16.fejezet

Sziasztok!

Itt vagyok...kicsit későn, de itt :D 

A héten sikerült válaszolnom a kommentjeitekre végre valahára, nagyon kedvesek vagytok! 

Köszönöm szépen az előző részhez a pipákat! :) Igyekszek izgalmat is belevenni a következő fejezetekben és persze a háttérben írom a folytatást. Most kicsit bele kell húznom, mert kb. 6 előre megírt rész van.

Remélem most is megleptek jó pár pipával és kommenttel.

Jó olvasást és szép estét kívánok, élvezzétek a hosszú hétvégét! ;)

Puszi

A keddi reggel volt az, amikor egyáltalán nem tudtam mit kezdeni magammal. Kimi hagyott egy cetlit, hogy edzeni ment, ezért nem is akartam zavarni,de Ben még aludt. Ebben a hatalmas házban azt sem tudtam mihez nyúljak. Ben leendő szobájában húztam meg magam. A festék szerencsére távozott a szobából, de a tegnapi tervemet megvalósítva újra szellőztetnem kellet, ugyanis az egyik oldalra festettem egy macit. Nem mondom, hogy tökéletes lett, de talán Ben nem fogja a szememre hányni. Az ajtófélfának dőlve tervezgettem mi hova fog kerülni, egyelőre a bútorok középre lettek tolva a festés miatt.

• -          Feltaláltad magad? – hallottam meg Kimi hangját, aki felém közeledett.
• -          Fogjuk rá – mosolyodtam el és kaptam tőle egy puszit. – Festettem.
• -          Igen? – lesett be a fejem mögött. – Mackó? – kuncogott.
• -          Igen – bólintottam. – Nem lett tökéletes, de szerintem aranyos.
• -          Szerintem tökéletes – ölelt át. – Ben?
• -          Még nem kelt fel – csóváltam a fejem. – Nem tudom kire ütött.
• -          Biztos nem Rád – vigyorgott. – Te már hajnalban kukorékolsz.
• -          Ez túlzás – mosolyogtam. – Mi legyen az ebéd? – pillantottam rá és a földszintre indultunk.
• -          Hm, Rád bízom – állt meg a lépcsőnél. – Megnézem Bent aztán lezuhanyozok – bólintott, én pedig a konyhába indultam.

Tegnap szerencsére sok mindent vásárolt Kimi, így volt választék bőven. Krém levest készítettem, abból egy keveset még Ben is ehet, főételnek pedig csirkepörköltet tarhonyával. Igaz, hogy Kimi ilyet nem igen ehetne, de azt hiszem szoknia kell a magyar konyhát.

Kimi legközelebb már a kisfiúnkkal a kezében jött le. Jó reggelt puszi után el is lettem felejtve, körülbelül. Jól elszórakoztak az ásványvizes üveggel, bár Benjaminon látszott még, hogy kómás.

• -          Megeteted? – pillantottam Kimire, mire furán nézett.
• -          Hát nekem nincs mellem.
• -          Jaj, te bolond – nevettem fel. – Csináltam krém levest – raktam le eléjük a tányért. – Elfelejtettem, de kéne Bennek pár gyerek tányér – néztem a drágának tűnő tányérra, nem lenne jó, ha ledobná.
• -          Hm, jó – bólintott, majd a kezébe is vette a kanalat.

Ahogy elnéztem Őket nőtt a lista a fejemben, hogy mit kellene még beszereznünk, etetőszéket! De túlzásokba sem akartam esni, elvégre most vagyunk itt először és már apad Kimi számlája, de mondani sem mertem Neki. Tuti lehurrogna!

Mire végeztek a tányér üres lett, Ben ruhája meg csupa maszat. Nem volt egyszerű az ebéd. Hol az Ő kezében volt, hol az enyémben, de fél kézzel és egy izgága gyerekkel nem könnyű. Ebéd után Kimi elrohant a találkozója miatt, Benjamint leraktam aludni, de most a nappaliban. Lepihentem mellette és azt hiszem el is bóbiskoltam.

• -          Szia – finom simogatásra ébredtem.

Kimi mosolygott rám.

• -          Hm, elaludtam – ásítottam egy nagyot. – Úú, a nyakam – rögtön oda csúsztatta a két kezét és masszírozni kezdett. – Mi volt az ügyvéddel? – érdeklődtem.
• -          Semmi különös. Ő is bizakodó, bár Jenni ügyvédje üzent – hallottam a hangján, hogy ennek egyáltalán nem örül.
• -          Mit?
• -          Ragaszkodik az elképzeléséhez. Lehet inkább belemegyek.
• -          Ne Kimi!!! Mármint nyilván ez a te vagyonod, de ne hagyd magad! Szerintem …. – halkultam el. – Ha most engedsz Neki ki tudja mikor keres fel, hogy ez meg az kell még.
• -          Igazad lehet, de szeretnék ezen a szaron túl lenni már. – húzta el a száját és mellém dőlt.
• -          Elhiszem – nyomtam puszit a szájára. – De azért mindenbe ne menj bele, csak azért, hogy túl legyél a váláson.

Késő délután a fiúkkal összekaptuk magunkat és, ahogy Kimi ígérte elvitt minket a Zugersse-hez. Vagyis először fogalmam sem volt, hogy hova tartunk, de a kocsiban végre elárulta, hogy Zug felé haladunk. Ben egyszerűen imádta. A babakocsit kb. feleslegesen hoztuk el, mert csak Kimi tolta..üresen. Semmi pénzért nem maradt volna benne Benjamin, a kezemből nézelődött és hangosan kacagott, ha valami olyat látott. Aki szembe jött velünk egy három fogas mosolyt villantott nekik.
A kis szakaszt, ami Zughoz tartozott végig sétáltuk, majd vissza az autóhoz.

-          Ezt a hideget még szoknom kell – dörzsöltem össze a két tenyerem már az autóban.

• -          Mi lesz veled Finnországba? – rötyögött.
• -          Uhh – szörnyülködtem. – Megfagyok – nevettünk fel. – Remélem otthon nincs ilyen hideg – pillantottam a telefonra, Laura és Lily is keresett egyszer.

Remélem nincs baj. Nem is vártam sokat, rögtön vissza is hívtam legidősebb nővérem.

• -          Na végreee! – morgott bele a telefonba. – Telefon luxus cikk felétek?!
• -          Mi a baj? – sóhajtottam fel.
• -          Semmi. Csak nem vetted fel a telefont és már Lilyvel idegbajt kaptunk. Azt hittük valami gáz van.
• -          Nincs – mosolyodtam el. – Eljöttünk sétálni egyet és a kocsiba felejtettem a telefonom.
• -          Ohh, ilyen nagy a szerelem, hogy lassan a fejed hagyod el! –szarkazmus, családi örökség.
• -          Nagyon kedves vagy Laura!
• -          Jó, jó. Na és mi újság? Akkor minden rendben?
• -          Igen. Nagyon jó minden – Kimire pillantottam, aki rám mosolygott. – Borzasztó hideg van – Laura felnevetett. – De Ben is nagyon élvez mindent.
• -          Helyes, helyes. Ennek örülök. Majd otthon felmelegszel. Mikor és mentek haza?
• -          Pénteken – igazából már nem volt olyan sok kedvem hazamenni, vagyis Kimi nélkül menni.

Pár apróságot még megbeszéltünk Laurával, majd Lilyt is felhívtam, hogy Ő is megnyugodjon. Na meg kíváncsi voltam mi van a lakásommal. Persze minden rendben volt. Lily fel is vetette az ötletet, hogy jövő hónapban valahogy együtt kéne haza mennünk…mindannyian, Anya névnapja miatt. Ezt az ötletet már Kiminek is vázoltam, hiszen jó lenne, ha velünk tartana.

• -          Nem tudok semmit ígérni –húzta a száját. – Februárban már kezdődnek a téli tesztek. De majd, ha bemegyek a gyárba úgyis többet mondana
• -          Persze, megértem. – mosolyodtam el. – El ne felejtsem megrendelni a jegyeket, ha visszaértünk hozzád – emlékeztettem Őt is, meg magamat is. – Hétvégén akkor Te merre is leszel? Mármint nem ellenőrizni akarlak – hebegtem. – Csak már olyan sok minden van a fejemben, hogy mindent összekeverek.
• -          Hétvégén Maranelloba utazok, a hét elején meg valahol összeszedlek Titeket és haza megyünk Anyuhoz – magyarázta, miközben én nagyon-nagyon figyeltem.
• -          Valahol összeszedsz minket? –kuncogtam.
• -          Aha, majd megbeszéljük – mosolygott. – Aztán a jövő hét közepe meg majd a hétvégén dől el. Lehet megint vissza kell mennem Maranelloba.
• -          Jó, ha így lesz, akkor mi hazamegyünk Londonba.

Komolyan megfájdult a fejem ebben a szervezkedésben és nem könnyű, hogy azt sem tudjuk Kimi mikor merre lesz.

Otthon Bent útnak engedtük a nappaliban, bár elég fáradt volt, így is összevissza forgolódott a szőnyegen és az egyik plüssállatának magyarázott teljes beleéléssel.

Mire Kimivel észbe kaptunk már csütörtök volt. A szobában ücsörögtünk mindhárman, Benjaminnak nagyon tetszett az új szobája. Az utolsó simításokat délelőtt végeztük el Kimivel, igaz még így is hiányzik néhány dolog, de végre kész lett!

• -          Ma már itt alszol, jó? – dögönyözte meg kisfiúnkat. – Apa és anya meg jót mulatozik este – vigyorgott, mint a tejbetök.
• -          Kimi – nevettem fel. – Apa bolondokat beszél – nyújtottam kezem Ben felé, aki kúszva igyekezett felénk.

Ebben a pár napban lettünk figyelmesek arra, hogy ácsorogni nagyon szívesen ácsorog, ha bele tud kapaszkodni valamibe, de az, hogy elinduljon az teljesen kizárt dolog volt. Kicsit elkeseredett voltam emiatt, de nem is akartam sürgetni, hisz még olyan kicsi. De legbelül attól rettegtem, hogy netalán otthon fog elindulni és akkor Kimi lemarad róla, azt pedig nem szerettem volna. A délutánt az új szobában töltöttük, hogy Ben este ne érezze furcsán itt magát. Kiminek megcsörrent a mobilja, majd miután megnézte ki hívja felpattant és lerohant a lépcsőn. Először nem értettem az egészet, majd Bent felvettem és utána indultam. Az étkező felől hallottam Kimi hangját és egy nőét, így arra felé vettük az irányt. Kimi háttal állt nekem és ingerülten hadart valamit finnül, majd a nő rám nézett. Szemei kikerekedtek és kiült az arcára az értetlenkedés.