17.fejezet

Sziasztok!

Köszönöm szépen a 19 pipát és a hozzászólást! :) 

Kicsit most korábban hoztam az új részt, tekintve, hogy hétfőn és kedden zh-t írok és azt sem tudom hol áll a fejem :D Reggel 7 órakor zh-t írni kegyetlenség :( 

Remélem tetszeni fog és izgalmasnak fogjátok tartani ezt a részt. Igyekszem újabb szereplőket beleszőni a történetbe, meglátjuk kinek tetszik majd és hogy birkózik meg vele Lina és Kimi párosa. 

Na, de nem húzom az időt..egyrészt mert félek, hogy a fáradtságtól valami hülyeséget írok, másrészt meg minek?! :D

Jó olvasást és jó hétvégét kívánok!

Kezdődik a FORMA-1!!
Remélem Ti is lázban égtek! :P

Puszi

A nő válaszolt Kiminek, de semmit nem értettem az egészből. Kezdtem kellemetlenül érezni magam, azt hiszem fent kellett volna maradnunk. Ekkor Ben gügyögni kezdett és Kimi felénk fordult. Felsóhajtott, majd mellénk lépett.

• -          Lina,Ő itt Jenni. – pillantott a nőre, majd rám.

Bólintottam, Bent átraktam a másik kezembe, hogy üdvözölni tudjam Kimi feleségét.

• -          Kimi, Kimi. Nem is említetted – mosolygott Jenni, de nem tudtam ezt a mosolyt hová tenni.
• -          Semmi közöd a magánéletemhez – kezét a derekamra csúsztatta, de a szokásosnál erősebben fogott.
• -          Ó, mindenesetre még a feleséged vagyok – ekkor rám nézett, "kedves"nő… - Ezeket kéne alá írnod – csúsztatta Kimi elé a papír halmot.
• -          Mik ezek?
• -          Beleegyezek a Te feltételeidbe – rántotta meg a vállát. – Szeretnék túl lenni a váláson és nem évekig húzni.
• -          Ebben legalább egyetértünk. Át fogom olvasni és majd elküldöm.

Jenni bólintott, majd elsétált mellettünk. Már azt hittem fellélegezhetünk, mikor az ajtóból visszafordult.

• -          Aranyos kölyök. Hasonlít rád Kimi, talán túlzottan is – húzta el a száját. – Csak nem?! – vigyorgott.
• -          Jenni, oda adtad amit akartál. – láttam Kimin, hogy kezd kijönni a sodrából.
• -          Jó, jó persze felfogtam. Ki ne derüljön, hogy van egy házasságon kívüli gyereked. – a komoly arca, amit ekkor vágott igen megijesztett.

Kimi kikísérte az autójáig, mi pedig az ablakból figyeltük őket. Tudom, nem szép dolog a leskelődés, de most nem tudtam volna megállni Nem sokat beszélgettek, talán pár percet és amikor Kimi visszajött egész nyugodtan tűnt. Bár meglepődtem, hogy Bent rögtön elkérte tőlem. Szerettem volna egyedül maradnom és szerencsére kérnem sem kellett, Kimi elvonult Bennel, addig én a konyhában sürögtem- forogtam. Le kellett foglalnom magam, eközben pedig járt az agyam. Ideges lettem Jenni látogatása miatt, nagyon is. Eddig teljes biztosak lehettünk abban, hogy nem tudódik ki a fiúnk létezése, de most, hogy Jenni látta Benjamint és  a megjegyzése. Pillanatok alatt el tudja terjeszteni a mi kis titkunkat. Nem szeretném, ha Ben létezéséről így derülne fény hogy Ő Kimi Räikkönen házasságon kívül született fia. Eddig is mindig próbáltam védeni, de most tehetetlen voltam és ez teljesen kikészített.

• -          Minden rendben? – Kimi a boltívnek dőlve figyelt.
• -          Persze – tettem el az utolsó tányért a helyére.
• -          Biztos? – lépett elém, kezét az arcomra simította.

Eddig általában Ő húzott magához, de most én simultam az ölelésébe. Most Ő nyújtotta nekünk a legnagyobb támaszt és Ő tud megvédeni minket.

• -          Nem akarom, hogy arról írjanak, hogy Ben a házasságon kívül született fiad – sóhajtottam fel.
• -          Jenni nem fog szólni a médiában. Ebben biztos vagyok – simított végig a hátamon.
• -          Honnan veszed? – néztem fel rá.

-          Megmondtam neki, ha eljár a szája annyit sem fog kapni, amennyit eddig mondtam.

• -          Szóval..Te megfenyegetted?
• -          Igen, vehetjük annak is.
• -          Kimi – csóváltam meg a fejem.
• -          Tudom, Neked ez nem tetszik. De hidd el, ez volt a legjobb megoldás. Minden rendben lesz – nyomott puszit a számra.
• -          Nagyon remélem – sóhajtottam fel. – Tényleg Benjamin merre van?
• -          Leraktam a kis ágyába.
• -          Megyek megnézem – indultam volna el, de elkapta a kezem és a farzsebéből kihúzta a bébiőrt.
• -          Nincs semmi baja – mosolygott.

Rádöbbentett ez az egész helyzet arra, hogy Kimi jelenléte pillanatok alatt képes volt megnyugtatni. Nem hagyta, hogy bármin is túl sokáig rágódjak, de mégsem erőltette magát rám. Figyelmes volt velem, amióta csak újra egymás életébe csöppentünk.

• -          El sem hiszem, hogy holnap már haza megyünk – örültem is neki, meg nem is.

Olyan rég láttam már a szüleim, a rokonaim, de távol sem akartam lenni Kimitől. Annyira jó volt együtt tölteni ezt a pár napot itt Svájcban. Örülök neki, hogy végül belementem és nem hátráltam meg. Svájc csodás, nyugodt és teljes ellentétje Londonnak. Persze az angliai várost is imádom, nem véletlen oda költöztem, de most, hogy Ben itt van már és egyre nagyobb a mozgás igénye tény, hogy nem London a legjobb neki. Vagyis nem az a ház, ahol lakunk. Pedig mi még kiváltságosak vagyunk, hiszen van udvarunk, de amilyen kis izgága a kisfiam ez sem elég neki. Kiminek pedig hatalmas udvara van, itt meg attól félek elveszik a gyerek.

• -          Hamar eltelt ez a pár nap – simogatta a karom Kimi. – De jobb is, ha hazamentek. A végén édesanyád az én fejem tépi le.
• -          Dehogy – nevettem fel. – Jaj, Kimi. Biztosan nagyon jól ki fogtok jönni.

Éreztem, hogy megfeszült a mellkasa.

• -          Nem hiszem, hogy tárt karokkal várnak majd. Elvégre nem voltam ott veled, veletek.
• -          Erről nem Te tehetsz! –emelkedtem fel és a szemeit fürkésztem. – A szüleim nagyon jól tudják, hogy ez az én döntésem volt. Persze, nem támogattak először, de Téged egyáltalán nem okolnak. Sajnálom, hogy ez az egész így alakult. Ha lehetne visszafordítanom az egészet, és borzasztó érzés, hogy elvettem a közös perceiteket.

Legszívesebben sírni tudtam volna, ettől a helyzettől. Ennyire egy döntésem sem bántam még, és a legrosszabb az egészben, hogy az én hülye választásom miatt másik két ember is szenved.

• -          Hé – kapta el a kezem Kimi, mikor fel akartam állni. – Túl leszünk ezen is – húzott a mellkasára. – Ha eddig minden rendben volt ezután is így lesz.
• -          Remélem – nyomtam puszit az arcára.

A csütörtöki napot hiába itthon töltöttük mégis úgy éreztem magam, mintha a fél országot bejártuk volna. Ben új szobája, Jenni felbukkanása és Kimivel egyre inkább nyílunk meg egymás felé. Ben létezése összeköt minket és tény, hogy van vonzalom közöttünk, de sok mindent kell magunkban elrendeznünk és még több dolgot kell megbeszélnünk. Igyekszem helytállni, mint anya és próbálom minden támogatni és Ő is remek társ, illetve apa.

Az esti fürdetést már Kimi bevállalta egyedül, azt mondta annyiszor figyelt már engem, hogy egyedül is menni fog neki. Kíváncsi vagyok milyen lesz a fürdő állapota miután végeztek. Míg ők pancsoltak én összepakoltam a dolgainkat. Kicsit könnyebben voltam, Ben néhány ruháját már beraktam a szekrénybe, hogy ezeket itt hagyom. Ahogy Anyut ismerem egy zsák ruha vár minket otthon. Szerencsére így a bőröndünk is könnyebb lett. Anyut is felhívtam, hogy megnyugodjon és egyeztessünk.

• -          Készen is vagyunk – jött be Kimi a gyerekszobába a csupasz kisfiúnkkal.
• -          Húha, valakinek nagyon jó illata van – nyomtam egy-egy puszit a talpaira.

Az öltöztetésre Kimi inkább elspurizott, hogy Ő biztos nem tuszkolja bele semmibe és nálam is hisztizni szokott, úgyhogy nem fogja felöltöztetni. Az esti mese szintén rám maradt, de egyáltalán nem bántam, ma szinte alig voltam Benjaminnal, így még élveztem is, hogy az ölelésemben aludt el, de megbeszéltük, hogy ma már itt alszik.

Kimi már a nagy franciaágyon terpeszkedett és valamit a telefonján pötyögött, de amint észrevett le is rakta.

• -          Hm, valami titkos? – bújtam be mellé.
• -          Csakis az – nevetett. – Ben?
• -          Alszik, mint a bunda – mosolyogtam.

Gyorsan elvégeztem az esti teendőket, majd pizsire öltöztem. Már a rövidnadrágba szerettem volna belebújni, mikor feltűnt, hogy Kimi leskelődik.

• -          Biztos szükség lesz arra? – vigyorgott, majd pillanatok alatt előttem termett.
• -          Háát… igazából mér három réteget akartam magamra húzni – kuncogtam.
• -          Ez elég szomorú – hajolt a nyakamhoz és apró puszikat lehelt rá.

Lehelete forró volt és másodpercek alatt az őrületbe kergetett. Tudta, hogy hol és hogyan simogasson. Nem voltam rest, hamar megszabadultam a felesleges ruha darabjaitól. Keze mindenhol ott volt, majd legérzékenyebb pontomon kezdett el kényeztetni. Hangosan sóhajtoztam, majd az ágyra döntött, ahol folytatta ezt, de már a száját is bevetette.

• -          Kimi..a  bogyót.. én .. – makogtam, próbáltam kinyögni neki.
• -          Nyugi – hajolt fölém, apró puszit nyomott a számra és a fiókból elővarázsolta a kis zacskót.

Gyengéd volt, de mégis szenvedélyes. Teljes az őrületbe kergetett, mint hónapokkal ezelőtt. Mintha megjegyezte volna minden kényes pontomat és most azokat ostromolta. Hol vadabb volt, de mégis vigyázott rám. Tökéletes együttlét volt, amibe belesűrítettük az elmúlt hónapok kimaradásait, ezen elmosolyodtam. Érdeklődve nézett rám.

• -          Az jutott eszembe, hogy bepótoltuk a kimaradt időszakokat.
• -          Hm, közel sem – markolt a fenekembe. – De jó gondolat – kacsintott.

Majdnem ki ejtettem valamit, de aztán inkább „lenyeltem” ezt a szót. Talán túl korai lenne még kimondani és nem a mondhatni első együttlétünk után. Finoman simogatta a karomat, én pedig hallgattam a szíve dobogását. Egy ideig még beszélgettünk egy-két dologról. Aztán egy kérdésemre nem kaptam választ, így jöttem rá, hogy Ő bedobta a szunyát. Mintha csak Benjamint látnám.