31.fejezet

Sziasztok!

Köszönöm szépen a hozzászólásokat és a pipákat, megenyhültem, ezért hoztam előbb a folytatást. :D

Ma reggel végre vége lett a második félévemnek, nagyon tudok örülni neki! :-)

Nagyon szép hétvégét kívánok Nektek, az időjárás meg van hozzá...:O 

Remélem most is megleptek pár hozzászólással.

Mint észrevettétek létrehoztam két oldalt a fejléc alatt, hogy könnyebben elérjétek a fejezeteket, ha esetleg vissza akarnátok olvasni. A szerelem a benzingőz árnyékában történet linkjeivel lassan haladok, de meglesz az is. :D Az oldal pedig hamarosan új fejlécet fog kapni és a szereplőkhöz is kukkantsatok majd be. ;)

Puszi

Kimi hétfő délután esett haza. Szó szerint úgy esett be a házba. Fel sem tűnt, hogy begurult a felhajtón az autóval, csak a hangos finn káromkodás után jöttem rá, hogy itthon van. Felkaptam Benjamint a szőnyegről és Kimi elé siettünk.

Arca nyúzott volt és karikásak voltak a szemei, de elmosolyodott mikor meglátott minket és boldogan ölelt át minket. Arcát a hajamba fúrta, majd Bent puszilta meg és engem.

• -          Hiányoztál, pöcsi! – vette át a fiúnkat, Ő meg rögtön az Apjához bújt, a kis arcát Kimi vállára hajtotta.
• -          Te is hiányoztál Neki! – mosolyodtam el, annyira megható volt, így látni őke. – Kérsz vacsit?
• -          Aha, farkas éhes vagyok! – közben neki álltam melegíteni az ételt. – Mi volt itthon?
• -          Semmi különös.. – vontam meg a vállam. – Minden rendben volt! Anyuék tegnap mentek haza. Lauráékkal voltunk szinte mindennap. Milyen volt Melbourne?
• -          Jó. – zárta rövidre a dolgot. – Lin… - kezdett bele, de láttam rajta, hogy hezitál. – Laura említett valamit.. – nézett rám kérdőn, rögtön leesett és láttam rajta, hogy azt várja, hogy én mondjam ki.
• -          Laura se tudja tartani a száját… - motyogtam és a mosogató felé fordultam.
• -          Lina! – hangja nagyon is komolynak tűnt.
• -          Hmm? – fordultam felé.
• -          Kinyögnéd végre? – morogta.
• -          Jaj, Laura csak felfújta az egészet. Nincs semmi.. – sétáltam el mellette, vagyis csak próbáltam volna, de elkapta a karomat.
• -          Ne szórakozz! – nézett rám mérgesen, de álltam a tekintetét, hangos sóhaj után elengedett. – Nem végeztünk! – szúrta még oda és kisétált Benjaminnal a konyhából.

Felsóhajtottam, de összeszedtem magam és elmosogattam. Ezek után felmentem az emeletre, hogy megnézzem mit csinálnak. Hallottam, hogy Kimi finnül mesét olvas Bennek, így inkább nem zavartam őket. Elvégeztem a házimunkát, amire nem volt időm Beni mellett, de már az ablak pucolás után úgy elfáradtam, hogy muszáj volt lepihennem.

• -          Csőőőőőő! – üvöltött valaki, majd trappolás és még több hang.

Próbáltam összeszedni magam észhez térni, addigra nővérem ácsorgott előttem mögötte pedig Mark és Kimi.

• -          Sziasztok! . –motyogtam.
• -          Mi van veled? – támadt le Laura.
• -          Semmi. – fogtam menekülőre.
• -          Azt akarod, hogy visszarángassam Anyát?! – na még az hiányzik.
• -          Nem tudom mit vártok. Nem vagyok beteg, csak lefeküdtem aludni. – akadtam ki. – Igazán le lehet szállni rólam. – Mindannyiótoknak meg van a saját dolga. – osztottam ki Őket és az emeletre trappoltam.

Rettentően felbosszantottak. Kimi biztos direkt ide csődítette őket, Laurának meg nem kellett több. Legszívesebben a falat kapartam volna le, de inkább lefeküdtem az ágyunkba és a tv csatornák között váltogattam. Igazából rohadtul nem kötött le egyik se, de nem akartam velük társalogni. Most nem.

Ez a dolog így ment egészen szerdáig, amikor Kimivel csúnyán összevesztünk. Ő úgy döntött, hogy majd szépen bepakol az autóba és a kórháznál meg kivesz, amikor közöltem vele, hogy nem így működik káromkodva elvonult ki az udvarra és bütykölni kezdte Benjamin hintáját.

A földszinti mosdóba rohantam, mert rettentő émelygés fogott el és semmi nem maradt meg bennem.

• -          Jól vagy? – ütötte meg a fülemet Mark mormogó hangja.
• -          Azt hiszem.. – mostam meg az arcom és a számat.
• -          Én nem akarok ebbe beleszólni, de szerintem Kiminek igaza van. – nézett rám. – Csak jót akar Neked.
• -          Megtennéd, hogy nem mondod el Neki? – egy darabig húzta a száját, de bólintott.

A nappaliban játszottam Bennel és próbáltam azon agyalni, hogy mégis mi bajom lehet. Lassan egy másfél hete tart ez az émelygés. Ben nyöszörgése rántott vissza a valóságba, a kis autóját nyújtotta felém és én elfelejtettem elvenni tőle.

Délután nagy nehézségek árán sikerült elaltatnom az Úrfit.

• -          Kimi! Tudnátok figyelni Benre? – kiabáltam oda nekik, még mindig a hintán ügyködtek, de lassan kész lesz.
• -          Hova mész? – állt meg előttem.
• -          Leugrok a boltba, üres a hűtő. Nektek kell valami?
• -          Nem hiszem.. – vonta meg a vállát.

Egy másodpercig csak álltunk egymás előtt, mint két kuka gyerek aztán magához húzott és szorosan átölelt. Karjaimat a nyaka köré fontam és élveztem a közelségét.

• -          Szeretlek! – nyomtam puszit a szájára. – Sietek.
• -          Vigyázz magadra! – nézett rám komolyan, mire csak bólintottam.

A boltban gyorsan beleszórtam a kosaramba a fontosnak ítélt dolgokat, amikor elhaladtam a női sor mellett. A szemem megakadt a tamponokon és betéteken. Rögtön számolni kezdtem, de sehogy sem jutottam dűlőre. Annyi minden történt az elmúlt egy hónapban, ha kényszerítenének se tudnám megmondani a legutóbbi ciklusom idejét. De a biztonság kedvéért mindegyik termékből levettem egyet, amikor megláttam egy fiatal lányt hezitálni a terhességi tesztek előtt.

• -          Te is..? – nézett rám szerényen.
• -          Ööö… - megszólalni se bírtam, aztán mosolyogva nyújtott felém egyet.

Először elég furcsán nézhettem rá, mert vissza akarta rakni, de végül megköszöntem és elvettem tőle és egy másik fajtát is a kosárba dobtam. A pénztárnál villámgyorsan fizettem és szinte rohantam haza.

• -          Gyors voltál. Segítsek? – akarta elvenni a két szatyrot Kimi, de elrántottam a kezem, még csak az hiányzik!
• -          Elbírom!- mosolyodtam el, hogy azért még se legyen olyan fura a dolog.
• -          Mi lesz a vacsora? – toporzékolt végig mellettem, alig bírtam úgy kipakolni, hogy ne dűljön ki a két kis dobozka.
• -          Jaj, Kimi. – nevettem fel. – Mit szeretnél?
• -          Mit tom’ én. – húzta meg a vállát.
• -          Nagy segítség vagy. Ben?
• -          Alszik, mint a bunda. Egyszer megébredt, de visszaaltattam. – húzta ki magát büszkén.
• -          És Mark?
• -          Ja, Ő elment. Most Ő megy Danielért. De holnapra már meg lesz a hinta. A kis pöcsös hétvégén szórakozhat.
• -          Nagyon ügyesek vagytok! – pusziltam meg az arcát. – Biztos élvezni fogja!

Gyorsan eliszkoltam a fürdőbe és a két terhességi tesztet a szekrény végébe bújtattam el. Majd holnap reggel!