Hetvenkilencedik fejezet

Sziasztok!

Nos meghoztam a frisst :-)

Első nap a nyári szünetből *-* Gyorsan megyek is ki napozni :'D

Kicsit rövid lett,mert az új blog első részén dolgozom,aminek a linkjét ma este megmutatom nektek.Várjátok már? :))

Na,de nem is dumálok annyit...

Sok puszi és nagyon-nagyon jó időt :P

79.fejezet

Seb roham tempóban fogyasztotta el az ebédjét és Tommi is a nyakán csüngött,hogy véletlen se szerezzen tőlem édességet,persze morgott is érte a szőkeség.Ebéd után elraboltam és a riporterek közé tuszkoltam,volt pár vicces kérdés,de hogy azt Sebastiantól megszokhattuk mosolyogva és bolondozva válaszolt mindegyikre,de a magánéleti kérdéseknél hárított. Próbáltam elrejteni a mosolyom,hisz páran feltűnően engem vizslattak.Persze én semmi áron nem válaszoltam volna egy kérdésükre sem,azt már tudják,hogy együtt vagyunk ennél többet pedig nem szeretnék kiadni magamról és a kapcsolatunkról.Annyi kérdésük volt a riportereknek,hogy észre se vettem,hogy repül az idő.Ijedten láttam,hogy lassan már fél négy..talán nem árt előbb befejezni.Elnézést kértem az újságíróktól és egy további programra hivatkozva leléptünk.

-Megmentetted az életem-mosolygott Seb.

-Azért ennyire nem volt vészes.Na menj öltözz fel,kicsit borús az ég-lökdöstem az öltözője felé.

A büfében bukkantam rá Tommira,aki igen hevesen nyomkodta a telefonját.

-Kíméld azt a telefont-huppantam le mellé mosolyogva.-Kivel beszélgetsz?-kíváncsiskodtam.

-Hamar megöregszel-nyújtotta ki a nyelvét,csak megforgattam a szemem.

-Naaa..Pärmäkoski-nevettem fel.-Várj!Tippelhetek?-tettem fel az ujjam,bólintott.-Lány-bólintott.-Akkor tudom-nevettem fel.-Blanca?

-Talált-mosolygott.-Szóval?Hova mentek?

-Megyünk ki Norbert és Fabian elé.Nem jössz te is?-mosolyogtam rá.

-Szívesen,régen láttam már Norbertet-majd felpattant,hogy ő is felkap egy pulcsit.

Kaptam az alkalmon és írtam egy SMS-t Blancának,hisz még állt a dolog,hogy ide jön Kanadába.

Remek meglepetés lesz Tomminak és talán nem úgy fog haladni a kapcsolatuk,mint a csiga..

Blancának se kellett kétszer írni,rögtön keresett egy repülő gépet és megírta,hogy pénteken délután négykor száll le a gépe.

Na,majd Tommit küldöm ki..úgy hatalmas meglepetés lesz neki.

Közben a két bolond is megérkezett,így végre elindulhattunk a reptérre.

Szerencsénkre a dugókat el tudtuk kerülni,így fél óra alatt a reptérre értünk és még időben!Csak öt percet kellet várnunk és a németországi gép landolt,Fabiant rögtön kiszúrtam és,ahogy Ő is észrevett mosolyogva szaladt felém és átölelt.

-Egyre szebb leszel-bókolt nekem,mire hangosan felkacagtam és egy puszit nyomtam az arcára.

-Okosan Öcsi-nézett rá Seb.-A végén még lecsapja a barátnőm-morogta az orra alatt,csak nevetni tudtam rajta és Ő is kapott egy puszit a pofijára,majd Norbertet is üdvözöltem,de gyorsan távoztunk a reptérről,hogy ne tűnjünk fel.

Tommival és Fabival hátra ültünk az autóba és a két fiú közé szorultam,Fabian végig fecsegte az utat a hotelig,Sebbel már úgy döntöttünk,hogy nem megyünk vissza a pályára.Norbert és Fabian is fáradtak voltak egy ilyen hosszú út után,de a kisebbik Vettelen alig lehetett észre venni,csak mesélt és mesélt.Szívesen hallgattam,mert olyan élvezettel tudott beszélni,mintha Seb a Forma 1-ről beszélne,hiába testvérek..Mindketten mikor beszélnek hevesen mutogatnak,ami mosolyra késztetett.

A hotelba érve elkértem a szoba kulcsunk és Norberték szobáját is elintéztem,Tommitól elköszöntünk,majd mindannyian a saját szobánkba mentünk,Fabin már látszott a liftben,hogy álmos.Próbálta nyitva tartani a szemét,de hatalmasakat pislogott.

Megbeszéltük,hogy holnap reggel fél kilenckor találkozunk a hallban,majd a pályán reggelizünk.

Alighogy beléptem a szobánkba faképnél hagytam Sebastiant,aki ép át akart ölelni és tárcsáztam Blan számát,hogy mindent megbeszéljek vele.

-Ez mi volt?-jött be utánam a hálóba Seb elkerekedett szemekkel,elég durcás képet vágott.-Nem szép dolog úgy az ajtónál hagyni.

-Ne haragudj-bújtam az ölelésébe és boci szemekkel néztem rá.

-Nem ér így nézni-nevetett fel és lágyan megcsókolt.

-Ó,dehogynem-mosolyodtam el és elmélyítettem a csókunkat.-Tudod,hogy nem szabad-csúsztattam vissza a kezét a derekamra,mikor délre indult meg.-Verseny hétvége van-léptem el tőle,mikor éreztem,hogy nem fog megállni.

Mérgesen fújtatott egyet.

-Nem tudja meg senki-vonta meg a vállát.

-Christian mindent tud-böktem meg az orrát.-Ne duzzogj-adtam egy puszit a szájára és pizsire vetkőztem.

-Tudod milyen nehéz?-lépett mögém-...mikor előttem öltözöl át?-suttogta a fülembe,elmosolyodtam és belebújtam a felsőmbe.

-Na gyere-húztam az ágy felé.

Még bekapcsolta a tévét,de sok értelmét nem láttam,igazából csak háttér zaj volt.Elmeséltem neki a Blancás tervemet és,hogy holnap fog érkezni.Beszélgettünk még egy kicsit,majd álomra hajtottam a fejem a mellkasán.