20.fejezet

Sziasztok!

Kerek részhez értünk, a 10.fejezetnél ez valamiért nem esett le :D 

Remélem Nektek is nagyon jól telt a hetetek!
Először is köszönöm szépen a kommenteket, pipákat és, hogy a közvélemény kutatásban is részt vettetek/vesztek! :-) Nagyon örülök neki! A kommentekre igyekszem a napokban válaszolni.

A háttérben is igyekszem haladni hogy mindig legyenek előre megírt részek, de bevallom mostanában kicsit lemaradtam. :( De próbálok hajtani, hogy a vizsga időszakban ne legyen gond azzal, hogy nem tudok friss részt hozni.

Szép hetet kívánok Nektek!

Puszi

Mire észbe kaptam már a búcsúzkodáson is túlestünk és a reptéren ültünk kisfiammal. Nagyon jó volt látni a szüleimet, de hamar eltelt ez a hétvége. Ben kiélvezte a nagyszülei szeretetét, nem túlzás, hogy tejben-vajban fürdették a kicsit. Azt sem bántam viszont, hogy már haza felé tartunk. Egy hete nem voltunk otthon és kicsit aggasztott a dolog, na meg a testvéreim is hiányoztak. Lily annyira vár már minket, hogy megígérte kijön értünk a reptérre, pedig Ő aztán nem szeret vezetni..legalább is Londonban. Benjamin nagyon hamar hozzá szokott ehhez a repülős dologhoz, aminek nagyon örültem. A felszállás és a leszállás már meg sem hatotta, nagyon hamar tud alkalmazkodni!

-          Úgy örülök, hogy itthon vagytok! – ölelt át Lily, majd gyereket cseréltünk.

Ő Benjamint ajnározta én meg a kicsi Martint ringattam. Annyira édes volt és tiszta apja! Egy-két vonása elvétve volt azért Lilyből is.

-          Jól vagytok? – mosolyogtam nővéremre.

-          Persze, minden rendben van. Inkább Te mesélj! Milyen volt Kiminél? Milyen Svájc? Mit csináltatok? Anyuék hogy vannak? Valakivel találkoztál otthon?

-          Lily – nevettem fel, majd szépen lassan elmeséltem neki az elmúlt hetünket.

A délután is együtt töltöttük, örültem is a társaságának, mert nem szívesen maradtam volna egyedül. Este pedig Kimivel is beszéltünk pár szót. Nagyon hiányzott már, de szerdán már velünk lesz. Az meg csak két nap.

Ez a két nap pedig a szokásos módon telt el. Benjaminnal a megszokott teendőinket tettük, közben pedig készültem az újabb utazásra és apránként megtöltöttem a bőröndjeinket, megint. Lauráékkal is beszélgettünk skype-on. Mivel náluk most fél év van, így próbálja a gyerekek suliját elintézni. Azért csak meg tudtam, hogy Lauráék is Svájcba költöznek, Markhoz. Szegény Lily kiakadt, hogy egyedül marad.

-          Gyertek Ti is Svájcba – próbáltam vidítani.

-          Hank hallani sem akar róla. Ő azt akarja, hogy Amerikába költözzünk.

-          Ó, értem – biggyesztettem le a számat. – De Lily.. – nem akartam megbántani. – Érthető, ott kosarazik. Gondolom kikészíti a folyamatos repülés. Talán fontolóra kéne venned. Hidd el, akkor is találkoznánk! – öleltem át.

-          Tudom, hogy úgy lenne a legegyszerűbb – sóhajtott. – De olyan nehéz belegondolni, hogy elszakadunk egymástól.

-          Sokat skypeolunk – viccelődtem.

Szerdán már figyelemmel kísértem a jerezi téli tesztet, bár először nem tudtam mi hogy merre, de sok- sok olvasgatás után belejöttem. Bent is lekötötte a sok autó, na meg a hangok. Úgy tíz percre, de ez már rekord volt. A tv elé fogom letenni, amikor a Forma-1 fog menni! Este felé én a vacsorát készítettem, Ben a szőnyegen játszott a kockákkal, Anyuéktól kapta ezt a készségfejlesztő kockákat és egész jól leköti mindennap. Hallottam kintről zajokat, de különösen nem foglalkoztam vele és az órát sem figyeltem, majd az ajtó kattanását hallottam és Kimi mély hangját az előszobából. Ami a kezemben volt dobtam is a konyhapultra és siettem hozzá. Mosolyogva várta, hogy ölelésébe simuljak.

-          Hiányoztál! – néztem fel rá.

-          Te is Nekem,Lina! – forrtunk össze hosszú csókban. – Nagyon jó illat van – mosolygott.

-          Remélem éhes vagy!

-          Ó, nagyon is – kacsintott. – Szevasz kis öreg – kanalazta fel a kisfiúnkat a szőnyegről. – Mekkorát nőttél! – emelte jó magasra, ami Bennek persze, hogy tetszett.

Vacsora után kicsit tudtam pihenni. Kimi nagyon figyelmes volt és kijelentette, hogy Ő megfürdeti Bent és el is altatja, én csak pihenjek. Nem kellett kétszer mondania. Bekapcsoltam a tv-t és bedőltem a kanapéra, de azért fél füllel figyeltem a két pasi ügyködését. Ben valamit magyarázott az Apjának, aki jókat nevetett rajta. Pár perccel később egy törölközőbe bugyolált kis illatos csomag került az ölembe, de csak nagyon rövid időre.

-          Milyen volt otthon? – ült le mellém Kimi és kezével közelebb is húzott magához.

-          Nagyon jó – mosolyodtam el. – Jó volt látni a szüleimet. Pihenni is tudtam, mert Anya állandóan Bent ajnározta – kuncogtam.

-          Készülj fel, nálunk is ez lesz! – mosolygott. – Anya már tegnap este hívott, mit főzzön, mit szerezzen be – forgatta meg a szemét.

-          Nagyon kedves Tőle, de remélem mondtad Neki, hogy semmi extrával nem kell készülnie!

-          Persze, de Anya..tuti meg se hallotta.

-          Ismerős – mosolyogtam. – Milyen volt a teszt? Mit gondolsz milyen lesz az idei szezon?

-          Egész jó volt. – hümmögött. – Majd meglátjuk – vonta meg a vállát. – Csak nem utána olvastál? – cukkolt.

-          De igen! Érdekelt, hogy mégis miről van szó – dugtam ki a nyelvem. –Képzeld Bent is érdekelte.

-          Komolyan? – lepődött meg. – Egy-két európai futamra ki is jöhetnétek majd. Persze, ha akartok.

-          Nem rossz ötlet, majd megbeszéljük – mosolyogtam. – Ben biztos nagyon élvezné, de egyelőre a helyszínekkel sem vagyok tisztában – vallottam be.

-          Azt hittem utána néztél – rötyögött rajtam. – De ez most nem is számít – döntött el a kanapén. – Tudod..- susogta a nyakamba. – Nagyon hiányoztál ám – nyomott apró puszikat a nyakamra, majd az arcomra és a számra.

Ölemnek feszülő ágyéka is bizonyította, hogy hiányoztam neki. Kezét a trikóm alá csúsztatta és őrjítő lassúsággal célozta meg a melleimet. Ujjai közé vette mellbimbót és morzsolgatni kezdte őket, míg a másik kezével a nadrágomat húzkodta le rólam.

-          Utálom ezeket a göncöket – morogta, majd folytatta is akcióját, hogy megszabadítson a szűk farmeromtól

Én sem voltam rest, de jóval könnyebb dolgom is volt. Merev férfiassága a csupasz hasamnak feszült, ami őrületbe kergetett. Vagyis inkább a tétlensége. Valamit matatott, majd előkerült a kis zacskó, amiért igazából egyikőnk sem lelkesedett, de szükség volt rá. Mélyen a szemembe nézett, majd nyakánál fogva lehúztam egy csókra és testünk összeforrt. Figyelmes volt, nagyon is, mint a legutóbbi alkalommal.

-          Most már kipipálhatom a kanapéd – rötyögött, először nem esett le mire gondol, aztán a kaján vigyora miatt rájöttem.

-          De mocsok vagy – próbáltam nagyon csúnyán nézni Rá, de aztán mindketten felnevettünk.

Ez a csúnyán nézés sosem jött be, Benjaminnal is többször bevetettem, de konkrétan csak arcon nevetett, ahogy most az Apja is.

-          Már csak a konyha, zuhanyzó, mosógép teteje hiányzik. –szívatott Kimi, ugyanis egyre jobban elpirultam. -  Szeretem mikor elpirulsz-  cirógatta meg az arcom.

-          Mindig zavarba hozol – hajtottam a fejem a mellkasára,  szíve nyugtató dobogására el tudtam volna aludni, de Kimi telefonja megzavart minket.

-          Ki a tököm hív ilyenkor? – morogta, tényleg elég késő volt.

Míg Ő telefonált én felöltöztem és belestem Benhez, édesen szuszogott az ágyában. Legszívesebben agyon puszilgattam volna, mert sajnos egyre ritkábban hagyja. Kimi hosszú, finn káromkodására lettem figyelmes, mikor megpillantottam az arcát tudtam, hogy baj van. Idegesen járkált a szobában és éppen hogy csak nem robbant fel. Sosem láttam még így, sohasem!

-          Kimi – félve szóltam neki. – Mi történt? – hosszú percekig nem szólt, majd belekezdett, hogy miért is hívták.  Muszáj volt leülnöm. Tudtam, hogy egyszer be fog következni, de nem akartam, hogy így…