Hetvenötödik fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a frisst így a futam kezdés előtt,olvastam,hogy páran már izgulnak...hát én nem.:D

Még nem...én akkor szoktam,mikor elmennek a felvezető körre és a rajtnál a hajam tépem,ez most se lesz máshogy szerintem,Seb ha jól rajtol akkor letudhatja Rosberget és a dobogó is szóba jöhet,de nem akarok semmit elkiabálni :) De ha lesz eső az biztos bekavar majd minden csapatnak.

Na,de nem dumálok ennyit...:)

Jó olvasgatást és szurkolást Sebnek a futamra.Puszi!

U.i: Pár kominak örülnék :$

75.fejezet

Már csak arra ébredtem fel,hogy Seb finoman rázogat.

-Megérkeztünk-suttogta a fülembe,de teljesen KO voltam..képtelen lettem volna arra,hogy sétáljak,így felnyalábolt az ülésből és így cipelt,tudtam,hogy nem szabadna emelnie,de Ő ezzel nem foglalkozott,majd újra puhát éreztem,de az illatát már nem...nem tudtam ezzel foglalkozni abban a percben visszaaludtam mélyen.

Nem tudtam hány óra van,mikor újra felébredtem,úgy éreztem,hogy kialudtam magam..Seb szokásához híven a függönyt elfelejtette behúzni,így könnyen rájöttem,hogy már este van..igen este.Az órára pillantva láttam meg,hogy már hajnali fél három van.

Egy ideig csak feküdtem az ágyban és a plafont figyeltem,de nem volt valami érdekes,majd Sebet kezdtem el figyelni,az egyik keze a hasamon pihent a másikat a párnával együtt a feje alá gyűrte,a takaró lecsúszott a derekáig,de az egyik lábát sem fedte a takaró,mosolyogva néztem rá..és én képes lettem volna Őt elhagyni..?!Most már tudom,hogy semmi nem állhat közénk,jöhet bármi mi túl fogjuk élni,hisz szeretjük egymást és még csak két hónapja vagyunk együtt rengeteg mindent éltünk át és olyan,mintha már több éve ismerném,minden tulajdonságát ismerem és tudom mikor hazudik nekem,teljesen kiismertük egymást.

Végül az ágy kidobott,halkan kiosontam a szobából és a földszintre mentem a konyhába,felkapcsoltam egy kis fényt és egy pohár narancslével leültem az asztalhoz,kis idő után elővakartam a táskámból a laptopom és netezni kezdtem,öt óra lévén nem hívhattam fel a rokonaim,mert tuti leszednék a fejem,így csak Annának írtam egy üzit,hogy Sebastiannál vagyok és majd jelentkezek.

Ahogy a naptárt nézegettem,akkor esett le,hogy jövő héten elég zűrös egy hetem lesz és remélem Sebastian is velem tart Magyarországra,kedden már mindenképp ott kell lennünk,mert akkor lesz unokabátyám feleségének a születésnapja és a pici Lara három hónapos lesz!

Valamit még Montreal-ban be kell szereznünk nekik,de majd ezt Blancaval pénteken lerendezzük,ha benne lesz a dologban,de miért ne lenne?! :)

Arra lettem figyelmes,hogy a konyha kezd világosodni és az ablakon a reggeli fény tör utat magának,gyönyörű volt a napkelte és teljesen elvesztem benne,így meglepetésként ért mikor két kéz fonódott a derekamra,egy halk sikoly is elhagyta a szám,elkuncogta magát és egy puszit nyomott a nyakamra.

-Jó reggelt-fordított maga felé.-Jól aludtál?-már a szokásos mosoly ott volt az arcán,pedig még csak hét óra fele jár az idő!

-Neked is-mosolyodtam el,mindig rám ragadt a jó kedve,ezért is szerettem.-Attól függetlenül,hogy már hajnali háromkor felébredtem-nevettem el magam az arcát látva.

-Mit csináltál annyi ideig?-húzta össze a szemöldökét.

-Gondolkodtam-vontam meg a vállam.-És neteztem-böktem a laptop felé.

-Min gondolkodtál?-mosolygott.

-Túl kíváncsi vagy-pöcköltem meg a nóziját.-Hamar megöregszel-nevettem el magam.

-Szeretem tudni mi jár a fejedben-közben a nappaliba sétáltunk és lehúzott a fotelba az ölébe,fogtam a távirányítót és bekapcsoltam a tévét,éppen a reggeli hírek mentek,de igazából nem érdekelt,csak azért kapcsoltam be,hogy ne legyen olyan csend.

-Hm..azon járt az agyam,hogy jövő héten haza kell utaznom és,hogy velem tartasz?-félszegen mosolyogtam rá.

-Ezt most komolyan kérdezed?-nevetett fel.-Persze,hogy elmegyek veled-nyomott egy puszit az ajkaimra.-Olyan buta kérdéseket tudsz feltenni-sóhajtott fel.

-Jól van na!-nevettem fel,jó kedvem volt ez tény!-Kedden Vikinek lesz a születésnapja és Lara három hónapos lesz,szombaton meg Anna ballagása lesz,de oda nem muszáj elmennünk,ha nem akarod-bújtam a mellkasához.

-Akkor hétfőn jövünk haza csapat géppel,Londonból meg megyünk magyarba és vasárnap visszajövünk Svájcba?-kérdezett rá.

-Mondjuk igen,és Londonba felvehetnénk Blanca-t,ha eljön velünk..régen volt a családomnál és Ő is annak számít.

-Akkor ezt megbeszéled vele és Londonból jön velünk-mosolygott.-Azutáni héten már Valenciába megyünk ugye?-kérdezett.

Felpattantam az öléből és a telefonomért futottam,abban minden benne volt,ha ezt a kütyüt elhagynám gödröt is áshatnák magamnak.

-Öhm..igen-nézegettem azt a hetet és akkor pillantottam meg július harmadikát,elvigyorodtam.

-Mi az?-hajolt oda.-Jaa-nevetett fel.-Nem akarok semmilyen felhajtást-szögezte le.

-Jó,jó-tettem fel a kezem.Szűk családi kör?-bólintott,csak arra nem számított,hogy a Csapat is családnak számít,egy kis buli az egészségére?:)

-Ma van Steph szülinapja-nyögte ki Seb.

-Mi?-kerekedtek ki a szemeim.-Miért most szólsz?-legszívesebben megütöttem volna...

-Mert nem szokta megtartani-vonta meg a vállát.-Vagyis megszokta...csak nem tartunk bulit meg ilyesmi,elég ha felhívod és már az elég neki.Igazából mindhárman együtt tartjuk a szülinapunkat,harmadikán.

-Értem,Melanie június huszonnyolcadikán született ugye?

-Igen,így sokkal egyszerűbb és egy napra kell csak mindenkinek egyeztetnie-válaszolt.

-Logikus,elég nehéz összehozni a családot.-bólogatott.

Míg Seb a kanapén terpeszkedett és tenisz meccset nézett addig neki láttam a reggelinek.

-Seb gyere már-kiabáltam neki a konyhából nem is tudom hányadszorra,nagyon a tévéhez ragadt.

-Mindjárt-jött ugyanaz a válasz,fogtam magam és a tévé elé álltam,de csak kajánul elvigyorodott,felsóhajtottam,majd kirángattam az asztalhoz.

-Azt hittem valami meglepetést szánsz nekem-vigyorgott pimaszul.

-Vettel-néztem rá szúrósan.-Álmodj szépeket.

-Naa!-biggyesztette le a száját.-Beárullak,hogy nem teljesíted a kéréseim-nyújtotta ki a nyelvét,amin hangosan felnevettem.

-Ovisokat nem rontok meg-kacsintottam rá,tátva maradt a szája,amin megint jót röhögtem,de mikor Ő is elmosolyodott és elém állt az én vigyorom eltűnt.

-Óóó..szóval ovisokat?-vigyorgott,majd szó szerint felkapott a székből és a hálóig meg sem állt,csókkal fojtotta belém a szót,amit nem is bántam meg,teljesen feltüzelt,mire az ágyhoz értünk,csodálatos vele együtt lenni...

-Szeretlek-dőlt mellém vigyorogva.

-Én is-mosolyodtam el.

Pár órával később felhívtuk Stephanie-t és felköszöntöttük,majd az én telefonom csörgött.

Anya hívott fel és még Sebastiannal is beszélt,hogy tőle is hallja,hogy minden rendben,persze tízszer elmondta,hogy jövő héten menjünk,mert ünneplünk.

-Elmegyünk sétálni?-pislogtam Sebre,aki a kanapén terpeszkedett.

-Most?-emelkedett meg egy kicsit és kinézett az ablakon.

-Igen,most!-rohantam oda hozzá és felhúztam a kanapéról.-Seb,süt a nap,jó idő van.Menjünk már-rángattam.

-Jól van,jól van-sóhajtott fel.

-Mi lenne,ha hívnád Tommit?-kiabáltam Sebnek,mivel Ő a fürdőben matatott valamit.

-Nem vagyok öngyilkos-nézett rám nagy szemekkel.

-Naaaa..légyszi-felnevettem mikor a telefonjáért nyúlt,közben felöltöztem.

-Kivételesen nem akar most edzeni-vonta meg a vállát Seb,így a futós cuccot visszaraktam a szekrénybe és csak toporogtam,nem tudtam mit vegyek fel,ezt Sebbel is megosztottam.

-Nincs semmi göncöm-dobtam le magam az ágyra és duzzogtam.

-Ez vicces-morgott Seb és kinyitotta a szekrény ajtót-mert ez itt mind a te ruhád.

-Akkor sem tudom mit vegyek fel-válaszoltam.-Hova megyünk?

-Sétálni a városba?-húzta fel a szemöldökét.-Jön Kimi és Jenni is,mert Tommi náluk volt.

-Mindjárt más-pattantam fel és egy puszit nyomtam az arcára.

-Nők-sóhajtott fel.

-Hééj-nevettem fel.

Kicsit tartottam Jennitől,hallottam róla,hogy Ő Kimi felesége,Seb mesélt már róluk és azt mondta kedves nő,de nem tudom...Kimivel egyszer már volt szerencsém találkozni.

Lévén,hogy délután volt és sütött a nap mindenképp nyárias ruhát keresgéltem.

-Be kéne ugranunk majd ebédelni is nem?

-De-válaszolt Seb.-Majd beülünk egy étterembe.

Egy fekete farmerbe bújtam bele és egy krém színű ujjatlan felsőt húztam fel,a hajam felkötöttem egy laza lófarokba,feltettem az órám és egy fehér karkötőt,majd a felsőmhöz illő táskámba pakoltam bele a szükséges cuccaim és kiválasztottam egy fehér magassarkút,amit a kezembe levittem a földszintre.

-Mikor induljunk?-néztem Sebre,aki a hűtőben matatott.-Mit keresel?

-Tejet-motyogta,de ki nem bújt volna a hűtőből.

-Mondjuk nincs itthon?-húztam fel a szemöldököm.

-Fene-motyogta,majd becsukta a hűtő ajtót.-Venni kell!-felnevettem rajta.

-Oké,majd bemegyünk egy boltba.De mikor induljunk?

-Fél három..elvileg akkor jönnek.

-Addig van egy óránk,összedobjak egy ebédet?

-Hm..igen-vigyorgott.-Éhes vagyok.

-Sejtettem-dugtam ki a nyelvem.

Gyorsan összedobtam egy ebédet,alighogy végeztünk a kései ebéddel csengettek.

-Kinyitom-állt fel az asztaltól Seb,összeszedtem a tányérokat és meghallottam a finnek civakodását,elmosolyodtam.

-Hello-női hang,szóval Ő lesz Jenni,megfordultam és egy magas barna hajú nőt pillantottam meg.-Jenni vagyok,Kimi felesége-nyújtotta a kezét.

-Szia-mosolyodtam el,mire Ő is.-Jázmin vagyok.Seb mesélt már rólad.

-Remélem csak jót-nevetett.-Rólad is rengeteget áradozott.

-Áh Jázmin-lépett be Kimi.-Szia.Megismerkedtetek?

-Szia Kimi.Igen-válaszoltunk egyszerre.

-Gyere már te nagy ember-kiabált Tommi.-Vagy befalod a hűtőt?-majd hangos röhögés.

-Elnézést-nézett ránk Kimi,majd fújtatva kirohant.

-Mindig ölik egymást Tommival?-nevettem fel és belebújtam a cipőmbe.

-Általában igen-csóválta a fejét nevetve.-Megnyugodtam,hogy nem csak én jövök magassarkúban-nevetett fel.

Az úton rengeteget csacsogtunk Jennivel,elmesélte,hogy ismerkedett meg Kimivel és én is elmeséltem,hogy mi,hogy találkoztunk Sebastiannal,fél óra alatt beértünk a városba,a fiúk végig előttünk sétáltak és ugratták egymást,néha-néha figyeltünk a hülyeségükre és csak nevettünk rajtuk.