Hetvenhatodik fejezet

Sziasztok!

Sajnálom,hogy ennyit késtem,de kedden elkapott egy kisebbnek hitt betegség,szerencsére szerdán nem volt sulim,a csütörtököt végig szenvedtem,de péntek már rohanhattam az orvoshoz,tegnap össze tudtam azért hozni a frisst,de ott van még a bepótolni valóm és németből bele kell húznom,mert nem szeretnék 4-es lenni.xD
Na,de nem rizsázok itt ennyit.
Puszi! :) És igyekszem időben hozni majd a következő részt.
U.I:Alles Gute zum Geburtstag Dietrich Mateschitz! :)♥
Didi Bácsi ma ünnepli a születésnapját! :))
Ahogy a kedvenc foci csapatom a Real Madrid kapusa is,Iker Casillas..
És ha már itt tartunk..tegnap Bajnok lett a Veszprém,büszke vagyok a városomra *-* és este a Chelsea is ünnepelhetett :P

76.fejezet

A délutánunk nagyon jól telt és Jennivel nagyon jóba lettünk,megbeszéltük,hogy többször összefutunk majd,ha mindketten ráérünk,mert persze Ő is sokat ingázik Finnország és Svájc között.

Tomminak valami dolga akadt,így Ő elment elintézni,Jenniék siettek haza,mert este haza utaztak,így Sebastiannal ketten maradtunk a városban,na meg persze a több ezer ember rajtunk kívül,páran odajöttek Sebhez és kértek autogramot,de nagyon nyugodt város volt.

Beugrottunk egy boltba Seb kívánságát teljesíteni,persze Ő egyből kitalálta,hogy müzlit fog enni,néha úgy érzem,hogy egy nagy gyerek.

-Mehetünk?-néztem Sebre,mert már másodszorra akartunk sorba állni,mire elcibált,mert eszébe jutott valami.

-Igen-mosolygott.

Gyorsan kifizettük a cuccokat,majd elindultunk haza,fél óra gyaloglás után végre hazaértünk,lerúgtam a magassarkúm és a konyhába mentem elpakolni a beszerezett dolgokat.

-Akkor most te müzlit eszel vacsira?-kiabáltam Sebnek,de nem válaszolt.-Fene a süket formád...-morogtam magamban,majd elindultam megkeresni.-Seeeeeeeeeeeb?!Hol vagy?

-Mi,mi van?-rohant ki a hálóból félmeztelenül,vigyorogva néztem végig rajta,imádtam a felső testét.

-Az,hogy süket vagy.Mit eszel vacsira?-kérdeztem rá újra.

-Müzlit-vágta rá mosolyogva.

-Te tudod-vontam meg a vállam.

Pár perccel később már átöltözve jött vissza.

-Figyelnél a tésztára?Át akarok én is öltözni-majd a kezébe nyomtam a kanalat és az emeletre rohantam és egy kényelmesebb ruhát választottam.

Belebújtam egy krém színű cica nadrágba és egy barack színű pólóba,persze a mamuszom egyike volt csak meg.

-Nem láttad a másik felét?-kérdeztem Sebtől,aki a tésztát kavargatta.

-Ööö..arra-mutatott összevissza.-A nappaliban láttam az asztal alatt.

-Hogy került oda?-csodálkoztam,persze ott volt ahol Ő mondta,gyorsan belebújtam és visszamentem Sebhez.-Milyen müzlit akarsz enni?-nyújtózkodtam a felső polc felé,de csak nem értem el,mögém lépett és könnyedén leemelte a müzli kupacot.

-Köszönöm-nyomtam egy puszit a szájára.-Én gyümölcsöset eszek-nyúltam a csomagért és két müzlis tálért,Seb maradt a csokisnál.

Gyorsan megcsináltam a spagettit,mert valahogy éreztem,hogy egyikünknek sem lesz elég a müzli vacsira.

Leültem Seb mellé a kanapéra és ott eszegettük a müzlinket.

-Beszélnem kell valamikor Mirandával-gondolkodtam hangosan.-És a gyárba is be kell mennem,régen voltam bent.

-De alig van időnk...most Kanada,jövő héten a szüleidhez megyünk,azután Valencia,akkor utána nálunk leszünk és Silverstone.

-Silverstone előtt mindenképp be kell mennem,valamikor július közepén már szül Miranda.

-Bemegyek majd veled.Nekem is be kell ülnöm a szimulátorba és én is régen voltam bent.

-Neked Christian elnézi,nekem már nem-motyogtam.

-Meg fogja érteni.Van valami a tésztával?-felnevettem,hogy milyen aranyosan nézett.

-Van spagetti-alighogy kimondtam már el is tűnt mellőlem.-Én is kérek!-kiabáltam neki,majd kaptam az alkalmon,míg nincs mellettem és elkapcsoltam a tévét.

-Hééé-vágta be a durcit.-Nem adom oda a vacsid-húzta el a kezét,amiben a tányérom tartotta.

-Dehogynem!-vágtam rá és mellé csúsztam,valami másra gondolhatott és abban a percben elvettem tőle a tányérom.

Egy közös zuhany után kicsit fáradtan dőltünk be az ágyba,de Seb mellkasán hamar elaludtam.

A keddi nap csak úgy elszaladt velünk,délelőtt lustálkodtunk és ebéd előtt tudtam csak kiráncigálni Sebastiant az ágyból,délután visszaaludt..elmondása szerint, dugig ette magát és ez elnyomta,míg Ő szunyókált én a bőröndbe pakolásztam.

Délután hérom fele ébredt meg,elfeküdte a haját és egy szál boxerben mászkált a lakásban,direkt kínoz?!

-Átnézed a bőröndöd?-kérdeztem tőle.

-Bepakoltál nekem is?-mosolyodott el,bólintottam mire kaptam egy puszit.

Míg Seb a bőröndjébe pakolt,addig a nappaliban neteztem,a magyarországi találkozó miatt is rengeteget levelet kaptam a csajoktól,alig bírtam mindegyikőjüknek válaszolni és még a helyszínt is meg kell beszélnem velük valamit Christiannal,mert a motorhome-ba nem fogja megengedni Christian,na majd a gyárban meg kell vele beszélnem,előbb úgy se fogom tudni elkapni.

Mirandától is kaptam „pár” levelet és csak fogtam a fejem,hogy mennyi dolgunk lesz ebben a  hónapban,de legjobban Seb hazai nagydíjától félek..szét fogják szedni és mindenki Őt akarja majd és ez nálunk se lesz másképp miattam,Anna szokta írni,hogy párszor a címlapon vagyunk egy-egy nagydíj után,ha olyan kép készül majd rólunk,eddig még nem kerestek fel,de biztos az az idő is eljön...na ettől rettegek egy kicsit.

-Min gondolkodtál el ennyire?-ült le mellém Seb.

-Mindened bepakoltam?

-Igen-mosolygott.-Szóval?

-A következő pár hónapon járt az eszem...tudod a német nagydíj,ott is rengeteg dolgod lesz és utána jön a magyar nagydíj,ahol meg alig fogjuk egymást látni,talán a kötelezőknél..-motyogtam.

-Azt gondoltam,hogy otthon sok programom lesz,de Magyarországon?-képedt el.

-Nagy dolognak számít,hogy én magyar vagyok és tudják,hogy együtt élünk már és tőlem akarnak majd mindent megtudni na és persze ki akarják majd használni azt,hogy közelről ismerlek...gondolom-tettem hozzá a végére.

-Közelről ismersz?-vigyorgott kajánul.-Mindent tudni akarnak?-nevetett fel.

-Seb-csaptam meg.-Te csak idáig jutottál el?-sóhajtottam fel,de azért a mosolyom nem tudtam elrejteni.-Perverz vagy tudsz róla?-összecsuktam a laptopom és felállt mellőle.

-Hm..meglehet-állt fel Ő is és követett az emeletre.

-Én ebben biztos vagyok-nevettem fel,de mikor hátulról átölelt teljesen másra tudtam csak gondolni.-Seb-sóhajtottam fel.-Még rengeteg dolgom van.Chris leszedi a fejem,ha nem csinálom meg.

-Nem hinném-suttogta a fülemhez közel.-De azért inkább kikapsz,ha nem teljesíted a kívánságaimat-hangosan felnevettem.

-Esküszöm túl sokat vagy Kimivel-velem nevetett Ő is.-Mit szólnál,ha most lefoglalnád magad?-kérdőn felhúzta a szemöldökét.-Nem úgy gondoltam te hülye-csaptam meg.

-Megnyugodtam-szusszantott egyet.

-Szóval most hagysz dolgozni és este a tiéd vagyok-kacsintottam rá.

-Nem lehetne,hogy most is meg este is?-kérdezett rá.

-Nem-nevettem fel.-Komolyan mondom az egyik szobát ki alakítom dolgozónak és oda fogok bezárkózni-nyújtottam rá a nyelvem.

-Az utolsó felét nem támogatom-rázta meg a fejét.-De felőlem berendezheted,egy szobával kevesebb-vonta meg a vállát.

-Komolyan?-húztam fel a szemöldököm,bólintott.-Azt hittem vannak terveid már az üres szobákkal.

-Persze,hogy van,de arra majd később térjünk vissza-értettem mire gondol,kicsit rosszul esett.-Ne haragudj-sóhajtott fel és szorosan megölelt.-Hülye vagyok.

-Nem,nem a te hibád-motyogtam és letöröltem a könnyeim.-Lehet még kisbabánk-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Igen-bólogatott hevesen.-De nem akarok rágörcsölni.

-Ahogy én sem,majd ha eljön az ideje-válaszoltam neki.

Este megnéztünk egy vígjátékot,majd egy közös fürdés után ágyba bújtunk,megmaszíroztam a hátát és annyira fáradt volt már,hogy az alatt elaludt,halkan bújtam be mellé és a kezét rögtön a derekam köré fonta,amin elmosolyodtam.

Holnap indulhatunk Kanadába és azt se tudom mikor megy a gép...de csak szól Tommi vagy Christian,Miranda ide már nem jön velünk,ilyen messzire már nem akar repülni,ami érthető is..