Százhuszonötödik fejezet

125.fejezet

 

Nevetgélve sétáltunk át négyen a boxba.Mondanom sem kell,hogy elég rendesen megnéztek minket.Seb már magánan nagy számnak számított,de most,hogy mellette sétáltam én is pillanatok alatt bekerítettek minket.

Nem is tudom honnan került ide hozzánk Britta,de a lehető legjobbkor jött.

-Nem válaszolnak egyetlen egy magánéleti kérdésre sem!-nem néztem volna ki belőle,hogy ilyen erélyes is tud lenni,de ide most ez kellett.

-Valami titkolni valójuk van esetleg?

Na itt kapott el az ideg...nagy levegőt vettem,hogy ne forduljak meg és üvöltsem le a fejét.

Seb erősebben fogta meg a kezem és maga után húzott,de az Ő testtartása is elárulta,hogy nem éppen nyugodt.

-Ne idegeskedjetek miattuk!-nézett ránk Britta.-Csak el akarják érni,hogy valami kicsússzon a szátokon-magyarázta.

-Igazad van-motyogta Seb.-Jól vagy?-simított végig arcomon.

-Persze,de nem is nekem kell fél óra múlva pályára gurulnom.-forgattam meg a szemem.

-Én jól vagyok.Nem lesz semmi baj.

-Rendben,legyél ügyes-nyomtam puszit arcára.

Végig simított még a pocakomon,majd az autó felé indult meg.

-Olyan édesek vagytok!-alighogy leültem Blan mrllé már áradozott is.

-Köszönjük-nevettem fel.-Ti sem panaszkodhattok-kacsintottam rá.-Milyen Tommival élni?

-Úúú-pirult el.-Eszméletlen jó és igazán formában tart..

-Ácsiácsi!-tettem fel a kezem.-Nem vagyok kíváncsi piszkos részletekre-felnevettünk.

-Olyan perverz vagy!Én most itt konkrétan arra gondoltam,hogy vele együtt edzek-nyújtotta ki rám a nyelvét.-Lebuktál!-kacagott.

-Ó,ez nagyon gáz!-nevettem fel.

-Á,rá se ránts!-legyintett.-Majd szólok Sebnek!-kacsintott rám.

-Nem lehetsz ilyen pimasz-nevettem fel.

A fiúk értetlenül néztek ránk,hogy mit rihegünk-röhögünk mi itt összevissza,így kicsit fékeztük magunkat.

Kirázott a hideg a tudattól,hogy ez az utolsó európai futam.Szerettem utazgatni,de azért Szingapúr..Japán.Nem semmi lesz a repülő út!

Nem volt okunk az izgalomra valójában.A Q1-et igaz,hogy nem nyerte meg Seb,de ott volt a második helyen Hamilton mögött.ez nagyon jó volt!

Mark igaz,hogy az ötödik helyen volt,de nem olyan vészes ez és biztam benne,hogy javulni fognak még!

A Q2-ben már igen hamar kiengedték a fiúkat és Seb hamar át is vette a vezetést.Hatalmas nagy mosoly ült az arcomon,számítottam egy Pole pozícióra.

A hétvége legjobb idejével 1:24.002-vel Seb megnyerte a Q2-t.Nem ez számít,de én ennek is annyira örültem,mint egy polenak.

Az utolsó tíz perc sem volt nagyobb izgalom számunkra.A fiúk is nyugodtan üldögéltek a boxban,hiszen Seb fölényesen megszerezte a Polet!

Blancával egymást karolva ugráltunk és nem sokkal később több szerelő is megölelgetett,nagyon jól esett!

Pillanatok alatt ürült ki a boxunk,Tommi is elhúzta magával Blancát míg én besomfordáltam Seb öltözőjébe.Azt hiszem mostantól ez lesz a szokásunk,hogy itt fogom megvárni!

Örültem neki,hogy nálam volt Seb laptopja,mert lehet nagyon unatkoztam volna az öltözőben.Öt óra fele járhatott mikor a szőkém végre elszabadult.

-Olyan büszke vagyok rád!-ugrottam a nyakába.

-Jázmin-nevetett fel és megpörgetett.-Szeretlek!-csókolt meg.

-Én is téged!Nagyon!-bújtam hozzá készségesen.-Menj zuhanyozz le!-toltam el magamtól.

-Ettél már?

-Még nem-ráztam meg a fejem.

-Mit szólnál,ha velem zuhanyoznál és utána elmegyünk enni?-kacsintott.

-Na,de Sebastian-nevettem fel és már húzott is a kis fürdőszobába.

***

-Említette ma Blanca,hogy milyen perverz a fantáziám-nevettem fel.

-Ó,igen?-kacagott.

-Seb!Hol a melltartóm?

-Hm,nem tudom-forgott körbe.-Nem jó anélkül?-vigyorgott kajánul.

-Fehér felső résszel?Nem,nem jó!

-Igaz-motyogta.-Csak én láthatom!-csúszott keze mellemre.-Nézd itt van!-pörgette az ujjain.

-Na,add már ide!-nevettem fel.-Majom-forgattam meg a szemem.

-Na,de kérem!-nyomta ágyékát a popsimnak.

-Kizárt,hogy én lennék a perverz!-nevettem fel.-Menjünk,mert ránk fognak törni,hogy mi van velünk.

-Ó,nem keres minket senki-legyintett.-Akár vissza is mehetünk a zuhanyzóba-vigyorgott.

-Nem lenne ellenedre mi?-nevettem fel.-Vissza szeretnék már menni a hotelba.Éhes vagyok-sóhajtottam fel.

-Akkor menjünk-fogta meg a kezem.

Hamar összeszedtük a cuccainkat,mint kiderült Blanca és Tommi már a parkolóban várt ránk.

Fél hétkor léptünk ki a pálya területéről.

-Úristen,nem is akarom tudni,hogy merre voltatok eddig-nevetett Blanca.

-Menjünk inkább-mosolyogtam.

-Etettek már?-kérdezte Seb.

-Ó,igen.Nekünk volt időnk-szállt be a játékba Tommi is.

-Haha-motyogtam.-Irigykedsz Tommi?

-Sebre?Kizárt!-röhögött a finn.

-Pedig azt hittem-szórakozott Seb.-Jól van haver...

A hotel halljában elköszöntünk egymástól,Ők mentek fel a szobájukba mi pedig a hotel éttermébe.

Finom vacsorát fogyasztottuk el kettesben,majd mi is visszavonultunk a szobánkba.Holnap újabb nap és nagyon bizakodó vagyok.Sebastian képes lesz rá,hogy itt Monzában nyerjen.Tudom,hogy sokat számít neki,hiszen 2008-ban a Toro Rossoval itt nyert először.

-Valamikor haza kéne látogatni-morfondíroztam.

-Magyarországra?-bólintottam.-Nem tudom mikor lesz rá időnk-sóhajtott fel.

-Tudom,orvoshoz is mennem kell,de szerdán lesz Lara fél éves.

-Holnap beszélek Christiannal jó?-hajolt közel az arcomhoz.

-Rendben.

**Vasárnap**

Egész korán ébredtünk,bár nem magunktól.

Tommi csörgette meg Sebastiant,így sikerült felébrednünk fél nyolckor.

Még egy fél órát lustálkodtunk,majd neki kezdtünk a napnak.Lezuhanyoztunk és elvégeztük a reggeli teendőinket.

Felöltöztünk,majd kilenckor együtt elindultunk a pályára.

Ugyan abban a jó kedvben ültünk be az autóba,mint tegnap este.

A pályán már kezdődött a rohanás.Többen is odajöttek Sebhez autogrammért,majd irány a motorhome.Gyors reggeli,majd Sebnek és Tomminak menni kellett.

Blancával még maradtunk a büfében egy kicsit beszélgetni.Többen is megfordultak a büfében,egy kis időre leültek beszélgetni,de velünk ellentétben nekik keményen dolgozniuk kellett.

Guil rohant el a büfé előtt,majd valószínűleg meglátott és roham tempóban közelített felénk.

-Szép napot a Hölgyeknek!Kérlek mondd,hogy tudod merre van Sebastian!

-Szia Guil-mosolyogtam.-Gáz van?!

-Hát úgy volt,hogy fél tizenegyre jön és megbeszéljük a taktikát,de már tíz perce sehol sincs.

-Megcsörgettem,arra ugrani fog.

-Köszönöm.Komolyan leszedném a fejét,ha nem versenye lenne délután.

-Biztosan kiment a fejéből-kuncogtam.-Öregszik.

-Na,de ennyire?-nevetett fel a francia is.

Alig öt perc múlva Seb ész veszejtő tempóban érkezett meg mellénk és amint meglátta a versenymérnökét elfehéredett.

-Ó,nagyon helyes,hogy kiment a vér a fejedből-pattant fel Guil.-Na most nyomás!

-De Kicsim...-nézett rám.

-Nincs semmi baj-ráztam meg a fejem.

Egy gyors csókért még visszaszaladt hozzám,majd mint egy kiskutya követte Guil.t

Az egész délelőttünket a büfében töltöttük Blannal,fel sem tűnt,hogy ilyen gyorsan szalad az idő.

Pár pillanatra Britta is felbukkant,Ő is Sebastiant kereste.

-Elment Guillal.Később jössz ebédelni?

-Persze-mosolygott.-De előbb előkerítem Sebet aztán jövök!-intett.

-Ma mindenki a szőkédet keresi-kuncogott Blanca.

-Ühüm,úgy néz ki-mosolyogtam.

Szerencsére arra volt ideje,hogy velünk ebédeljen,így öten elég nagy számnak számítottunk a fotósoknak és biztosan készült rólunk több kép is.

Sebre várt a pilóta parádé,míg mi Blancával és Tommival átsétáltunk a boxba.

Fél egy volt mikor a telefonom éktelen rikácsolásba kezdett,na igen...csengőhangot kéne változtatnom.De még meglepőbb volt,hogy Norbert neve állt a kijelzőn.

-Norbert?Szia!Valami baj van?

-Szia Jázmin.Nem,dehogyis.Igazából azért hívlak,mert itt vagyok a reptéren és nem sokára kiérek a pályára.

-Mi?Micsoda?Mármint itt Monzában vagy?-nevettem fel.

-Igen.Gondoltam szólok,hogy jövök-hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Ennek nagyon örülök,majd csörgess meg,ha itt vagy a bejáratnál is kimegyek eléd rendben?

-Köszönöm.És ez titok,legyen meglepetés Sebastiannak.

-Értettem.Akkor nem sokára-köszöntem el.

-Hihetetlen-nevettem fel.

-Mi az?-nézett rám Blanca.

-Norbert most hívott,hogy idejön.Sebastian nagyon fog örülni neki.

-Az biztos-mosolygott.

A pilóta parádéról egykor értek vissza a fiúk.Sebastian rögtön elment öltözni.Nagyon szorítottam érte,hogy időben ideérjen Norbert és,hogy Seb ne lássa meg a kelleténél előbb.

Negyedkor csörrent meg a mobilom.Sunyiban leléptem és fél úton találkoztunk.

-Szia-köszöntöttem két puszival.

-Seb már készülődött,de szerintem már a rajt rácson vannak a fiúk.

-A lehető legjobb az időzítésem.Nem volt könnyű taxival eljutni ide.

-Igen,mi is nehezen jutottunk el a hotelba-motyogtam.-Hogy jött ez az ötlet?

-Sebnek sokat számít ez a futam.Tegnap pedig megnyerte az időmérő edzést,akkor döntöttem el,hogy jövök.Jaj,mielőtt kimegy a fejemből Heike puszil téged is-mosolygott.-És üzeni,hogy hívjátok fel valamikor.Teljesen odáig van,hogy jön az első unokája és Ti még nem is hívjátok fel-kacagott.

-Sajnos kevés az időnk,de ma este biztosan felhívjuk-mosolyogtam.

-Persze,mondtam is neki,hogy örülhettek,ha látjátok egymást a pályán-bólintottam.

Beértünk a boxba,csak pár szerelő volt bent,de meglepődve néztek Norbertre,de rögtön mosolyogva köszöntötték.Na igen,Norbertet sokan kedvelik.

Megkaptuk a füleseinket és most kivételesen székre ültünk.

-Uram isten!-pattantam fel,törtek az autók és imádkoztam érte,hogy Sebnek ne legyen semmi baja.

Meg sem lepődtem,hogy behívtak a Safety Cart.

A harmadik körre már csak húszan voltak versenyben.Viszont Sebastian biztonságosan autózott az élen.

Nagyon reménykedtem,hogy ez így marad a végéig és fölényesen megnyeri a futamot.Sokat számítana neki és a világbajnoki tabellán és csak erősíteni a világbajnoki címét.

Az az 53 kör csak Sebnek szólt,őrjöngött az egész boksz mikor Ő haladt át elsőnek a kockás zászló alatt.

Potyogtak a könnyeim és most az egyszer engedtem rábeszélni magam,hogy a fiúk kihúzzanak a kordonokhoz.Norbert végig mellettem volt,így nem féltem annyira.

Alig vártuk,hogy végre beguruljon és ide szaladjon hozzánk.

Nem maradt el a meglepetés.

-Apa-motyogta meglepődve a bukósisak alól.

Többen is megpaskolták,ahol érték,majd rám emelte tekintetét.

-Nagyon büszke vagyok rád-nyomtam puszit a bukójára.

-Szeretlek-szorított magához,majd elszakadt tőlünk.

Pár perc után jelentek meg a dobogón.Mindenki kiabált,nagy volt az öröm.

Norbert mosolyogva szorított magához és együtt énekeltük a német himnuszt.

Eddig is potyogtak a könnyeim,de mikor láttam,hogy Ő is elérzékenyült még jobban eltört a mécses.

Hihetetlen büszke voltam rá,hogy ezt végig csinálta és itt van.Mindenki tudta,hogy nagyon nagy esélye van rá,hogy megszerezze a második világbajnoki címét!

A szokásos ünneplés vette kezdetét,a boxban hangos zene,a motorhome megtelt és sajnáltam szegény lányokat,akiknek megállni nem volt idejük szinte.

A csapat fotózásra összeszedték az embereket,de én ezen már nem akartam rajta lenni.Az öltözőjében vártam meg Sebastiant.Kicsit összepakoltam a cuccait.

-Szia-kapta el a derekam.

-Seb!-nevettem fel,szép sunyiban osont be.-Szeretlek!-csókolt meg.

-Én is szeretlek-motyogta csókunkba,mire felnevettem.

-Van valami programod még?-simítottam végig arcán.

-Hm,lássuk csak..igen-bólogatott.

-És mi lenne az?

-Hát..a nap hátra levő részét a menyaszonnyommal kell töltenem,aki éppenséggel állapotos-vigyorgott.-Ugye nem haragszol meg érte?

-Én?!Dehogyis-mentem bele a játékába.-Biztosan nagyon szerencsés lány.

-De én annál is jobban szerencsés vagyok-mosolygott.-Mit szólnál,ha visszamennénk a hotelba?

-Nagyon kecsegtető ajánlat,de a csapat mit szólna ehhez..-nevettem.

-Öt percre megmutatom magam és észre se veszik,hogy leléptem-nevettünk fel.

-Na jó,legyen fél óra és visszamehetünk a hotelba-kacagtam.

***Hétfő este***

Későn indultunk el Monzából,így későn is értünk haza Svájcba.Norberttől a reptéren elbúcsúztunk még.

Seb tudott beszélni Christiannal és csak hétvégére kell bemennie a gyárba,így el tudunk utazni Magyarországra.De,előtte még a nőgyógyászhoz is el kell mennem.