Hetvennyolcadik fejezet

Sziasztok!

Na hát ez a nap is eljött,lehet páran már azt hittétek,hogy soha nem lesz friss..bevallom én így voltam vele,úgy éreztem,hogy soha nem lesz vége ennek a hétnek.De szerencsére sikerült!

Megvan irodalomból a hármasom :)

Köszönöm azoknak,akik szurkoltak értem.:D 

Annak ellenére,hogy most mi megy a Red Bull körül...gondolok itt az illegális dolgokra,kínomban már csak nevetni tudok komolyan..kicsit szánalmas már az FIA.

Na,de remélem,hogy kapok komikat..az utóbbi részekhez kaptam két komit,ez azért van mert nem tetszenek a részek?

Ha igen írjátok meg azt is,mert akkor változtatok...de szívesen látom,ha a chatbe írtok:)

ÉS köszönöm azoknak,akik a szavazásban is részt vesznek.Sokat segítetek ezzel!

Basszus,a végén ez a "kis" szöveg hosszabb lesz a fejetnél xD na jó azért nem,sikerült három oldalt írnom!

Puszi Mindenkinek!És szurkoljunk este és holnap is Sebastianért :)

78.fejezet

Csütörtök reggel nekem korán kellett kelnem és halk üzem módban készültem el,nem akartam felébreszteni Sebastiant,mert Ő legalább kilencig aludhat,Tommi majd úgyis felébreszti.

Az ablakon kinézve melegnek ítéltem az időjárást,de tudtam,hogy itt Montrealban számítani kell az esőzésekre,így az időhöz méltón öltöztem fel viszont megsülni sem akartam,inkább elázok akkor.

Egy kényelmes szettet válogattam össze,mert ma csak rohanásból fog állni a napunk.

Gyorsan lezuhanyoztam és a kiválasztott ruha darabokba belebújtam,áldtam magam,hogy a szürke tornacipőm elhoztam magammal.

A pályán majd a felsőm úgyis átveszem a csapat pólóra.

Írtam egy levelet Sebnek,hogy ebből ne legyen baj és kiléptem a hotel szobából.

Az én kulcsomat leadtam a portán és a hallban összefutottam Isabellel és Guillal,így nem lesz gond a kijutással.A lány rögtön lerohant,hogy egyeztessen velem az autogramm osztás miatt.

Délelőtt tízre kell kiérnie Sebnek,utána rögtön elmennek pálya bejárásra.Lesz ideje egy gyors ebédre és mehet is az autogramm osztásra és utána lesz pár interjúja.

A pályára fél óra alatt sikerült kiérnünk,jó volt látni,hogy már reklámozzák a futamot,pár képen csak mosolyogtam,majd megérkeztünk a pályához.Felmutattuk a belépőinket és már siettünk is a homeba.

Rengeteg hívást kaptam,hogy a héten szeretnének Sebastiannal interjút készíteni,már a fejemet fogtam,egyszerűen nem tudtam hova besűríteni,elvégre neki is kell pihennie és Tommival edzenie is kell.

Volt pár újság,akit el kellett utasítanom,de a Valenciai futamra már beírtam őket,csak fintorogtam,ahogy előre lapoztam a naptárban.

Már azt is be kell írnom,hogy mikor kell a szüleihez vagy az én szüleimhez utaznunk.

Éhes voltam,de a telefonok nem engedtek szabadulni,ha csak tíz percre elhagynám a telefonom tuti,hogy ezer nem fogadott hívásom lenne.

A papír halmazokra borulva próbáltam pihenni,de a telefonom újra megszólalt,de Heike neve állt a kijelzőn.

-Szia Jázmin.Norbert és Fabian már elindultak-köszöntött.

A fejemre csaptam..tudtam,hogy valamit elfejtettem.

-Ó igen-fintorogtam.-Mikor is száll le a gépük?

-Délután ötkor ottani idő szerint-hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Rendben,akkor majd..vagy Seb vagy én kimegyek eléjük.

Persze a munka telefonom pont most csörgött..utálom!

-Nem is zavarlak akkor.Szia.És puszillak titeket.

-Rendben.Szia Heiki.Mi is puszilunk mindenkit-majd bontottam a vonalat.

Az egyik kanadai újság keresett,hogy ma szeretnének Sebastiannal interjút készíteni,a fejem az asztalba vertem volna legszívesebben.Úgy néz ki én megyek ki a reptérre Norbert és Fabi elé,de nem akartam Sebastiannak ennyi interjút egy napra,így a hölggyel megbeszéltem,hogy délután háromkor több újság készít Sebbel interjút és jöjjön akkor,így talán Seb ki tud menni a reptérre.

Legszívesebben kidobtam volna az ablakon a telefonom,de nem tehettem.A fejem az asztalra hajtottam és próbáltam egy picit pihenni,mikor kopogtak.

-Hogy az a..-morogtam.-Szabad!

A fejem nem emeltem fel,de ahogy egy kéz a hátamra simult tudtam,hogy Sebastian az,finoman masszírozta a nyakam,de rettentő jól csinálta.

-Uhh..-nyökögni bírtam csak,majd egy finom puszit kaptam a vállamra.

-Ettél ma már valamit?-guggolt le és a széket maga felé fordította,így a szemembe nézhetett.

-Persze-hazudtam neki,ha azt mondom nem tuti,hogy lerángat a büfébe.

Összehúzta a szemöldökét így kezdtem kicsit félni,valamit tud!

-Kétlem-csóválta meg a fejét.-Nem láttak ma a büfében-kezét a combomra csúsztatta.-Ne csináld ezt kérlek.Muszáj enned-sóhajtott fel.

-Nem volt időm,állandóan kerestek telefonon-rántottam meg a vállam.

-Akkor most majd eszel-kézen fogott és húzni kezdett,de a telefonokért nyúltam.

-Aaa..nem-rázta meg a fejét.-Ezeket itt hagyjuk.

-De..-kezdtem volna az ellenkezést,mire egy csókkal belém fojtotta a szót és úgy vigyorgott,mint egy hülye.-Ne vigyorogj már így-csíptem a kezébe.-Azt hiszik,hogy valami bajod van itt-kocogtattam meg a buksiját.

-Naa-biggyesztette le a száját és szorosan húzott magához a derekamnál fogva,a büféből a srácok hülyeségeket kiabáltak fel nekünk,már a lépcsőn álltunk,így láthattak minket.

-Szobááára!-kiabálta valamelyik bolond,elpirulva fúrtam az arcom Seb nyakához,mire csak kuncogott rajta.

Leültünk egy szabad asztalhoz és Seb hozott nekem narancs levet és sonkás szendvicset.

-Te nem eszel?-néztem rá nagy szemekkel.

-Szívesen megennék egy fagyikelyhet-morogta.-De Tommi a büfé sarkából figyel-fintorgott.

-Viszont én ehetek és ha hozol nekem,akkor talán te is kapsz belőle-nem kellett kétszer mondanom neki,szinte rohant a pulthoz.

Tommi furcsán követte a szőke németet,de mikor lerakta elém a kelyhet visszafordult a beszélgető partneréhez.

-Most nem figyel-mosolyogtam Sebre,vicces volt így sunyiban etetni,de az egyik falatnál kiszúrta a finn,hogy Seb édességet majszol.

-Veettel!-üvöltötte el magát,mire a németem összehúzta magát a széken és a körülöttünk lévők hangosan nevettek,ők tudták,hogy mi következik most.

-Én tehetek róla-próbáltam visszatartani a nevetésem.

-Ó,igen?-húzta fel a szemöldökét Tommi.-És mégis hogy?Megzsarolt vagy mi?

-Nem-ráztam meg a fejem.-De olyan édesen nézett-felröhögtem,mire a finn csak egy nagyot sóhajtott és elindult kifelé a büféből.

-Plusz öt kör-fordult hátra és Sebre szegezte az ujját,a mosoly egyből lefagyott az arcáról.

-Nem hiszem el-csóválta meg a fejét.-Beleviszel a rosszba-mosolygott rám.

-Igen?-kuncogtam ás áthajoltam az asztalon,hogy egy csókot lopjak tőle.

Sokkal jobban éreztem magam,hogy volt már a hasamban étel.

-Indulnod kell a pálya bejárásra-néztem az órámra és Guil illetve Tim,akkor jelent meg a büfénél.

-Te nem jössz?-nézett rám szomorkásan.

-Nem tudom-vontam meg a vállam.-Menjek?-hevesen bólogatott.

A páros odaért mellénk és Tommi is visszaért,aki tudatta a szőkével,hogy a pálya bejárás közben fogja lefutni az öt körét,gyorsan visszafutottam a két telefonomért az irodába és a fiúkkal elindultunk.

Nem akartam zavarni őket,mert Sebnek ez most fontos,így Tommival lemaradtunk.

-Basszus-csaptam a homlokomra.

-Mi a baj?-nézett rám furcsán a finn.

-Nem hoztam inni-fintorogtam.

Vigyorogva legyezte meg előttem az egyik üveget,majd megemelte a kezét,ahol még két üveg volt,sosem értettem,hogy tud egy kezében három üveget tartani,ez rejtély marad számomra.

-Az egyik a tiéd-mosolygott.

-Köszönöm,élet mentő vagy-mosolyogtam és az égre pillantva elfintorodtam újra.-Remélem nem kap el az eső minket.

-Talán nem-rántotta meg a vállát Tommi és Seb,akkor futott vissza hozzánk,kicsit lemaradtunk.

-Siessetek,nem akarunk elázni-állt meg előttem.

-Most azt várod,hogy fussak?-tágultak ki a szemeim,mire nevetve bólogatott,bezzeg a finn már sehol se volt.

-Utálom az ötleteid-nyújtottam ki rá a nyelvem,de végül is csak futottam.

Volt olyan kedves,hogy azért megvárt,de mire utolértük Guilt,Tommit és Timet már lógott a nyelvem.

Volt akkora mázlink,hogy az eső nem kapott el minket és,amikor beléptünk a home-ba rögtön elkezdett csöpögni és rá tíz percre már szakad az eső.

Mindenki rohangálva szedte be a székeket és asztalokat a motorhome-ok elől.

-Beszéltem Anyuddal-néztem Sebre.-Puszil és ötkor száll le Fabi és Apud gépe.

-Ahj..ki is ment a fejemből-morogta.

-Előtte még lesz egy hosszú interjúd,de úgy beszéltem meg,hogy négykor végzel már.

-Köszönöm-nyomott egy puszit a számra.-És ki tudsz jönni velem a reptérre?

-Nem tudom-vontam meg a vállam.-Még attól függ.De majd a hotelban találkozunk,ha nem.

-Persze-sóhajtott fel,nem örült neki és én sem,de nem tudtam mit csinálni.

Eleinte nem gondoltam volna,hogy ilyen zűrös lesz ez az állás és az,hogy Sebbel állandóan láttuk egymást és együtt dolgoztunk jó dolog,de ennek is meg vannak a hátrányai.