Száztizedik fejezet

 Sziasztok! : )

Hát meghoztam a frisst,a hétvégén még kaptok folytatást aztán jön ugye a Karácsony és én is készültem Nektek. ;)

Különösebben nem fűznék úgy semmit a részhez.

A kommiknak örülnék!:)

Puszi

 110.fejezet

Szabadedzés után gyors interjú adás,ebéd Tommival és a húgommal.Fél egykor tartottunk egy megbeszélést.

Christian külön kérésére a sajtó osztályon dolgozók még ott maradtak.Sejtettem,hogy miről lesz szó.

-Senki semmit nem mond erről,világos?-nézett végig a pár emberkén.

Egy óra elmúlt már,így mindenki sietősen hagyta el a termet.

-Jázmin-szólt utánam.

-Igen?-fordultam vissza.

-Nem lesz semmi baj-simított végig a hátamon.-Látom rajtad,hogy bánt,hiába próbálod takarni és hidd el Sebastian is látja rajtad.

Együtt sétáltunk át a boxba,ahol a fiúk már sürögtek-forogtak.

Fél óra volt még vissza a kezdésig és Sebastian is megérkezett.

Nem mentem már oda hozzá,nem akartam zavarni.Még beszélgetett Guillal és Timmel,majd beült az autóba.

A fülesem én is megkaptam,Ole dobta az ölembe.Elég nagy volt a kapkodás a boxban,de a zöld jelzés előtt minden nyugodttá változott.

Az égbolt felhős volt,de szerencsére száraz volt.Nem volt túl meleg,szinte semmit nem változott a délelőtti edzés óta,de a páratartalom nagyon magas volt.

Két liter víz volt mellettem,és ha én ilyen nehezebb bírom,akkor a pilóták,hogy bírják?!

Sebastiant korán kiengedték és 1:22.3-as idővel átvette a vezetést.

Minden simán ment,eddig...

Kilenc perccel a vége előtt igaz,hogy kisütött a nap,de a pályától távolabb igen sötét felhők gyülekeztek.

Még csak az kell,hogy leszakadjon az ég..!

Hamilton vette át a vezetést,de a Q1 végére Alonso állt az élen.

Sebastiant betolták a fiúk és rögtön kereket cseréltek.

Hallottam,hogy Seb Guiltól kérdezi,hogy ki hol végzett,majd lerakták elé a monitort.Magam előtt láttam,ahogy Hamilton és Alonso nevét látva összeráncolta a szemöldökét.

A Q2 kezdete előtt tipegett be Anna Isabellel az oldalán.

A boksz utca lámpája zöldre váltott és Sebastiant rögtön kiengedték,szuper lágyat kapott.

1:21.095-ös idővel indított.

Érkeztek a többiek is,Hamilton Seb mögé jött be,míg Mark átvette a vezetést.

Az idő elteltével egyre jobb köröket futottak a fiúk.Button-aki holnap a 200. futamára készül- 1:20.5-ös idővel vette át a vezetést,ami a hét legjobb kör ideje volt.

Öt perccel a vége előtt fordult a kocka...Alonso állt megint az élen.

Mark a harmadik helyen,míg Seb a negyedik helyen állt.

Az utolsó percek elég sűrűre sikeredtek.Mindenki elment még egy gyors körre és a bejutásért autóztak,közben azért Maldonadora is figyeltek.Nem volt egyetlen mért köre sem és egy perccel a vége előtt kiderült,hogy nem is fog kijönni már.

A Q2-t végül Alonso nyerte Button,Webber és Sebastian előtt.

Egész nyugodtan végig ültem ezt a két etapot,de a Q3-ra az egyáltalán nem mondható el.

Isabel és Anna csak nevetett rajtam,de én nagyon izgultam.Kell ez a Pole most Sebnek,nagyon kell!

Tíz percünk volt csak...

Alonso és Hamilton nyitott,szinte már mindenki volt kint mért körön,amikor Sebastian kiengedték.Nem sokkal később Markot is.

Seb bejött a második helyre,míg Mark a hatodik helyre.Ennél jobb kell!

Már ülni sem bírtam,leugrottam a tárolóról és a fiúkhoz léptem.

Jött a csapatrádión,hogy Marknak nem működött a KERS-je,de Ciaron megnyugtatta,hogy a következő körén már számíthat rá.

Pár perc volt már csak vissza,megkezdődtek az utolsó mért körök.

Idegesen toporogtam Ed és Stuart között.

Ők sem voltak épen nyugodtak,de azt hiszem én is átragasztottam rájuk egy kicsit az idegességemből.

Alonso nem tudott javítani,nem mutattam ki,de nagyon is örültem neki,bár azt hiszem a csapatból mindenki.

Végre mutatták Sebastiant,163 ezreddel,de megverte Hamiltont!

Viszont nem volt még okunk örülni,Hamilton gyors körön volt...

Taps viharban törtünk ki,mikor Hamilton is áthaladt a célvonalan...a 2.helyen.

Összeölelkeztünk és nevetve ugráltunk a boksz közepén.

Levezető kör alatt a fiúk magukkal ráncigáltak.Alig vártuk,hogy Seb végre beguruljon.

A szokásos ünneplés nem maradhatott el,puszit nyomtam a bukójára.

Kiverekedtem magam a tömegből,hisz nekünk még dolgunk van..interjút kell adnunk.

Ma egyáltalán nem voltak kíméletesek,az időmérővel kapcsolatos kérdések után rátértek a magánéletünkre,de megláttam a másik sarokban álló magyar stábot,így inkább odahúztam Sebastiant.

-Köszönjük,és sok sikert holnapra-mosolygott Zoli Sebastianra.

-Köszönöm.

-Jázmin,esetleg most ráérsz?

-Ja,igen persze.-mosolyodtam el.

-Nem lenne jobb inkább nálunk?-nézett körbe Sebastian.

Tény,hogy nem szívesen beszéltem volna itt a személyes kérdésekre és a motorhomeban sokkal nyugodtabb lenne.

Együtt sétáltunk a home felé,mondtam Sebnek,hogy nyugodtan készülődjön,míg mi ezt lerendezzük.

-Sietek vissza-nyomott puszit a számra.

Christian előtte rábólintott és csak utána jöhetett be Zoli és az operatőr,ha jól tudom Szilárd a neve.

Tényleg barátságos,kedves kérdéseket tett fel és inkább állt egy vicces beszélgetésből,mint egy interjúból.Azt hiszem lesz gondjuk az anyag összevágásával,mert szinte minden második kérdés után valamin felnevettünk.

-Ennyit életemben nem nevettem egy interjún-mosolygott Zoli.-Köszönjük szépen,hogy időt szántál ránk.Sok sikert a munkádban és az életedben.

Ekkor ért vissza Sebastian.

-Köszönöm szépen-mosolyodtam el.

Szilárd készített rólunk egy képet,amivel biztos,hogy találkozni fogunk még.

Fél hét is elmúlt már mire összeszedtük a csomagjaink.

Teljesen frászt kaptam mikor eszembe jutott a húgom,de Seb megnyugtatott,hogy a mérlegelésnél Jaime szólt neki,hogy Ő visszaviszi a hotelba.

-Ó,egyszer a fejem fogom elhagyni-csóváltam a fejem.

Kézen fogva léptünk ki az épületből.Közben Tommi is csatlakozott hozzánk,így hárman indultunk vissza a hotelba.

A rövid úton sikerült bealudnom,tényleg jó lesz már egy hosszabb szünet!

Kómásan sétáltam el a liftig,majd be a szobánkba.Seb még beszélt valamit Tommival,így később jött be utánam.

-Álmos vagy?-guggolt le elém,kezét a lábamra tette.

-Ühüm-ásítottam egy nagyot és pusziért hajoltam.

Felnevetett,mire összehúztam a szemöldököm.

-Mi ilyen vicces?

-Semmi-rázta a fejét nevetve.-Nagyon aranyos vagy-simított végig a lábamon.

Csókban forrtunk össze.

-Mit szólnál egy közös fürdéshez?-somolygott.

-Megmosnád a hátam?-nevettem fel.

-De meg ám-döntött el az ágyon és rám feküdt,csípőjét finoman az enyémhez dörgölte.

-Na,de kérem!Uram-nevettem fel.-Milyen dolog ez,hogy így letámad?

-Elnézését kérem,kiengesztelhetem valamivel?-ment bele a játékba.

-Hm,azt hiszem igen.

Finoman harapott bele a nyakamba és a nyelvét is megéreztem ugyanott.

Na,ettől voltam teljesen kész.

-Megyek,engedem a vizet-fölényes mosollyal szállt le rólam.

-Visszakapod ezt még Vettel-dobtam utána az egyik párnát.

Jól esett mindkettőnknek a meleg víz,a mellkasának dőlve élveztem a kényeztetését.

Apró csókokat lehelt a vállamra...

Mire feleszméltem már ki is emelt a kádból és a nagy ágyra fektetett.

Rajta voltunk a baba témán...

-Seb-sóhajtottam fel.-Ebben a vizes ágyban nem aludhatunk-néztem a szőkére.-Töröld már le azt a kielégült vigyort a képedről-csóváltam a fejem,de azért a mosoly ott bujkált a  szám szélén.

-De,ha egyszer a menyasszonyom ilyen jó az ágyban is?-ölelt át hátulról és finoman beleharapott a nyakamba.

-Most ez lesz a mániád?-fordultam szembe vele és utaltam arra,hogy egy fél órával is a nyakam harapdálta,szívogatta.

-Igen-vigyorgott pimaszul.

-Inkább szólj le telefonon,hogy hozzanak fel egy másik ágyneműt-mosolyogtam.

Míg Ő az ágyneműt intézte elő kerestem a szekrényből a pizsamám.

Rettentő meleg volt még kilenc óra után is.Két ablak is nyitva volt,a légkondit nem akartam bekapcsolni,mert Seb és én sem bírom.Csak felkavarja azt a kevés levegőt a szobában és megfájdul a fejem tőle,ahogy Sebnek.

Míg az ágynemű huzatra vártunk leültem az ablak mellé és Annával SMS-tem.

Hiába van egy szobával arrább már nem akar átjönni..ha a lustaság fájna!

-Holnap hánykor indulunk reggel a pályára?-kérdeztem Sebet,aki valamilyen újságot bújt,pont akkor kopogtak.

-Tommival azt beszéltük,hogy kilenc fele-indult ajtót nyitni.

Ágynemű huzatot megkaptuk,mait gyorsan felhúztam és végre bebújhattunk az ágyba.

Beállítottam az órám és gyorsan még Melanienak is írtam egy SMS-t,hogy hétfőn számítsanak ránk.

Tuti,hogy ezért holnap még leüvölti a fejem telefonon keresztül és még hétfőn is kapok érte,de holnap reggelre tuti elfelejteném..

Vasárnap reggel mindketten izgatottak voltunk.

Az a pimasz mosoly még mindig ült az arcán,amin csak nevetni tudtam.Egész gyorsan elkészültünk,bár a ruha választással,mint mindig most is gondom volt.Sebastian pillanatok alatt megoldotta..az első kezébe akadó ruhákat rám adta volna,de egy piros nadrágot még sem akartam felvenni egy kék felsővel....Tíz percig azon vitatkoztunk,hogy a két szín miért nem passzol.

Inkább maradtam annál,hogy én döntöm el...

Végül egy kék cicanadrágra és egy egyszerű fehér pólóra esett a választásom.Belebújtam a fekete balerina cipőmbe és egy virágos blézer szerűségbe is belebújtam.A hajam felkötöttem egy kontyba és a táskámat felkapva már indulásra készen voltam.

-Nagyon csinos vagy-kulcsolta össze a kezünket és egy puszit kaptam tőle.

-Köszönöm-pirultam el,amin csak mosolygott.

Még mindig jól esnek a bókjai,bár szerintem minden nőnek jól esnek az ilyen dicsérő szavak bármennyi idő után is.

Egy kicsit több időbe telt a pályára kijutás,hiszen mégiscsak a verseny napja van és egyre többen akartak kijutni a pályára,így sikerült a legnagyobb dugót kifognunk.Bő egy óra alatt értünk ki a pályára,de elütöttük az autóban az időt.

Tommi Sebastiannal beszélgetett,míg én Annát faggattam ki,hogy holnap mi lesz vele.

Pirulva válaszolt,hogy Jaime lehet haza megy vele.

Nagy szemekkel néztem húgomra,egyáltalán nem gondoltam,hogy ilyen komoly a kapcsolatuk.Mikor erre rákérdeztem gyorsan rávágta,hogy csak barátok...de ismerem a húgom!Ő ennél biztos többet érez és ezt ki is fogom szedni belőle!Az pedig,hogy Anyáék így beleegyeztek...

-Mióta hordod te a jegygyűrűd a nyakláncra fűzve?-akadt ki húgom,erre a fiúk is felkapták a fejüket.

-Sebastiannal így beszéltük meg,ha az ujjamon viselem egyből kiszúrják...és nem akarjuk nagy dobra verni.Jobb lenne az esküvőt is titokban tartani,de....-Seb közbe vágott.

-Teljesen úgy sem tudjuk titokban tartani-sóhajtott fel.-Egy pár kép biztos ki fog szivárogni és akkor már felesleges lenne tagadni.

-Ez mondjuk igaz..-húzta el a száját Anna.

Közben kiértünk a pályára,így ezt a témát el is vetettük és a mai nap került szóba.

-Elég nagy esélyünk van-jegyeztem meg.-Ügyes leszel,tudom-álltam lábujjhegyre és egy puszit nyomtam Sebastian arcára.

-Remek kép lett belőle-nevetett fel és szorosan magához húzott.

Úgy vigyázott rám,mintha valaki bántani akarna...ennyire még sosem szorított magához a paddockban.

-Valami baj van?-néztem fel rá.

Imádtam,hogy egy másfél fejjel magasabb nálam..

-Nincs,miért?-rázta meg a fejét.

-Feszültnek tűnsz-sóhajtottam fel.

-Csak a sok fotós...nem akarok ma semmi zavaró tényezőt-tudtam,hogy itt részben Hannára gondol.

Egyikünk sem szívesen találkozna megint a szavaival az újságban...de valahol legbelül éreztem,hogy ennek nincs még vége!

A motorhome előtt elköszöntünk egymástól egy kis időre,Ő ment Tommival edzeni egy kicsit engem meg vártak a papír munkák.

Isabel,mint mindig most is előbb az irodában volt.Kivételesen most Anna is velem jött,mert úgy gondoltam,hogy nem lesz sok dolgom.

-Jó reggelt-köszöntöttem Isabelt,majd egy gyorsan bemutatás után az asztalomhoz léptem.

Pár papírt volt rajta,amit aláírtam és át kellett vinnem Christiannak és Helmutnak.

Míg én az aláírások miatt futkostam -egy fél óra alatt mindkettőjükkel aláírattam-.Bár egy tíz percet elvett az is,hogy Helmut morgolódását hallgathattam,hogy neki mennyire igaza volt abban,hogy csak a bajt hozom Sebre és itt most Hannára utalt.Nem esett jól és a tudat,hogy ezt most Sebnek sem panaszkodhatom el,hiszen szeptemberig semmiről nem tudhat...

Erőt vettem magamon és az aláírt papírokkal visszamentem Christianhoz és leadtam neki.Mire visszaértem az irodába már senki nem volt bent,de az asztalomon egy cetli várt.

„Büfében vagyok.A”

Zsebre tettem a telefonom és a büfébe mentem,az ablak melletti asztalnál ült a húgom Isabellel,Markkal és a barátnőjével Ann-nal.

-Sziasztok-ültem le közéjük.-Sebastiant nem láttad?-fordultam Mark felé.

-Dehogynem-mosolygott.-Tommival a home mellett fociznak.

-Óó-nevettem fel.

-Viszont nekem is mennem kell-nézett az órájára Mark,elköszönt párjától és tőlünk is,majd sietősen elhagyta a büfé részleget.

Lassacskán Anna is lelépett,hogy szeretne Jaimevel találkozni és valószínűleg nála fog ebédelni..

Isabel is a pilótája után ment,így Annal maradtunk,kedveltem és nagyon jól el tudtunk beszélgetni,bár eddig nem volt túl sok időnk rá.

A délelőtt teljesen szabad volt,így tényleg egy csajos délelőttöm volt.Annal beszélgettem,néha-néha Tina is csatlakozott hozzánk,illetve a paddockban sétálva Jessicával is összefutottunk.

Eszembe jutott Jens,hogy milyen régen beszéltem vele...pedig egy helyen vagyunk mindig...de hát itt mindenki siet,itt pörög az élet teljes mértékben.

Mire feleszméltem már az ebéd idő miatt telt meg a büfé.

Kint a teraszon ültünk le Sebastiannal,most kivételesen csak ketten voltunk,bár közre játszhatott az,hogy eddig még sosem ettünk kint a teraszon,így senki nem gondolta,hogy itt vagyunk.De legalább nyugodtan tudtunk beszélgetni mindenről!