35.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet,sok erőm nincs írni,sajnálom,de mostanában úgy érzem,hogy csak felesleges vagyok és,hogy teljesen hülyeség mindkét blogom,mindent összekutyulok és rengeteg hibám van,persze nem akarom abba hagyni,csak akkor,ha ti kértek rá!

Puszi

u.i.: A kép Indiában készült a pálya bejáráson :)

35.fejezet

Kedden sikeresen elaludtunk,így a délelőttünk rohanásból állt,mindenkitől kapkodva köszöntünk el,de még így is lekéstük a repülőt,így várhattunk másfél órát,de egész jól elvoltunk,Sebastiant egy öt tagú lány csoport felismerte és ,mint kiderült hatalmas Forma 1 rajongók,így helyben voltunk.

Persze Seb egóját is simogatták,hogy ő volt a kedvencük,és még rólam is tudták ki vagyok,nagyon meglepődtem,hogy hivatalosan nem is lett megerősítve,hogy Mirandát fogom leváltani.

Mosolyogva szálltunk fel a későbbi repülőre,ami Londonba vitt minket,otthon összedobáltam a hétvégére való ruháimat és Blancával is találkoztunk,majd este hat óra fele értünk vissza a lakásomba.

Fáradtan dőltem el a kanapén Sebastiannal együtt.

-Jázmin-simogatta a hátam és félve rám nézett.

-Igen?-mosolyogtam rá.

-Mi lenne,ha összeköltöznénk?-a kérdése teljesen ledöbbentett,azt se tudtam,hogy mit mondjak,korainak éreztem,de tudtam,hogy szeretem és nem akarom elveszíteni.

-Seb..én..én-hebegtem,majd az ujját a számra tette.

-Korainak érzed-ölelt meg-Megértem,majd később visszatérünk a témára-hozzá bújtam,örültem,hogy ilyen megértő velem és,hogy ő az az ember,aki szeret engem és én viszont őt.

Este még bepakoltam a cuccaim a bőröndömbe,majd a hét órási repülővel Svájcba utaztunk,mikor leszállt a gép,akkor éreztem meg,hogy sok volt nekem a mai nap,szinte úgy estem be Seb lakásába és egy gyors zuhany után az ágyba és rögtön be is aludtam,ő még összepakolta a ruháit és Mirandával valamint Christiannal is egyeztetett,majd befeküdt mellém.

***Szerda

Reggel nyolckor ébredtem fel,Seb még nyugodtam szuszogott mellettem,így óvatosan kimásztam az ágyból és a konyhába mentem,hogy reggelit készítsek,a hűtőben nem sorakozott túl sok minden,de azért piritest és tükör tojást tudtam készíteni,a reggelit tálcára pakoltam,majd a szobába osontam és leültem szerelmem mellé.

-Seb,ébresztő-simogattam meg az arcát,majd kipattantak a szemei és mosolyogva követelte a reggeli csókját.

-Jó reggelt-mosolygott rám.-Csináltál reggelit?-pillantott az éjjeli szekrényre.-Imádlak-ölelt magához,majd közösen elfogyasztottuk a reggelinket.

Egy gyors zuhanyzás után feltúrtam a fél bőröndöm mire megtaláltam a megfelelő ruhámat a mai napra.

-Mikor megyünk Isztambulba?

-Hm-nézett az órájára-Van még úgy bő tíz percünk elindulni.

-Viccelsz?-néztem rá mérgesen és elkezdtem kapkodni.

-Nyugi-fogta meg a kezem nevetve.-Van még két óránk a repülő indulásáig.

-Utállak Vettel-néztem rá csúnyán.

-Nem baj-vonta meg a vállát mosolyogva.-Eltölthetnénk hasznosan ezt a kis időt-simított végig a fenekemen,majd megszólalt a csengő.

-Hajrá,kinyithatod az ajtót.Elég hasznos-kacsintottam rá,majd a fejét látva hangosan felnevettem.

-Üdv-mosolygott rám Tommi,mikor lesétáltam a nappaliba.-Seb miért duzzog?

-Szia Tommi-ültem le a kanapéra.-Hát éppen hasznos dolgot akart csinálni-nevettem fel.

-Nem nevet,együtt érez-nézett rám-Te!-bökött Tommira,mire hülyeségből összehúzta magát-Marha szar az időzítésed-morogva ült le mellém.

-Ugye tudod,hogy leszarom?-mosolygott Tommi.-Kaptál egészen pontosan egy teljes hetet,három órát és négy percet szadizás nélkül,szóval neked most kuss van!

-Nézd meg..mindig a kicsit bántják-sóhajtott fel.

-Meg is van rá az okom-röhögött Tommi.

Az idő nagyon gyorsan repült beszélgetve,majd elindultunk a reptérre időben,hogy még Seb tudjon autogramot osztani,ha arra kerülne sor.

A reptérnél már hatalmas tömeg állt és mindenki rá várt,a biztonságiak intézkedtek,majd bő negyed óra után betudtunk jutni az épületbe és nem késtük le a repülőt!

Meglepődve vettem észre,hogy a repülőn ott ül már Miranda és Guil is.

-Sziasztok,hát ti?-ültem le melléjük.

-Szia.Nem szeretünk Seb nélkül utazni-mosolygott Miranda,majd a pocakjára simította a kezét.

-Neked nem otthon kéne pihenned?Ugye nem akarsz dolgozni?A jövő hónapban szülni fogsz!

-Nyugi-nevetett Miranda.-Csak eljöttem,nem fogok dolgozni,Christian le is tépné a fejem.

-Akkor jó.

Seb és Tommi is előkerült és elfoglalták a helyüket mellettünk.

-Mellesleg mit cipelsz a bőröndödben?-nézett rám Tommi.

-Miért?-húztam fel a szemöldököm.

-Mert úgy éreztem,mintha téglák lennének benne.

-Bocsii-vigyorogtam rá.

Az út körülbelül öt órás volt,Christiantól megtudakoltam,Tommival ügyködtem egy sort,mire helyet cserélt velem,így Seb mellé kerültem és nyugodtan hajtottam a fejem a vállára,elég hamar bealudt és Miranda is elszunyókált velem együtt.

-Szerintem nem veszik észre-motyogta Tommi majd vakura lettem figyelmes.

-Hmm?-mocorgott alattam Seb.

-Még,hogy nem veszik észre-sóhajtott fel Christian.

-Mi van?-motyogtuk Sebbel.

-Semmi-vigyorgott Tommi és meglóbálta előttünk a fényképezőgépét.

-Megöllek Pärmäkoski-morogta Seb.

-Megy ki a csapat falra,ugye Chris?-fordult a csapatfőnök felé,aki mosolyogva bólogatott.

-Remek,ennél jobb képet nem is csinálhattál volna rólunk-morogtam és megigazítottam a ruhám.

-Mindjárt leszállunk,öveket csatoljátok be-szólt ránk Chris,majd utána rögtön megszólalt a hangos bemondón ugyanez.

Ahogy megláttam Isztambult az ablakból,teljesen elvarázsolt már most,amint földet értünk vigyorogva pattantam fel és egy dalt kezdtem el dúdolni.

-Isztambul, vágyom nálad lenni bitangul, Ahol tárva-nyitva a sok bazár, Csacska szívem arra vár.

-Ez mit jelent?-nevetett Miranda.

-Óó, Isztambul, hogyha este a sok fény kigyúl,
Mennyi night lokál és szép luxus bár!
Szinte látom már.

Nevetve folytattam és Seb körül táncikáltam,aki csak vigyorgott rajtam.

-A sok, színes képeslap a kis szobám falán,
Álmaimban arra járok minden éjszakán.
Óóóó!

-Komolyan,én nem ismerlek-nevetett Tommi és a csomagokért indultunk.

-Befejeztem-mosolyogtam és elvettem a bőröndöm.

-Megöl a kíváncsiság,hogy mit jelent ez a dal,és milyen nyelven énekelted?-mosolygott Miranda.

-Majd lefordítom neked,amúgy meg magyarul volt.

-Értem-bólogatott,majd elindultunk a kijárat felé,ahol már a biztonsági őrök álldogáltak,kicsit összerezzentem mikor megláttam a nagy tömeget az ajtó mögött.

-Nyugi-fogta meg a kezem Seb és kisétáltunk a tömeghez,én ott voltam Seb mellett,míg Tommi is velünk tartott,addig Christian a másik oldalon nyilatkozott,mellette pedig Miranda állt.

Egy bő háromnegyed órát töltöttünk ott mikor egy ismerős hangot hallottunk meg.

-Kérem,Sebastian.Nem zavarja,hogy a barátnője a munkatársa és állandóan a nyakán lóg?-teljesen ledermedtem a kérdés hallatán,majd megfordultam.

-Paris?-sóhajtottam,mire megsimogatta a kezem.

-Hagyd,ne nyilatkozz-próbáltam az autó felé tolni.

Miranda és Chris is oda jött mellénk.

-Nem,nem zavar,én örülök neki,hogy mellettem és egyáltalán nem lóg a nyakamon-vetette oda Parisnek,a többi fotós hevesen kattingtatott és jegyzetelt.

-Oké,menjünk-fogta meg Miranda Seb vállát és a kocsiba tuszkolt minket.

A hotelig az utat csendbe tettük meg,szerencsére ott már nem várt ránk túl nagy fotós had,inkább csak rajongók álltak ott.

-Maradok Sebbel,te menj csak fel-nézett rám Miranda.

-Nem,te pihenni jöttél!

Kiszálltunk az autóból és Sebastiannal a rajongókhoz sétáltunk.

Gyorsan kiosztott pár aláírást,majd mi is siettünk be a hotelba,kikértem a szoba kulcsunkat,majd a lifthez sétáltunk.

-Komolyan ki fogom tiltatni a pályáról-sóhajtott fel.

-Felesleges,akkor még több hülyeséget írna össze.

-De nem emlékszel mit mondott múltkor?Veszélyes lehet rád!

-Seb!Mit tudna velem csinálni?Semmit-pusziltam meg az arcát.

-De akkor is,féltelek-húzott magához.

-Nem lesz semmi bajom-öleltem meg,majd kinyitottam a szobánkat,semmi erőm nem volt körbe nézni,inkább összebarátkoztam az ággyal.

-Kell valahova mennünk ma?-nézett rám mosolyogva,majd a telefonomba utána néztem.

-Csak közös vacsora lesz lent,Christian szeretné,ha mindenki ott lenne-mosolyogtam.-De elmehetünk város nézésre is-motyogtam.

-Jobb ötletem van,szépen alszunk egy nagyot-feküdt be mellém.

-Egyet értek veled-mosolyogtam és oda bújtam hozzá.

Fél hat volt mikor felébredtem,Seb valakivel beszélgetett.

Kimásztam az ágyból és rögtön a fürdőbe mentem.

-Felébredtél?-dugta be a fejét Seb.

-Igen.Tommi volt itt?-mosolyogtam.

-Igen.Hétkor lesz a vacsora.

-Oké.

Úgy döntöttem veszek egy forró fürdőt és a hajam is megmostam,legalább hat óra volt mire kimásztam a vízből,a hajam beszárítottam és belebújtam egy barna nadrágba,kiválasztottam egy hozzá illő felsőt és magassarkú cipőt,majd egy világosabb pulóvert is,mert nem volt túl meleg.

Mosolyogva mentünk le az étterembe és csatlakoztunk a többiekhez,az asztalnál ott ült Christian,Helmut,Tommi,Miranda,Guil,Ciaron,Mark,Isabel és mi is elfoglaltuk a helyünket.

-Na és,hogy tetszett a város?-nézett ránk Christian,Sebastiannal értetlenül néztünk össze.

-Milyen város?-kérdeztem vissza.

-Hát Isztambul-sóhajtott fel Chris.-Vagy nem néztetek körbe?

-Hát nem!-vágta rá Seb.

-Ja,értem.Akkor mindegy-rántotta meg a vállát a csapatfőnök.

-Jobb dolguk volt-köhécselt Tommi.

-Mi lenne,ha nem rajtunk köszörülnéd a nyelved?-húztam fel a szemöldököm.-Amúgy is hol van Tina?

-Nem tudom-rántotta meg a vállát,oké..itt történt valami?

Mirandára és Isabelre néztem hátha ők tudnak valamit,de nemlegesen megrázták a fejüket.

-Szóval holnap akkor mindenki legyen kilencre a pályán.Seb-nézett páromra.-Időben!-a többiek hangosan felnevettek,de a szőke németem csak elpuffogott egy oké-t.

Mirandával és Isabellel megbeszéltünk egy két dolgot,majd este fél kilenckor mindenki elment a szobájába.

-Sétálunk?-néztem boci szemekkel Sebre.

-Menjünk,de Christian kinyír,ha megtudja.

-Nem tudja meg-mosolyogtam,jó érzés volt sétálni Isztambul utcáin,minden olyan szép volt,bár a csendesség nem mondható el erről a városról,még este sem!

Rengetegen voltak még az utcán,de túl nagy érdeklődést nem mutattak felénk,így nyugodtan tudtunk sétálni.

-Anna igazán kijöhetne-nézett rám mosolyogva Seb.

-Szövetkeztetek?-tettem csípőre a kezem.

-Mondhatjuk-nevetett.-Na,de komolyan apa itt lesz és Fabian is.

-Jó oké,de te beszélsz Annával és anyával-böktem meg a mellkasát.

-Holnap ez lesz az első dolgom-mosolygott és egy puszit nyomott a számra.-Ideje visszaindulni,kezd hűvös lenni.

A hotelt valahogy sikerült megkerülnünk,így hátulról mentünk be,elhaladtunk egy nagy medence mellett,gyönyörű volt így kivilágítva minden.

Felérve a szobánkba kicsit körül néztem,időben.....

Teljesen a luxus jött le,talán ilyen hotel szobát még sehol sem kaptunk.

Fáradtan öltöztem át pizsamára és befeküdtem Seb mellé,valami film ment a tévében,de nem értettünk semmit belőle,így maradt az alvás.

Befészkeltem magam az ölelésébe és boldogan hajtottam a fejem a mellkasára.