21.fejezet

Sziasztok!

Ezer bocsánat, hogy tegnap nem jelentkeztem, de családi eseményen vettem részt, aztán a laptopom megadta magát...szóval hosszú napom volt.:D

Köszönöm szépen a kommenteket és a pipákat, és azt is, hogy aktívak vagytok a közvélemény kutatásban. :)

Sajnos lemaradtam a versenyről és most olvastam csak milyen izgalmas volt. :( 

A részről annyit szeretnék mondani, hogy egy kis bonyodalom merül fel és a Räikkönen családot is megismerhetjük, remélem tetszeni fog Nektek!

További szép hétvégét kívánok!

Puszi

Azt sem tudtam mihez kezdjek, mihez nyúljak. A félelem teljesen átjárt. Rettegtem ettől az egész helyzettől.

• -          Lin, Lina… -térdelt le elém Kimi. – Nem lesz semmi baj! Megoldjuk – simított végig arcomon.

Legszívesebben sírva fakadtam volna, de tudtam, hogy azzal semmit nem oldok meg, csak Kimi is idegesebb lesz.

• -          Most mi lesz? Minden lépésünket figyelni fogják? – teljesen kiakadtam, én nem ilyen élethez szoktam.
• -          Valószínű.. – húzta el a száját. – De hidd el, hamar megunják! Csak az elején nagy port kavar ez az egész helyzet.
• -          Nem akarom, hogy bármi baja essen Benjaminnak. Nem akarom, hogy kikezdjék!
• -          Nem hagyom, hogy bántsanak Titeket! – ölelt át szorosan.

Kimi még telefonált egyet a menedzserével, hogy ki találjanak valamit. Még szerencse, hogy holnap elutazunk Finnországba, Kimi szerint ott nem fognak minket piszkálni. Nagyon remélem!

Már félálomban voltam mikor bebújt mellém az ágyba, de nagyon kíváncsi voltam, hogy mit beszéltek meg.

• -          A legjobb az lenne, ha az egyik finn újságnak nyilatkoznánk és senki másnak. De ha Te nem szeretnéd megértem!
• -          Ha megteszem, akkor lecsillapodnak?
• -          Reméljük – nyomott puszit a számra. – De holnap megbeszéljük, jó?
• -          Persze – kucorodtam ölelésébe.

Nem mondom, hogy jól aludtam az éjjel, így a reggelem is rosszul kezdődött. Nagyon nyomott hangulatom volt, és ezt Ben is megérezte rajtam. Lassan elkönyvelhetem, ha Kimivel utazunk, akkor kapkodás az egész. Tény, hogy nem egyszerű egy kisgyerekkel repülni és persze mindketten fáradtak és idegesek voltunk. Kimi még a felszállás előtt is beszélt a menedzserével. Szerencsére a többi lap sem derített ki rólunk semmi újat, így csak azon csámcsogtak, hogy Kimi sokat van Londonban és egy nagyon távoli, homályos közös képünket rakták a cikk mellé.

• -          Gondolkodtam este – pillantottam Kimire. – Ha Te megbízol abban a finn újságban, akkor hajlandó vagyok én is válaszolni a kérdéseikre, de csak veled.
• -          Persze, Steve majd mindent elintéz. Anyu addig vigyáz Benre és hamar túl leszünk rajta.
• -          Nem lesz Neked így bonyolult a szezonnyitó? – aggódtam emiatt.
• -          Biztos feltesznek jó pár kérdéssel többet, de nem érdekel – rántotta meg a vállát, annyira higgadtnak tűnt!

Ben mocorgása hozott vissza minket, hogy nekünk van egy izgága kisfiúnk. A felszállást már egész jól tűrte, főleg, hogy Kimi itt volt vele.

Hál isten nagyon hamar Helsinkiben voltunk. Kimi testvére a reptéren várt minket, nem a legjobb helyszín volt az első találkozáshoz, de nem akartunk semmilyen feltűnést kelteni. Kimit nagyon szeretik itthon.

• -          Szia, Rami vagyok – pattant ki az autóból.
• -          Lina – nyújtottam a kezem.
• -          Rami, Ő itt a fiam, Benjamin – mutatta be kisfiát Kimi.

Nagyon édes pillanat volt. Rami rövid ölelgetésre átvette az unokaöccsét, majd beültünk az autóba.

• -          Anya már nagyon vár Titeket. Teljesen be van zsongva. A kedvenced főzi – pillantott Kimire.
• -          Úúú, jó – vigyorgott. – Te is szeretni fogod – fordult hozzánk hátra. – Igaz öcskös? Ha nagy leszel te is tömni fogod magadba. – Ben csak nevetett apján.
• -          Nem akarok belekotyogni… - kezdett bele Rami. – De mi ez a szar most körülöttetek? Anya valami újságról beszélt.

Kimi gyorsan vázolta a helyzetet és, hogy egy villámgyors interjút akarunk adni, hogy tisztázzuk a dolgokat.

• -          És mégis ezt hogy akarjátok tisztázni? Mert az igazság nem túl fényes – magyarázta Rami.

Kimi bocsánatkérőn nézett rám, de sajnos a bátyjának igaza volt. Ha a teljes igazságot mondanánk el azzal semmi sem lenne jobb.

Egy nagyon kedves, csendes ház előtt parkoltunk le. Láttam, hogy egy hölgy az ablakból figyelt és amint meglátta az autót már nyílt is a bejárati ajtó. Míg Rami és Kimi a cuccainkat szedték ki a csomagtartóból én is összeszedtem kisfiam, aki már félig aludt.

• -          Kisfiam, úgy örülök Nektek! – ölelte meg Kimit, aki jó két fejjel volt nagyobb nála.
• -          Anya, Ő itt Lina és Ben – a hölgy pár pillanatig csak nézett minket, majd hatalmas mosoly ült ki az arcára és szorosan átölelt minket.
• -          Paula vagyok.
• -          Nagyon örülök! – mosolyogtam.
• -          Jaj, remélem nem gond, de kérlek tegezz! – bólintottam. – Szabad? – nyúlt az unokája felé.
• -          Persze – adtam oda neki a só zsákot.

Amint a kezébe vette Benjamint már mesélni is kezdett neki, hogy mennyire várta és milyen jó lesz majd itt neki. Kimi átölte a derekam és a házba húzott. Otthonos, igazi családi ház volt, mintha haza mennék. A falon gyerekkori képek a két Räikkönen fiúról. Gyerek rajzok, amiket gondolom Rami két fia készített.

• -          Remélem éhesek vagytok. A kedvenced főztem, kisfiam! – terelt minket a konyha felé Paula.
• -          Ja, mondta Rami. Te anya, nyugodtan leteheted azt a gyereket – felnevettem.
• -          Annyira aranyos. Ne haragudj Lina, de kiköpött Kimi.
• -          Nem haragszom – mosolyodtam el. – Tényleg nagyon hasonlít Kimire, természetre is. Nagyon makacs kisfiú, akaratos egyéniség. – kuncogtam.
• -          Ó, akkor valóban a fiamra ütött – kuncogott Paula is.
• -          Hééé – morgott Kimi. – Bolondságokat beszélnek, igaz? – hajolt Ben felé.

Paula valóban nagyon jól főz. A finn ételnek különleges íze van, először furcsa is volt, de nagyon szerethető! Végre megtudtam mi Kimi kedvenc hazai étele. Ebéd után Rami elköszönt tőlünk, mert elment a gyerekekért az iskolába, de megígérte, hogy este együtt átjönnek.

• -          Szerinted Rami pikkel rám? – fordultam Kimi felé.
• -          Mi? – nézett rám, mintha hülye lennék.
• -          Nekem úgy tűnt. Nem hiszem, hogy ez az egész helyzet velünk kapcsolatban tetszene neki.
• -          Ahj, megint túlagyalod! – morgott.
• -          Hidd el Kimi, hogy most nem! – sóhajtottam fel. – Mondjuk megértem.
• -          Olyan hülye vagy. Kit érdekel mit gondol Rami? Én szeretlek – vigyorgott és kezét a derekamra, majd a fenekemre csúsztatta.
• -          Én is szeretlek – nevettem bele csókunkba. – A kezed meg tartsd itt – csúsztattam vissza tenyerét a derekamra.
• -          Most méééér? – akadt ki. – Itt vagyok a gyerekkori szobámba egy jó csajjal… - kacsintott rám.
• -          Tiszta bolond vagy – nevettem fel. – A fiad meg édesanyáddal lent van.
• -          Hangszigetelt falakat kaptam tizenhét éves koromban. – összehúzott szemekkel néztem rá.
• -          Nem akarom tudni a piszkos részleteket. Micsoda kujon lehettél fiatal korodba – cukkoltam.
• -          Mi az, hogy fiatal koromban? Most is zsenge vagyok – nyomta nekem ágyékát.
• -          Na jól van te zsenge fűszál. Ki kell pakolnom a ruhákat – fordultam volna a bőröndök felé.
• -          Fűszál? – nézett rám nagyon csúnyán. – Adok én Neked este olyan fűszálat, de most pakolj. Nehogy a bőröndbe maradjanak, úgy nem jó.. – ironizált.

Míg Benjamin aludt Paulával beszélgettünk. Gondoltam rá, hogy kíváncsi lesz Ben régebbi képeire, így az összes albumunkat elraktam.

-          Jaj, Lina! Ez nagyon kedves tőle – rögtön a kezébe vette és lapozgatni kezdte, én meg mellé ültem és meséltem neki.

A legelső album három pocakos képemmel kezdődött. Paula meg is jegyezte milyen csinos voltam és milyen jól állt a pocak.

Az utolsó képet Kimi jól megnézte és csak hitetlenkedett mekkora pocakom volt. Azt hiszem három-négy nappal később született meg Benjamin.

• -          Itt annyira hasonlít Kimire – lelkendezett Paula  Ben 2 hetes képét nézegetve. – Nagyon jó ötlet volt, hogy készítettek róla képeket.

Mire végig néztük az összes albumot Ramiék is megérkeztek. A két fiú úgy rontott be a házba, mint a buldózer. Mikor megláttak akkor torpantak meg, de Kimit meglátva minden a helyére billent.

• -          Mi a hézag rosszaságok? – üdvözölte őket Kimi, lepacsiztak és valamit nagyon hadartak finnül, majd felém fordultak és a két kissrác bemutatkozott.
• -          Szia! Kristii vagyok – mosolygott rám egy fekete rövid hajú nő, Rami felesége. – Örülök, hogy itt vagytok!
• -          Én is örülök, hogy találkozhatunk! – mosolyodtam el.
• -          Ó, képeket nézegettetek? – lapozgatta át az albumokat. – Tündéri kisfiú, de merre van? – nézett körbe.
• -          Kimi lefektette, de nem sokára fel kell kelnie – pillantottam az órára.

Paula a két gyerkőccel volt elfoglalva, hogy megtömje őket sok finomsággal, így Kristiivel az emelet felé vettük az irányt. Alig várta, hogy kézbe vegye az unokaöccsét.

• -          Annyira pici és édes – áradozott.
• -          Na, már nem olyan pici –kuncogtam.
• -          Ó, dehogynem! Justuuhoz és Titushoz képest. Már azt sem engedik, hogy megöleljem őket, pusziról meg ne is álmodozzak – sóhajtott fel.
• -          El kell keserítselek, Benjamin már most ilyen – húztam el a szám.
• -          Mit hallok? – nézett kisfiamra. – Olyan vagy, mint apukád? Tele vagy makacssággal igaz? – felnevettem, Ő már a második nő ebben a házban, aki ezt állítja Kimiről.

Kristiivel nagyon jól elbeszélgettük az időt. Hamar megtaláltuk a közös hangot és örültem neki, hogy Ő nem úgy áll hozzám, mint Rami. Hosszú csevegésünket a két kis srác törte meg, mikor bejöttek a szobába, hogy megnézzék Bent. Egy darabig ismerkedtek vele aztán kitalálták, hogy ki akarnak menni játszani vele. Sem Kristii sem pedig én nem lelkesedtem ezért az ötletért, ugyanis a délután folyamán jó sok hó esett és nem akartunk megfagyni, de Rami és Kimi bevállalták a gyerekeket így sok választásunk nem maradt. Mindketten jól felöltöztettük a gyerekeket és a két nagy gyerekkel útnak engedtük őket.

• -          De ne legyetek kint sokáig, jó? – ígértettem meg Kimivel.
• -          Nyugi, élvezni fogják – kötötte be a babakocsiba kisfiúnkat.
• -          Jó, de borzasztó hideg van.
• -          Csak neked – csípett az oldalamba. – Räikkönen vér folyik benne is, bírja a hideget – nyomott puszit az arcomra, majd szinte belökött a meleg házba.

Paula kicsit ledőlt aludni, gondolom a három unoka rendesen lefárasztotta, így Kristiivel kettesben maradtunk, de egyáltalán nem volt kínos. Legalább olyan jól tudtam vele beszélgetni, mint a két nővéremmel. Mesélt Ő is a családjáról, a gyerekkoráról. Pár órával később ért haza az öt Räikkönen férfi. Justuu és Titus ruhájából csavarni lehetett a vizet, nem csoda, hogy Kristii teljesen kiakadt és Paula is megdorgálta idősebbik fiát. Szerencsére Ben mondhatni száraz maradt, már amennyire egy szánkózás után száraz maradhat egy gyerek.

• -          Nem tudtunk vele játszani – panaszkodott Titus anyukájának.
• -          Ben még kicsi, tudod Justuu is volt ilyen pici.
• -          Tudom – sóhajtott a szőke gyerek. – Gyorsan megnő? – nézett fel rám.
• -          Hamarabb, mint gondolnánk – kuncogtam.

Justuu és Titus persze ennyitől nem fáradt ki, de Ben pár perc után elaludt az apja ölében, így Kimi ki is vonta magát a társasjátékból, na meg amúgy vesztésre állt.

• -          Lin te jöööööössz! –kiabált Titus rám, mikor elbambultam.
• -          Hallod öreg ne üvölts – szólt rá Kimi, mert Benjamin mocorogni kezdett, erre Titus nagyon meglepődött és kicsit meg is sértődött.

Gondolom nem jó megélni, hogy egyik napról a másikra nem Ők a legkisebbek és osztozniuk kell Kimi figyelmén, aki amúgy is ritkán jár haza.

• -          Vidd fel, hamar vissza fog aludni aztán gyere játszani – mosolyogtam Kimire.

Persze mire visszaért Titus már nem akart társasozni, így Kiminek máshogy kellett visszadédelgetnie magához. A konyhában töltöttem időt a többieknek, vagyis csak szerettem volna, de sehol sem találtam a poharakat.

• -          Balra a legfelső polcon vannak – jött be Rami a konyhába, kicsit meg is ijedtem tőle.
• -          Köszi! – mosolyogtam rá, majd fordult is ki a konyhából, de utána szóltam. – Rami! – kérdőn nézett rám. – Valamiért haragszol rám? – erre felhorkant, szóval igen.
• -          Nézd Lina – lépett be a konyhába és az ajtót behajtotta. –Nem szimpatikus, hogy az öcsém elől eltitkoltad, hogy van egy fia. Sőt, az egész család elől…ez így nem pálya. – rázta a fejét. – És vannak kétségeim, lehet, hogy Kimi bekajálta, hogy a fia, de…nem tudom – szavai nagyot ütöttek és nagyon mélyen.

Sejtettem, hogy nem vagyok szimpatikus neki, de azt sosem gondoltam volna, hogy ilyet feltételez rólam.