14.fejezet

Sziasztok!

Köszönöm szépen az előző részhez a kommenteket elsősorban! A jövő héten válaszolni is fogok mindegyikre. Sajnos ez a hetem rohanás és tiszta kapkodás, leginkább a mai napom, meg a holnapi. Remélem nem haragszotok, hogy csak most tudtam hozni a friss részt.

Ez már Svájcban zajlik, vagyis a svájci napok bevezetése, de Kimiék sem fognak lustálkodni - nagyon - :D. 

Remélem, hogy ez a rész is tetszik majd Nektek és írtok kommenteket! :)

Jó hétvégét, jó olvasást kívánok Nektek. Puszi!

Repülővel London és Svájc egyáltalán nem volt messze. Talán túl hamar is szálltunk le, Ben szerint biztosan. Annyira nem tudta élvezni a fel-és leszállást, viszont a köztes időt bohóckodással töltötték el Kimivel. Összeszedtem a kisfiam és a cuccait újra, majd Kimi után lavíroztam a folyosókon. Szerencsére nagyon kevés emberrel találkoztunk, de ők szinte  nem is foglalkoztak velünk. Ez tetszett, nagyon is.  Gyorsan autóba szálltunk és Baar felé vettük az irányt.

• -          Minden oké? – nézett rám Kimi.
• -          Persze – mosolyodtam el. – Olyan szép ez a táj – újra az ablak felé fordultam.

A magas hegyek, amik teteje havas volt teljesen elvarázsolt. Végig egy tó mellett haladtunk el, rengetegen voltak kint a parton még így is, hogy rettentő hideg van. Svájc eszméletlen hideg! Ezt megállapítottam percek alatt. Vagy lehet csak én érzem így?!  Egy hatalmas ház garázsába gurultunk be, ha a tájban gyönyörködtem, akkor most az állam esett le.

• -          Nem olyan nagy cucc – rötyögött Kimi.
• -          A londoni lakásomhoz képest az – kerekedtek ki a szemeim.

Kimi kivette a bőröndöket és el is tűnt, de addigra sem ért vissza, mire Benjamint kiszedtem az ülésből. Egyedül viszont nem mertem elindulni, ki tudja milyen labirintus ez a ház. Nagyon szégyellem, de a kapcsolatunk elején Kimi házába nem jutottam el. Legtöbbször csak egy hotelszobába…

Próbáltam elterelni a gondolataimat, nem akartam, hogy rossz kedvem legyen. Végül is Neki köszönhetem ezt a csöppséget, aki most a kezemben pihen és kíváncsian nézelődik.

• -          Nagy, ugye? – néztem Benre.
• -          Gyertek – állt meg az ajtóban Kimi, majd bevárt minket.

A garázsból egy folyosóra értünk, ami előszobakén is funkcionált. Itt le is vetkőztettem Benjamint és én is megváltam a cipőmtől, kabátomtól. Az előszobából egy tágas tér nyílt, ahol lényegében egy üvegasztal foglalt csak helyet és a nagy bejárati ajtó. Jobbra a nappali volt, hatalmas ablakokkal. Tényleg nagyon hatalmasak. Egyenesen, velünk szembe a lépcső volt, ami az emeletre vezetett.

-          Balra van az étkező, mögötte meg a konyha – mutatott arrafelé Kimi.

Kiszúrtam, hogy a lépcső alatt 2 ajtó is volt. Gondolom észrevette ezt Kimi is

•      Az egyik fürdő wc-vel, a másik meg vendégszoba. Általában anyu szokott ott aludni, mert nem szeret lépcsőzni .
• -          Ó, értem. Kimi ez tényleg hatalmas, és olyan szép – muszáj volt egyet körbefordulnom.
• -          Gyere menjünk fel – csúsztatta a kezét a derekamra.

Fent szembesültem azzal, hogy itt rengeteg ajtó van. Tuti biztos, hogy eltévedek. Legalább öt ajtó mellett mentünk el, mire az egyiket végre kinyitotta.

• -          Nézz körül nyugodtan. Nem igazán tudom melyik szoba lenne jó Bennek – vakarta meg a fejét.
• -          Szoba? Miért? – nem is értettem mire gondol.
• -         Természetesen itt is lesz egy szobája – ült le az ágyra. – Csak ne nekem kelljen bevásárolnom. – vigyorgott.
• -          Hááát jó – nem is ellenkeztem.
• -         Holnap akár el is doblak Titeket a plázába, amíg elintézem a dolgaim – motyogta.  – Megveszed, ami kell aztán majd kiszállítják. Addig meg kibírjuk, igaz öregem? – csiklandozta meg Ben hasát.

Míg a fiúk az ágyon szórakoztak é kipakoltam a ruháinkat, öt napig még sem akartam bőröndbe tartani mindenünk. Először zavarban voltam, hogy esetleg Kimi ruháit kitúrom, de mikor beléptem a gardróbba ez rögtön megváltozott. Konkrétan annyi hely volt, hogy az összes ruháink elfértek volna. Kiválasztottam egy szimpatikus polcot és szépen kipakoltam mindent. A fürdőbe is az odavaló dolgainkat. Azon morfondíroztam Ben hol fog aludni, mert persze, hogy az utazóágyát otthon felejtettük, mi mást hagytunk volna otthon?! Kimi ezt hamar megoldotta. Az egyik szobából egy kék utazóágyat hozott ki.

• -          Ramiék hagyták még itt múltkor – magyarázta. – Egy darabig jó lesz – rakta össze pikkpakk, gondolom nem először.
• -          Biztosan – mosolyodtam el. – Azt hiszem mindent kipakoltam, remélem semmit nem raktam félre vagy valami.
• -          Ugyan – vigyorgott. – Olyan sűrűn vagyok itthon – ironizált – hogy fel sem tűnik, ha valami nem ott van, ahogy hagytam.

Mivel Kimi hűtője teljesen üres volt kénytelen volt rendelni. Bennel az asztalnál ültünk, vagyis inkább Ő már az asztalon, mert addig-addig harcolt, míg el nem érte a célját. Kimi elénk rakott egy kupac papírt, ami mind kajás szórólap volt. Eleinte egyesével el akartam olvasni őket, de a nyolcadik után feladtam és az egyikre ráböktem. Csirkemellfilé párolt zöldségekkel, rizzsel. Tökéletes lesz vacsorára.

• -          Holnap bevásárolok – néztem Kimire. – Ez azért durva, hogy haza jössz és üres a hűtőd.
• -          Így nem romlik meg semmi.
• -          Az biztos – húztam a számat.

Nem is kellett sokat várni a vacsoránkra, majd Bent gyorsan megfürdettem és a jelenlegi ágyába fektettem, amit a franciaágy mellé gurítottam. Milyen jó, hogy a bébiőrt elhoztam, ebben a házban tuti nem hallanám meg kisfiam sírását. Kimit nem találtam sem a szobába, sem a földszinten, így inkább úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni. Mire végeztem a tv zaját hallottam a nappaliból, ezért arra felé vettem az irányt. A finn a kanapén teljesen elnyújtózkodva nézte a hokit.

• -          Nem hiányzik? – ültem le mellé, tudtam róla, hogy régen hokizott…valamit azért csak tudunk egymásról.
• -          Néha – rántotta meg a vállát. – De korán kell kelni. Mondjuk itt is – húzta a száját.
• -          Húha – forgattam meg a szemem – Hát még egy gyerek mellett milyen korán kell kelni. – löktem oldalba.

Régen is mindig cukkoltuk egymást és ez most sem változott.                                                                             

• -          Nem igazán tapasztaltam – megint bűntudatom támadt. – De talán majd a következőnél – vigyorgott és közelebb hajolt.

Szája már majdnem súrolta az enyémet, éreztem a leheletét. Teljes felpezsdített, hogy ilyen közel érezhettem magamhoz. Jó ideje nem csókolt meg úgy, rendesen és most minden porcikám erre várt. Kezét a nyakamra csúsztatta és így húzott közelebb magához, majd száját az enyémre tapasztotta. Eleinte lágyan, puhatolózott, majd átdugta nyelvét is. Másik keze a köntösöm alatt a combomat simogatta, majd a fenekembe markolt és az ölébe húzott. Hangosan felnyögtem, éreztem mit váltott ki belőle ez a kis incidens és a melegítőnadrágja igen vékony volt. Lecsúsztatta vállamról a köntösöm és ott halmozott el csókokkal. Ekkor ugrott be…

• -          Kimi nem szedek már gyógyszert – húzódtam el tőle.

Összeszűkült szemmel nézett rám, majd hátra döntötte a fejét.

• -          Picsába – szűrte a fogai közt. – Nincs gumim – nézett rám.
• -          Óóóó – nem igazán tudtam többet kinyögni.

Nagyon is kívántam…. Jó ideje nem volt férfi az életemben, így nem láttam értelmét annak, hogy fogamzásgátlót szedjek. Gondolom Kimi meg az utóbbi hetekben nem rohangált gumit venni. Más meg nem igen fordult meg a fejemben…védekezés nélkül? Így is zűrös az életünk. Kelletlenül, de lemásztam róla és messzebb is csúsztam. Le kell nyugodnunk!

• -          Ez szívás – csúszott ki a számon, rám nézett, majd felnevettünk.
• -          Mondanám, hogy majd kiveszem, de Bennél is ezt mondtam – meredt a távolba.
• -          Igen – szusszantottam, pontosan emlékeztem arra az estére, bár akkor volt már bennünk  nem kevés alkohol. – Nem a legideálisabb a helyzet, hogy kis tesója szülessen. – motyogtam.
• -          De akarsz, nem? – nézett rám.
• -          Majd…valamikor..azt hiszem – nem igazán gondolkodtam ezen, mikor egyedülálló anya voltam.
• -          A Räikkönen férfiak verhetetlenek – vigyorgott, mint a tejbe tök.
• -          A Tóth lányok is – kacsintottam rá, mire elmosolyodott.

Azt hiszem egyikőnk sem így tervezte az estét. Kimi nézte a hokit, én meg hozzábújtam és a telefonomat nyomkodtam. Vártam hogy Lily visszajelezzen, elvégre már otthon kéne lenniük! Addig legidősebb nővérem idegesítettem facebook-on.

Laura Tóth: Megérkezteteteeeeek??????

Carolina Tóth: Igen J Minden rendben van!

Laura Tóth: Mesélj már :D mi volt? Ben? úgy hiányzik már most L

Carolina Tóth: Ben nem szereti a fel és leszállást..nagyon nem. :/ Hamar ideértünk. Svájc csodálatos, imádom. Baar meg eszméletlen…és Kimi háza. Te jó ég! Ép hogy nem kell térkép hozzá. Holnap elmegyek vásárolni Bennel. Kimi be akar rendezni itt neki egy szobát J

Laura Tóth: Most úúúgy irigyellek. Svájc képekről is gyönyörű, hát még élőben :o Majd megszokja a repülést ;) Naa ez tök szuper, látod…ebből látszik, hogy komolyan gondolja, hogy veletek marad.

Carolina Tóth: Lehet..:)

Laura Tóth: Gyanúúús vagy Te nekem..nem is ellenkezel? Máris történt valami? :P

Carolina Tóth: Neeem…L sajnos nem.

Laura Tóth: Óóó, baszki. Ti aztán készek vagytok, alig pár órája léptek le aztán már…. :P hűűűhaaa. Mennem kell :o Ava meg Dan még nem alszik, Mark valami szar filmet néz és teljesen oda vannak érte. :/ Sose akard, hogy felnőjön Ben!! Puszillak aztán okosan :* Majd még beszélünk.

Carolina Tóth: Puszii :*

Laura semmit nem változik, jókat kuncogtam rajta és egy kicsit Ők is hiányoznak Nekem, de ki tudja hogy alakul az Ő sorsuk. Los Angeles – London még borzalmasabb, mint nekünk Kimivel. Hacsak nem döntenek Markkal. Bár ahogy Kimi szavaiból kivettem Marknak van itt is egy kisebb lakása, de abban nem férnének el négyen.

• -          Szerinted Mark mennyire gondolja komolyan Lauraval?
• -          Hmm? Mi? – pillantott rám percekkel később Kimi, az a hoki…
• -          Mark és Laura.. szerinted mennyire komoly?
• -          Nem ismerem úgy a nővéred – kerekedtek ki a szemei.
• -          Jaj, máááár… Markra gondoltam – forgattam meg a szemeim.
• -          Most ez hogy jött ide? – húzta a száját. – Picsába – ez már a hokisoknak szólt.
• -          Nem tudom, csak gondolkodom rajtuk. Lauék Los Angelesbe laktak, laknak, fene tudja már.
• -          Aha – nem is figyelt igazából. – Mark tuti komolyan gondolja – pillantott rám végre, és egy kielégítő választ is kaptam.
• -          Sokáig tart még? – bújtam közelebb hozzá és a mellkasát cirógattam.
• -          Azt hittem megbeszéltük, hogy se bogyó se gumi – szuszogta.
• -          Megbeszéltük – pirultam el és egy puszit nyomtam az arcára.
• -          Nem mondtam, hogy rossz – kacsintott és visszahúzta a kezem. – Még öt perc – mutatott az órára, ami visszaszámolt.
• -          És jössz fel? – bólintott.

Azt az öt percet még kibírtam, de már nagyon álmos voltam. Szinte úgy botladoztam fel a lépcsőn, az ágyba meg rögtön be is dőltem. Kimi még ránézett Benre, majd bebújt mellém és a mellkasára hajtottam a fejem.