34.fejezet

Sziasztok!

Hát a végét most írtam meg és lassan itt alszok el a széken,szóval nem is húzom az időt:-)

Itt a friss.

Puszi

u.i.: A kép mai :-) Vajon mit kereshet?

34.fejezet

Hétfőn el is felejtettem,hogy milyen nap van.

Suttogásokra lettem figyelmes...Seb,Zoli,Balázs hangja volt,de nem tulajdonítottam nekik nagy figyelmet.

-Most!-üvöltötte el magát az egyik fiú,reagálni sem volt időm,legalább két vödör vizet rám engedtek,az ágy teljesen elázott és úgy néztem ki,mint egy ázott kutya.

-Meg vagytok hülyülve?-pattantam ki az ágyból és mérgesen cuppogtam végig a szobán.-Idióta barom társaság-üvöltöttem,majd Seb feje vörösre váltott és próbált más fele forgatni.-Ne lökdöss már a fenébe-ütöttem a karjára.

-Jázmin!Fehér ruha van rajtad-sóhajtott.

Lenéztem és tényleg...egy fehér póló volt rajtam és világos citromsárga nadrág.

Balázs és Zoli vigyorogva figyeltek rám.

-Húzzatok már ki-lökődtem meg őket az ajtó felé,de Seb nem mozdult.-Te is!-néztem rá csúnyán.

-Hé,de hát...én..Jázmin...ne máár-makogott össze-vissza,Zoli és Balázs jót röhögtek rajta.

-Nem érdekel,nem nyúlhatsz hozzám egy hétig-dobbantottam a lábammal.

-Ez most komoly?-szomorodott el.

-Egy hét egy nap-tettem csípőre a kezem.

-Jázmin!!-sóhajtott.

-Plusz egy nap!

-Ne mááár!

-Egy hét öt nap-mire felállt és morogva kiment a szobából,még lentről is hallottam Zoli és Balázs röhögését.

Morogva mentem a fürdőbe és felitattam a vizet,az ágynemű huzatot lecseréltem és kinyitottam az ablakokat,hogy bejöjjön a meleg.

Szerencsére az ágy nem lett túlságosan vizes.

Belebújtam egy fekete cicanadrágba és a fekete csipkés szoknyámba,kivettem egy zöld felsőt és a hozzá passzoló balerina cipőmbe bújtattam a lábam.

A hajam megfésültem,majd egy kis sminket feldobtam és lementem a földszintre.

A nappaliban ott ült Apa,anya,Balázs,Zoli és Seb.

Levágtam magam szembe a fiúkkal és nem néztem Sebre,mérges voltam rá.

-Többiek?-néztem anyára.

-Te voltál a leggyorsabb-nevetett.-Viki még Larát ébresztgeti,Anna és Gabi szintén morog.

-Nem csodálom-motyogtam és csúnyán néztem Sebre,Zoli és Balázs pedig hangosan felnevettek.

-Ne már!Jázmin,kérlek-nézett rám boci szemekkel Seb.

-Nem érdekel-ráztam meg a fejem.-Csak ki bírod másfél hétig-rántottam meg a vállam.-Ebédre megint megyünk a nagyiékhoz?-néztem anyára,aki megrázta a fejét.

-Ide jönnek a nagyiék-mosolygott.

-Ohh...

Apa és Balázs kimentek elrendezni a kertet,Zoli meg felment az emeletre.

Sebbel maradtunk csak ketten a nappaliban,átült mellém,de nem foglalkoztam vele...már nem is voltam igazán mérges rá,csak arra játszottam,hogy meddig bírja ki.

-Jázmin-nézett rám nagy szemekkel és közelebb ült hozzám.

-Igen?-vigyorogtam rá,amit egyáltalán nem értett.-Mit szeretnél?

-Ezt-húzott magához és vadan megcsókolt.

-Fél óráig sem bírod ki nélkülem-vigyorogtam és az órámat néztem.

-Nem hát-mosolygott és az ölébe húzott.

-Nézd már,ennyit ért a vita-sóhajtott fel Zoli,aki a kezében hozta le Larát.

Közben Balázs és Gabi is leértek az emeltről,majd Viki is,de Anna sehol sem volt.

-Ne is kérdezd-nevetett Viki.-Éppen szobát takarít-csapta fejbe Zolit.

-Hé,nem az én ötletem volt-mutatott Balázsra.-Mindenért ő a felelős.

-Hogyne,fogd rám az egészet mi?-vitatkoztak,de mindketten vigyorogtak,mint a vadalma.

-Akkor is hülye ötlet volt-rázta meg a fejét Gabi.

Közben Lara átkerült az én karomba,Sebastiannal csak figyeltük a kis hercegnőt,ahogy gügyög nekünk és hatalmas buborékokat fúj.

Ebéd előtt még felvittem az emeltre a kishercegnőt és felöltöztettem és pár képet is csináltam róla.

-Na,gyere te szépség-vettem fel a kezembe Larát és lementünk a többiekhez.

-Elmentem a nagyiékért-kiabált Balázs és már csapódott is az ajtó.

A picit visszaadtam a szüleinek és megkerestem Sebastiant ebben a hatalmas lakásban.

-Végre-morgott Anna és levágtatott a lépcsőn.-Mondd,hogy téged is elárasztottak!-bólintottam majd mentem tovább és az udvaron megtaláltam párom,apával rendezték el az asztalok és a székek,gondoltam besegítek és a konyhába mentem terítőkért és evőeszközökért.

A két kutyát a hátsó kertbe kellett zárni mivel láb alatt voltak és nem maradt volna semmi kaja az asztalon,apa és Seb a pincéből hoztak még fel székeket és Annával kihordtuk a tányérokat na meg az egész ebédet,kivéve a desszertet,mert azt anya nem árulta el nekünk.

Anya rendesen kitett magáért,a megszokott halászlé,volt borsos csirkemell,fokhagymás báránycomb és csirkepaprikás.

Annával mindent kiraktunk az asztalra mire a nagyiék is megjöttek és körbe ültük az asztalt.

Szinte minden elfogyott mikor anya bejelentette,hogy a desszert csak most jön.

-Én szétdurranok-simította meg a hasát Balázs.

Annával,Vikivel és Gabival gyorsan leszedtük az asztalt és kihoztuk a desszertet,nem sok kellett,hogy felrohanjak az emeletre és egyedül egyem meg.

Túrós-áfonyás rétes és almás rétest készített anya,na meg az elmaradhatatlan püspökkenyeret,ami a kedvencem.

Az ebéd nagyon-nagyon finom volt és alig bírtuk dicsérni anya főztjét,a lányokkal elmosogattunk és anyát,nagyit kizártuk a konyhából.

Fél három volt mire minden edény csillogott-villogott.

-Most már bejöhetek?-mosolygott anya,mire bólogattunk.-Jó,mert vacsorát is kéne készíteni.

-Mit?-néztem rá nagy szemekkel.

-Palacsintát gondoltam-kezdett el pakolászni már most.

-Majd én segítek.

-Ha nem baj szívesen segítek én is-mosolygott Gabi.

-Oké-mosolygott anya és elmagyarázta,hogy milyen ötletei vannak.

-Édes palacsinta lehetne epres,málnás,mogyorókrémes és túrós.

-Sós pedig... hortobágyi húsos?-bólintott.-És káposztás?

-Na,akkor már csak neki kell állnunk.

Megcsináltuk a palacsinta tésztáját és mindhárman elkezdtük sütni közben Gabival jól elbeszélgettünk.

-New Yorkban születtem,egy utazási irodánál dolgozom-mosolygott.

Legalább százötven palacsintánál tartottunk mikor az önteteknek is nekiálltunk és már csak anya csinálta a palacsintát.

-Ennyi biztos elég lesz-kapcsolta le a gáztűzhelyt anya és tányérokra pakolta a tésztát.

-Most együnk vagy később?-szólt ki a többieknek.

-Most-jött az egyhangú válasz.

-Palacsinta-vigyorgott Balázs és próbált lenyúlni egyet,de rácsaptam a kezére.

-Várjál egy kicsit.

Kivittük az önteteket és a tésztát is és megint leültünk az asztalhoz.

Seb kicsit mérgesen jött vissza.

-Valami baj van?-fogtam meg a kezét.

-Szerdán be kell mennünk a gyárba-sóhajtott.

-Gond van vagy miért?

-Megbeszélés meg szimulátorba kell ülnöm és Tommi is szeretne szadizni már-mosolygott a végére.

-Szóval holnap irány London?-bólintott.

Este nyolckor Vikiék elbúcsúztak tőlünk mivel mentek haza Veszprémbe és holnap már nem találkozunk.

Balázs és Gabi hazavitte a nagyiékat és tőlük is elbúcsúztunk,mert holnap korai géppel akartunk menni.

-Most akkor hánykor fogtok indulni?-kérdezte meg Anna,miközben pakoltunk.

-Hát ha sikerül akkor a déli géppel elmegyünk.-Seb-kiabáltam neki.

-Igen?

-Akkor most Fabian tudja,hogy jön ki velünk a török nagydíjra?

-Hát..-vakarta meg a fejét.-Nem szóltam neki.

-Seb-sóhajtottam fel.

-Majd telefonon szólok neki.

-Én mikor mehetek ki egy nagydíjra?-pattogott Anna.

-Semmikor-néztem rá mérgesen.

-De miért?

-Mert kiidegeled a szerelőket és én nem tudnák figyelni rád.

-Pff..köszi szépen-morogta.-Majd akkor Balázzsal kimegyek a magyar nagydíjra.

-Elhiheted,hogy nem fog haza jönni ezért.

-Akkor majd Montrealba vagy hova-rántotta meg a vállát.

-New Yorkból?-húztam fel a szemöldököm.

-Jó,akkor szólok Ediának és Vivinek,hogy velük hagy menjek ki a spanyol nagydíjra.

-Hova akarsz menni kisasszony?-lépett be anya a konyhába.

-Kitalálta,hogy eljön egy nagydíjra és most épp a spanyolra akar-nevettem fel,mire Anna csúnyán nézett rám.-Nem hat meg.-böktem meg az oldalát.

Sebbel felmentünk a szobába és egy gyors zuhany után neki álltam bepakolni a ruháim a bőröndbe és pár régi ruhámat átnéztem és átdobtam Annának,hogy nézze meg őket.

-Igazán eljöhetne Anna a német nagydíjra és utána már a magyarra is-ölelt át Seb.

-Komolyan gondolod?Az emberek kikészülnének mellette.

-Nem hiszem-mosolygott,majd lefeküdtünk az ágyba és a mellkasán álomra hajtottam a fejem.