29.fejezet

Sziasztok!

Hajnalok hajnalán..:D Nem tudok aludni, megnéztem az Egynyári kaland című sorozatot ( így 1 év csúszással :D) és teljesen a hatása alá kerültem. Szóval ezért most töltöm fel az új részt.

Hosszabb és esemény dúsabb, ahogy ígértem! 

Azt hiszem jogosan mondhatom, hogy Kimi és Lina kapcsolatuk újabb szintjére értek, aztán meglátjuk!

Nagyon szép vasárnapot kívánok!

Puszi

A következő egy hetünk másból sem állt csak a dobozolásból. Kimi nagy segítség volt, mert minden délután elvitte Benjamint sétálni vagy lementek  a játszótérre így Lilyvel mondhatni pikk-pakk bedobozoltuk a lakásomat.

Kimi mindenféleképpen úgy akart elutazni Ausztráliába, hogy mi már Svájcban vagyunk és nem idegen a környezet, ezért március 1-jére tervezte az utazásunkat. Teljesen izgalomban voltam, és kicsit féltem is. Rossz érzéssel töltött el, hogy az utóbbi napokban olyan keveset voltam Benjaminnal, igazából a reggelek és az esték voltak az enyémek, illetve rossz volt itt hagyni Lilyéket, de minden áldott nap elmondta, hogy remekül meglesznek, így péntekre azért lehiggadtam, egy picit.

• -          Tudod én izgulok – léptem be a hálóba, Kimi hokit nézett..mi mást?!
• -          Miért is? – pillantott rám.
• -          Nem tudom igazából – kuncogtam, mire megforgatta a szemét. – Mekkora balfasz – morogta, ez már a tv-nek szólt.

Kezdtem megszokni, hogy ha hoki van azt nézni kell és az Kimi ideje. Míg Ő nagyon el volt foglalva átnéztem a bőröndjeinket. Nem akartam semmi személyeset itt hagyni, ugyanis kedden már jönnek megnézni a lakásomat. Kiadom albérletbe. Szerencsére Lily mindent elintéz, így nekem visszautaznunk. Tényleg nagy segítség most a két nővérem.

Nagy meglepetés volt a hét közepén mikor Laura telefonon bejelentette, hogy ők már Baar-ban várnak minket. Először azt hittem Kimi házában vannak, de nem. Kiminek igaza volt! Laura a gyerekekkel nagy titokban összeköltözött Markkal. Először köpni-nyelni nem tudtam hírtől, nem értettem miért kellett ezt nagy titokban tartani, de azzal magyarázta, hogy nem akart ezzel terhelni minket. Mérges is lettem rá, nagyon! Persze mára szent a béke és alig várom, hogy holnap találkozhassam velük. Szerencsére sikerült egész közel találniuk egy házat, autóval mindössze tizenöt-húsz perc az út szóval közel leszünk egymáshoz.

• -          Beszéltél már a szüleiddel? – sétált mögém Kimi, ép a hajamat fésültem.
• -          Miért is? – néztem rá értetlenkedve, fogalmam sem volt mire gondol.
• -          A látogatás miatt…
• -          -Úúúúúú Kimi!!! Nekem teljesen kiment a fejemből.

Még a hét elején hozta fel Kimi, hogy hívjam el anyuékat, amíg Ő Ausztráliában lesz. Nagyon jó ötletnek tartom még most is, csak egyszerűen kiment a fejemből.

• -          Mi lenne veled nélkülem – vigyorgott pimaszul. – Jössz fürdeni?
• -          Kihagyhatatlan ajánlat – kuncogtam.

Jó forró vizet engedett és a kedvenc habfürdőmet öntötte a vízbe.

• -          Csak nem elcsábítani akarsz? – szálltam be a kádba és a mellkasának dőltem.
• -          Dehogynem – halmozta el a nyakamat apró puszikkal.

Keze közben hol a melleimet simogatta, hol lejjebb vándorolt, mígnem a legérzékenyebb pontomat kezdte el kényeztetni. Próbáltam minél halkabban nyögni, de teljesen feltüzelt. Az elmúlt rohanós héten nem igen volt ehhez alkalmunk. Minden percét élveztem, hisz pontosan tudta mit imádok és kegyetlenül ki is használta.

Kiszállt a kádból és pimasz mosollyal az arcán tartotta a törölközőt nekem, majd gyorsan áttörölt.

• -          Ez a vigyor! – csóváltam a fejem mosolyogva.
• -          Milyen vigyor? – lépett mögém és ágyékát a fenekemnek nyomta.
• -          Kimi! – sóhajtottam fel. – Nem bírsz a gatyádban maradni?
• -          Egy szál törölközőbe vagy, nehogy már – rötyögött, majd az órára pillantott. – Megnézem a tökit – csak bólintottam.

Mire Kimi visszaért én már ágyban feküdtem. Lilyvel gyorsan megbeszéltem a keddi napot, de majdhogynem csak lerázott, hogy mindent tud és hagyjam békén.

• -          Alszik, mint a bunda. – dőlt be mellém Kimi és végre hozzá bújhattam.
• -          Kíváncsi vagyok holnaptól is átalussza-e az éjszakákat.
• -          Räikkönen, tuti hogy igen! –rántotta meg a vállát.

Másnap reggel telefon csörgésre ébredtem. Vagyis csak próbáltam. Azt még be tudtam azonosítani, hogy ez tuti nem az én telefonom. A kezemmel Kimit kerestem, hogy megpaskoljam, de nem találtam. Rögtön kipattantak a szemeim és rá kellett döbbennem, hogy Kimi a szobában sincs, nemhogy az ágyban. Anyukája hívta, ezért bátorkodtam felvenni, ha nem éri el még a végén aggódni fog.

• -          Jó reggelt Paula – próbáltam elnyomni az ásításom.
• -          Ó, Lina – döbbent meg. – Jó reggelt. Hogy vagytok? Minden rendben?
• -          Persze, minden rendben. Most ébredtem fel és fogalmam sincs hol vannak a fiúk.
• -          Jaj, ne haragudj, hogy felkeltettelek – szabadkozott rögtön.
• -          Ugyan Paula. Amúgy is készülnöm kell.
• -          Igen, igen. Meglátogatlak ám Titeket. Nem tudom mondta-e Kimi.
• -          Nem említette – motyogtam, minek is?! Kimi, Kimi…. – De nagyon örülök neki! Megkeressem Kimit?
• -          Hagyjad csak! Azért telefonálta, hogy hogy vagytok. Vigyázzatok magatokra és hívjatok, ha  Baarba értetek.
• -          Mindenképp Paula. Puszi. – majd bontottam a vonalat.

Hulla fáradt voltam. Azt hiszem most jön ki a fáradtság rajtam, hogy ilyen jót aludtam. Sajnos nem eleget. Hangos puffanás jelezte, hogy a fiúk mégis itt vannak valahol a lakásban, majd Kimi kezdett el káromkodni. Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje megnéznem őket. Még a végén szétszedik a lakást!

• -          Hello prücsök – emeltem fel kisfiam, aki kúszva-mászva igyekezett elém.
• Karját rögtön a nyakam köré fonta.
• -          Jó reggelt! – ölelt át minket Kimi és megkaptam a reggeli csókomat.
• -          Elárulod mit csinálsz? – néztem rá furcsán.
• -          Pakolunk az autóba.
• -          Pakolunk? – majd ebben a percben lépett be Hank a lakásba.
• -          Szia Lina – vigyorgott. – Ne aggódj mindjárt indulhattok.
• Mindjárt?! Körbe néztem és valóban már csak 5 doboz volt a nappaliban. Hűha!
• -          Csipkedd magad – mért végig Kimi, még pizsamában voltam.

Fogalmam sem volt, hogy ilyen hamar indulunk! Még kilenc óra sincs, azt hittem majd délután valamikor szép lassan elkezdünk pakolni. Olyan jó, hogy Kimi megoszt velem ilyeneket.

Persze Benjaminon se volt a pelenkán és egy koszos bodyn kívül semmi.

• -          Apád aztán elintéz mindent. Én meg csak kapkodjak – magyaráztam Bennek, aki csak vigyorgott rajtam.

Gyorsan felöltöztettem és rohanva, de én is összekészültem.

• -          Azért igazán szólhattál volna ám, hogy mikor akarsz indulni – morogtam az autóba.

Hank és Kimi egymásra néztek, majd elkezdtek vigyorogni, ami még inkább felhúzott. A szúrós tekintettemmel mindkettőt meg tudtam volna verni.

• -          Mindjárt indul a gép, szóltam. Így jó? – fordult hátra hozzám.
• -          Hahahahaha, humoros vagy Räikkönen. Amúgy Anyukád hívott, csak érdeklődött, hogy hogy vagyunk. És örülök, hogy említetted, hogy meglátogat minket.
• -          Ajaj, úgy tűnik sok van a rovásodon – röhögött Hank.

A reptéren azért már higgadt voltam. A költöztetős céggel Kimi mindent elintézett és ,ha minden rendben megy pár órával utánunk meg is érkeznek a dobozok.

Alig vártam, hogy Zugban rögtön autóba üljünk. Már a lábamon doboltam izgalmamban, ami Kiminek is feltűnt. Még én sem értettem miért ez a nagy izgalom, de Ő csak nevetett rajtam. Benjamin folyamatosan a tájat figyelte és ha valami érdekeset látott rögtön gagyogni kezdett. Kimivel mindketten azt vártuk, hogy mikor fog rendesen beszélni, de az még odébb van.

Amint megpillantottam Kimi házát, illetve azt hiszem már a közös házunk hatalmas mosoly terült el az arcomon. Kimi bevitte a bőröndjeinket, míg én Benjamint szabadítottam ki.

• -          Haza jöttünk, jó? Mától itt fogunk lakni! – magyaráztam neki, majd megsimogattam.

Miután megszabadítottam a ruháitól a nappaliba tettem le. Rögtön feltalálta magát az itt hagyott játékaival. Fél szemmel figyeltem, miközben Paulát értesítettem telefonon, hogy megérkeztünk, majd Anyát és Lilyt is felhívtam. Persze, hogy Kimi ez idő alatt hatszor meg tudott volna fordulni.

• -          Felhívtad a fél családot? – húzott az ölébe.
• -          Én nem hagyom őket izgulni – csíptem a karjába. – Anyukád üzeni, hogy szégyelld magad amiért nem is köszöntél neki.- csak röhögött rajtunk…
• -          Este fele Markék átjönnek. Valami kaját kéne venni ám – emelt meg majd lazán visszadobott az ölébe, elszórakozott, mint a fia.
• -          Mész boltba? – szempilláimat is megrebegtettem, de nemleges választ kaptam.

Persze egyedül nem engedett el, így mindhárman mentünk. Kimi bele erőszakolta a fiúnkat a babakocsiba, igazi harcot vívtak. Ben kézben akart jönni, persze Kimi nem engedett neki.

Kicsit tartottam tőle, hogy a kis boltban hogy fognak ránk nézni, de rá kellett döbbennem, hogy itt nem voltunk nagy szám. Egyre jobban kedveltem Baart. Próbáltunk gyorsan túlesni a vásárláson, de Ben mindent le akart emelni a polcról – néha sikerült is neki, legnagyobb örömünkre-. Majd a vacsorában nem tudtunk kiegyezni, végül sikerült meggyőznöm Kimit, hogy a csirke tökéletes választás.

• -          Ne szokj hozzá – csípett a fenekemben a bolt kellős közepén.
• -          Kimi! – csaptam a kezére, mire csak megrántotta a vállát. – És mégis mihez?
• -          Hogy mindig az lesz, amit Te akarsz – vigyorgott rám.

A lehető legcsúnyább nézésemet vettem elő, de csak nevetve ölelt át és nyomott egy puszit a homlokomra.

Késő délután az élet is jobban beindult Baarban. Többen most értek haza a munkából és az utca is megtelt gyerekekkel. Jóval gyorsabban hazaértünk, ugyanis Ben elaludt a babakocsiban, tényleg igaza lesz Kiminek, hogy este sem kell tartanom, hogy nem fog aludni. Míg én a vacsorát dobtam össze valakivel a nappaliban beszélt telefonon. Jó kedve volt és ahogy levettem egy jó baráttal beszélgetett.

• -          Hmm, egész jó illatok vannak – dobta le magát az asztalhoz. – Jöhetne már Mark, mert nem hajnalig akarok edzeni – nézett az órájára.
• -          Nyugi, biztosan mindjárt itt lesznek – mosolyogtam.
• -          Ja, beszéltem egyik haverommal. A hétvégén átugranak.
• -          Szuper! Mikor? – pörögtem be rögtön, elvégre Kimi egy haverját sem ismerem….
• -     Mit tudom én – rántotta meg a vállát. – Majd jönnek! Itt laknak a szomszédba. Van egy 1 hónapos kislányuk.
• -          Komolyan? – csillantak fel a szemeim. – Kislány – sóhajtottam fel.
• -          Ja. Hannaval biztosan jól kijöttök. Olyan, mint te.
• -      Hahóóóóóóóóóóóóóóóóó – vágódott be az ajtó, innen tudtuk, hogy megjöttek Markék, majd Daniel rontott be, akit Laura követett.
• -    Sziasztok! – mosolygott, majd Kiminek és nekem is adott két puszit. – Egész úton azt hallgattam, hogy nem érünk ide – forgatta meg nővérem a szemeit. – Milyen volt az utatok? Mikor ér ide a cuccotok?

Kimivel ekkor néztünk össze. A költöztető teljesen kiment a fejünkből. Mi van, ha akkor voltak itt, amíg boltba voltunk? Kimi rögtön a telefonjáért nyúlt. Mindketten megnyugodtunk, mikor kiderült, hogy egy jó óra múlva fognak csak ideérni. Most egyáltalán nem bántam, hogy ilyen lassan jönnek.