Hetvenhetedik fejezet

Sziasztok!

Sajnálom,hogy csak most hozom a frisst,de kicsit megakadtam vele..nem nagyon tudom,hogy mit írjak és nekem ez a rész nem igazán tetszik..olyan nem is tudom milyen lett,de azért remélem kapok tőletek még komit.:)

A szavazóknak köszönöm,hogy szavaztak.:D Már ügyködök a következő történetem,az első fejezet már félig kész van és június 15-én indul az új történet,ha ti is így akarjátok és nekem sem szól semmi közbe :)

Puszi!

77.fejezet

Jól sejtettem este,szerda reggel a telefonom csengő hangjára ébredtünk fel.

Vagyis csak én,amint befejeztem a beszélgetést Tommival Seb a fejét a párnába túrta és úgy tűnt,hogy vissza akar aludni.

-El kell keserítselek,de készülnünk kell-hajoltam a hátára.

-Nem akarok..-nyöszögte a párnába.

-De muszáj-nyomtam egy puszit a vállára.-Seb-suttogtam neki.-Késében vagyunk így is-néztem az órára.

Két órán belül indul a gép...

-Mennyi időnk van még?-megosztottam vele is és kijelentette,hogy Ő fél óra alatt kész lesz,így inkább hagytam még aludni és a fürdőbe vonultam.

Először egy lenge ruhát húztam fel,de mikor kinéztem az ablakon mehettem is vissza átöltözni,mivel be volt borulva és leesett,hogy Kanadában sem fog 30 fok várni...

Gyorsan felöltöztem és a barna táskámba beleszórtam az irataim és a pipere cuccaim.

Az órára pillantottam és visszamentem Sebastianhoz.

-Most már tényleg kelj fel-guggoltam le az ágy mellé.

-Még fél év..-motyogta.

-Itt hagylak-magamba kuncogtam az egész dolgon,hisz nélküle úgy sem mennénk el.-Kérlek Seb-sóhajtottam fel,komolyan,mint egy öt éves.

-Jó,oké kelek-dugta ki az egyik lábát a takaró alól,végül sikerült felgyorsítanom,de így is nagyon fáradt volt,még jó,hogy Tommi eljött értünk kocsival,mert lehet így nem kellett volna vezetnie.

-Mi a fene van vele?-nézett a visszapillantóba,kivételes eset volt..Seb hátra ült és pár perc után bealudt.-El fogja feküdni a nyakát.

-Állj meg,hátra ülök hozzá-megtette amit kértem.-Seb-simogattam az arcát.-Még ne aludj,el fogod feküdni a nyakad.

-Álmos vagyok-hajtotta a fejét a vállamra.

-Nem vagy beteg?-tettem a kezem a homlokára,de nem éreztem semmit.

Fél óra alatt kiértünk a reptérre és nem kellett várnunk,a Red Bull magángépe már ott volt.

Tommi szerzett egy nyak támaszt Sebnek,így legalább nem feküdte el a nyakát.A gépen páran voltak csak a fejesek közül,de innen egyenesen Montreal-ba megyünk.

Leültem egy kényelmes fotelba Sebbel szemben,alig negyed óra után bealudt,előszedtem a laptopom és lerúgtam a cipőm,majd felraktam az asztalra.

Az út alatt Mirandával egyeztettem és a programokat beírtam a mobilomba..lesz pár dolgunk.

A tizenegy órás út elég hosszúnak bizonyult és én is sikeresen elaludtam.

-Ébredj Jázmin-löködte valaki a vállam,nagyokat pislogtam és Tommi arcát láttam,Sebastian már a csomagjainkat szedte össze.

Levonszoltam magam a repülőről és beszálltam a nekünk fent tartott autóba,furcsa volt,hogy itt még csak délután három óra van,Svájcban meg már este...

A hotelig kicsit felébredtem és nem éreztem úgy magam,mint akit agyon vertek.

A hotelban rögtön kikértem a kulcsunkat és a liftben elköszöntünk Tommitól.

-Álmos vagyok-nyöszörgött Seb.

-Végig aludtad az utat.Mozognod kéne-néztem rá.

-Ne kezdd te is!-sóhajtott fel.-Tommi is ezzel szekált.

-Mert igazunk van?-húztam fel a szemöldököm.-Minden esetre én lemegyek úszni,te meg punnyadj,akkor itt-vontam meg a vállam,majd a fürdőbe vonultam,hogy belebújjak a fürdőruhámba.

Mire kiértem már Seb is fürdőgatyában állt előttem.

-Nocsak-vigyorodtam el.-Szóltál Tomminak?-csak bólogatott.

Felkaptuk a köntösünket és az alsó szintre mentünk a medencéhez, a szőke finn már a vízben úszkált.

A délutánt itt töltöttük lent,majd hat óra fele felmentünk a szobáinkba,hogy rendbe szedjem magam.Nekem még este volt egy megbeszélésem Christiannal és Isabellel a programok miatt.

-Te mit fogsz csinálni?-kérdeztem Sebtől,míg a ruhám választottam ki.

-Alszok-vonta meg a vállát.

-Nem vagy beteg Sebastian?-sóhajtottam fel.

-Nem-rázta meg a fejét.-Montrealt nem tudom megszokni-vonta meg a vállát és az arcát a párnába fúrta.

Belebújtam egy barna nadrágba és ehhez válogattam össze a ruháim,összeszedtem a papírjaim és a telefonom,majd elköszöntem a szőkétől és a konferencia terem felé vettem az irányt.

A liftben összefutottam Isabellel,hiába...egy helyen dolgozunk,de a megbeszéléseken tudunk csak találkozni.

-Este nem megyünk el valahova?-mosolygott rám a lány.

Egész jó ötletnek tartottam,álmos nem voltam,de Sebastiant se akartam zavarni,így rábólintottam.

A megbeszélés nem tartott tovább fél óránál,csak egyeztettük a programokat Christiannal,még meg említettem neki a magyarországi találkozót,de csak leintett,hogy ezt majd Silverstone-ba beszéljük meg,előtte nem akarja.

A megbeszélés után rögtön elindultunk a városba,már fél nyolc volt,de az emberek nem csillapodtak,mindenki nyüzsgött és a hotel előtt is rengetegen álltak a pilótákra várva.

-Valamikor Marknak és Sebastiannak is le kéne tolniuk magukat-néztem a tömegre.

Isabel csak felnevetett.

-Lehet,hogy a Ferrarisokra várnak-rántotta meg a vállát.-Tudod..ők is itt szálltak meg.

-Óóó..a konkurencia,félnünk kéne?-felnevettünk.

Montreal gyönyörű volt este,de sajnos nem sok minden volt már nyitva..bárok azok voltak,de nem akartunk bemenni..magyarázkodhatnák Sebastiannak.

Kezdett hűvös lenni,így inkább visszaindultunk,szerencsére visszataláltunk a hotelba,de már a hallban egy mérges szőkével találtam szembe magam.

-Én megyek-került ki minket Isabel.

Áruló!

-Mi az?-akartam elsétálni Seb mellett,de mérgesen csörtetett utánam.

-Hol voltál?Az utcán volt a megbeszélés?Kilenc óra múlt!-hívtam a liftet,majd beszálltunk.

-Sétálni voltam,nem az utcán volt a megbeszélés.És örülök,hogy kilenc múlt-rántottam meg a vállam.

-Ennyi?-morogta.

-Mit mondjak még?Hideg van kint-sóhajtottam fel.-Örülök,hogy rajtam vezeted le a dühöd és,hogy már nem vagy álmos-majd kinyitottam a szoba ajtót és lerúgtam a cipőm.

-Ne haragudj-ölelt át hátulról és az arcát a nyakamba fúrta.

Megfordultam az ölelésében és felemeltem az arcát.

-Szeretlek-nyomtam egy puszit a szájára.-Próbálj meg lazítani.Feszült vagy mostanában-majd az ágy felé tereltem.

Mindkettőnket megviselt az utóbbi pár hét,de túl kell jutnunk rajta.

-Vesd le a pólód-szóltam rá,mire csak kajánul vigyorgott.

-Nem te mamlasz-csaptam fejbe egy párnával.-Feküdj hasra!-így tett,majd a fenekére ültem és masszírozni kezdtem a hátát.

-Lecserélem Tommit-motyogta a párnába,csak felnevettem.

-Nem járnál jól velem-válaszoltam neki.

-Ó,dehogynem!-vágta rá.-Inkább te masszíroz,mint Ő.

-Szerinted csak masszírozás lenne?Aztán elkésnél a futamról.

-Gyors vagyok-felnevettünk.

-És bolond és hülye és perverz.Ki hagytam valamit?-gondolkodtam el,majd felnevettem,mikor fordított rajtunk.

-Bolond?Hülye?Hm?!-a kezeim lefogta és puszikkal halmozott el.

-Miért is hagytad ki a perverzt?-nevettem fel.

-Nem tagadom-csóválta meg a fejét.

-Szeretlek-túrtam a hajába és közelebb húztam magamhoz,majd megcsókolt.

-Én is szeretlek-vigyorgott.

-Aludni kéne,holnap hosszú napunk lesz.

-Mikor végzel?-nézett rám.

-Nem tudom-ráztam meg a fejem.

Még elmentem lezuhanyozni,majd bebújtam az ágyba és a fejem Seb mellkasára hajtottam.