Száztizenkettedik fejezet

 Sziasztok!

 Nos én ezzel a résszel szeretnék Boldog Új Évet Kívánni Nektek!

Legyen nagyon boldogok,sikeresek,mosolygósak 2013-ban is.: )

Remélem velem maradtok :$ 

Legyen sok-sok Seb győzelem és novemberben egy újabb világbajnoki cím :)

Nos nem húznám az időt...percek választanak minket el 2013-tól..: )

Remélem mindenki úgy zárja ezt az évet,ahogy szerette volna.

Nekem sikerült,nyugodtan várom és koccintok a szüleimmel.

Nem tudom hányan vagytok most gép előtt,gondolom a többség bulizik.Így lett volna nálam is,de lebetegedtem,amit nem bánok,mert így hozhatom Nektek a frisst...az év utolsó bejegyzését.

Azt kívánom magunknak,hogy legalább még egyszer ennyi legyen :$:)

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Puszi :)

112.fejezet

Szerdán már rá tudtam venni Stephanie-t,hogy nyugodtan menjünk el a ruha próbára.Ebéd után útnak is indultunk Stuttgartba.Mel,Steph és én.

A fiúk kicsit később indultak el és ők másik üzletbe is mentek,bár Seb eléggé húzta a száját,de a nővére kedvéért.

-És mégis milyen színben egyeztetek meg?-próbáltam valamit kihúzni a két lányból,de csak sejtelmesen mosolyogtak.-Jó,ha nem mondtok semmit elkezdek parázni,hogy valami szörnyű színt választottatok ki.

Megálltak és csúnyán meredtek rám.

-Oké-sóhajtottam fel,majd beléptünk az üzletbe.

Mondhatom Steph otthonosan mozgott és a bolt végébe navigált minket.

Leültetett minket,pár percre eltűnt,majd két ruhával tért vissza.

A színe nagyon is tetszett,bár a fazonja is nagyon érdekelt.

-Oké,menjetek be a fülkébe.Vegyétek fel,annyira kíváncsi vagyok.Ha nem jó szólj nyugodtan-nézett rám.

Lassan bontottam ki a ruhát és az akasztóra tettem,hogy gyönyörködhessek benne.

Elképesztő volt,a színe,a fazonja,minden olyan szép volt rajta!Remek választás volt.

-Jázmin,mit csinálsz már?-hallottam meg Steph hangját.

-Percek kérdése-kiabáltam ki.

Gyorsan belebújtam a földig érő ruhába,a cipzárral volt egy kis gondom,de azt is megoldottam.

Kiléptem a fülkéből és két szem pár követte minden lépésem.

-Oké,ennyire rosszul áll rajtam?-nevettem fel kínomban.

-Nem,dehogyis-pattant fel Steph.-Gyönyörű vagy,Seb elfogja dobni magát.

-Na persze,de ez a te napot lesz-mosolyodtam el.-Biztos,jó?-néztem meg magam a tükörben.

-Szerintem tökéletesen áll-lépett mögém Mel,Ő is ugyanilyen ruhát viselt.

-Nagyon szépek vagytok-mosolygott Steph és megörökítette ezt a pillanatot a telefonjával.-Lassan a ti esküvőtöket szervezzük-ölelt át.

-Na azért az egy kicsit odébb van-pirultam el,bár tényleg átfutott az agyamon,hogy milyen lesz majd,ha én járok ruha próbára..

-Azért mi lenne,ha meglesnénk pár ruhát?-lelkesedett be Melanie.-Csak,hogy kicsit lázba gyere és előbb legyen az esküvőtök-kacsintott rám.

-Találj magadnak egy normális pasit és a tiéd szervezzük majd-nevetett fel Steph.

-Nyári esküvőnk lesz,ezt megbeszéltük Sebastiannal-mosolyodtam el.

Mi visszaöltöztünk és a ruhákat elraktuk,most még nem visszük haza,majd jövő héten jövünk vissza érte.

Stephanie is belebújt az Ő ruhájába és amíg a fülkében volt gyorsan végig futottam a sorokon,tényleg gyorsan...nagyon nem hozott még lázba a sok fehér ruha.Van még időm...

Nem véletlenül nem lelkesedtem az esküvőért,sőt...tini koromban egyenesen kirázott a hideg a fehér ruha látványától,ha pedig szóba hozták a falnak tudtam volna futni.

A ruha próbálás után és az egyeztetés után még beültünk egy cukrászdába,de azért siettünk vissza.Sebtől még egy szenvedő SMS-t is kaptam,kicsit késve vettem észre...másfél órás csúszással.

Ötre hazaértünk,viszont Steph csak kidobott minket,mert Peterrel együtt vacsoráznak.

Alig értünk be a lakásba Seb már lerohant.

-Miért nem vetted fel a telefont?Hívtalak is!

-Ó,basszus-vakartam elő a készüléket,tényleg hívott..kétszer is..-Nem hallottam,biztos rossz a telefon.Ne haragudj-öleltem át.

-Azt hittem valami baj történt-sóhajtott fel.-Na és milyen a ruha?-mosolyodott el.

-Nem árulom el-mosolyodtam el.-Majd jövő héten meglátod.

Puffogva ment be a nappaliba,levettem a cipőm,majd én is követtem.Fabival mesét néztek..

-Gyerekek-jött be Heikke.-Mi lesz veletek?Hol lezstek hétvégén?

Seb,mintha süket lett volna...mese...

-Hét úgy beszéltük meg-löktem meg a könyökömmel Sebet,de csak arrább csúszott,Heikke halkan felnevetett.-Hogy holnap haza megyünk Svájcba és a jövő héten jönnénk vissza hétfőn vagy kedden.

-Ja,igen-bólogatott hevesen a szőke,de szerintem azt se tudta miről van szó.

-És mikor mentek nyaralni?-mosolygott Heikke.

-Ó,hát azt nem tudom.Fogalmam sincs mikor lesz rá időnk-vontam meg a vállam.

-Seb-rivallt a fiára-Hát ez milyen dolog?Stephanie esküvőjük után már csak egy hetetek lesz!Ha jól tudom van két repülő jegyetek is,egy Olaszországba egy meg Hawaiira!

-Igen,de nem mehetünk egyik helyről a másikra!

-Akkor menjetek jövő héten Olaszországba,a szabad héten meg Hawaiira-vonta meg a vállát Heikke.-Mindent túl bonyolítotok-csóválta meg a fejét.

-Na,mit szólsz hozzá?-csúszott közelebb hozzám Sebastian,csibészes mosoly ült az arcán.

Tudtam,hogy tetszik neki az Anyukája ötlete és mit mondjak nekem is tetszett,de akkor ez azt jelenti,hogy a hétvégén nem utazunk haza Magyarba...

Rögtön felhívtam Annát.

...

-De ugye nem haragszol?

-Ú,Jázmin!Hányszor nem tudtál hazajönni Londonból?Köszönöm szépen az ajándékokat,rátok már nincs is szükségem-nevetett fel.-Nyugodtan menjetek el nyaralni.Nehogy már ez miatt rinyálj.Most annak sok értelme van,hogy ide jöttök én meg este elhúzok bulizni-nevetett.

Na igen...18 éves lesz,így biztos,hogy rendesen meg fogja ünnepelni.

-Oké,oké-mosolyodtam el.-Kárpótlásul mit szeretnél Olaszból?

-Óhóó,remek-nevetett fel.-Valami jó kis ruhát szeretnék,ja meg Hawaiiról hozzál már fű szoknyát-röhögött.

-Bolond-nevettem fel.-Megyek,mert sok lesz a számla-nevettem.-Majd valamit beszerzek neked.Puszilok mindenkit!Szia-bontottam a vonalat.

-Na,mehetünk?-ölelt át hátulról Seb.

-Igen-nevettem fel.Olaszország,hm.

-Csak kettesben-csókolt bele a nyakamba,ágyékát a popsimnak nyomta.-Úgy emlékszem valamilyen baba projektről beszéltünk!

Felnevettem.

-Nem rémlik ilyen-csóváltam meg a fejem nevetve.

-Szívesen emlékeztetlek rá-keze a hasam simult.-Alig várom,hogy gömbölyödjön a pocakod.

-Na persze,aztán jól meghízok és kirakod a szűrőm.

-Ó,hát nem tudom honnan vetted ezt.Nekem úgyis tetszeni fogsz-fordított szembe magával.

-Tényleg ennyire szeretnél már egy babát?-simítottam végig az arcán.

-Igen-mosolygott.-Mondjuk az esküvőnkön már pocakosan állnál az oltár elé-láttam a szemén,hogy elképzelte.

-Vacsora-rontott be Fabi a szobába.-Hoppá,romantikus percek?-röhögött.

-Na húzzál ki-nézett rá Seb,de felnevettünk.

-Na menjünk-húztam a földszintre.

**Csütörtök**

Reggel korán felébredtünk,mert délelőtt még Baarba akartunk lenni.

Kerek 3 hete nem voltunk otthon!

Elég sok szennyes is összegyűlt és biztos vagyok benne,hogy egy szellőztetés és egy nagy takarítás is ráfér a házra.

Még beugrottunk egy boltba is,mert a hűtő teljesen üres volt..

Szép nyugodtan sétáltam a sorok között,mindent át gondoltam,hogy erre a pár napra mi kellhet.Seb látványosan szenvedett mellettem.

-Miért nem maradtál kint az autóban?-sóhajtottam fel,próbáltam nem felnevetni.

-Miért nem tudnánk kicsit sietni?-morogta.

-Pasik-csóváltam meg a fejem.

-Nők-tett Ő is így,mindketten felnevettünk.-Na kérem ezt a kocsit-mint valami őrült száguldott végig a bolton.

-Nem a verseny pályán vagy ám-értem be a pénztárnál.

-Viszont még sehol sem lennénk,ha a te tempódban vásárolunk-vigyorgott.

-Megjegyeztem Vettel-böktem meg a mellkasát.

Egy idős néni szólított le minket.

-Az unokám nagy rajongója,a német nagydíjat végig is néztem vele-mosolyodott el.-Gratulálok és sok sikert a többi futamra.Esetleg kérhetnék az unokámnak egy aláírást?

-Ó,köszönöm szépen-mosolyodott el.-Persze,csak..-rám nézett.

Szerencsére volt nálam egy autogram kártya és filc is,így a kártya hátulját is aláírta Seb.

-Köszönöm szépen,Nico el sem fogja hinni-mosolygott.-Önök nagyon szép pár-nézett ránk,majd elköszönt tőlünk.

-Aranyos néni volt-mosolyogtam.

Mintha valami kínzáson lett volna úgy ült be az autóba.Fél óra múlva már a hűtőbe pakoltam be az élelmiszereket.Seb körbe járta a házat és kinyitott pár ablakot.

Nem is volt akkora káosz a házban,mint amire számítottam.Második dolgom volt a bőröndökből kipakolni,az enyémmel még könnyen boldogultam,mert külön raktam a szennyest,de Seb bőröndjét látva elment a kedvem is..

-Sebastian!-kiabáltam neki,pár perccel később jött be a mosókonyhába..behúzott nyakkal!-Nem hiszem el,hogy összedobáltad a cuccait-ráztam a fejem.-Most melyik tiszta?

-Na az a zokni nem-bökött az egyik zokni párjára,felsóhajtottam.

Vigyorogva közölte velem,hogy mossam ki mindent..

-Remélem nem fog megszáradni és egy alsógatyát tudsz csak hozni Olaszba-sóhajtottam fel.

Egy könnyed ebédet dobtam csak össze,majd neki láttam a porszívózásnak,ruha teregtésnek,porolgatásnak.

Talán sosem örültem még ennyire Tomminak,Seb folyamatosan csak szenvedett,így a finn legalább elráncigálta futni.

Mire a fiúk visszaértek már kész voltam a földszinttel,a második adag ruhát teregettem kint.

-Hallom mentek Olaszba-a frászt hozta rám Tomi,hogy mögém lopakodott.

-Ah-ugrottam egyet.-Igen,bár azt még nem közölte,hogy mikor is akar indulni-böktem befelé,Seb éppen a konyha felé vette az irányt.

-Szigorú test mozgást kell végeznie-vigyorgott rám,felvont szemöldökkel néztem rá.

-Most azt mondod,amit te gondolsz vagy amit Seb a szádba rágott?-nevettem fel.

-Is-is-nevetett Ő is.-Komolyra váltva a szót figyelj rá!

-Értettem-mosolyogtam.-Ne aggódj eredeti súlyában fog visszajönni.

-62 kg-nézett rám Tommi,majd két puszi után elköszönt.

Úgy siettem fel az emeletre,mintha ezen múlna az életem,a digitális mérleget cibáltam ki a dobozából.

-Ú,baszki-sóhajtottam fel.

-Mi a fene..?-jött be Seb.-Na?-ült le vigyorogva az ágyra.

-51 kg vagyok-szálltam le a mérlegről,megnyugodtam!

-És hány centi is...

-Nem tudom-vontam meg a vállam.-168 körül.Na és te hány centi vagy?

-Megnézzük?-nyúlt az övéhez.

-Hülye majom-dobtam meg egy párnával nevetve.-Nem a kicsi Sebre gondoltam-ráztam a fejem nevetve.

-Lesz neked mindjárt kicsi-állt fel nevetve,elfutni se volt időm,elkapta a derekam és berántott az ágyba.

-Szeretlek-simítottam végig az arcán.

-Én is-csókolt meg.

…...

-Na,hová mész?-kapta el a csuklóm.

Előbb belekezdtünk ebbe a baba programba és kicsit elrepült az idő...

-Éhes vagyok Seb-nevettem fel.

Belebújtam a köntösömbe és lesiettem a konyhába,az ebédből még kettőnknek maradt,így azt megmelegítettem.Tudtam,hogy Sebastian is nem sokára le fog jönni,mégiscsak pasi és hát a hasát szereti..

-Mi lenne,ha már vasárnap elmennénk Olaszba?-hozta fel a témát.

-Nekem mindegy-vontam meg a vállam.-De mikor mész be a gyárba?

Behúzta a nyakát..

-Péntek délután mennem kell,de szombat este már itthon leszek.

-Biztos,hogy így utazzunk?Nem lesz neked sok?

-Ne miattam aggódj-mosolygott.-Túl élem-nyomott puszit az arcomra.-Különben is,téged bikiniben látni már elég kárpótlás.

-Ne hízelegj-nevettem fel.-De rendben,menjünk vasárnap.-mosolyodtam el.

-És haza jöhetnénk csütörtök-csúnyán néztem rá.

-Na persze és úgy esünk be a nővéred esküvőjére?Szerdán kéne haza jönni-figyelmeztettem.

-Akkor szerdán jövünk haza-forgatta meg a szemét mosolyogva.-Elintézem a repülő jegyeket,hogy vasárnap megyünk-állt fel.

-Meg a szállást se felejtsd el-kiabáltam utána.

-Az miatt ne aggódj-somolygott.

Ne aggódjak miatta?Elintézte már?

**Péntek**

A pénteki nap elég hamar elrepült mellettünk,délelőtt főztem-mostam,majd délután Sebet kivittem a reptérre és lényegében ebből állt az egész napom.Este megnéztem egy filmet és Annával is beszéltem facebook-on.

**Szombat**

Reggel..mit reggel..hajnalban kidobott már az ágy,túl korán.

Hatot sem ütött még az óra,de már a konyhában ücsörögtem kezemben a kávémmal.

Ilyenkor jövök rá igazán,hogy milyen nagy ez a ház,mikor nincs itt velem Sebastian.Elképzeltem,hogy milyen lesz majd mikor két vagy három gyerek fog tombolni,elmosolyodtam.

Még sosem gondoltam el,hogy milyen lenne a közös babánk..az emlékekre egy könny is kibuggyant a szememből.

Már gömbölyödne a pocakom,ha nem méhen kívüli terhes lettem volna..

Fájt,nagyon fájt.Nem hoztuk szóba,de mindkettőnk szívében mély nyomot hagyott.

Szerettünk volna végre kisbabát,de én valahol rettegtem is tőle.Mi van,ha megint..megtörténhet?

Az,hogy fiatal koromban elvetéltem még nehezebbé tette a helyzetet,de vágytam végre egy kisbabára...két alkalom után szeretném végre a karjaimban tartani.

Egy ideje már nem szedem a gyógyszert,így talán nem sokára összejön a pici,mi lennénk a legboldogabbak!

Merengésemből a telefonom rázott fel,a nappaliban találtam rá a készülékre -bár,hogy mikor tettem oda az rejtély- Miranda neve állt a kijelzőn.

Úristen,de rég beszéltem már vele!

-Szia-vettem fel a telefont.

-Szia.Ugye nem ébresztettelek fel?

-Nem,dehogyis..már hat előtt fent voltam.

-Ajha,mi történt?

-Kidobott az ágy-vontam meg a vállam.-Seb Milton Keynesben van,nem jó üres ágyban aludni.

-Ismerős-nevetett fel.

-Na és miért hívtál?

-Hát egyeztetni szerettem volna veletek,hogy mikor értek rá.Norah keresztelője miatt.

-Hűha-sóhajtottam fel.-Milyen időpontok jöhetnek szóba?

-Azt tudom,hogy jövő héten lesz Stephanie esküvője,így arra a hétre nem is gondoltam.

-Az úgy rendben van,mert előtte Olaszországba megyünk nyaralni.

-Na-nevetett fel.-Barnuljatok és pihenjetek sokat!

-Úgy lesz-mosolyogtam.-Steph esküvője után meg Hawaiira utazunk,de mondj egy időpontot és ott leszünk.

-Jázmin-kacagott a telefonba.-Ti aztán nyaraltok.Akkor mondjuk augusztus 14?

-Az vasárnap,ugye?

-Igen.

-Ott leszünk-mosolyodtam el.-Így is bűntudatom van,hogy a keresztlányunkat ilyen ritkán látjuk-sóhajtottam fel.

-Ó,ez miatt ne legyen.Gabriellel Svájcba szeretnénk költözni,no meg ha nálatok is jön a baba,majd lesz időd és sokat együtt leszünk-mosolygott.

-Ide költöztök?Ezt olyan jó hallani!-mosolyogtam.-Na igen,ha jön a baba..És Norah hogy van?Nagyot nőtt?Küldesz róla képeket?

-Persze,ha letettem a telefont,majd küldök.Nagyon sokat nőtt.Tegnap az első mosoly is meg volt,pont 3 hetesen!Az alvás már nem annyira menő,többet van fent.

-Alig várom,hogy lássam végre a csöppséget

Baba sírás törte meg a beszélgetésünket.

-Mennem kell.Majd küldöm a képeket és a többi infót.Puszilunk.

-Én is titeket.Szia!

Annyira jó volt hallani Mirandát,ahogy Norahról beszélt..igazi büszke Anyuka!

Ebédre pizzát rendeltem,nem volt kedvem főzőcskézni.Helyette inkább pakoltam,mert ha vasárnap akarunk menni,akkor valakinek össze kell pakolni.

Sebastiannal is beszéltem délután,mivel csak pár ruhát vitt magával,így neki is összepakoltam.Azt mondta,hogy 6-7 fele már itthon lesz.

Vacsira csak egy könnyedebb halas kaját dobtam össze.Anyuval is beszéltem telefonon,hogy tudja merre járunk és Annának is boldog születésnapot kívántam.

Meglepődtem mikor fél ötkor nyílt a bejárati ajtó,Sebastian sétált be vigyorogva a konyhába.

-Seb!-majdnem leterítettem.-Szia-csókoltam meg.

-Szia-ölelte át a derekam.-Hiányoztam?-vigyorgott.

-Nagyon is-bólogattam hevesen.-Éhes vagy?

-Nem annyira-vonta meg a vállát.

-Hívott Miranda.

-Tudom,velem is beszélt utánad-mosolygott.-Mi jót csináltál ma?

-Pakoltam és csak voltam-ültem az ölébe.-Neked is összepakoltam.

-Köszönöm-puszit kaptam cserébe.

Egy ásítást nyomtam el,most jött ki rajtam igazán,hogy korán keltem..

Vacsora után hamar ágyba is bújtam,Seb valami filmet nézett,ami bevallom csak segített az elalvásban.Talán már este nyolckor aludhattam.