37.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a frisst,köszönöm a bíztatást,annak ellenére,hogy nagyon rövid lett az előző fejezet,sokat jelent nekem.

A futam után még mindenképp jelentkezek képekkel és még meglátom,hogy mivel (:

Puszi

u.i.: A kép Abu Dzabiban készült csütörtök :D

37.fejezet

-Bravó-tapsolt Helmut-Gyönyörű műsor-nevetett és elvett egy ásványvizes üveget.

-nem is tudtam,hogy ilyen éned is van-vágta oda flegmán Tina Tomminak,aki sóhajtva lehajtotta a fejét,majd egy puszit nyomott az arcomra és kisietett a büféből,Sebnek még volt negyedórája és addig nem faggattam Tinát,de amint lelépett rá kérdeztem.

-Mi történt köztetek,amíg nem voltam itt?

-Ez bonyolult-sóhajtott.-Most inkább nem akarok beszélni róla és főleg nem itt-rázta meg a fejét.

-Értem,de ha úgy érzed,akkor nekem elmondhatod,tudod-mosolyogtam rá,majd rohantam Miranda után,aki már várt rám,van egy-két papír munka még az aláírás osztogatás előtt.

Mirandát elküldtem pihenni,addig elintéztem a papírokat és annyira belemélyedtem az olvasásba,hogy majdnem lekéstem az aláírás osztogatásról,rohanva értem utol Sebastian,Markot is Isabelt.

-Merre jártál?-mosolygott Seb.

-A papírok mélyén-mérdőn nézett rám és igen hülye fejet vágott,vagy inkább csak engem nézett annak.-A papír munkát intéztem-kocogtattam meg a buksiját.

-Ja,nem vagyok ám hülye-nevetett.

-Khm...igaz,hogy nincs felettünk plafon,de az ég még leszakadhat-sóhajtott fel színpadiasan Mark,Isabellel nevetve figyeltük a két csapattársat.

-Ez fájt csapattárs-kapott a szívéhez Seb,néha inkább színpadra kéne rakni,mint egy autóba.

-Ne haragudj csapattárs,nagyon fáj az egódnak?-alig bírta visszatartani Mark a nevetését.

-Igen,fájt-motyogta Seb,majd elértünk a fedett sátor alá,ahol sorban álltak a rajongók,majd Seb és Mark elfoglalta a helyét,közben Christian is előkerült és a rajongók is özönleni kezdtek,mosolyogva figyeltem,ahogy a kisgyerekekkel bánt és az egyik kisfiúval is kezet rázott,fájt visszagondolnom,hogy most én is állapotos lehetnék.

Néha-néha hátra pillantott és csibészesen rám mosolygott,amin Isabel jókat kacagott.

-Olyan jó látni titeket,teljesen oda vagytok egymásért és boldogok vagyok-mosolygott.

Isabel mondata után megláttam egy szőke fejet,hangosan felsóhajtottam,mert sejtettem,hogy ki az,ahogy fogyott a tömeg már biztos voltam benne,hogy Paris az...

-Én is kérhetek egy aláírást?-állt be Sebhez és nyávogó hangon hajolt az asztalra,persze,hogy a mellei majd kiestek a ruhájából.

Seb hátra pillantott hozzám,Isabel próbált megnyugtatni,de nem sok sikerrel.

-Jaj,ne foglalkozz már vele.Képes lennél elutasítani?Ide szeretném kérni-húzta le a felsőjét így kilátszott a melltartója.

Seb fogta a tollat és ráfirkált a mellére,az ütő megállt bennem,Paris mosolyogva sétált el mellettem.

-Én mondtam,hogy tönkre teszlek-suttogta a fülembe.

Legszívesebben elrohantam volna,de az újságírók és a pár fotós miatt nem tehettem.

-Mikor végzünk?

-Még öt perc-simogatta a hátam Isabel.

Mark előbb végzett,így odasétált mellénk.

-Nem értem a kölyköt-sóhajtott.

-Mindegy Mark nem érdekel-ráztam meg a fejem.

Sebastian is felállt végre,így elindultunk vissza a home-ba.

-Jázmin-kiabálta a nevem.-Kérlek állj meg.

Felsóhajtottam,majd hátra fordultam.

-Munka ügy?-vágtam oda.

-Nem,de...

-Akkor hagyj békén Sebastian Vettel!-rohanva léptem be a homeba és az irodámba siettem,szerencsére Miranda nem volt itt bent,nem akartam senkivel beszélgetni.

Miután megnyugodtam egy kicsit Christian irodája felé vettem az irányt,bekopogtam,majd egy szabad után beléptem.

-Ohh..ha zavarok-habogtam,mert megláttam Sebastiant.

-Gyere csak-intett Chris és érdeklődve figyelt minket,nem néztem Sebastianra csak megállt a szék mögött.

-Már különösebben nincs semmi dolgom,vissza mehetnék a hotelba?

-Persze-mosolygott.

-Hé még van egy sajtó tájékoztatóm-kiabált szinte Sebastian.

-Azt egyedül is megtudod oldani-vágtam oda.-Szia Chris-köszöntem el a főnökömtől és kiléptem az irodájából,majd összeszedtem a cuccaim és elindultam ki a home-ból,de Sebastian utánam rohant.

-Várj már-kapta el a karom,de kirántottam a keze közül.-Közös szobánk van mégis mit akarsz ezzel elérni?

-Nem érdekel,megoldom.Hogy mit akarok elérni?Neked kellett volna előbb gondolkodnod.Sebastian zárjuk ezt le,Paris mindenképp szét szedett volna minket,hát most sikerült neki.Nekem ehhez nincs erőm.Befejeztem-visszanyeltem a könnyeim nem akartam előtte elsírni magam,mostanában minden összejön.

-Ennyi?Itt akarsz szakítani Paris miatt?

-Ez..a te érdeked is.

-Mi?Az én érdekem?Jázmin hallod magad?

-Igen,kérlek szépen engedj el.Nekünk most itt vége,de biztos találsz magadnak valakit.

-De én már megtaláltam-rántott vissza magához.-És nem fogom csak úgy elengedni.

-Ne Seb,ne nehezítsd ezt meg.Hagyj el menni-néztem a szemébe,nem volt sehol az a kisfiús csillogás,csupa fájdalmat tükrözött,fájt látni,hogy ezt én okoztam neki,de Paris ellen...nincs erőm harcolni,megsimogattam az arcát,majd végleg elsétáltam,még nem tudom,hogy oldom meg ezt,mindennap találkozunk szinte.

Fogtam egy taxit és a hotelba vitettem magam.

***Seb szemszög***

Még néztem,ahogy kilép a pályáról,nem hittem el,hogy egy idióta nő miatt,de hisz én vagyok a hülye,minek írtam én a mellére?

És most hagytam elmenni,képes volt öt perc alatt elhidegülni tőlem,mi lesz akkor két hét után?

-Seb?-állt meg előttem Miranda,közben leültem egy padra.-Mi történt?Jázmint sehol sem találom.

-Elment-motyogtam magam elé.

-Mi?Megint összevesztetek?

-Ezt most komoly,megkért,hogy hagyjam elmenni-sóhajtottam és a kezembe temettem az arcom.

-Ugye nem engedted el?

Felsóhajtottam.

-Seb,ne csináld ezt!Menj utána!

-Mégis minek?Nem zavarhatom állandóan!

-De így elveszíted,tudod milyen makacs!Ne hagyd elmenni,szeretitek egymást.

-Nem Miranda nem harcolhatok érte!Ezt én rontottam el...

-Mégis mit csináltál?

-Paris...

-Már megint az a nő?Ki kell tiltani a pályáról!Miért nem beszéltél eddig Christiannal?Zavarja az egész Red Bull-t.

-Most már úgy is mindegy-sóhajtottam.

-Ha te nem hát akkor majd én!-dobbantott a lábával,majd a home felé sietett.-Te meg menj már Jázmin után!Vagy végleg el akarod veszíteni?

-Nem!

-Akkor meg?A sajtótájékoztatót elintézem!

-Köszönöm-nyomtam egy puszit az arcára és a kijárathoz rohantam,mint az őrült vezettem a hotelhez.

Felrohantam a közös szobánkba,de sehol sem találtam...nem lehet,hogy elment!

A recepción megtudtam,hogy kivett egy szobát magának...367-es szoba,bekopogtam,de nem jött válasz,így benyitottam,a fürdőből víz csobogás hallatszott ki.

Leültem az ágyra és összeszedtem a gondolataim,észre se vettem,hogy kijött a fürdőből,ott állt előttem egy szál törölközőben..nagyot nyeltem majd elé álltam.

-Nem engedhetlek el,nekem te vagy az igazi!

-Sebastian-próbált eltolni magától.

-Nem Jázmin,nem engedlek el,megígértem neked!Paris-t felejtsd el,nem fog ártani nekünk.

-Akkor mi volt az az aláírás?

-Máshogy nem hagyott volna békén,muszáj volt..Ne haragudj rám kérlek.Jázmin!