Száznyolcadik fejezet

Sziasztok!:)

így utólag,megcsúszva is Boldog Mikulást Kívánok! :)

Túl vagyunk az FIA Gálán...jövő hét még ROC..aztán utána februárig meg semmi hír?Oo

Na,de én azért nem hagylak el Titeket! :)

Remélem kapok pár komit :$ Mondjuk úgy 7-8 hozzászólást és csütörtökön hozom a frisst? ;)

Számítok rátok :P

Puszi!

108.fejezet

Mint utólag kiderült,hogy Sebnek tegnap pilóta focira akart menni,de mivel nem volt minden oké az autóval,így nem ment focizni,hanem Guillal sok mindent átbeszéltek.

Ma már szabadedzések...kiderül,hogy mit sikerült tegnap megbeszélniük.Korán fent volt már Seb,mire én felébredtem már felöltözött és Tommival a nappali részben beszélgettek.Gondoltam,hogy indulni akarnak,így sietve zuhanyoztam le és öltöztem fel.

Rövidnadrág,kék póló és cipő illetve a fekete melegítőm is kikaptam a bőröndből,ki tudja mikor érünk vissza és este még hűvös lehet.

Felkaptam a táskám,majd útközben felkötöttem a hajam.

Seb szokatlanul csendben volt,de nem akartam szóvá tenni,lehet,hogy a pályán jár fejben és ilyenkor nem jó zavarni.

A fél órás utat csendben tettük meg,majd a pályára érkezve ketté váltunk.Még elköszönni se tudtam Sebtől,mert sietős léptekkel indult meg a boksz utca felé.

Én még felmentem az irodába.Felkaptam a csapatpólót és a reggelimet beszerezve mentem a fiúk után.Lassan kezdődik az első szabadedzés.Meghúztam magam a boksz hátuljában és most a fülesem sem vettem el.Kíváncsi voltam a lányok véleményére a szerdai napról.

Melanietól kaptam egy SMS-t,hogy a jövő héten haza kéne mennünk egy ruha próba miatt illetve Norberték nem jönnek Magyarországra,Stephanie teljesen ki van,így otthon maradnak.

Nem írtam vissza neki,előbb Sebastiannal kell beszélnem,hogy Ő mikor tervezi a visszautazást.

Tízkor elkezdődött a szabadedzés,a képernyőn keresztül néztem,de a motor hang így is beszűrődött a boksz hátuljába.

Hűvös idő volt és a pár nappal ezelőtti esőzés miatt a műfű és a pálya széle vizes volt.

30 perc elteltével alig-alig történt valami.Sebastian a 20 helyen,ark a 23. helyen állt jelenleg.

Sokan csúsztak le a pályáról...Webber,Trulli,Sebastian,Maldonado.

Húsz perccel a vége előtt hirtelen Webbert mutatták,ahogy a falba csapódik.

Rögtön felugrottam és kimentem a boksz elejébe,a fiúk csak tudnak valamit.

Pont az ismétlést mutatták,elég csúnyán összetörte a Red Bull orrát,de szerencsére vissza tudott jönni a bokszba.

Nem volt boldog mikor kiszállt.

-Mi történt?-léptem oda hozzá.

-Megcsúsztam a műfűn-fintorgott.

-Lesz ez jobb is-mosolyogtam rá,majd tovább engedtem.

Az utolsó tíz percet már Stu mellett állva néztem végig.

Hamilton állt az élen,utána Seb és Alonso.Mark igaz,hogy nem tudott több gyors kört futni,de maradt a 4. helyen.

Lejárt az idő és pár perccel később Seb is bejött a boxba és a fiúk betolták.

-Ügyes voltál-az öltözőjében vártam meg.

-Jó lesz ez-mosolygott.-De valahogy utol kéne érni Lewist.

Csak megcsóváltam a fejem,maximalista,de hát ez nem is baj!

Megmutattam neki Melanie SMS-ét.

-Már vártam,hogy Steph mikor robban-nevetett.

-Ne legyél már ilyen-ütöttem a vállába.-Szóval?Mikor akarsz hazamenni,mert jó lenne válaszolni a nővérednek.

-Nem tudom-vonta meg a vállát.

-Seb!-szóltam rá,de csak vigyorogva lépett ki az öltözőjéből.

Hülye!

Morogva mentem utána,de ahogy kilépett a boxból eltűnt a szemem elől.Elindultam a homeba,biztos oda ment ebédelni...

A Force India és a Torro Rosso motorhomeja között mentem el,mikor valaki hátulról befogta a szám és behúzott egy kisebb „folyosó” részre.

Kapáloztam,próbáltam sikítani és az illető tenyerét megharapni,de nem jártam sikerrel.

-Milyen harcias vagy-felismertem ezt a hangot.

Megpördültem.

-Hülye majom!-kezdtem el ütni a mellkasát.-Meg vagy húzatva Sebastian?-mérgesen fújtattam rá,majd ott hagytam és a homeba mentem.Éhes voltam..

Még a bejárat előtt utolért.

-Most haragszol?-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Igen!-csattant a hangom.-Nem vagy normális-csóváltam a fejem.-És ne nézz így,mert utálom...Seb!Fejezd be...

-Mégis mit?-mosolygott,nagyon jól tudta,hogy már nem haragszom rá.-Szeretlek-ölelt át.

-Én is,ha a helyén hordod az eszed-nyújtottam ki rá a nyelvem.

Leültünk ebédelni és közben Tommi is befutott.

-Ez a tiéd-nézett rám Seb mikor telefon csörgése zavarta meg a beszélgetésünket.

Persze,hogy percekbe telt elővarázsolnom a telefonom.

Anna hívott,így rögtön vissza is hívtam.Biztos valami fontos.

-Szia.Na mondjad-hadartam.

Tommi és Seb nagy szemekkel meredtek rám,ők semmit nem értettek ebből.

-Telefonod?-nevetett fel húgom.-Csak gondoltam felhívlak,hogy Várpalotán vagyok és örülnék neki,ha a Népligethez el tudnál jönni értem.

-Mikor érsz fel Budapestre?-sóhajtottam fel.

-Fél háromra volt kiírva.

-Imádlak-csóváltam a fejem,most lógjak el a második szabadedzésről?!

-Légyszi,légyszi.Ki akarok még ma menni a ringre.

-Oké,megoldom.Majd csörgess meg,ha Budapesten vagy.

-Oksi,köszönöm.Sziaaaa-bontotta a vonalat.

-Baj van?-nézett rám Seb.

-Ja,nem-mosolyodtam el.-Anna volt,hogy menjek fel érte Budapestre.Beszélnem kell Christiannal,hogy a második szabadedzésről had menjek el-fintorogtam.

-Biztos megengedi-mosolygott rám Seb.-Visszajöttök még ide vagy a hotelba mentek?

-Visszajövünk,Anna nagyon ki akar jönni.Mondjuk az edzés végére visszaérünk-kezdtem el számolgatni.

Kettő előtt jó lenne elindulnom és ha fél három fele elindulunk vissza,akkor is csak olyan három után érünk ide és edzésnek fél négykor vége.

-Kocsi kulcs merre van?

-A zsebemben-vigyorgott pimaszul Seb.

-Kérem szépen-nyújtottam a kezem.

-Na ti míg ezt lerendezitek-állt fel Tommi.-felhívom Blancát.

-Puszilom-mosolygott.-Vettel-fordultam a szőke felé.-Nem fogok a gatyádban nyúlkálni a büfében.

-Ó,hát ha csak ez a gond,akkor bemehetünk az öltözőmbe is-vigyorgott.

-Olyan bolond vagy-csóváltam meg a fejem.-Szóval megkapom?

-Mit kapok érte cserébe?-húzogatta a szemöldökét.

-Mi van fiatalok?-sétált el mellettünk Christian.

-Mondjuk nem töröm össze az autód?-elfintorodott.-Légyszíves.

-Vedd el-vigyorgott.

-Na jól van-mielőtt mellé húztam volna a széket azért körbe néztem,de senki nem figyelt minket.-Kinyírlak,ha valaki ezzel fog szekálni-sziszegtem neki,de csak elégedetten hátradőlt.

Lassan nyúltam a zsebébe,de hiába turkáltam benne és járattam körbe a kezem a kulcs sehol sem volt.Seb egyre hangosabban nevetett és majdnem mindenki minket figyelt.

-Úgy utállak!-álltam fel nevetve,most már mindenki minket figyelt.-Nincs is a zsebedben a kulcs?-vágtam csípőre a kezem.

-De nincs ám-nevetett fel,mire a többiek is,hisz hallották a beszélgetésünk.

Mérgesen néztem páromra,de csak nevetett rajtam.

-Ej,hát milyen szép a szerelem ugye?-nevetett fel Christian.-Jól van emberek munkára.Seb te meg fogd vissza magad és kevésbé piszkáld Jázmint.

-Ugye?-bólogattam hevesen.-Christian beszélni szeretnék veled-néztem a csapatfőnökre.

-Hallgatlak és gyorsan,mert sietek.

-Elmehetnék a második szabadedzésről,a húgomért kell elmennem Budapestre,de a szabadedzés vége előtt még visszaérnék,így Sebbel el tudok menni nyilatkozni.

-Akkor igen-bólintott rá.-De érj vissza időben-nézett rám,majd sietősen elhagyta a termet.

-Na most már tényleg megkapom a kulcsot?Lassan el kell indulnom.

-Oké,oké-nevetett fel Seb.-Gyere-fogta meg a kezem.

Jó érzés volt vele végig sétálni a paddockban kézen fogva,bár több fotós is követett minket és kicsit túl közel jöttek illetve egy halom kérdést tettek fel,de csak előre mentünk,nem válaszoltunk egy kérdésre sem,hisz a magánéletünkre kérdeztek rá.

Megkaptam az Infinity kulcsát,majd sok szerencsét kívántam Sebnek és sietve indultam a parkoló felé.A paddockban nem volt könnyű átverekedni,úgy,hogy a fejem a helyén maradjon.Riporterek rohangált és utánuk az operatőrök a hatalmas kamerákkal,nem is értem,hogy tudnak azokkal futni.

-Jázmin!Jázmin!-megpördültem,valószínűleg nekem kiabálnak...

Magyar emberek,de hirtelen nem ugrott be az illető neve...Ó,de szeretem,hogy nehezen jegyzem meg a neveket!

-Szujó Zoli-mutatkozott be,gondolom leolvasta az arcomról,hogy a saját nevem nem tudtam volna megmondani.

-Ó,tényleg.Ne haragudj-nevettem fel.

-Semmi baj-legyintett.-Lenne ránk egy-két perced?

-Hú,most nagyon sietnem kell,de ígérem bepótoljuk jó?Keress meg valamikor a Red Bullnál és ha ellenkeznek mondd,hogy én ígértem meg!-felnevettünk.

-Rendben-mosolygott,majd tovább engedett.

Persze,hogy Seb a lehető legmesszebb állt be az autóval és egy idióta úgy állt be a BMW-vel,hogy a tolatást nem könnyítette meg nekem...

A húsz perces út alatt sikerült lenyugodnom,így mosolyogva vártam,hogy a húgom busza megérkezzen.Az információnál meg mondták,hogy a kilences peronhoz fog beállni a busz,így odaálltam,mert tuti,hogy elkerüljük egymást.

Fél három előtt pár perccel ugrott le Anna a buszról és azzal a lendülettel a nyakamba vetette magát.

-Persze teríts le-nevettem fel.-Szia.

-Szia.Segítesz kiszedni a bőröndöm?-mosolygott rám.

-Bőrönd?!Anna!-fintorogtam.-Két napra?

-Jó,jó oké-tette fel a kezét,majd kicibálta a fekete bőröndöt a busz aljából.-Aputól már megkaptam.

-Nem is csodálkozom-nevettem fel,jó volt látni a szenvedését a bőröndje miatt.

Ezt biztos nem kalkulálta bele..hát még,ha nem tudtam volna kijönni érte!

-Mondd,hogy közel álltál meg-sóhajtott fel.

-Ó,hát tudod csak fél óra séta innen-ahogy kiment a szín az arcából...

Hangosan felnevettem.

-Borzasztó szellemes vagy-fintorgott.-Az ott Seb autója?-bökött a fehér Infinityre.

-Bravó Húgi-tapsoltam meg.-Amúgy igen.-kinyitottam a csomagtartót,ahova beraktuk a bőröndjét,majd beültünk az autóba.

-Két év múlva már nekem is lesz jogsim-mosolygott,majd bekapcsolta a rádiót.

-Igen?!Ezt honnan tudod?

-Anyuékkal megbeszéltem,hogy ha betöltöm a 18-at elkezdem az elméletet.

-Remek.Akkor szólj,mert nem teszem ki a lábam az utcára.

-Haha.Balázs is ugyanezt mondta.Nem vagytok ti véletlen rokonok?-felnevettünk.

-Csak úgy mellékesen..nem Jaime miatt akarsz ennyire kijönni a Ringre?

-Mi?!Dehogyis...-rázta meg a fejét.-A leendő sógorom szeretném látni-vigyorgott rám.

-Na persze-nevettem fel.-Jaime?Jaime?

-Oké,oké-pirult el.-Szeretnék vele is találkozni..vagyis azt mondta,hogy a szabadedzés után megkeres.

-Tudtam-nevettem fel.-De vigyázz magadra azért,jó?

-Ahj..Jázmin!A te párod is pilóta...

-Igen ez igaz-olyan jó volt ezeket hallani Annától...a leendő sógora,a párom.

Azért mégiscsak olyan az életem,mint egy tündérmese...

A szabadedzés még nagyban ment mikor megérkeztünk a pályára.Anna jegyével volt egy kis gond,mivel drága húgom a bőrönd aljába pakolta...

Feltűnés nélkül- talán fotó sem készült rólunk- jutottunk be a motorhome-ba,ahol Tinára bíztam Annát és az irodába sétáltam.