Százhuszonhetedik fejezet

Sziasztok! :)

Meghoztam a következő részt.Nem mondom,hogy nagyon boldog rész lett.Többen is írtátok,hogy kicsit unalmas lett a rész.Részben azért,mert most,hogy jön a baba gondoltam a nyugis részeknek örülnétek.De úgy látom nem.Hát jó ;)

Lesznek még fordulatok a történetben,de meg kell jegyeznem,hogy nem szeretném a végtelenségig húzni..:$

Köszönöm szépen az előző részhez a sok pipát és a 3 kommentet! :) Nagyon aranyosak vagytok! :)

Remélem ehhez a részhez is kapok párat :P

A másik pedig:

HAJRÁ SEBASTIAN! :D

Aki izgul tegye fel a kezét.xD

Tegnap úgy visítottam az időmérő után,mint egy kismalac..remélem ezt ma is megtehetem! ;)

#GoSeb #GoMark #GoRedBullRacing :D

Twitter láz..:)

Na,de megyek is mielőtt kiküldtök az űrbe.:$

Puszi :)     

 

 127.fejezet

Szerdán már morogva jelentettem ki,hogy utálom Japánt.Estére belázasodtam és még a hangom is elment.Tommi vizsgált meg először,de Sebastiant ez sem nyugtatta meg és orvos hívtak.Vele már nem tudtam megbeszélni,hogy nem kell annyira elmondani az igazságot,mert akkor Seb a héten nem enged ki a szobából.

-Ez megfázásnak tűnik-nézett rám az orvos.-Írok fel gyógyszereket,ezeket szedje rendesen és a hétvégére már nem lesz semmi baja.

-Hétvégére?!De nekem holnap ki kell mennem a pályára!

-Biztos,hogy nem!-rivallt rám Seb.-Mi az,hogy kell?Neked most meg kell gyógyulnod!-nézett rám nagyon csúnyán.

-Persze,ne is foglalkozz vele én mit akarok-morogva fordultam át a másik oldalamra,biztos,hogy elengedte a füle mellett.

Valamit beszéltek még oda kint,majd csak Seb jött vissza a szobába.

-Ugye tudo..

-Nem érdekel!-vágtam közbe és a fejemre húztam a takarót.

-Nagyon gyerekes vagy.

-Nem érdekel-motyogtam.

-Elárulod,hogy miért duzzogsz?-kisebb csata alakult ki köztünk,ugyanis felakartam húzni a takarót,de én görcsösen rángattam lefele.

Végül Ő győzött és betudott mellém feküdni,majd fejünkre húzta a takarót.

-Most jobb?-bólintottam.-Szóval?-nézett rám.

-Ki akarok menni a pályára-rúgtam egyet a lábammal.

-Kijössz majd legközelebb-vonta meg a vállát.

-De én most akarok!A hétvégén világbajnok leszel és nem itt akarok ücsörögni!-sóhajtottam fel.

Elmosolyodott és puszit nyomott a homlokomra.

-Ha jobban leszel kijössz vasárnap.De ezért nem kell hisztizned.

-Nem hisztiztem-motyogtam.

Ferdén nézett rám,majd felnevetett.

-Annyira..-tettem hozzá somolyogva.-Álmos vagyok-sóhajtottam fel és a takarót is lelöktem a fejünkről,utáltam így lenni.

-Beteg vagy és még vitatkoznod is kellett.Tommi mindjárt hozza a gyógyszereidet,addig fent tudsz maradni?

-Ühüm.Addig lezuhanyozok.

-Majd én csinálok neked forró fürdőt,jó?-csókolt meg.

-Köszönöm-fontam kezemet nyaka köré.-Szeretlek!-suttogtam fülébe.

-Én is-mosolyodott el.

Öt perc után jött vissza Sebastian.Úgy éreztem magam,mintha fejbe rúgtak volna,szédölögve mentem be a fürdőbe.

Fél óráig áztattam magam és élveztem a forró fürdőt,amit Seb jázmin illatú habfürdővel spékelt meg.

Hallottam kint Tommi hangját,így kiszálltam a kádból és magam köré tekertem a puha köntöst.

-Akkor megyek is-köszönt el Tommi,mikor észrevett.-Jázmin-mosolygott.-Holnap átjön Blanca,hogy ne legyél egyedül.

-Oké-mosolyodtam el halványan.

-A gyógyszereid ott vannak az asztalon.És ha lehet igyál sokat és kerüld az itteni kajákat.

-Úgy lesz-bólogattam,de rögtön megbántam.

Rázkódott a fejem.

Gyorsan bevettem a gyógyszereim,elszürcsöltem egy forró teát,majd bebújtam az ágyba.Nem sokkal később Seb is csatlakozott hozzám a laptopjával együtt.

-Blogolsz?

-Igen,most már illene jelentkeznem.Nem akarsz aludni?

-Nem vagyok most annyira álmos és nem rossz a film-böktem a tévére.

-Szerelmes vígjáték-nevetett fel.

-Ne szóld le!-csaptam meg a meztelen combját.

-Hé!Ez csípett..és nézd!-mutatott a combjára.-Ott maradt a kezed nyoma!Erőszakos nő személy!-csóválta meg a fejét és felnevettünk.

-Te szegény-sóhajtottam fel színpadiasan.

***Csütörtök**

Nem kellett korán kelnünk,főleg nekem,de mégis nyolckor kidobott az ágy.

Szipogtam,bedugult az orrom és vert a víz.Borzalmasan éreztem magam!

Nem,hogy javultam volna még rosszabbul éreztem magam!

-Seb!-motyogtam és finoman oldalba böktem.

Rögtön kipattantak a szemei és aggódó pillantásokat vetett felém.

-Rosszul vagy?-tette kezét a homlokomra.-Kicsim!-sóhajtott fel.-Nagyon forró a homlokod!

-Nem érzem jól magam..nagyon nem-töröltem meg a szemem.

Könnyeztem remek..

Utáltam beteg lenni,amúgy is,de ilyenkor még ráment a szememre is.

-Hol a szemüveged?-nézett rám Seb.

-A bőrönd legkisebb cipzáros részében.

-Tessék.Mindjárt jövök szólok Tomminak és az orvosnak.

-Jó-sóhajtottam fel és visszadőltem az ágyba.

Pár perccel később nyitott be Tommi és Blanca a szobába.

-Jázmin-huppant le mellém barátnőm.-Vettél már be gyógyszert?

-Nem-motyogtam.-Szétmegy a fejem.

-Mérjük meg a lázad!-nyújtotta Tommi a lázmérőt és egy pillanatra eltűnt a fürdőben.

Vizes törölközővel tért vissza.

-Csak azt ne!-próbáltam tiltakozni.

-Pedig muszáj lesz!-nyitott be Seb és mögötte ott volt az orvos.

Száj húzogatva engedtem meg,hogy rám tegyék a hideg törölközőt.

-38,2-rázta meg a fejét Blanca.

-Tegnap nem volt ennyi!-jegyezte meg az orvos,majd elkezdett megvizsgálni.-Erősebb gyógyszereket írtam fel,ha ez sem viszi le a lázát,akkor kórházba szállítjuk.

-Ez most komoly?-rendesen rám hozta a frászt!

-Igen!Ezzel nem szabad játszani.Várandós,így nem csak magáért felel.Ha rosszabodna az állapota szóljanak azonnal,de este még visszajövök!

-Köszönjük-fogott vele kezet Seb.

Megkaptam a gyógyszereimet és a gyógyszereknek köszönhetően hamar elnyomott az álom.

Blanca végig mellettem volt és cserélgette a törölközőt.

Ebéd körül ébredtem fel.Sebastianék már nem voltak itt.Blanca a fotelban ült és a telefonját nyomkodta.

-Szia-nézett rám mosolyogva.-Beszéltem Anyukáddal.Puszilnak és aggódnak miattad,de megnyugtattam őket,hogy vigyázunk rád.

-Rendben-halvány mosolyt eresztettem meg.

-Éhes vagy?Hozatok fel finom húslevest,ha szeretnél.

-Igen,az jól esne.Addig lezuhanyozok.

-Rendben.Aztán,ha szeretnéd nézhetünk valami filmet-kacsintott.

Szerettem,ha Blanca velem van mikor beteg vagyok.Nem úgy kezelt,mint egy nagy beteget.Próbált jó kedvre deríteni és nem követelte folyamatosan,hogy aludjak.Ilyenkor szoktunk rengeteg filmet megnézni,Őt érdekelte én pedig könnyebben elaludtam rajtuk.

Mire végeztem a zuhanyzással és átöltöztem már fent is volt az étel kocsi.Nem csak a levesem volt rajta,hanem rengeteg étel és édesség.

-Csoki?-mosolyodtam el.-Gondolat olvasó vagy.Ép erre vágytam.

-Na!-nevetett fel.-Most nézem az adatlapod és el vannak árasztva kérdésekkel.Én a helyedben félnék és megszüntetném a facebook-os oldalad,mert be fog sokallni.

-Mondasz valamit-sóhajtottam fel.-De ki fognak akadni  a rajongók-húztam a számat.

-Csinálsz másikat,egy oldalt magadnak,ahol a rajongók tudnak követni.A másiknál meg csak az ismerőseidet igazolnád vissza-vonta meg a vállát.

-Milyen okos vagy-mosolyodtam el.-Meg is csinálom a mai nap.Máskor úgy sem lenne rá időm.

-Oké,de előtte együnk és keressünk valami filmet,mert ettől a sok japán jeltől és hangtól kiakadok.

-Gonosz vagy!-nevettem fel.

Végül inkább sorozat mellett döntöttünk,az tovább kitart.

Gossip Girl.

Már régebben is terveztük,hogy megnézzük,de sok minden közbejött..

Míg Blan a tévé és a gépe összekapcsolásával szenvedett én beléptem Seb gépjéről a facebook-ba.

Meg sem lepődtem a több száz értesítésen és az üzenetek illetve megjelölések is meghaladták a százat.

-Hosszú lesz a mai nap!-sóhajtottam fel.

-Na?-nézett a monitorra Blanca.-Sok szerencsét!-nevetett fel.-Ez az!.-tapsolt mikor a tévén megjelent a Gossip Girl felirat.

Érdekes kérdéseket kaptam..

A legtöbb inkább arról szólt,hogy milyen Sebastiannal élni,mit csinálunk szabadidőkben és,hogy milyen a családja.

Voltak,akik már inkább ezen is túl léptek és a hálószobás dolgokra lettek volna kíváncsiak,természetesen ezekre nem is válaszolta.Aztán a gonosz kérdések sem maradtak el.Voltak,akik támadtak,de ezekbe inkább bele sem olvastam.

Akik normális kérdést tettek fel válaszoltam nekik és leírtam,hogy törlöm ezt az oldalam.

Nem meglepő módon az első éved végénél jártunk mikor az összes levélen átrágtam magam.A megjelölésekbe bele sem néztem.

Blanca segítségével töröltem az oldalt,de annyira kimerített ez az egész és már fájtak az ujjaim,így inkább az újra regisztrálást elhalasztottam.

A sorozat nézést is befejeztük és fél öt fele aludtam el újra.

**

-Bevette a gyógyszereit?

-Igen.Szerintem már jobban van.Most alszik,de fel kéne ébreszteni megmérni a lázát.

-Evett is?

-Igen.Egész jól.

Halk léptek,majd besüppedt mellettem az ágy és egy finom kéz simult az arcomra.

-Kicsim-suttogta a fülembe.

-Ühm.jó-motyogtam.

Lassan nyitogattam ki a szemeimet,még tudnák aludni.

-Álmos vagyok-jegyeztem meg.

-Megmérjük a lázad és beveszed a gyógyszereid.Utána visszaaludhatsz-mosolygott rám Seb.

-Mi volt ma kint?

Fej csóválva néztek rám mindhárman.

-Most mi van?-köszörültem meg a torkom.-Ugye nem volt semmi gond?Britta?

-Hé-ült vissza mellém Seb.-Nem kell semmiért aggódnod.Minden rendben ment-mosolyodott el.-Britta nem sokára benéz,legalábbis azt mondta.-nyújtotta a poharat.

-Jobban érzed magad?-nézett rám Tommi és a gyógyszeres dobozokat forgatta a kezében.

-Igen.Már nem fáj annyira a fejem.Már jobb!-erősítettem meg magam.

-Ennek örülök-nyomott puszit a homlokomra Sebastiant,majd a lázmérőt nyújtotta.

-Már csak 37,8-adtam a kezébe a lázmérőt.

Nekem nem hiszi el csak úgy..

-Így még van esély rá,hogy vasárnap kint legyél-próbált bíztatni Tommi,de ez engem valahogy nem nyugtatott meg.

-Persze.-fortyogtam magamban.-És holnap meg szombaton?Már hülyét kapok ettől a szobától-fakadtam ki.

-Most pihenned kell-húzta a nyakamig a takarót Sebastian.

Halk kopogás,Blanca lépett ki az előtérbe.

-Sziasztok-dugta be a fejét Britta.-Szia Jázmin!Hogy vagy?

-Szia.Jól lennék,ha nem tartanának fogságban-húztam a szám.-Mintha valamilyen cirkuszi állat lennék-sóhajtottam fel.

Mindenki felnevetett a szobában.

-Nem is vagy te annyira rosszul,ha van erőd morogni-jegyezte meg Tommi nevetve.

-Na ugye!-néztem Sebre.

Fej csóválva lépett el mellőlem és elpakolta a gyógyszereket.

-Menthetetlen-motyogtam,mikor a telefonhoz lépett.

-Hallottam!-jegyezte meg.

-Tudod,hogy nem csak rád kell már vigyáznia-ült le mellém Blanca és Britta is oda húzott egy széket.

-Tudom,de látod,hogy jól vagyok-vontam meg a vállam.

-Azért vagy még lázas.Ha holnap is fekszel lehet,hogy ki tudunk menni az időmérőre-mosolygott.

Tíz perc múlva ért fel az orvos.Ő is megerősítette,hogy jobban vagyok,de holnap még mindenképp a hotelban kell maradnom és,ha lemegy a lázam kimehetek szombaton a pályára.

Fölényes mosollyal néztem Sebastianra,mikor visszaért a szobába.Mindenki elment a saját szobájába,hiszen már későre járt.

-Ne nézz így!-figyelmeztetett.

-Most miért?-nevettem fel.

-Nem túlzottan örülnék,ha szombaton kijönnél!-dobta el a farmerját.

-Csak akkor megyek ki,ha tényleg nem lesz lázam!-próbáltam meg nyugtatni.

-Tudom,de a kicsi-bújt be az ágyba és kezét a hasamra csúsztattam.

-Remekül van-mosolyodtam el.

-Mikor kell ultrahangra mennünk?

-November 4.

-Az majdnem egy hónap!-húzta a száját.

-Október 31-re kaptam,de eltetettem péntekre,mert jó lenne haza utazni-motyogtam.

-Rendben-bólintott.

Fél tíz lehetett mikor megszólalt a telefonom.

Anya neve állt a kijelzőn,így ijedten vettem a kezembe a telefont.

-Szia Anya.

-Szia Kicsim.Hallottam,hogy beteg vagy.

-Igen,de most már jobban érzem magam.

-Ennek nagyon örülök!Anna szólt ma este,hogy törölted magad nem is tudom miről..

-Igen,de csak egy kis időre.Szólhatsz Annának,hogy nem kell aggódnia-mosolyodtam el.

Csend..

-Anya!

-Igen?

-Baj van ugye?-felsóhajtott.

Könnyek szöktek a szemembe.Biztos!

-A nagyit délután elvitték a kórházba-ráharaptam az alsó ajkamra.

-De..de miért?Ugye jól van?Nincs baj,ugye?Anya!-potyogtak a könnyeim.

Seb ijedten nézett rám és hátulról átölelt.Próbált megnyugtatni.

-Nem tudunk még semmit.Apád és Balázs vannak vele,de még vizsgálják.

-De mi történt?

-Tegnap is többször elesett,de ma már a fürdőkád és a wc közé is beesett.A mentősök megmérték a vércukrát,16 fölött volt.

-Úristen!Az nagyon magas!Amint tudok haza megyek!-jelentettem ki.

-Kicsim nem kell!Maradj csak Sebastian mellett.

-Ugye ezt te sem gondolod komolyan?-akadtam ki.-Legközelebb csak Mindenszentekre tudnánk menni.

-De jövő héten Sebastiannak versenye van!-kötötte az ebet a karóhoz.

-Megfogja érteni!Hétfőn repülőre ülök,de előtte még haza kell mennem Svájcba.

-Nem tudlak lebeszélni róla,ugye?

-Nem!-csóváltam meg a fejem,de úgy sem látta.

-Rendben.-sóhajtott fel.-Szólj,majd,hogy mikor indulsz Budapestre és felküldöm a bátyádat eléd.

-Rendben.De hívj,ha hazaértek már a Nagyival.

-Ez csak természetes!Vigyázz magatokra!

-Szia Anya-köszöntem el tőle.

Sóhajtva nézegettem a készüléket.Letöröltem a könnyeim és igyekeztem megnyugtatni magam.

-Mi történt?-suttogta Seb.

-A nagyit kórházba vitték-olyan nehéz volt kiejteni.-Hétfőn Svájcba repülők és onnan haza.

-Nagyon vigyázz magatokra,jó?-simított végig hasamon.-És mindig hívj!

-Úgy lesz!Nagyon félek-szöktek újra könnyek a szemeimbe és arcomat a mellkasába fúrtam.

-Nem kell.Nem lesz semmi gond!A nagyanyád erős nő!-simogatta a hátamat.

-Tudom-szipogtam.

-Próbálj megnyugodni!Visszafeküdjünk?

-Igen-bólintottam.

Nehezen tudtam elaludni.Folyamatosan a nagyi járt a fejemben és a nagypapa!Igyekeztem a rossz gondolatokat elűzni,de valahogy midig visszaszöktek a fejembe.Nem bírnám ki!