15.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a heti részt! :)

Kis csúszással, szombaton szerettem volna, de így alakult. Nagyon szépen köszönöm a pipákat, a kommenteket, most már tényleg válaszolok rájuk!

Remélem ez a nyugis, családias rész is tetszeni fog Nektek!

Puszi

Hétfőn korán keltünk, hiába utálta ezt Kimi. Reggel hétkor már készülődtünk. Farmernadrágba bújtam és egy egyszerű fekete felsőbe. Kimi villámgyorsan összekészülődött, így a babakocsit és a baba ülést Ő rakta be az autójába. Benjamint rétegesen felöltöztettem, majd a Londonban vásárolt overálját a kezembe vettem.

• -          Fogalmam sincs mikor fogok végezni, de egy darabig el fog tartani. Két óra biztos lesz- nézett rám Kimi.
• -          Nem gond, azt hiszem annyi idő kell is – mosolyogtam.
• -          Ha valami gáz van rögtön hívj – pillantott újra rám.
• -          Okééé – néztem rá furcsán, mégis mi baj lehetne?!

A Zürichbe vezető utat már másodszor tettük meg és még mindig varázslatos volt, de jó lenne korcsolyázni! A pláza parkolójában Kimi felém fordult.

• -          Itt a kártyám – nyomta a kezembe.
• -          Kimi – motyogtam.
• -          Lin, ezt már megbeszéltük. Tököm tudja mi kell, szóval Rád bízom!

Segített összerakni a babakocsit és a lifthez kísért minket. Puszit nyomott a számra és Bentől is elköszönt. Míg a liftre vártunk figyeltem, ahogy beül az autóba és elhajtott. Kicsit aggódtam. Elvégre most fog először találkozni Jennivel ki tudja mióta, hogy megbeszéljék a válásukat.

Kintről a pláza egyáltalán nem tűnt ekkorának. Még az volt a szerencsém, hogy túlzottan nem különbözött a  londonitól. Egy darabig csak álltam az első szinten, mert nem igazán tudtam mit is kellene először megvennem.

• -          Nézünk Neked kiságyat meg pelenkázót, jó? – hajoltam Benhez és megszabadítottam a felesleges ruha daraboktól.

A bútorboltban nagyon kedvesek voltak. Amint az eladó észrevette, hogy kisbabával vagyok szaladt is oda hozzám.

• -          Miben segíthetek? – fiatal, barna hajú, mosolygós lány volt az.
• -          Igazából a kisfiamnak szeretnék kiságyat, pelenkázót – kezdtem el sorolni – mindent, ami egy babaszobába kellhet – mosolyodtam el.
• -          Költöznek? – érdeklődött kedvesen.
• -          Mondhatjuk így is – majd követtem.
• -          Most túl sok baba bútorunk nincs. Hozok egy katalógust, hátha onnan tetszik meg valami.

Míg az eladó távol volt Bent kiszabadítottam a babakocsiból, csoda, hogy idáig bírta és körbe néztünk. Volt itt világos bútor – amilyen otthon van-, fehér bútorok, még zöld is volt. Aztán a sarokban bújt meg, ami első pillanatra megtetszett. Egy világos, krém színű bútor szett volt az. Három ajtós szekrény, 4 fiókos pelenkázóágy és egy 5 fiókos magas komód. Na meg persze a kiságy, az oldala szintén krémszínű volt, de a rácsok sötét, talán csokibarnák voltak. Szinte láttam magam előtt már  a szobár. Az ablakoknál lehetne ilyen sötét a fal, a többi meg világos. Sötét szőnyeg, egy sötét fotel.

• -          Itt is vagyok – mosolygott rám a lány. – Ó, ez egy kifutó szett.
• -          Nagyon tetszik. A kiságyhoz van matrac? Kókuszmatrac?
• -          Természetesen. – mosolygott.

Ahogy elképzeltem a szobát még beszereztem egy sötét szőnyeget, de sajnos fotel nem volt olyan, amilyet szerettem volna. A pénztárnál kellemetlenül éreztem magam, de végül Kimi kártyáját adtam oda. A szállítással kapcsolatban is nagyon kedvesek voltak, azt mondták, még lehet ma este kiszállítják. Az eladó lány pedig a harmadik emeletre küldött, hogy nézzek körül ott, hátha találok nekem tetsző fotelt. Nagyon-nagyon nagy mázlim volt. Boldogan jöttünk ki onnan is. Már vagy egy órája lehettünk itt, és már csak egyetlen bolt volt hátra. Méterárut is sikerült vásárolnom és egy kukát is beszereztem, ezeket már a babakocsi tárolójába tettem.  Kezdtem pánikolni, hogy túl sokáig nem tudom elszórakoztatni Benjamint, mikor Kimitől jött egy üzenet, hogy most indult el.

• -          Apa mindjárt itt lesz értünk.- míg rá vártunk Bent kivettem a kocsiból és egy padra leülve szórakoztattam.

Fél órával később csörgött a telefonom, hogy Ő inkább nem jön fel , de a liftnél már vár minket. Villámgyorsan kaptam össze magunkat.

• -          Szia – nyomtam puszit a szájára.
• -          Milyen boldog vagy – jegyezte meg és a kocsiig Ő tolta Bent.
• -          Igen. Mindent sikerült megvennem, már kész tervem van a babaszobával kapcsolatban. Teljesen bezsongtam. Kimi, mit szólnál hozzá, ha kifestenénk a falakat? – pillantottam rá, már az autóban.
• -          Felőlem – vigyorgott. – Mikor hozzák ki a bútorokat?
• -          A bútorokat még lehet a mai nap, de a fotelt csak szerdán. Akkor elugrunk festéket venni?
• -          Persze, menjünk – rötyögött továbbra is rajtam.
• -          Neked is jó kedved.
• -          Nem volt olyan borzalmas.
• -          Mit tudtatok megbeszélni?
• -          Jenninek vannak érdekes elképzelései – húzta a száját. – De szerintem hamar kimondják  a válást.
• -          Érdekes elképzelései?
• -          Van egy házam Finnországban, illetve 2 házam Thaiföldön és a yachtom.
• Ez így felsorolva mondjuk sokkolt. Két ház Thaiföldön???
• -          És mit szeretne?
• -          Az egyik házat Thaiföldön és a finnországi házat.
• -          Dee….de minek neki a finnországi? Ő is ott lakik nem?
• -          Nem értem – rázta meg a vállát. – Van saját háza ott. A thaiföldi házba mondtam, hogy beleegyezek. De makacs – motyogta. – De megoldjuk – pillantott rám.

A festék vásárlással nem sokat vacilláltunk, gyorsan kikevertettük a két színt, vettünk ecsetet és már siettünk is haza. Benjamin kezdett nagyon is nyűgös lenni és már én is fáradt voltam. Otthon írtunk egy listát és Kimi elment a boltba, egy igazi hős volt. Amíg Ő távol volt Bent megetettem és lefektettem.

Délután mivel annyira be voltam zsongva kifestettük a leendő gyerekszobának a falait. Eleinte szép gyorsan haladtunk Kimivel, de amikor Ben is csatlakozott inkább már csak szenvedésbe ment át az egész, de egyikőnk sem bánta. Mire végeztünk mi és Ben is csupa festék volt. Sárga és barna festékfoltok borították az arcát, a kezeit na meg persze a ruháját.

• -          Ide kerüljön a kiságy, ide meg szerintem a pelenkázó mellé meg a szekrény. A sarokba meg mehet majd a fotel. – magyaráztam Kiminek és közben ide-oda forogtam.
• -          Felőlem. Ahogy Neked kényelmes – majd az órájára pillantott. – Elmegyek lezuhanyozok, elvileg hozniuk kell a bútorokat.
• -          Menj csak – mosolyogtam.

Míg Ő lemosta magáról a festéket én is próbáltam megszabadítani fiúnkat a foltoktól, ami hisztibe csapott át, de hamar megnyugodott. Egyáltalán nem hatotta meg az idegen környezet, ugyanolyan lendülettel kúszott mászott a nappaliban, mint otthon. Igazi belevaló gyerek lesz azt hiszem. Nem sokkal miután Kimi végzett szólt is a kapucsengő.

• -          Remélem nem kotyog a srác, elég borravalót adtam neki – tért vissza Kimi.
• -          Reméljük – húztam el a szám egy kicsit.

Nem volt túl kellemes mindig erre gondolni, hogy vajon ki köp a médiának. Pedig egyáltalán semmi különöset nem tettünk. Kimi ép azt ecsetelte, hogy holnap estére ki is megy a festék szag a szobából és össze tudja rakni majd a bútorokat. Talán Ő is belelkesedett egy kicsit.

• -          Mire elutaztok lesz is valami a szobából – dőlt le mellénk a szőnyegre. – Ne aggódj, fasza kis szobád lesz. – tologatta Ben előtt a kis autót.
• -          Arra gondoltam holnap festek még egy mintát a falra. Olyan jól mutatna, de nem tudom mit.
• -          Autót – vigyorgott.
• -          Majd este nézünk valamit – mosolyogtam, bár ez az autó nem is rossz ötlet.

A délután hátralevő részét úgy töltöttük, mint egy átlagos család. Játszottunk a kisfiúnkkal, mesét néztünk – ami kb. öt percre kötötte le az úrfi figyelmét – és a holnapot terveztük. Kimi délelőtt edzeni fog, ebéd után az ügyvédjével találkozik, de utána megígérte, hogy elmegyünk itt Baarban sétálni. Azóta vártam erre, mióta leszálltunk a gépről.