Száztizenegyedik fejezet

 Sziasztok!

Kicsit megkésve,de Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Elég húzós volt ez a két napom eddig,ezért is nem volt rész,de remélem nektek sem volt túl sok időtök a gép előtt ülni :)

A részhez nem fűznék semmit..remélem nem nyírtok ki...:$

Puszi,puszi :D

 

 111.fejezet

Egy élmény volt arra feleszmélni,hogy elkezd szakadni az eső.

Hirtelen mindenki rohanni kezdett és mi is bemenekültünk a fedett részbe.

Az ebédünket már elfogyasztottuk,Seb sietve kereste meg Guilt.Így dőlt minden szinte,hiszen egyáltalán nem biztos,hogy a futam kezdetéig csillapodni fog a helyzet.

Kicsit megszárítkoztam és megkerestem a csapatpulcsim és elindultam a paddockban.

Írtam egy SMS-t Annának,mert a Torro Rossohoz nem engednének be,így a húgom és Jaime a home előtt vártak.

-Sziasztok-mosolyogtam rájuk.-Elrabolhatom a húgom?-néztem Jaimere.

-Persze-mosolygott.-Nekem úgyis készülnöm kell.

Ennyi lenne már az idő?!

Annának is adtam egy pulcsit,majd a laptopommal átmentünk a boxba és innen vártuk a kezdést.Igaz egy óránk volt még.

Sebastian és Mark sem volt még itt és a mérnökök sem,megbeszélést tartottak.A fiúkkal beszélgettem el az időt,bár nekik is volt dolguk,de addig ők sem tudták,hogy milyen gumit rakjanak fel az autóra,míg a mérnökök nem szóltak nekik.

Fél kettő után jöttek meg a megbeszélésről.

Az eső egyáltalán nem csendesedett,így intermadiet gumik kerültek fel az autókra.

Seb beült az autóba és a kezdés előtt negyed órával már a rajt rácson állt mindenki.

Izgultam...

Sosem szerettem az esős versenyeket,mert itt hiába van észnél a pilóta,ha felúszik az autó nagy baj is lehet.

Összekulcsolt ujjakkal ültem fel a tárolóra Anna mellé és a gépem az ölembe húztam.

Már csak tíz perc volt vissza,nem voltam nyugodt így a boxban fel-alá járkáltam.Mikor megláttam a rajtráccsal szemben lévő tribünön a sok esernyős emberkét gondoltam lefényképezem őket és facebookra is feltöltöttem,úgyis régen adtam élet jelet magamról.

A kivetítőn megjelentek az adatok...17 fok volt és a pálya hőmérséklete is csak egy fokkal volt magasabb.

Nem volt melegünk..

Lekerültek a kerék melegítők és a pilóták elmentek a felvezető körre.

Idegesen tördeltem az ujjaim,de a rajtnál jobban kikészültem.Csak akkor kezdett el jobban esni,ami egyáltalán nem volt jó nekünk..

14:00 perckor a mezőny elrajtolt...

Imádkoztam!

Sebastian jól rajtolt,egy apró mosoly terült el az arcomon...az első akadály letudva!

Hamilton kicsit beragadt,Button figyelt rá és nem előzte meg,így ez is nekünk kedvezett.

Az első körben már nagyon csúszkáltak,de az eső csak nem akart elállni.

A második körben viszont Hamilton egyre közeledett és már támadta is Sebastiant,de a DRS nélkül nem tudott mit kezdeni.Viszont a harmadik körben már lehetett használni az esős időjárás ellenére is.

AZ ötödik körben Seb hibázott,így Hamilton elment mellette,de Button is közel volt hozzá.

Talán egy kicsit csalódott voltam,de jobban féltettem Sebastiant a pálya miatt.

Öt kör elteltével tehát Hamilton állt az élen,Seb pedig a második helyen.

Az eső alábbhagyott és a csapatrádión szóltak Sebnek,hogy több esőt nem várnak,vagyis a következő húsz percben.

A 10. körben elkezdődtek a kerék cserék,Markot is kihozták és szuper lágyat kapott,tekintve,hogy a pálya állapota javult.

Sebastiant a 13. körben hozták ki,Buttonék jól taktikáztak.Egy körrel előbb jöttek ki a boxba,így nagyon közel került Sebastianhoz.

A 14. körben meg is előzte Sebastiant,nem örültem neki,de Mark is hozta,amit kellett....elment Alonso mellett.

A 16. körben tehát Seb a 3.helyen,míg Mark a 4. helyen állt.

Az ég továbbra is felhős volt,ami senkit nem nyugtatott meg,de a 19.körben nem esett még az eső.

A 25.körben jött a nagy bumm,Heidfeld a boxból hajtott ki mikor az autója kigyulladt.

Szerencsére semmi baj nem történt vele,ki tudott szállni az autóból.

Biztonsági autóra szerencsére nem volt szükség.

A következő körben jött ki Mark a második szett gumiért,az él mezőnyből Seb maradt kint a legtovább,Ő a 27. körben jött be a boxba.

Schumachernek a 29. körben kellett feladnia a versenyt.

A 40. körben jött ki Sebastian és Mark is a boxba,mindketten a keményebb keveréket kapták meg.

A 44. körben Sebastian megelőzte Alonsot,így feljött a 3. helyre.

A 46.körben az eső újra elkezdett esni,Hamilton a sikánban megpördült,így Button elment mellette és átvette a vezetést.

Az 52. körig hol Button-hol Hamilton vezetett.

Marnak felrakták a köztes esőgumikat,de csak egy kört volt kint vele...visszarakták neki a slick gumikat,de ezzel nagyon elrontotta a csapat a versenyét.,de ugyanez volt a helyzet Hamiltonnal is.

Hamilton az 58.körben boxutca áthajtásos büntetést kapott,így Seb a 2. helyre jött fel.

Öt kör volt vissza.

Webber és Hamilton is megérkezett a lekörözött pilóták mögé,Kobayashi feltartotta Markot,így Hamilton elment mellette.

Button 9 másodperces előnyt autózott ki és már csak egy kör volt hátra.

Mark próbálta megelőzni Hamiltont,de nem talált előzési pozíciót.

A versenyt Button nyerte -méltó ünneplés a 200 futama alkalmából- Seb a második helyen futott be,míg Mark az ötödik helyen.Annának is volt oka örülni,hisz Jaime a 10. helyen végzett,ezzel pontot szerzett.

Mutatták a VB pont állását,Sebastian 85 pontos előnnyel várhatja a nyári szünetet.A csapatunk pedig 103 pontos előnnyel.

Nem volt okunk a panaszra!

A fiúk Annát magukkal húzták,de én már nem hagytam magam.Jobbnak láttam,ha a sajtószoba felé veszem az utam és ott várom meg Sebastiant.

Utánam érkezett meg nem sokkal Jenson sajtófőnöke is.Volt időnk beszélgetni bőven,hisz a fiúk csak fél óra után jutottak el ide.

-Gratulálok-öleltem át mosolyogva Sebastian és egy apró puszit nyomtam a szájára.

-Köszönöm-vigyorgott.

Az interjúkat hamar letudtuk,negyed órás volt csak..

Mire visszaértünk a boxba,már ment a hangos zene.Valahogy sejtettem,hogy a fiúk ezt is meg akarják majd ünnepelni!

Nevetve léptünk be a boxba,majd' kiszakadt a dobhártyám olyan hangos volt a zene.

-Maradjunk még?-ölelt át hátulról Seb és a fejét a vállamra hajtotta.

-Nekem mindegy-vontam meg a vállam.-Nem én ültem több,mint két órát az autóban.Fáradt vagy?-fordítottam oldalra a fejem.

-Egy kicsit-nyomott puszit a nyakamra,majd kuncogni kezdett.

Nem értettem..!

-Seb,mi az?-de nem válaszolt.-Sebastian?!

-Emlékszel tegnap este szóltál a nyakad miatt...-vigyorgott pimaszul.

Sietve kerestem egy tükröt...

-Ó,hogy az...!Sebastian Vettel!-néztem rá mérgesen.-Te hülye majom!-próbáltam nem felnevetni,de mikor a karjaiba zárt,már együtt nevettünk.-Egész nap így sétáltam a paddockban-csóváltam meg a fejem.

-Legalább tudják,hogy valakihez tartozol-mosolygott.

-Na igen-forgattam meg a szemem,de azért elmosolyodtam.-De ezért még számolunk-böktem meg a mellkasát és elhúzódtam tőle,mikor megláttam Christiant és Helmutot felénk közeledni...

Gratuláltak Sebnek,majd készültek róluk képet,hisz a sajtó itt ólálkodott bent a boxukban.

Megkerestem a húgom -ami ekkora tömegben nem volt túl egyszerű- de Stuarttal beszélgetve találtam rá.

-Sziasztok.

-Jázmin-vigyorgott rám.-Basszuuus...-röhögött fel.-Mi az ott a nyakadon?Csak nem?!Seeeb!-üvöltötte el magát.

Az említett fel kapta a fejét és minket nézett.

-Minden elismerésem!-üvöltött oda Stuart.

-Aj,fogd már be Jones!-csaptam meg a vállát.

Persze a nagy kiabálásra már mindenki kíváncsi volt,hogy mi a téma...

-Utállak-próbáltam mérgesen nézni Stuartra.

Seb újra felszabadult,így oda bújhattam hozzá.

-Hadd fényképezzelek le titeket-pattogott Anna.-Úgy sincs még rólatok családi kép,ahol már jegyesek vagytok-mosolygott.

-Anna-sóhajtottam fel.-Csendesebben,a sajtó is itt van bent.

-Ja-csapott a szájára.-Bocsánat!

Az órák csak úgy repültek,Seb fogadta a gratulációkat,beszélgetett mindenkivel.Anna közben megint lelépett és már kérdeznem sem kellett,hogy hova megy.

Este nyolc volt mikor úgy igazán elindult a buli,előkerültek a pezsgők.

Ekkor éreztük úgy mindketten,hogy lassacskán le kéne lépnünk.Egy pohárral azért koccintottuk,de utána mindketten összeszedtük a cuccunkat.

A csapattól elköszöntünk,hiszen nagy rá az esély,hogy nem találkozunk mostanában.

Hétfőn végre nyugodtan aludhattunk,a gyomrom korgására ébredtem meg.

Fél egy volt már,azt hittem kiesik a szemem!

Kipattantam az ágyból és felkaptam a köntösöm,a szomszéd szobába rohantam nem törődve semmivel.

Megnyugodtam mikor Anna mosolyogva nyitotta ki az ajtót...már felöltözve!

-Aj-dőltem el a fotelban.-Még álmos vagyok,de több,mint 12 órát aludtam-ásítottam egy nagyot.

-Nem csodálom,azért fárasztó lehet ez..-húzta el a száját.-Viszont örülök,hogy felébredtél,mert nem sokára jön Jaime és elindulunk haza.

-Ó,értem.Puszilok mindenkit.Mi nem tudom mikor tudunk haza menni-sóhajtottam fel.

-Miért?Nem jöttök haza hétvégére?-szontyolodott el.

-Jaaa-csaptam a fejemre.-De igen,így beszéltük meg Sebbel.Aztán jövő héten pénteken meg Stephanie esküvője.Fogalmam sincs mikor fogunk elmenni nyaralni-húztam el a szám.

-A héten már nem tudtok elmenni?

-Áh,kizárt-csóváltam meg a fejem és magam aláhúztam a lábam.-Ma Heppenbe utazunk,holnap ruhapróba.Szerdán haza utazunk Svájcba,azt sem tudom mikor voltam már utoljára otthon.Pénteken meg jövünk vissza.Már abba belefáradok,ha kimondom.A repülőtől meg lassan már frászt kapok.

-Ősztől már nem kell csinálnod-nézett rám húgom.

-Igen,igazad van.Nem így szerettem volna abbahagyni,de az tény,hogy nem bírom.Inkább ülök otthon és dolgozom Svájcba és várom haza Sebastiant,minthogy mindig utazzak vele.Belefáradtam és úgy érzem,hogy tíz évet öregedtem ezzel.-felnevettünk.

-Nagyon ki fog akadni?-utalt Sebastianra,aki őszig semmiről sem tudhat.

-Nem tudom-ráztam meg a fejem.-De nagyon félek tőle.Félek,hogy megharagszik rám és Christianékat sem fogja megdicsérni-sóhajtottam fel.

-Biztos nem fog megharagudni rád..nagyon.A menyasszonya vagy-mosolyodott el.

-Igaz-mosolyodtam el én is és a kezembe vettem a gyűrűt.-Azt hiszem visszamegyek.Majd gyertek át,ha elindultok.

-Okés-mosolygott.

Mire visszaértem Seb már ébren volt.

-Hol voltál?-nézett rám mérgesen.

-Annánál,miért?

-Aggódtam érted-sóhajtott fel és szorosan átölelt.

-Csak a szomszéd szobában voltam,megijedtem,hogy Annáék már elmentek.

-Mi ez a többes szám?-húzta fel a szemöldökét.

-Anna hazaviszi Jaimet bemutatni-mosolyodtam el.

-Ó-mosolygott.-Én ezen szerencsére már túlestem.

-Héj,nem is volt olyan vészes!-csaptam a vállába.

-Mit szólnál egy közös délutáni zuhanyhoz?

-Mmm..nem rossz ötlet-simítottam végig meztelen mellkasán.-De Annának szóltam,hogy jöjjenek át mikor elindulnak és még be is kell pakolnom.

-Majd segítek-vigyorgott.

-Bármit csak magaddal csábíts?-nevettem fel.

-Természetesen-csókolt meg,keze a fenekemre simult és könnyedén felemelt,automatikusan kulcsoltam össze a lábaim a derekán.

-Gyorsnak kell lennünk-csókolt meg.

-Mindig gyors vagyok-vigyorgott és berúgta mögöttünk a fürdőszoba ajtót.

Seb gyors kis akciója miatt Annáék majdnem ránk törték az ajtót.

Seb hülyeségből beparáztatta szegény Jaimet,hogy mire számítson...

-Aj Sebastian-csaptam a fejére.-Ne legyél már hülye.Nyugi Jaime életben maradsz-mosolyogtam a srácra.

Azzal köszöntem el a húgomtól,hogy hétvégén majd találkozunk..kíváncsi vagyok,hogy Jaime még akkor ott lesz-e.

Mi is neki láttunk a pakolásnak,hiszen ötkor indul a gépünk és már fél három van.Kicsit elhúztuk az időt.

Egy korai vacsora is még belefért az időnkben.A hallban összefutottunk pár csapat taggal,d tényleg sietnünk kellett már.

-Te csörögsz?-nézett rám Seb,már az autóban ültünk.

-Uh,igen..-kotorásztam a táskámban.-Ez a csapat telefonom-néztem ijedten Sebre.

-Jázmin Szalai-vettem fel a telefont.

-Jó napot kívánok!Nora Herbert vagyok a német Hot újságtól.Kérem nyilatkozna nekünk?

-Miről lenne szó?-nem igazán értettem..

-A napokban nyilatkozott nekünk Hanna Prater,a kollégánknak Ön is nyilatkozott a hétvégén,ma újra felkeresett minket Prater kisasszony és azt állítja,hogy Ő és Sebastian többször is találkoztak,amiről Ön nem tud.Ez igaz?Eltűnt már többször Sebastian úgy,hogy Ön nem tudta hova megy?A kapcsolatuk válságban van?

Könnyek gyűltek a szemembe..én ezt nem fogom bírni!

-Hétvégén is elmondtam,hogy Sebastian és én boldog kapcsolatban élünk.Fogalmam sincs,hogy Hanna miről beszél.Nem vagyok hajlandó erről többet mondani.Viszont hallásra!-tettem le a telefont.

Sebastian aggódó szemekkel nézett rám.

-Megint?-sóhajtott fel,aprót bólintott.

-Seb..én..én-sírtam el magam.-Én ezt nem tudom tovább csinálni..nekem ez sok!

-Hé,nyugodj meg kérlek-leállította az autót,fel sem tűnt,hogy már a reptér parkolójában vagyunk.

-Oké,rendben-töröltem meg az arcom.

Próbáltam nyugodt maradni és így besétálni az épületbe,ahol rengetegen várták már a pilótákat.

Sebastian leragadt természetesen,de addig elintéztem a jegyeket és visszasétáltam hozzá,hogy indulnunk kéne,mert csak öt percünk van.

Az út összvissz két órás volt,Frankfurtban már várt minket Norbert,így egész hamar heppenheimba értünk,nyolcra...

Heikke már terített asztallal várt minket és mindenki itt volt,de valahogy nekem ehhez nem volt hangulatom.

-Jaj,olvastam az újságokat.Nem tudom mi ütött ebbe a lányba-háborgott Heikke.-Ugye nem vetted a szívedre?-simított végig a hátamon,de csak rám kellett néznie.-Jaj,édes istenem!-ölelt át,ami rettentő jól esett.

-Beszélni kéne vele-morogta Melanie.

-Ne!Ne..akkor csak nyeregben érezné magát,hogy igen is érdekel minket,hogy mit mond..

-Ebben igazad van-nézett rám Norbert.-Hagyjuk egy kicsit,hátha lenyugszik..

-Hagyjuk?!-csapott az asztalra Sebastian.-Tönkreteszi a kapcsolatunkat,soha nem veszekedtünk még ennyit-nézett rám.-Mégis,hogy a fenébe hagyhatnám?-rohant ki a házból.

Feltört belőlem a sírás,amit eddig próbáltam visszanyelni.

-Gyere-ölelt át Heikke.-Menjünk fel-terelt Seb szobájába.

Lement gyógyteát készíteni nekem,de fel sem fogtam,hogy mi történik körülöttem.Csak összegömbölyödve sírtam az ágyán.

-Annyira sajnálom-hallottam meg Melanie hangját,nem sokkal később Stephanie is bejött.

-Ne haragudj rám-néztem az idősebb lányra.

-Már miért haragudnék?

-A jövő héten lesz az esküvőd és most itt van miattam ez a balhé.

-Ezt gyorsan verd ki a fejedből!Nem miattad van,hanem Hanna miatt.

-De ha nem lennék Seb mellett..

-Jázmin!-rivallt rám Mel.-Ugye nem akarod elhagyni az öcsém?

Sírva dőltem vissza a párnák közé,egyáltalán nem tudtam mit kéne tennem.Először a munkám,most a kapcsolatom..mi jön még?!

Álomba sírhattam magam,mert mikor felkeltem már sötét volt kint is.A digitális óra hajnali fél négyet ütött.

Mellettem az ágy üres volt,ami újra sírásra kényszerített.Haza sem jött?

Valaki a vállam rázogatta.Álmosan néztem fel,Heikke ült az ágy szélén mosolyogva és egy tál gőzölgő valamit tartott kezében.

-Hoztam fel neked egy kis levest.

-Nem vagyok éhes-ráztam meg a fejem.

-Enned kell valamit,tegnap este óta nem ettél semmit és már dél is elmúlt!

Riadtan néztem fel rá,dél is elmúlt?!

-Sebastian hol van?-ültem fel az ágyban.

Fájt a fejem és elég gyengének éreztem magam...

-Még..még nem jött haza-sóhajtott fel Heikke.-Melanie próbálja elérni telefonon.Biztos nem sokára hazajön-simított végig a hátamon.

A tányért belenyomtam a kezembe és kiment a szobából.

Lassan kanalaztam be a húslevest,égette a torkom,de mire végeztem a levessel,akkor éreztem igazán,hogy mennyire éhes vagyok.

Elmentem lezuhanyozni és kicsit összekaptam magam.Még sem feküdhetek egész nap az ágyban és megígértem Stephanienak,hogy ma elmegyek vele ruhapróbára.

Az első kezembe akadó ruhákba bújtam bele és a hajam felkötöttem egy kontyba.

A nappaliban mindenki ott ült,riadtan néztek rám.

-Köszönöm szépen a levest-egy vérszegény mosolyt küldtem Heikke felé.

-Örülök,hogy megetted.Mindjárt adom a csirkét és a krumplit is jó?-sétált el mellettem,bólintottam.

Leültem Melanie mellé és megkérdeztem,hogy mi van Sebbel,de nem tudta elérni.

Felszaladtam a szobába és körbe telefonáltam mindenkit.Felhívtam Christiant,Mirandát,Isabelt,még Markot is,de senki nem tudott róla.

Utolsó reményem volt,hogy Seb felveszi nekem a telefont,de csak hangposta jelentkezett.

Hagytam neki üzenetet,így nem tűnhetett el!

Nem akartam megbántani,így lementem a konyhába,Heikke már egy jól megpakolt tányérral várt.

A nappaliban ültünk,mindenről volt szó,de valójában mindannyian Sebastiant vártuk.

Hiába mondtam Stephnek,hogy nyugodtan menjünk el a ruhapróbára.Hajthatatlan volt és későbbre kért időpontot.

Már késő délután volt mikor nyílt az ajtó,egymásra néztünk...mindenki itt volt,csak Ő lehet az.

Felpattantam és az előszobába rohantam.

Ép akkor vette le a kabátját,csak néztünk egymásra.Könnyek gyűltek a szemembe,de nem mertem lépni.Mi van,ha haragszik rám?!

-Sajnálom-szelte át két lépéssel a köztünk lévő távolságot és szorosan a karjaiba zárt.

-Én..-eleredtek a könnyeim,-Ne haragudj rám,kérlek-néztem fel rá.

-Nincs okom haragudni rád-simított végig az arcomon.-Sajnálom,hogy kiborultam és így eltűntem.

-A frászt hoztad ránk-szipogtam.-Azt hittem,hogy már nem...

-Ilyenre ne is gondolj-lágy puszit lehelt számra.-Szeretlek és ezt is megoldjuk-szorította meg a kezem.

-Ígéred?-néztem gyönyörű szemeibe.

-Ígérem-szorított magához.