltam elviselni!

Norbert kedvesen megszorította a kezemet és mosolyogva figyeltük a rajtot.

Kialudtak a lámpák,a levegő a tüdőmben rekedt,de jól rajtolt!

Ez sokat számított és tudta tartani a pozícióját.

Ahogy teltek a kanyarok még mindig izgatott voltam,aztán jött a kiírás,hogy vizsgálják Sebastian védekezését,ugyanis leszorította a fűre Jensont.Nem tetszett ez!De bíztam benne,hogy nem fogják ezért megbüntetni,hisz nem történt semmi baj!

Az a kevesebb,mint két óra maga volt a pokol és a mennyország!

Hol nevettem és repkedtem az örömtől,de voltak olyan pillanatok,mikor azt sem tudtam mi lesz.

Az utolsó körben már potyogtak a könnyeim és,ha Norbert nem ölel át szorosan biztosan a padlón kötöttem volna ki.

Nevettem és sírtam egyszerre,kegyetlenül potyogtak a könnyeim és nem tudtam abba hagyni,mert akármerre néztem eszembe jutott,hogy Világbajnok lett!

A fiúk többsége kirohant a pódium alá,de akik itt maradtak már pezsgőt bontottak és a lányok osztogatni kezdték a pezsgőt.

Én csak egy valakire vártam,akit csak jó háromnegyed óra után pillanthattam meg,de első a csapat.Mire mindenkin átrágta magát már Adriannal is váltottam pár szót,de a média is betömörült a boxba és hol egy kamerába hol egy fényképezőgépbe botlottam,ami egy idő után kellemetlen volt.

-Jázmin!-szólított le egy hölgy,ha jól láttam a ruháját,akkor angol tévétől jöttek.

-Igen?-pördültem meg.

-Válaszolna pár kérdésre?

-Persze.Szívesen-bólintottam.

-Tegeződhetünk?

-Kérni szerettem volna.-elmosolyodott,majd a kezét nyújtotta.

-Anabella Perkins.Joe-intett az operatőrnek.

-Itt állunk a Red Bull boxában és elmondhatom,hogy alig egy óra után hihetetlen a hangulat.Sikerült elcsípnünk az immár kétszeres világbajnok Sebastian Vettel menyaszonnyát.Jázmin elmondanád,hogy mit érzel most?Mennyire izgultál?Hogy élted meg ezt a két órát?

-Hűha.Sok érzés kavarog bennem,de nagyon büszke vagyok Sebastianra és a csapatra!Hihetetlen munkát végeztek,aminek most meg is lett az eredménye!Rettentően izgultam,a rajtok megélése sosem volt az erősségem-nevettem fel.-Nem tudom...még nekem is nehéz összeszednem a gondolataimat-csóváltam meg a fejem.

 -Hogy indult a mai napotok?Csináltatok valami különlegeset?

-Nem.Semmit-ráztam meg a fejem.-Szokásos rendszer szerint elkészültünk és jöttünk a pályára.

-Mi tervetek a téli szünetre?Igaz,hogy még négy futam vissza van,de azt hiszem nyugodtan mondhatom,hogy ez már csak formalitás lesz számotokra.

-Igen,számunkra már nincs tétje a többi futamnak.Nem igazán terveztünk még előre.Biztosan,hogy haza látogatunk a szüleinkhez és pihenni fogunk!

-Készültök a baba érkezésére is?-mosolyodott el.

-Igen,természetesen-nevettem el magam.

Most még ez a kérdés sem zavart.

-Köszönjük Szépen!Gratulálni szeretnék a világbajnoki címhez és a babához is-intett egyet,majd a férfi leemelte a válláról a kamerát.-Köszönjük,hogy válaszoltál!-mosolygott,majd kezet ráztunk.

-Nincs mit-igyekeztem udvariasan lerázni,hiszen egyre hangosabb lett körülöttem minden és kezdett kevés lenni az oxigén.

-Hát itt bujkálsz!-ragadta meg a derekamat és maga felé fordított.

Nem érdekelte semmi és senki,forrón megcsókolt és a hangos taps vihar sem zavarta meg,csak belenevetett a csókba.

-Hm,tetszik ez az üdvözlés-mosolyodtam el.-Annyira büszke vagyok rád!-öleltem át a nyakát és újabb csókra húztam.

-Szeretlek!-simogatta az oldalam.

-Van egy meglepetésem számodra-szakadtam el tőle.

-Igen?Micsoda?-mosolyodott el,amint meglátta az édesapját átölelte Őt.

-Büszke vagyok rád,fiam!-veregette meg a vállát.

A fiúk még hangosabbra tekerték a zenét és most már az egész pálya tőlünk zenghetett!Britta került elő a tömegből és mosolyogva ölelt át.

-Este lesz a csapat fotózás.Ugye jössz te is?

-Nem is tudom-vontam meg a vállam.-Én ebből már szeretnék kimaradni.

-Azt már nem!-hallottam meg a hangját.-Szeretném,ha Te is ott állnál!Neked is köszönhetem!-puszilt bele a nyakamba.

Végül leghátra álltam,hogy ne legyek nagyon látható.Tényleg úgy éreztem,hogy én már nem tartozok közéjük,mint eddig.Ezért is toltam inkább Brittát előre.Örültem neki,hogy Ő vette át a helyem és nagyon megbíztam benne.Eleinte féltem,hogy majd olyan nő lesz,aki odáig van Sebastianért és bepróbálkozik nála,na akkor nem tudtam volna otthon üldögélni.

Miután készült rólunk pár kép igyekeztem elslisszolni a tömegből.A fiúk már most sem voltak teljesen józan állapotban és hagyni akartam Sebastiant.

Ha észrevett volna nem érdekelte volna az ünneplés,azt pedig én nem akartam.Bőven van rá oka,hogy örüljön.

Norbert is éppen settenkedő üzem módban távozott,kicsit megijesztettem mikor mellé léptem,de együtt mentünk vissza a motorhome-ba,ami szinte üres volt!

-Nem vagy még fáradt?-nézett rám.

-Nem,még nem-ráztam meg a fejem.-Az adrenalin ébren tart-nevettem fel.

-Na igen.Azt hiszem Sebastian sem alszik ma-bökött kifelé.

-Kétlem.Lesz egy-két óra mire elszabadul-mosolyogtam.-Aztán,hogy a fiúk utána még mit terveznek-nevettem fel.

-Nem gond,ha itt hagylak egy kicsit?Megnézem a fiam-mosolygott,sütött róla,hogy rettentő büszke rá.

-Nem,dehogy.Menj csak nyugodtan-mosolyogtam.

Egy darabig nézelődtem a szobában,majd megkerestem a laptopom.Éreztem,hogy a facebook-os oldalam tele lesz üzenetekkel,de hogy ennyi..!

Csak intettem egyet és inkább a személyes profilomat néztem át.Ismerősök lepték el az üzenő falam,az első üzenet,ami kiszúrta a szemem Annáé volt.

„Yep,yep!Úristen! :D Rettentő büszkék vagyunk a sogira ;)Sok-sok puszit küldünk neki és ölelést!Vigyázzatok magatokra és valamikor toljátok le a seggeteket ;) :* Jelentem Anyu elsírta magát :D Apáék üvöltése szerintem Puláig is lehallatszott.Nagyon büszkék vagyunk rá!”

Végig nevettem az üzenetét és már pötyögtem is a választ.

„Átadom ;) Itt is mindenki büszke rá!Hihetetlen:D Azt hiszem még én sem fogtam fel..:)November elején haza akarunk menni :-)Jaj,istenem.Én is elsírtam magam :D Puszi:*”

Igyekeztem mindenkinek az üzenetére,ha csak pár szót is visszaírni,de válaszolni.Fel sem tűnt,hogy ezzel elszaladt már fél óra.

-Lássuk az oldalam akkor-mosolyodtam el.

Folyamatosan jöttek az üzenetek,de a legvégére tekertem,hogy onnan kezdjem.Az egész tele volt magyar üzenetekkel,de volt egy pár angol és német is.Ez lepett meg a legjobban,hiszen nem gondoltam volna,hogy külföldről is követnek.

„Szia! Hűha..nagyon büszke vagyok Sebastianra és a csapatra!Remek munkát végeztetek és walig hiszem el :D Végig bőgtem az utolsó köröket és most már kétszeres világbajnok!Add át gratulációmat neki :$”

Ezeket inkább már csak lájkoltam,soha nem végeznék vele,ha vissza is írnák.

„Hihetetlen!Egy igazi hős! :) Gratulálok! Nagyon büszke vagyok rá,az egész évad hihetetlen volt és most megcsinálta...Gratulálok Nektek!Sok boldogságot és vigyázz magadra.:) Meddig láthatunk verseny pályákon?

„Szia! Nagyon kedves vagy :) Át fogom adni neki :P Köszönjük szépen!Hát még két futamra jövök ki,a koreaira és az indiaira.:) „

Kezdett felmenni bennem a pumpa,hogy folyamatosan jöttek az üzenetek,az értesítések és a chat-en is megtaláltak.Első dolgom volt ebből kilépni,de a húgom akkor írt rám.

Szalai Anna: Hát te mit művelsz a gép előtt?

Szalai Jázmin: Hagyom a srácokat kint ünnepelni..nem nekem való már ez a tömeg és a rengeteg újságíró/fotós...:/

Szalai Anna: áháá..értem :) látom megrohamozták a rajongói oldalad..:D

Szalai Jázmin: igen..:) aranyosak,de soha az életben nem végzek az üzenetekkel,ha ilyen mennyiségben írnak..

Szalai Anna: a hírnév ára.xD Anya azt kérdezi,hogy november előtt nem is tudtok már haza jönni?

Szalai Jázmin: Nem,mert innen Koreába megyünk.Utána héten Milton Keynesben és Heppenheim-ban is parádézik Seb.Azutáni héten Indiába repülünk és utána már november eleje...:/

Szalai Anna: Ó,hát ez cink..:/ Akkor Anyunak bele kell törődnie.Milyen a hangulat? :P

Szalai Jázmin: hát igen..:$ nagyon jó :D Seb szobájában vagyok,de itt bent hallom a zenét és a kiabálást.:D

Kopogás zavarta meg a beszélgetésünket és Britta dugta be a fejét.

-Szia-mosolygott.-Nem zavarlak?

-Nem,dehogy.Gyere csak-csúsztam arrább a kanapén.-Mi újság?Hogy hogy nem vagy kint?

-Ezt én is kérdezhetném-mosolygott.-Kicsit túl sok már..-nevetett fel.-Én nagyon örülök neki,hogy Seb világbajnok lett,de ez a pezsgőzés..-csóválta meg a fejét.

-Én is ezért menekültem be,na meg az újságírók miatt.

-Ja,igen.Többen is szeretnének veled beszélni-motyogta.-Nem igazán tudtam lerázni őket.

-Ó,sztár leszek-nevettem fel.

Gyorsan bepötyögtem a húgomnak,hogy mennem kell,majd Brittával tartottam.

Azt hittem,hogy maximum egy-két ember fog a boksz előtt várni erre voltak hatan is.Megilletődve álltam eléjük,volt már dolgom újságírókkal,de akkor nem engem kérdeztek,hanem Sebastiant.

-Milyen érzés egy kétszeres világbajnok barátnőjének lenni?

-Menyasszonya-kotyogta be valaki,mire elmosolyodtam.

-Semmit nem változtat az érzéseimen,Sebastiant ugyanúgy szeretem és persze nagyon büszke vagyok rád!

-Hogy élted át a futamot?Nem féltél?

-Dehogynem!Az ember mindig félti a szerelmét,ha 300 km/h-val száguldozik.Nagyon izgultam és néha azért elsírtam magam-mosolyodtam el.

-Most,hogy Sebastian világbajnok lett,te pedig állapotos vagy úgy érezhetitek,hogy minden rendben van.

-Igen,valóban így érezhetnénk.De igazából a baba szobával sehogy sem állunk-nevettem fel és többiek is.

-Sorra jönnek a futamok és biztosan lesz külön programja Sebastiannak is,mikor tudtok haza menni Svájcba?

-Na,ez egy jó kérdés.Még én sem tudom.Korea után azért jó lenne.

-Mondtad,hogy még nincs kész a baba szoba.Tudjátok már,hogy milyen színre kell festeni?-burkolt kérdés,ez az!

Felnevettem.

-Nem,még mi sem tudjuk.

-Ennyire kicsi még a baba?

-Nem,egyszerűen csak nem jutottam még el az orvosomhoz.

-Meddig láthatunk futamokon?

-A következő két futamon leszek még jelen,utána már otthon maradok.

-Van rá esély,hogy a kisbabátokkal megjelenjetek egy-egy futamon?

-Talán.Amíg kicsi biztosan nem fogjuk hozni.Talán egy-két éves kora után.

-Biztos sokakban felmerül a kérdés,hogy milyen az életed Sebastian mellett.Ha éppen egy nyugodt hetetek van mit szoktatok csinálni?

-Bármilyen furcsa,de ugyanazt,mint a többi ember.Együtt megyünk boltba,otthon én végzem el a háztartást és ha hazaértünk azt hiszem Sebastiannak fát kell vágnia-nevettem fel.

-Nem sok mindent lehet tudni a családodról és a régi életedről.Elárulnál nekünk pár dolgot?

-Veszprémbe jártam középiskolába,Angliában éltem mielőtt a Red Bull-hoz kerültem volna.Van egy húgom és egy bátyám.

-Akkor mindketten nagy családból jöttetek.Szeretnétek több gyermeket is?

-Még nem beszéltünk erről.Előbb szeretném Őt megszülni-simítottam a kezem a pocakomra.

-Egy utolsó kérdést még!Kivel ápolsz jó barátságot a pilóta barátnők közül?

-Sajnos,eddig nem igazán tudtam barátkozni velük.De Catharine-nel és Gabival már tudtam beszélgetni.

Britta mosolyogva állt mögöttem.

-Nem is volt rossz-mosolyodott el.

-Igen,normális kérdéseket tettek fel.Örülök,hogy nem akartak mindenáron kihúzni belőlem mindent.

Nagy nehézségek árán megtaláltam Sebastiant a tömegben az édesapjával együtt és Christiannal.

Mosolyogva léptem melléjük és Seb rögtön átölelte a derekam,puszit nyomott a homlokomra,majd ugyanúgy beszélgetett tovább.

Érezhető volt rajta a pezsgő,de egyáltalán nem volt részeg.Christian pár perc után hagyott minket,majd Tommi és Blanca került elő,akik Norbertet tartották szóval.

-Nagyon szeretlek-simított végig arcomon,teljesen elvesztem gyönyörű szemeiben.

-Én is téged-bújtam közelebb hozzá.

-Nem vagy fáradt?

-Nem-ráztam meg a fejem.-Még maradhatunk.Kicsit fellógtam facebook-ra és rengetegen küldtek üzenetet,hogy büszkék rád.Majd megmutatom,jó?

-Oké-mosolyodott el.

-Mennyi az idő?

-Fél három.Biztos nem akarsz visszamenni?

-Nem akarom,hogy miattam ne tudj ünnepelni.

-Butaság.Mindenki tudja,hogy fontosabb vagy nekem.És már mindenkivel koccintottam-nevetett fel.

-Na szép!Mindenkivel?-mosolyodtam el.

-Na,jó.Nem mindenkivel...de egy rossz szavuk sem lehet.