Százhuszonhatodik fejezet

 Sziasztok! :)

Túl vagyunk az első futamon! :P

Kimi győzelem :-) Seb pedig a 3. ;) Nem is rossz ez :D 

Nekem tetszett a futam,bár ezek a Pirellik...nincs igazi harc,mert azok lesznek elől,akik tudnak a gumikra vigyázni vagy az autó úgy lett megcsinálva,hogy nem annyira eszi,mint egy másik csapat autója.Na ezt szépe leírtam..>< xD

Bocsánat!:$

Szóval izgatott vagyok és várom  a jövő hetet :P

Remélem megleptek pár kommenttel,nagyon-nagyon örülnék a véleményeteknek!

Mostanában kapom a nem tetszik pipákat,sajnos,ha még mindig nem írtok,akkor nem tudok javítani!

Puszi    

 126.fejezet

Jó volt végre otthoni közegben lenni.Szerettem Svájcot,de ritkán tudtam mostanában haza járni és,ha nem lenne mellettem Sebastian biztosan megölne a honvágy.

Mindenképp jönni is akartam,hiszen ki tudja mi lesz..mikor legközelebb jövünk lehet,már a kicsivel fogunk.

Seb biztosan nem fog egyedül repülőre engedni,de ha rá várok,akkor ki fogunk csúszni az időből és az orvos nem fog repülőre engedni.Remek érzés volt tudni,hogy lehet csak karácsonykor találkozunk,ha Anyuék eljönnek hozzánk.Ez lenne a legegyszerűbb!

A kis babánkért pedig bármit,soha nem kockáztatnám az életét,még egy babát nem tudnék elveszíteni.

Felköszöntöttük a kicsi Larát is,na nem volt semmi buli,de mivel olyan ritkán láthatjuk vittünk neki egy kis ajándékot.Teljesen odáig volt a plüss maciért és rögtön a fülét kezdte el csócsálni.Két perc után már fürdött a nyálban.

Hétvégére már itthon voltunk,de nem mondanám,hogy nagyon tudtunk pihenni.Péntek este Mirandáékkal találkoztunk és megint babázhattunk.Nagyon sokat nőtt Norah,pedig még csak 2 hónapos volt a kislány.Hatalmas barna szemek és már most rengeteg haja volt.

Szombat kora délután Seb Milton Keynesbe utazott és hétfőig nem is láttam.

Nagyon nem unatkoztam,kicsit pakolásztam és takarítottam,ami nagyon ráfért a lakásra.

Szerda kora reggel ültünk gépre,hogy időben Szingapúrban legyünk.Izgatott voltam,hiszen Seb nagyon közel állt a második világbajnoki címéhez.

Reménykedtem benne,hogy a hetekben ezt is megünnepelhetjük,hogy a vőlegényem végre kétszeres világbajnok.

***Szombat

-Hahó!-legyezte meg kezét Britta.-Figyelsz?-nézett rám összehúzott szemöldökkel.

-Ú,bocsi.Sajnálom.Kicsit elkalandoztam.

-Azt látom-nevetett fel.-Min gondolkodtál ennyire?

-Csak a múlt hetünkön-motyogtam.

-Tényleg voltál orvosnál ugye?

-Igen.Minden a legnagyobb rendben.Szépen növekszik,ha szerencsénk van a következő ultrahangon meg tudjuk a nemét-mosolyodtam el.

-Mikor kell menned?

-Október 31-én-nevettem fel.

Na igen..nem mostanában lesz az..

-Kicsit odébb van-mosolyodott el.-Magyarországon is voltatok?-bólintottam.

-Milyen ország?Te ott születtél-mosolyodott el.-Idén nem igazán tudtam megnézni-motyogta.

-Hát...a kis falvak nagyon szép helyek.Az erdők,jóket lehet sétálni-mosolyodtam el.-Végül is szép ország-vontam meg a vállam.

-Sziasztok!-jelent meg Seb.-Hogy vagytok?-csókolt meg.

-Jól-mosolyodtam el.-Sok szerencsét!-öleltem át.

-Köszönöm-nyomott puszit a homlokomra,majd Tommival elsétáltak.

Késő este volt már mikor elkezdődött az időmérő.

Éjszakai időmérő..

Délután kicsit aludtam,így egyáltalán nem voltam fáradt.Az idő eltolódást úgy ahogy már megszoktam.

22 óra volt mikor végre a boxutca lámpája zöldre váltott.

Szorítottam Sebastianért,de valamilyen furcsa nyugalom árasztott el.Úgy éreztem,hogy most egyáltalán nincs miért izgulnunk.

20 perc után mosolyogva néztünk össze a boxban lévőkkel.

Seb megnyerte a Q1-t.Igaz,hogy ez nem számított,de még jobban megerősített abban,hogy nincs okom izgulni.

1 perc telt el a Q2-ből mikor az egyik Sauber a falnak csapódott.Kobayashi szállt ki az autóból,de piros zászlóval megszakították a szakaszt.

Már mosolyogtunk a fiúkkal mikor Seb a Q2-t is magáénak tudhatta.Ez az ő hétvégéje kell,hogy legyen!

A Q3 vége felé már alig bírtam megmaradni a boxban a kis szigetben.Figyeltem a fiúkat.néha Stu vágott egy hülye fejet.Tudtuk,hogy ezt a polet meg fogja szerezni.

Nagy volt az öröm,amikor Mark beért a 2. helyre.

Holnap első sorból indulhat a csapat.

Percekell később Christian lépett be a boxba mosolyogva.Szólt pár szót a fiúkhoz,majd mellém lépett.

-Nem mész ki a fiúkkal?

-Nem,most már nem-ráztam meg a fejem.-Inkább megvárom Sebastiant az öltözőjében.

-Ahogy gondolod.Igyál sokat-nézett rám apáskodóan.-Sebnek is elmondtam sokszor,hogy igyon.De neked is kell!

-Tudom-mosolyodtam el.-Tommi már ecsetelte,hogy állapotosan sokat kell innom a hőség miatt is.

-Helyes-bólintott.

Meglátta a boksz előtt toporgó riporterek,így elköszönt tőlem és a mikrofonok elé állt.

Szép csendesen osontam el hátul,hogy az öltözőjében várjam meg Sebastiant.

A kis tévén tudtam követni a kinti eseményeket.Még csak most álltak be fényképezkedni.

Mobilom pittyegni kezdett a zsebemben.

Blanca küldött egy SMS-t,hogy Szingapúrban van már és a hotelban vár minket.

Bőven már hajnali kettő fele járt az idő,mikor Seb benyitott az öltözőjébe.A kanapén kuporodtam össze és egy icipicit sikerült elaludnom.

-Mindjárt mehetünk jó?-nézett rám.

-Nem sietős-ásítottam.

-De az.Biztosan fáradt vagy!-nézett rám komolyan.

-Hm,jó.Oké-adtam meg magam.

Míg Ő összeszedte magát kicsit lecsuktam a szemem,a végén az lett belőle,hogy Ő ébresztett fel.

Visszafelé utat végig SMS-tem Blannal,így nem volt meglepetés számomra,mikor a hallban köszöntött minket.Tommi annál inkább meglepődött,beszélgetésükből vettem ki,hogy a finn azt hitte nem tud eljönni.

-Olyan álmos arcod van-nézett rám barátnőm-Nem teszt jót neked ez az éjszakai időmérő!

-Aj,ne add a lovat Seb alá-morogtam.

Vőlegényem csúnyán nézett rám és ott volt az arcán 'én megmondtam' kifejezés is.

-Tökéletesen érzem magam,tény,hogy kicsit álmos vagyok,de ebből nem lesz semmi bajunk!-direkt használtam a többes számot.

Tudtam,hogy Seb a piciért is nagyon aggódik.

Tényleg kimerített ez az éjszakázás,kisebb pakolászás után dőltem be az ágyba.Igazából csak akkor tudtam elaludni,mikor végre Seb is mellettem feküdt.

***Vasárnap***

Telefon csörgés riasztott fel.Morogva nyúltam a készülékért,meglepetten néztem a húgom nevét.

-Igen?-nyomtam el egy ásítást.

-Szia Jázmin.Csak azt akartam veled közölni,hogy beszéltem Anyuékkal a főiskoláról.

-Ühüm.Húgi-motyogtam.-Nem érne rá később?Hajnali hét óra van.

-Hajnali hét?-nevetett fel.-Nálunk már reggel tíz van.

-Igen,három óra az eltolódás,de hajnali három előtt biztosan nem kerültem az ágyba.Vagyis...alig négy órát aludtam.

-Upsz,ez kiment a fejemből.Ne haragudj.Később visszahívlak,akkor jó?

-Igazán elmondhatod most már.

-Nem,nem.Aludj csak vissza!-cuppogott a telefonba,köszi Húgi!

-Jól van,te tudod.De majd hívlak én.Akkor biztos alkalmas lesz.

-Oké,oké.Sok sikert Sebnek és nagyon ügyes volt tegnap...vagyis ma,vagy tök mindegy-biztosan legyintett egyet.

-Oké,átadom.Puszi-nyomtam ki a telefont.

Seb pont ekkor fordult át felém,rögtön a karjához bújtam és belepréseltem az arcom a mellkasába.

-Nem fogok így levegőt kapni-szuszogott.

-Ne haragudj-néztem fel gyönyörű szemeibe.

Annyira aranyos volt,így álmosan.Szemei teljesen más árnyalatban pompáztak ilyenkor.

-Aludjunk vissza.A húgod igen heves tud lenni.

-Ami épen az eszébe jut,azt meg kell velem osztani-mosolyodtam el.

-Igen,ezt tapasztaltam.Mi volt ennyire fontos?

-Beszélt Anyuékkal a külföldi főiskoláról.-valószínűleg ezt már nem fogta fel,pár perc után hangosan szuszogott.

Másodszor már az óra ébresztett minket.

Fél kettő volt.Furcsán néztem a telefonra,majd beugrott,hogy Szingapúrban vagyunk.Nem lesz a kedvencem ez a hétvége az is biztos.

Finoman ráztam meg Seb vállát.Nincs nagyon időnk.

Összekészülődünk,ebédelünk és már mehetünk is ki a pályára.

-Nem akarok felkelni-motyogta.

-Tudom,de muszáj-nyomtam puszit az arcára.-Én elmegyek zuhanyozni-reméltem,hogy veszi a lapot.

Beállítottam a megfelelő hőmérsékletet és hajamat kiengedtem,pár perccel később két erős kar fonodótt a derekam köré.

-Reméltem,hogy jönni fogsz-somolyogtam.

-Ki nem hagytam volna-cirógatta derekamat.-Olyan szexin suttogtad a fülembe-szájával vállamat kényeztette,apró csókokkal halmozott el.

-Hm,nincs túl sok időnk-motyogtam.

-Gyors leszek-csúsztatta kezét mellemre.

Muszáj volt csipkednünk magunkat,mert Tommi már kétszer is megcsörgette Sebastiant.

Bosszantott,hogy nem volt időm átvasalni a hajam,párszor átfésültem és hagytam kiengedve.

-Olyan kis kielégült fejetek van-kacagott rajtunk Blanca.

-Inkább szétszórt-mosolyodtam el.

-A kettő következhet egymásból-kacsintott.

-Oké,szállj le a témáról!-intettem le nevetve.

Úgy döntöttünk,hogy inkább a csapat büfében ebédelünk meg.Furcsa volt ezt délután négykor megbeszélni!

Fél óra alatt kiértünk a pályára,hatalmas tömeg várt minket.Seb kis időre le is ragadt,de Brittával megoldották a helyzetet.A kapuknál volt egy kis gond,a biztonsági őr Blanca jegyét kifogásolta,de szerencsére beengedték.

-Komolyan azt hittem be sem jöhetek-fintorgott barátnőm.

-Az nem fordult volna elő-mosolyodtam el.-Olyan éhes vagyok már-sóhajtottam fel.

-Mit szeretnél enni?-kulcsolta össze kezeinket Seb.

-Hm,valami csirkéset..sok zöldséggel-mosolyogtam.-Meg desszertet-felnevettünk.

-Végre megjött az étvágyad!-mosolygott rám.

Negyed óra múlva végre a megkívánt ételt fogyaszthattam.Seb szigorúan csak könnyű ételeket ehetett már futam előtt,így Tommi meg sem engedte neki,hogy a gyümölcs tortámra nézzen.

Beszélgetésünket Christian és Guil párosa zavarta meg.Idő volt..

Öt óra fele járt az idő,így készülniük kellett.Utolsó taktikai átbeszélések és Tommi is átmasszírozta még.

Blancával úgy döntöttünk,hogy a motorhome-ban maradunk a futamra.Olyan kényelmesen ültem a székben,hogy képtelen lettem volna felállni.

Szóba került a baba és két órán keresztül szinte csak Ő volt a téma.

Még mindig olyan hihetetlen volt számomra,hogy ott van bent a pocakomban.Vikivel beszéltem,Ő is azt mondta,hogy akkor fogta fel,hogy Lara a hasában van,mikor mocorogni kezdett.

Már csak 7 hónap van hátra,de ezt így kimondani olyan soknak tűnt,túl soknak!

-Gondolkodtál már neveken?

-Hát eddig is volt,ami nagyon tetszik.Bár erről még nem beszéltünk Sebastiannal.Még korai-mosolyodtam el.

-Na,ki vele!-csillogó szemekkel nézett rám.

-Aaron,de lány nevet nem tudnék választani-nevettem fel.

-Miért?Mindig azt hajtogattad,hogy tetszenek az olyan nevek,amiket lehet Lenanak becézni vagy Linanak.

-Igen,de nem tudom.Hét hónap alatt csak ki találunk valamit.

Könnyedén nyerte meg a szingapúri nagydíjat.Ugráltam,tapsikoltam,hiszen ez nem egy átlagos győzelem volt!

Már csak egyetlen egy pont kell és világbajnok!

-Apuci ma nagyon ügyes volt-simogattam a lapos hasamat.

Tűzijáték,hangos zene és előkerült a pezsgő is.Annyira bepörgött mindenki,hogy hajnali három fele már úgy éreztem,hogy az én energiámat is fogyasztják.Fáradt voltam.

Blanca és Tommi ünnepeltek,őket nem akartam zavarni.Britta aggodalmaskodott,így az Ő segítségével megkerestük Sebastiant.

Látszott rajta,hogy lecsúszott neki pár pohár,de mikor meglátott azt hiszem józan állapotba került.

-Ugye nincs baj?-ölelt át.

-Nincs.Csak álmos vagyok és szólni akartam,hogy visszamegyek Brittával.

-Megyek én is!-jelentette ki.

-Héj-fogtam kezem közé arcát.-Te csak ünnepelj,megérdemled!-mosolyogtam.-Meg leszek Brittával.Nem kell aggódnod,majd reggel találkozunk.

-Ugye tudod,hogy nem szívesen engedlek el?

-Persze-nevettem fel.-Látom az arcodon-pusziltam meg.

Hosszú búcsúzkodás után engedett el,mintha több hónapig nem láthatnánk egymást.De nem akartam szabályozni,hogy most jöjjön Ő is velem.Megérdemli ezt az ünneplést,sokat tett az évben azért,hogy most csak egy pont válassza el a világbajnoki címtől.

Lefekvés előtt még lezuhanyoztam,örültem neki,hogy Britta itt van a szomszéd szobában.Furcsa volt Sebastian nélkül ágyba bújni,de tudtam,hogy jó helyen van.

~2011.Október 1.

Svájc.Imádtam ezt a nyugodt országot.Szingapúr után hihetetlen jól esett ez a kis csend.Estére áthívtuk Blancát és Tommit,mivel barátnőmnek holnap lesz a 24. születésnapja.

Először az volt a tervünk,hogy étterembe megyünk,de mivel szerdán már megrohamozták a piacon Sebastiant ezt kilőttük.Nyugodtan akartunk vacsorázni és ünnepelni,így inkább a mi házunkat választottuk.

Tommi valamilyen nagy meglepetéssel készül,de még Sebastianból sem tudtam kiszedni.Szövetkeztek ellenem!

A vacsorát Tommival készítettem,Ő is segíteni akart benne.

Viszont a sütiben már egyik fiú sem segített,azt rám bízták.

Tommi közben haza ugrott,hogy Blancának ne legyen feltűnő.Szegény semmiről nem tudott.

Végül mégis csak Seb besegített a golyóknál,belemártotta a torta díszítőbe a golyókat.

Fél három volt mikor neki álltam a tortának.Mindenképp akartam készíteni tortát.

Belejöttem a sütögetésbe és,ha ár nem utazhatok Sebastiannal nem tudok mást csinálni csak a konyhában ügyködni.

Bajban voltam,mert nem tudtam eldönteni,hogy milyen tortát készítsek.

Szakács könyv és Seb segítségével az alma tortára esett a választásunk.

Fél hatkor végeztem mindennel,gyorsan elmosogattam és összepakoltam a konyhában.Sebre bíztam a terítést,míg én átöltöztem.

Gyorsan lezuhanyoztam és a hajam hagytam göndören.

Nem öltöztem ki,egy egyszerű fehér topot vettem fel és rá egy világos barna inget.

Fekete nadrág és a fekete balerina cipőmbe bújtam bele,hogy még se mamuszba mászkáljak.

Utolsó simításokat végeztem a konyhában és Sebastiant is elküldtem készülődni.Tommival tartottam a kapcsolatot SMS-ben,fél hétre biztosan ide fognak érni.

-Ugye nem idegeskedsz?-ölelt át hátulról,kicsit megijesztett.Nem hallottam,hogy végzett.

-Egy picit igen-pirultam el.-Az ember csak egyszer lesz 24 éves és szeretném,ha jól sülne el.

-Minden rendben lesz-mosolygott.-Olyan szép lesz,mint a te szülinapod-nyomott puszit a homlokomra.

-Az egy nagyon szép nap volt-gondoltam vissza rá,mikor megkérte a kezemet.

Ebben a hónapban lesz ötödik hónapja,hogy megkérte a kezemet,hogy Ő a vőlegényemen.

-Egyik legszebb napom volt.-mosolyodott el.

-Miért,volt jobb is?-incselkedtem vele.

-Mikor megtudtam,hogy kisbabánk lesz-simított végig hasamon.-És amikor végre meg fog születni-mosolygott.

Hihetetlen jól estek szavai,elérzékenyültem.

Autó zaja törte meg az idilli pillanatot,szét rebbentünk és Sebastian lekapcsolta a lámpákat,miután meggyújtottam a tortán lévő gyertyákat.

-Biztos,hogy itt vannak Tommi?Tiszta sötét van a házban-motyogta Blanca.

-Biztosan,különben nem hívtak volna.Nézzük meg a konyhában.

-De sötét van ott-méltatlankodott barátnőm.

Csak most ne akadékoskodj!

Egyre közelebb hallottuk a lépteket,majd két alak formálódott meg.Ebben a pillanatban kapcsolta fel Seb a villanyt.

-Boldog Születésnapot!-kiabáltuk kórusban,szájához kapva nevetett fel.

Potyogtak a könnyei,de nevetve ölelt át minket.

-Fogadni mernék,hogy ez a te ötleted-ölelt át.

-Valóban-mosolyogtam.-Illene elfújnod a gyertyát-böktem oldalba.

-Igaz-mosolyodott el és izgatottan hajolt a torta felé.

-Kívánj valamit!-figyelmeztettük.

Bólintott,majd a huszonnégy gyertya két fújásra elaludt.

Jó hangulatban vacsoráztunk meg,Blanca álla leesett mikor megtudta,hogy Tommi is besegített a vacsora készítésben.

Sütemény és torta,mind el fogytak az órák során.Filmet néztünk,beszélgettünk a jövőnkről,majd a páros tizenegy óra fele búcsúzott el tőlünk.Nem marasztaltuk,mert tudtuk,hogy kettesben is kell lenniük.

-Na,én mondtam,hogy nem kell izgulnod semmiért-segített az elpakolásban.

-Milyen önelégült vagy-csaptam meg a konyharuhával.

-Te pedig erőszakos-kapta el az anyagot és magához húzott.-Mondjuk tetszene,ha az ágyban is ilyen lennél-gondolkodott el.

-Majom!-nevettem fel.

-Mm,nem-rázta meg a fejét.-Csak nagyon szexinek tartom a menyasszonyomat-nyomta ágyékát a popsimnak.

~2011.Október 4.Kedd

Délután az utolsó ruháinkat pakoltam be a bőröndökbe,készültünk Suzukába.

Talán jobban izgultam Sebastiannál,pedig neki kell,majd autóba ülnie.

Késő este indultunk el a reptérre.Tízkor indult a gépünk Budapestre,átszállással kellett mennünk.Mondjuk egyikünk sem bánta.Picivel több,mint másfél óra után szállt le a gépünk Budapesten.Volt még fél óránk a gépig,ami már Tokióba vitt minket.

Majd 14 órás repülő út várt ránk,így még Budapesten bevásároltam pár újságot.Legalább megtudtam,hogy mi folyik itthon,bár túlzottan nem érdekelt a celebek élete,annál inkább a sport.A végén még Sebastiannak is fordítanom kellett.Épen a Lotus Ladies Cup-ról olvastam,Bús Edina.Eddig még nem hallottam a nevét,de Ő lett a világbajnok.

-Sosem gondolkodtál,hogy indulj egy ilyen női szériában?-nézett rám Seb.

Teljesen elképedve néztem rá,nem gondoltam volna,hogy ezt a kérdést teszi fel.

-Tini koromban talán.Szerettem volna volán mögé ülni és átélni egy picit azt,amit Ti,de sosem volt rá alkalmam-vontam meg a vállam.-Most már nem érdekel.Nem vonz!-mosolyodtam el és rá,majd a pocakomra néztem.

-Szeretlek-csókolt meg.

-Én is téged!-mosolyodtam el.

Tizennégy óra repülés után szálltunk le,délután fél háromkor a tokiói reptéren.Felüdülés volt végre érezni a fenekemet és a lábaimat.Seb csak kuncogott mellettem,persze Ő hozzá volt ehhez szokva!

Összeszedtük a csomagjainkat,majd pár autogram osztás után a mélygarázsba mentünk,ahol várt ránk az autó,amivel a héten közlekedni fogunk.

Jó négy órás autó út várt ránk.Hihetetlen,hogy Sebastian értette a japán táblákat,a negyedik után már fogtam a fejem és ideges lettem tőlük.

Suzukába beérve már kellett használnunk a GPS-et,ennek segítségével jutottunk el a hotelbe.Már este hat volt,mindketten fáradtak voltunk.Hiába aludtunk a repülőgépen,azért egy kényelmes ágyban más lenne.

A hallban összefutottunk Adriannal és,ha jól láttam,akkor Mark és Ann,abban a pillanatban szálltak be a liftbe,mikor mi megkaptuk a kulcsunkat.