13.fejezet

Sziasztok!

Sajnálom, hogy a hétvégén tudtam csak hozni az új részt, de így alakultak a dolgok. A hetem kb. rohanással telt. 

Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a pipákat. Viszont nagyon kíváncsi lennék az írásos véleményetekre ;) Örülnék néhány kommentnek! 

Nem is húzom itt az időt, jó olvasást! :-)

Puszi

Mire feleszméltem Kimi már a pláza mélygarázsába hajtott le. Pár körözés után üres helyet is találtunk. Benjamin az utazás közben bebóbiskolt, de amint meglátta Avat és Danielt mosoly ült ki az arcára és kúszott-mászott volna. Az apja egyáltalán nem örült neki, mert nem bírta kicsatolni az övét.

•  Ben! – szólt rá kicsit erélyesebben.
• Tolhatom majd én? –termett mellettem Ava csillogó szemekkel.
•  Persze – mosolyodtam rá. – Csak a liftbe én tolom be, jó?
•  Aha – bólogatott hevesen.

A fene sem gondolta volna, hogy ennyien vannak a plázában. Az első emeleten szinte alig tudtunk közlekedni a babakocsival. Szegény Avatól el is kellett kérnem. Eléggé csalódott szemekkel nézett rám, de megígértem neki, hogy még tolhatja az unokatestvérét.

•           Igazából mit is akartok? – nézett rám, majd nővéremre Kimi.
•           Avanak szandál kell meg néhány nyári cucc, ugyanis a fele vékony ruhái eltűntek – forgatta meg a szemét. – Danielnek meg rövid gatyák kellenek.
•           És Benjaminnak?
•          Overál, mert az nincs neki.
•           Jó, akkor Dan gyere – szólt neki Mark. – Én elmegyek vele nadrágot venni.
•           Ti meg menjetek el Benjaminnak overált venni és, ha végeztünk itt találkozunk – küldött el mindenkit Laura.

Túlzottan nem ismertem ezt a plázát, de az egyik sport boltba húzott be Kimi. Hosszú- hosszú válogatás után találtunk a méretében egy meleg overált. Még a színe is nagyon jó volt. Persze így is előbb végeztünk, mint Lau és Ava így elmentünk egy boltba még. Régóta akartam Benjaminnak eg mokaszínt, most be is szereztünk neki egy fekete színben. Egy pár pillanatra Kii eltűnt mellőlem és egy  full cap-ot tartott a kezében, amit Ben fejébe húzott.

•           Jó lesz – dobta a kosárba vigyorogva.
•           Pont úgy nézett ki, mint te. – kuncogtam.

Mire itt is végeztünk Lauráék és Markék is a megbeszélt helyen toporogtak.

•           Anya én éhes vagyok – fogta a hasát Ava, majd Daniel is kitalálta.
•          Jó akkor menjünk el valahova enni. Jöttök velünk vagy már mennetek el?

Először Kimire pillantottam, de Ő csak bólintott, hogy menjünk. Megint autóba ültünk és egy csendes, nyugodt kajálda felé vettük az irányt.

•           Kimi szerinted nem lesz gáz abból, hogy így nyilvánosan mutatkoztunk?
•           Nem. – jött  a rövid válasz.
•           Jó, de bárki felismerhetett.
•           Nem lesz semmi gond – tette a kezét a combomra, tény, hogy ettől kicsit megnyugodtam, mármint az érintésétől.

A délutáni uzsonnázás – vagy nem is tudom minek nevezzem – eléggé elhúzódott. Elmúlt már öt óra is mikor Kimi leparkolt a házam előtt. Benjamin bealudt hátul, így muszáj volt felkelteni, amit persze hiszti követett.

•           Nem szereti, ha felkeltik – magyaráztam Kiminek, miközben a fiamat szedtem össze.
•           Ismerős – húzta a száját. – Ennyi cuccot – morgott, mikor a csomagtartóból szedte ki a vásárolt dolgainkat.

Úgy nézhettünk ki, mint akik épen költözködnek. Az előtérben Kimi rögtön le is dobta a szatyrokat, Bennel meg a szobájába indultam. Megszabadítottam a sok ruha rétegtől és máris mosolygósabb lett. Gyors pelus csere után cseréltünk, Kimi vette ki a kezemből, hogy inkább menjek pakolni. Akkor ugrott be, hogy a holnapi útra egyáltalán nem vagyok kész. Egy darab pelenka nem volt elpakolva, nemhogy még ruhák.  Először Bennek próbáltam összepakolni, bár ilyen hosszú időre azt hiszem lehetetlen. Legalább hét szett ruhát raktam el neki, néhány nadrágot és pulóvert. A ma beszerzett overált is elraktam, Kiminél majd kimosom.

•           Pelenkát nehogy pakolj – nézett rám Kimi. – Csak annyit, hogy az útra elég legyen. Majd veszünk.
•           Jóóó… - sóhajtottam fel.

Néhány cipőt és zoknikat szuszakoltam még be a bőröndbe, majd jöhettek a játékok és a rágókák, illetve a kedvenc mesekönyve. Pár másodpercig sokkolva néztem a legnagyobb bőröndöt, amiben csak Benjamin ruhái voltak benn. Annyi energiám nem volt, hogy ilyen alaposan magamnak is bepakoljak, így igazából a kezembe akadó ruhákat dobáltam be a bőröndbe. Mire észbe kaptam Kimi már a fürdésre készítette elő a fiúnkat.

•           Én teljesen ki vagyok – dőltem el a kanapén.
•           Nem csodálom – húzott magához. – Fel alá futkostál – csípett az oldalamba.
•          Remélem nem hagyunk itthon semmit.
•           Minden pótolható – nyújtózott el Ő is.

Végre kicsit kettesben lehettünk. A mai nap után nem csoda, hogy Ben a mesekönyv második oldalánál már aludt.

•         El ne felejtsem holnap felhívni anyát. Teljesen izgalomba van, hogy Svájcba repülök veled.
•           Akkor tényleg ne felejtsd el. A végén leszedi a fejem majd – cukkolt.
•           Ugyaaan – nevettem fel.

Kimi valami érdekes dokumentumfilmet talált a tévében, vagyis inkább csak számára volt érdekes, így kihasználtam az alkalmat és elsurrantam lezuhanyozni. Rövid fürdést terveztem, de olyan jól esetek a forró vízcseppek és végre a hajamat is rendesen megmoshattam. A terhesség alatt nagyon szép, fényes volt, gondolom a vitaminok miatt, de ahogy Ben megszületett csak szenvedek vele. Állandóan hullik, de levágatni nincs szívem belőle. Imádtam, hogy ilyen hosszú és, hogy annyiféle frizurát tudok csinálni magamnak. Vagyis csak tudtam. Ben mellett túl sok időm nem maradt magamra, de ezt egyáltalán nem bánom. Minden egyes elmulasztott énidőt kárpótol a drága kisfiam. Olyan, mintha tegnap született volna lassan pedig hét hónapos lesz. El sem hiszem, hogy lassan szaladhatok utána… és az is elég hihetetlen, hogy ennyi dolog után Kimi itt van mellettünk. Nem gondoltam volna a kapcsolatunk elején, hogy ilyen apuka lenne, aki mindenben segít. Tényleg rendesen kiveszi a részét.

Kopogás zavarta meg az elmélkedésemet. Gyorsan elzártam a csapot és magam köré tekertem egy törölközőt.

•           Gyere – szóltam ki és a pizsim kerestem, de rá kellett jönnöm, hogy azt nem hoztam be magammal.
•           Hm, tetszik ez a szerkó – húzta kaján vigyorra a száját.

Kimi szókimondósága nem először ejtett zavarba, és azt hiszem nem is utoljára. Nem vagyok egy szégyenlős típus, de az efféle bókok Tőle mindig is pirulásra késztettek. Nem igazán találtam a helyem. Meg akartam szárítani a hajam, de Ő ott ácsorgott velem szemben és kékeszöld szemeivel pimaszul méregetett.

Az éjszaka talán túl gyorsan szaladt el mellettünk. Álmosan fordultam a másik oldalamra, ahol Kimi arcát pillantottam meg. Hangosan szuszogott a finn, de az órára pillantva tudtam, hogy perceken belül megszólal az ébresztő. Kihasználtam ezt a kis időt és becsukott szemmel élveztem a nyugit, hamarosan úgyis útnak indulunk.  Kimi dühösen nyomta ki a telefonja ébresztőjét és kezével először a karomat fogta meg, majd a hasamra csúsztatta tenyerét.

•           Azt mondtad este, hogy mindenképp keltselek fel – susogtam a fülébe.
•           Visszavonom – fúrta a fejét a párnába. – Picsába az edzéssel – rugaszkodott el az ágytól.

Mark nem hagyta semmiféleképp, így indulás előtt még elugranak futni. Gyorsan készítettem Kiminek reggelit és már rohant is. Benjamint is felébresztettem, megreggeliztünk és elkezdtem készülődni. A bőröndöket kikészítettem az előszobába.

•           Jó fiú leszel, ugye? – hagytam a nappali szőnyegen kisfiam és villámgyorsan felöltöztem.

A fekete nadrágom vettem fel és egy szürke pulcsit, így pont összeöltöztünk a kisfiammal. Amilyen gyorsasággal hagyta el a házat Kimi, olyan tempóban is érkezett meg. Mögötte Mark követte.

•           Szia Lina – köszöntött két puszival.
•           Szia. Mi újság? Mi ez a nagy rohanás? – pillantottam Kimire, aki a táskájába szórta be a cuccokat, majd az edzőre.
•           Siettek úgy tudom – nevetett fel.
•           Lin, mindent elpakoltál? – kiabált Kimi.
•           Ben babakocsija és a hordozója kell.
•           Akkor azokat én berakom a kocsiba – nézett rám Mark, majd a kezébe is kapta a vázat és a hordozót. – Gyerekülés? – nézett vissza rám az ajtóból.
•           A kocsimban – majd a kezébe is dobtam a kocsikulcsot.
•           Szedd össze magatokat , majd a bőröndöket leviszem – nézett rám.

Ben még a szőnyegen hempergett én meg csak félig voltam felöltözve. Gyorsan belebújtam a térdcsizmámba és a meleg krém színű pulóverembe. Benre feladtam a mokaszínjét és a kék kabátját. Már csak Kimire vártunk, a rohanását és az idegeskedését rám is  átragasztotta. Toporzékolva álltam az ajtóban.

•           Meg vagyunk – emelte meg a bőröndöket Kimi. – Baszki Lina – fújta ki a levegőt. – Mit pakoltál be?
•           Semmi extrát – nevettem fel és már zártam is az ajtót.

Míg a fiúk a bőröndöket pakolták be, addig Benjamint bekötöttem az ülésbe. Szegény nem igazán értette mi ez a nagy rohanás. Mark bepattant a vezetőülésbe és amilyen gyorsan csak tudott a reptérre vitt minket. Gyorsan búcsút vettünk egymástól, hamarosan úgyis találkozni fogunk. Nem mondom, hogy könnyű volt a reptéren lavírozni ennyi bőrönddel, na meg egy gyerekkel. Mekkora szerencse, hogy Kimi magángépével repülünk. Az ajtó előtt egy idős férfi köszöntött minket. Villámgyors bemutatkozás után már Kimi gépén is találtuk magunkat. Ben egyre riadtabb fejet vágott, el sem akart engedni. Nem szokott ilyen bújós lenni, de ez az idegen környezet természetes, hogy megijesztette. Igazából én is rettegtem attól, hogy viseli az első repülését.

•           Üljetek le – nézett ránk.

Eleget tettem kérésének. Becsatoltam magam és Bent magamhoz ölelve simogattam. Kimi rövid beszélgetés után visszatért hozzánk és szembe leült velünk.

•           Így még sosem rohantam – forgatta meg a szemeit.
•           Ilyen az élet egy gyerekkel – kuncogtam.
•           Lassan felszállunk – jelentette ki.

Sejtettem, hogy Ben furcsállni fogja a felszállást, fel is kapta a fejét és már ép sírásra állt a szája, mikor apja átvette tőlem és a mellkasára fektette. Azt hiszem ez volt a sokadik pillanat, hogy olvadozni kezdtem a kettősüket látva. Fejben már Svájcban jártam és a következő néhány napot terveztem. Említette Kimi, hogy a hét elején programja lesz Jenni miatt, a válás miatt. Kicsit megrémisztett a dolog, vajon mi addig mit fogunk csinálni? Hogy fog egyáltalán ez zajlani vele és Jennivel? Azt hiszem én fel sem fogtam igazán, hogy milyen lépésre is szánta magát Kimi…miattunk