Százhuszonnyolcadik fejezet

 Sziasztok! :)

Hát a részről csak annyit mondanék,hogy valamivel vidámabb,mint az előző!

Köszönöm szépen az előző részhez az 5 kommentet,nagyon aranyosak vagytok! És persze a pipákat is köszönöm.

Hihetetlen jól esik :-)

Én ezzel a résszel kívánok nektek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Frohe Ostern,Happy Easter!

Remélem holnap még tudok jelentkezni! ;)

Puszi :* ♥

 128.fejezet

Reggel Seb felébresztett a matatásával,de nem is bántam igazából.

Elmentem lezuhanyozni,már sokkal jobban éreztem,de azért bevettem a gyógyszerem!

És szerda óta most először öltöztem fel normálisan és nem pizsamában csoszogtam egész nap.

Együtt megreggeliztünk,majd Tommiék is beestek.A fiúknak el kellett indulniuk,de kicsit örültem,hogy Blancával maradhattam.

Ő legalább nem vizslatott olyan szemekkel,mint Sebastian.

-Látom jobban vagy már,de lehangoltnak tűnsz..és nem a betegséged miatt.

-A vesémig látsz?!

Mosolyogva bólintott.

-Elmondod?

-Tegnap Anyu felhívott,hogy a Nagyit bevitték a kórházba.

-Úristen!-kapta a szája elé a kezét.-De ugye jól van?De miért..mi történt?

Blancának a Nagyi olyan volt,mint a saját nagymamája.Rengeteg jött hozzánk ünnepekkor és olyankor Ő is ugyanúgy szeretve volt,család tagnak számít!

-Nem tudom-csóváltam meg a fejem.-Anya azt mondta,hogy hív,ha tud valamit,de szerintem bealudtak.-motyogtam.

-Mennyi lehet ott az idő?

-9 órával vagyunk előrébb.Szóval ott éjfél van-húztam el a szám.

-Akkor fel sem tudod hívni őket?

-Megpróbálom a bátyámat-nyúltam a készülékért.

Hiába hívtam háromszor a telefon csak kicsöngött.

Remek!

-Semmi-ráztam a fejem.-Majd csak hívnak,nem idegeskedett.

-Ne is!A kicsi miatt főleg-mosolyodott el.-Biztosan minden rendben van.Ha nagy baj lenne már szóltak volna.

-Igen,ebben igazad van.-kicsit megnyugtatott a tudat,hisz Blancának igaza van!

-Mit csináljunk?

-Gossip Girl?-egyszerre húztuk a szánkat,elmosolyodtunk.

-Akkor ez kilőve!Mikor kezdődik a szabadedzés?

-Délben.Addig még van bő három óránk!

-Csináljuk meg a facebook oldalad-mosolygott.

-Na,ez egész jó ötlet!

-Gyors visszaugrok a szobánkba,mert ott felejtettem a telefonom.

-Telefon függő!-motyogtam,csúnya nézéssel gazdagodtam.

Először a személyes profilomat csináltam meg,hogy a családom ne kapjon szívrohamot,Anna is kiborult hát még a többiek.Közeli család tagokat bejelöltem,majd az oldalnak álltam neki.Ez már percek alatt kész lett.

Meg sem lepődtem,hogy három óra alatt sikerült ötven lájkolót szereznem.

-Hihetetlen,hogy ennyien szeretnek!-mosolygott Blanca.

-Igen.Gondolhatod,hogy nekem mennyire furcsa.Pedig csak tettem a dolgom Sebastian mellett-vontam meg a vállam.

-Kérdés!-visított fel Blan.-”A sajtóban az a hír járja,hogy kisbabátok lesz.Ez igaz?Szeretném tőled hallani,nem igazán hiszek a sajtónak és eddig rólad sem lehetett olyan képet látni,ami ezt bizonyítaná.Remélem válaszolsz nekem és nem vagyok tolakodó”.Ez kedves-jegyezte meg.

-Igen-mosolyodtam el és már pötyögtem a választ is.

„Szia!Örülök,hogy nekem írtál és nem hiszel el mindent a médiának,de ez igaz!Állapotos vagyok!:)”

Annyira leragadtam a válaszolgatásoknál és nagyon jó érzés volt,ha csak így is,de beszélni a rajongókkal.Fel sem tűnt,hogy elkezdődött már az első szabadedzés.

Képtelen voltam letenni a laptopot,annyi kedves kérdés érkezett.

„Szabad tudni,hogy hányadik hónapban vagy?Kisfiú vagy kislány lesz?Olyan jó lenne egy pici Seb!:$ „

„Nagyon kedves vagy!:)Ezt nem szeretnénk elárulni,titok:P A nemét mi sem tudjuk még.Pici Seb,hm ;)”

„Olvastam egy olyan cikket,hogy most Walchwilben éltek,de költözni akartok.Igaz a hír?Ha igen hova tervezitek a költözést?Nagyon örülök,hogy kisbabátok fog születni?Azért azt megtudhatjuk,hogy nyári baba lesz vagy tavaszi?

„Igen,jelenleg Walchwilben élünk.Még nem tudjuk,hogy hova fogunk költözni.Részben a pici miatt is.Hááát..:$Maradjunk annyiban,hogy ez titok,jó?:)

-Leteszed még ma azt a laptopot a kezedből?-nevetett fel Blan.-Amióta válaszolgatsz a kérdésekre csak mosolyogsz.

-Bocsi.De olyan kedvesek-mosolyodtam el.-Jól esik,hogy kérdeznek.

-Értem én,de a drága vőlegényed a harmadik helyen végzett.

-Vége is lett?Basszus!-sóhajtottam fel.-Nem láttam belőle semmit-biggyesztettem le a számat.

-Nem volt túl érdekes,de az már durva,hogy az sem tűnt fel,hogy Seb a falnak csapódott.

-Igen?Blanca!

-Nyugi,nem lett semmi baja!Még az autónak is alig lett baja!-mosolyodott el.-Viszont én éhen halok.

-Én is-pirultam el.-Valami édeset kívánunk!-mosolyogtam.

-Na azt én is!-mosolygott.-Lemenjünk az étterembe vagy hozassam fel?

-Ö..hozassuk fel inkább,jó?

Tényleg nehezen szakadtam el a laptopomtól,függő leszek a következő hónapokban az biztos!

„Először is gratulálok a kisbabához!:) Veletek együtt örülök! Nagyon szeretem Japánt,a kultúrájukat..Hihetetlen ország.Te most ott vagy,mi a véleményed az országról?Milyen a hotel?:$ Most mit csinálsz?Kint vagy Sebastiannal a pályán?Mellesleg nagyon ügyes volt!Gratulálok neki!

„Köszönjük szépen!Kedves vagy:) Valóban hihetetlen ország! Japán hihetetlen..az épületek,az emberek nagyon kedvesek.De nagyon nehéz a nyelv! De megértem,hogy szereted.:) A hotel tökéletes :P Most is itt vagyok,sajnos szerdán elkaptam egy betegséget,így nem tudtam Sebastiannal menni a pályára.Átadom neki,amit visszaért! ;)

-Jázmin!Már megint?-nevetett fel Blan.

-De olyan kedvesek!És annyi kérdést kapok,még van vissza öt!Kedvesek és tök normális kérdéseket tesznek el!

-Ó,istenem-huppant le mellém.

„Sebastian biztosan világbajnok lesz vasárnap!Előre is gratulálok neki!Terveztek valamilyen parádét?Ha igen merre?:) Gratulálok a kisbabához!Biztosan nagyon aranyos lesz.Gondolkodtatok már neveken?:)”

„Remélem én is,hogy vasárnap világbajnok lesz ;) Köszönjük! Hát én erről már nem tudlak tájékoztatni.:$ Sebastiannak új sajtósa van.Még nem gondolkodtunk neveken,de nem is szeretnénk elárulni.:$”

-Ez volt az utolsó-léptem ki a facebook-ból.

-Csoda!-nevetett fel barátnőm,majd abban a pillanatban kopogtak.-Biztos az ebédünk!Már kopognak a szemeim és porzik a vesém.

-Azért ne túlozz-nevettem fel.

Jó kedvvel fogyasztottuk el az ebédet,kicsit nassoltunk is.Eper tejszínhabbal és édes keksz.

A két edzés közötti szünetben Sebastiannal is tudtam beszélni,bár csak pár percre,mert mindenki rá volt kíváncsi.

Négykor kezdődött a második szabadedzés,ezt már szerettem volna követni,de közben igyekeztem a családból valakit elérni.

Lehetetlennek tűnt,végül Brittanyt hívtam fel,pár csörgés után meghallottam a hangját.

-Szia.Jázmin vagyok!

-Szia.

-Nem tudtam senkit elérni.Tudsz valamit a nagyiról?

-Ó,basszus.Senki nem figyelt a telefonra.Ne haragudj.Igen,este tízkor engedték haza.A kórházban is elesett azért tartották bent,belilult a szeménél,de nem tudom-sóhajtott fel.-Senki nem tud semmit mondani.

-Ugye nincs nagy baj?Brit..

-Ne izgasd fel magad!Adom Anyukádat,jó?

-Igen,persze.Köszönöm!-szipogtam.-Anyu!

-Kicsim!Nem kell izgulnod,vigyázunk a nagyira!Gyógyszereket szed,ami kiüti,így egész nap csak alszik.Biztosan haza akarsz így jönni?

-Anya!-rivalltam rá.

-Tudom,hogy itt szeretnél lenni,de Jázmin...neki ezzel nem lesz jobb.

-Megyek és kész!Nem tudnák így Koreába menni-sóhajtottam fel.

-Látom nem tudlak lebeszélni erről.Örülnék,ha valaki elkísérne.Nem jó,hogy 3 hónapos terhesen egyedül akarsz repülni.

-Meglátom Anyu,hogy tud-e valaki jönni velem.De én mindenképpen megyek!

-Tudom-sóhajtott fel.-Majd hívj,ha repülőre ültél.

-Rendben.Puszilok mindenkit!

-Na?Jobban vagy a Nagyid?

-Nem tudják-csóváltam a fejem.-Folyamatosan alszik a gyógyszerek miatt.Anyu le akart beszélni róla, hogy haza menjek.-motyogtam.-Szerinte nem jó,ha egyedül repülök.

-Igaza is van!-bólogatott.-Mi lenne,ha..?Ha veled mennék?-nézett rám.

-Komolyan?

-Persze,de csak,ha nem zavarok.

-Hidd el,hogy nem fogsz!Tudod,hogy család tagnak számítasz!-öleltem át.-Komolyan eljönnél velem?

-Igen!Így is régen voltam már nálatok,igaz,hogy nem így terveztem-húztam el a száját.

-Köszönöm!-nyomtam puszit az arcára.

-Mindenki nyugodtabb lesz így,hogy veled leszek-mosolyodott el.

-Igaz-jutott eszembe Sebastiant.

Nyugodtan néztük végig a második szabadedzést,már amennyire én nyugodtan tudom nézni az edzéseket.Blanca csak nevetett rajtam mikor Sebnek drukkoltam a körén.Szerencsére most nem csúszott ki,épségben maradt az autó.

Fél hatkor intették le a második szababedzést.

Blancával úgy döntöttünk,hogy nem várjuk meg a fiúkat,mert biztos lesz egy-két óra mire visszaérnek.

Könnyed vacsorát kértem,a délután nassolás után úgy éreztem,ha így folytatom gurulni fogok!

Nő egy óra után estek be a fiúk.

Mindketten vidámak voltak és mosolyogtak,de láttam Sebastian arcán,hogy kimerült.

-Szia!-köszöntöttem csókkal.-Ügyes voltál!-pipiskedtem,hogy egyáltalán elérjem.

-Köszönöm!-ölelte át a derekam.

Tommiék két-három perc után elmentek a saját szobájukba.

-Ettél vacsorát?-dobálta le magáról a ruháit.

-Igen.Te?

-Még kint a pályán.Közös zuhany?-húzott magához és a nyakamba csókolt.

-Hm.Nem is tudom..-incselkedtem vele.-Szabad ilyet nekünk?

-Ha már úton a pici,talán igen!-vigyorgott pimaszul.

A telefon csörgése zavart meg kettőnket.

-Ez nem az enyém!-néztem Sebastianra.

Sóhajtva kereste elő a nadrágja zsebéből a telefonját.Anyukája hívta.

Pár szót én is váltottam Heikevel,megnyugtattam,hogy minden rendben velünk és igyekszünk ebben a hónapban Heppenheim-ba utazni.

-Szóval..?-somfordált vissza mellém.

-Engedsz forró vizet?-simítottam végig csupasz mellkasán.

-Ha csak ezen múlik.-vigyorgott.-Mellesleg általában vízben fürdenek.

-Pimasz vagy!-dobtam utána a díszpárnát.

-Nem talált-dugta ki a nyelvét és eltűnt a fürdőben.

-Legközelebb találni fog!-mosolyodtam el.

Sosem voltam szégyenlős Sebastian előtt,de ahogy nőtt a pocakom egyre többször kértem,hogy ne nézzen ennyire.

A pocakom gömbölyödött és lassan ott fogunk tartani,hogy nem fogom látni a saját lábamat!

-Ugye most nem kérsz meg,hogy elforduljak?-nézett rám,Ő már a nagy kádban ücsörgött.

-De...annyira-motyogtam.

Hirtelen kiszállt a kádból és elém állt.

-Szeretlek!A mi kisbabánk növekszik a pocakodban!Számomra most is nagyon gyönyörű vagy!-cirógatta az arcomat.-Nem kell szégyenlősnek lenned-fogta meg a pólóm szegélyét.-Szeretlek!-nyomatékosított a szavait egy vér forraló csókkal.

Engedelmesen hagytam,hogy lehúzza rólam a pólót,hatalmas puszit nyomott a pocakomra és kigombolta a farmeromat is.

Kicsit lazábban szálltam be a kádba és mellkasának dőltem.Kezét rögtön a pocakomra csúsztatta és lassan simogatta.