40.fejezet

Sziasztok!

Hát idáig eljutottunk :-) Már a 40. részt hoztam ma! Atya világ! :)<3

Jelentem élek...igaz szerdán megint elintéztem a kezem...reggel a csúszós úton elestem,ugyanarra a csuklómra,mint előtte(jobb kezem) és a könyököm is jól bevágtam,amit 3 éve eltörtem.*büszke fej* :D

DE élek!

Nincs semmi bajom,jót röhögök magamon,hogy mekkora szerencsétlen állat vagyok,de tényleg mára már nem vészes..néha-néha belenyilal a fájdalom a könyökömbe,de leküzdőm...

Úgy néz ki mellém testőrt kell fogadni télen,hogy ne törjem össze magam,pedig nem jellemző rám ez a szerencsétlenség...régebben előbb hullt volna az égből csirkecomb,minthogy én elessek,de most ez van...:)

Na,de nem is szövegelek..megyek tanulok földrajzra és ha tudok akkor még írok egy picit.

Puszi

u.i.: Vigyázzatok magatokra!Még a parkettán is! xD

40.fejezet

Fél óra alatt a hotelba értünk,egy közös zuhanyzás után úgy döntöttük,hogy körbe telefonáljuk a családot.

-Halo.Vettel lakás-vette fel a vezetékes telefont Heike.

-Szia anya-szólalt meg Seb.

-Jaj,szia kisfiam.Hogy vagy?Jázmin is jól van?Valami baj van,hogy hívsz?-aggodalmaskodott rögtön.

-Nincs semmi baj,csak most van egy kis időnk.És mindketten jól vagyunk,Jázmin is itt van.

-Szia Heike-mosolyogtam és Seb mellkasának dőltem.

-Szia.Biztos minden rendben?

-Persze,remekül vagyunk-válaszoltam.

-Akkor jó.Mikor jöttök legközelebb?

-Jó kérdés anya,majd megyünk.

-Majd szóljatok előtte.Fabian vigyázz jobban-kiabált a legkisebb Vettelnek.

-Mit csinált már megint?-nevetett Seb.

-Teljesen be van zsongva,már ha tehetné gyalog elindulna Isztambulba.Apád is alig bír vele,egyszerűen nem ül meg öt percig-sóhajtott Heike,míg mi jót nevettünk Fabin.

-Ezt az egy napot már csak kibírja.

-Hát már jó lenne,így is elkeseredett,hogy az időmérőt nem látja.

-Dehogynem,hát ott a tévé-nevetett Seb.

-Az nem ugyanaz-kiabált Fabian.

-Steph és Mel?Ők jól vannak?

-Stephanie már lassan öt napja nem volt itthon,úgy néz ki komoly Peterrel a kapcsolatuk.Melanie meg tudod milyen...szeleburdi,hol dolgozik,hol bulizni jár.Már követni sem tudom a barátait-sóhajtott Heike.

-Nem mondod,hogy Steph és Peter?Csak nem esküvő lesz?-mosolygott szerelmem.

-Na,annyira ne siessünk előre!Csak szólt volna nekem,ha eljegyzi Peter.

-Ki tudja anya...

-Ne idegesíts már te is Sebastian!Mindjárt átrohanok hozzájuk.

-Heike,nyugodj meg!Biztos,hogy szól,ha esküvő lesz-hallottuk meg Norbert hangját.-Holnap ki jön elénk valaki Sebastian?

-Nem tudom még apa,majd megbeszéljük .Most viszont letesszük.Sziasztok.

-Sziasztok.Vigyázzatok magatokra.

-Ti is.

Jó volt hallani Seb szüleinek hangját,olyanok nekem,mint a második szüleim és Fabiant is nagyon megkedveltem.

-Szóval most a te családod jön-mosolygott Seb és a kezembe nyomta a telefont.

-Már előre félek,Anna szerintem kiidegelte anyut-sóhajtottam,majd tárcsáztam a vezetékest.

-Halo!Szalai Anna.

-Szia hugi.Anyuék?

-Szia-nevetett.-Anyaaa,apaaa-üvöltött bele a telefonba,amit rögtön arrébb löktem.

-Szia Jázmin-köszöntek egyszerre a szüleim.

-Sziasztok-szólalt meg Seb.

-Szia Sebastian.Hogy vagytok?-érdeklődött anya,mintha Heike-t hallanám...

-Minden rendben van,jól vagyunk.Veletek?Anna nem játszik búgócsigát?

-Hé..én is itt vagyok-kiabált fel.

-Jaj,ne is mondd.Már fárasztó.Ma már negyedszerre pakolta át a bőröndjét.

-Ugye tudod drága egyetlen hugicám,hogy csak egyetlen egy bőröndöt hozhatsz?

-Miért?-nyivákolt.

-Mert nem fogok helyetted cipekedni.Azért!Csak egy napra jössz,hova ennyi ruha?

-Jó,de hát kitudja...olyan sok helyes fiú jár arra felé.

-Igen?És Gábor?

-Ő már a múlt-nevetett.

-Jaj,ne haragudj akkor-sóhajtottam fel halkan,teljesen zizi a húgom.-És kire gondoltál itt a Forma 1-ben?

-Háááát... Jaime!-vágta rá egy kis habozás,mire Seb hangosan felnevetett és eldőlt az ágyon velem együtt.

-Mii?-akadtam ki.

-A kicsi bika?-nevetett még mindig Seb.-Hmm..ha jó leszel talán találkozhatsz is vele.

-Seeeb-ütöttem fejbe.-Miket ígérgetsz?

-Komoly?Seeeebastian légyszííí-nyöszörgött a telefonba húgom.

-Oké,majd ezt megbeszéljük.Jelenleg meg kell gondolnom mit mondok.

-Nő uralom?-nevetett apa,majd csend lett,gondolom anya és Anna megjutalmazta a szép nézésükkel.

-Vigyázz mit mondasz-böktem meg Sebastian mellkasát,mire belecsípett a fenekembe.

-Hééé.Ez nem ér!-ugrottam egy nagyot.

-De,mert ez az enyém-csípett bele megint-és ez is-nyomott egy lágy puszit a számra és nagy vigyorral az arcán húzott magához.

-Khm..Seb,akkor beszélsz Jaime-vel?-zavart meg minket Anna hangja.

-Majd meglátom.

-Na,vigyázzatok magatokra-köszöntek el tőlünk anya.-Sziasztok.

-Sziasztok.

Letettem a telefont és lelöktem az ágyról véletlen a lábammal,majd kényelmesen elfészkeltem magam Seb mellkasán és simogatásának köszönhetően hamar el is aludtunk.